Békés Megyei Népújság, 1967. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-08 / 7. szám
1967; január 8. Vasárnap Örülnek és számolnak is az asszonyok Mostanában, ha két asszony összejön, a napi események gyors közlése után hamarosan elmélyül a beszélgetés. A téma adott: a IX. kongresszuson elhangzott és a határozatban rögzített javaslat a gyermekgondozási segélyről oly közelről érint mindene asszonyt, fiatal nőt, jövendő édesanyát —> legyen az orvos, pedagógus, gyári munkás vagy tsz-tag —, hogy szinte belső kényszert éreznek megvitatására, a véleménycserére. Talán soha egyetlen javaslat, határozat vagy rendelkezés sem keltett olyan visszhangot a nők körében, mint ez. Nem lennénk hűek azonban az igazsághoz, ha azt írnánk, mindenki osztatlan örömmel fogadta. A vélemények eltérőek. Érvek és ellenérvek hangzanak el. Vajon mi a tapasztalatuk azoknak az asszonyoknak, akiknek jórészt hivatásuk is segíteni a nőik gondjain, törődni problémáikkal. Tervez a család — családtervezés — Akik igazán örülnek, azok a kisebb fizetésű asszonyok — mondja Boros Gábomé, a megyei nőtanács titkára. — Sokkal beszélgettünk már erről, s bizony számolnak is. Azt mondja egy kétgyermekes édesanya: ezerkétszáz forint fizetésem van. ha a szülési szabadság után ismét dolgozom, a kicsit nincs kire hagynom, gondozót kell fogadni, aki a legjobb esetben is E—600 forintért vállalja. Ha szerencsém van, bölcsődébe adhatom, de hát ott is csak fizetni kell, nem szólva a hajnali és a késő esti ci- pekedésről, rohanásról. Ha viszont itthon maradok? A kicsire magam vigyázhatok s már ez Növekszik az érdeklődés Füzesgyarmalon a Szovjet Híradó iránt Az elmúlt hónapokban mindjobban lehetett tapasztalni, hogy megyeszerte és így Füzesgyarmaton is növekszik az olvasók érdeklődése a Szovjet Híradó című képesújság iránt. Ez a lap egyike a legkedveltebbeknek, mely új formájában aktuális írásaival, képeivel frissen és sokoldalúan mutatja be a kommunizmust építő Szovjetuniót. Külön kedveli az olvasóközönség, hogy a szerkesztőség közli a szovjet párt- és állami vezetők beszédeit és rendszeresek a színes reprodukciós mellékletek. Füzesgyarmaton sok lakóház verandáját és szobák falait díszítik az orosz és szovjet festők klasszikus és mai alkotásainak másai. Ez is mutatja, hogy a községben 163 példányban vásárolt lapot szívesen olvassák. A ,Szovjet Híradó mellett a Magyar—Szovjet Baráti Társaság lapja, az Ország—Világ is nagy népszerűségnek örvend, melyből hetenként 115 példány fogy el. sem lebecsülendő. Másik gyermekemet kivehetem a napköziből, így többet lehetünk együtt, foglalkozhatom neveléséve; Ha magam főzök, olcsóbban jövök ki. S mindemellett havi 300 forintot kapok. Világos, hogy számomra ez a megoldás sokkal jobb. — Találkozunk azonban más véleménnyel is — folytatta Bo- rosné —, fiatal, most végzett mérnök mondotta: helyesnek tartom a javaslatot, hiszen ez igen komoly lépés a nők életének megkönnyítésében. Nekem viszont alaposan meg kellene gondolnom. Most végeztem. S a fejlődés olyan ütemű az én pályámon, hogyha két évet kimaradnék, teljesen kiesnék a gyakorlatból. Hivatásomnak érzem választott szakmámat, nem engedhetem meg hát magamnak ezt a fényűzést. A gyermekemet viszont szeretem, nélküle nincs célja az életnek. Így hát inkább vállalom a nehezebbet. — Az a tapasztalatunk — mondotta a megyei nőtanács titkára befejezésül —, hogy ez a javaslat valamit feloldott azasz- szonyokban. Bátrabban terveznek, hiszen legbelül sokakban él a gyermek utáni vágy, csak a körülményeik voltak mostohák. A gazdasági vezetők gondja — A textiliparban dolgozók között igen nagy az érdeklődés — mondotta Újhelyi Sándorné, a textilszakszervezet megyei bő zottsági titkára —, s ez érthető, hiszen a szakma üzemeiben a dolgozók 70—75/százaléka nő. Az érdeklődés is bizonyítja, hogy a vitákoij, beszélgetéseken több olyan kérdés is elhangzott már, amely csak a végrehajtási utasítás kidolgozása után válik világossá. Volt, aki azt mondta: több gyereket akar. De ha egymást követő években szül, akkor hogyan veheti igénybe majd a kedvezményt? A gazdasági vezetőknek gond. Hogyan hat ez ki majd a termelésre, hogyan tudják a munkaerőt megfelelően irányítani, ha sok lesz a szülő nő, aki él a kedvezmény lehetőségeivel? Ilyen és ehhez hasonló gondolatok foglalkoztatják őket. De figyelemre méltó, hogy gondjaik ellenére is helyesléssel fogadták a javaslatot. — Szerintem — mondotta Űj- helyiné —, ha a nagy családot, az egész társadalmat nézzük, csak nyerhetünk, mégpedig a gyermeknevelés, a dolgozó nép életkörülményeinek javítása, gyermekintézményeink zsúfoltságának csökkentése szempontjából, s mindez közvetve hat a termelésre i$. Mii mondánál* a vezetők ? Nem lehetne meghatározni pontosan, csak statisztikai adatok alapján, hogy hol dolgozik több nő. A textiliparban vagy az pgészségügy terüle.én? Gulyás Csendélet a könyvtárban Sándorné, az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének megyei felelőse szerint itt is 70—75 százalék. Különösen a gyógyszer- ipar kezd elnőiesedni. A javaslattal kapcsolatban éppen ezért már sok véleményt ismernek. Az orvosoké hasonló az előbb említett mérnöknőhöz, a többség — gyógyszerészek, ápolónők — viszont igen nagy örömmel nyugtázta a kedvezményt. S hogy mennyire foglalkoztatja az egészségügyi dolgozókat e kérdés, arra bizonyíték az a javaslat, amit az egészségügy vezetőihez intéztek: dolgozzanak ki egy olyan tervet, amely lehetővé teszi, hogy magasan képzett helyettesítő gárdát hozhassanak létre, s így >a két év kiesés miatt a helyettesítés egy-egy munkahelyen nem okozna gondot. Knapcsek Pálné, a megyei tanács művelődésügyi osztályának előadója elmondja, hogy a pedagógusok örömmel fogadták úgy is mint nevelők, úgy is mint szülők. Időszerűnek tartották s különösen az óvónők fogadták osztatlan örömmel. A megyében 500 óvónő dolgozik. Többségük fiatal és sok-sok nehézséggel küzd. Ugyanakkor mások gyermekeinek nevelése közben van alkalma megismerni a szülők gondjait. Örömük tehát kettős: a maguk és a szülők nevében is kifejezték ezt. Vissza1 a fakanálhoz? A beszélgetések során persze találkozunk méltatlankodókkal is. „Mi az, vissza akarnak küldeni bennünket a fakanálhoz?” „Nekem kényelmesebb a bölcsőde, mint a pelenkamosás és fő- zőcskézés” — mondotta egy „modem” édesanya. Megnyugtatjuk: szó sincs arról, hogy valaki feladja hivatását, elveit. Csupán az történt, hogy — mint Szabó Pál írta a Nők Lapjában— a párt- kongresszus határozata nemcsak az egyenjogúság útját egyengeti ezzel, hanem lehetővé teszi, hogy a nő mint feleség és édesanya megkapja végre az őt megillető helyet társadalmunkban. Ennek csak örülhetünk. Kasnyik Judit Igen sok látogatója van a csorvási művelődési ház szépen berendezett könyvtárának. A látogatók nemcsak kölcsönözhetnek az állományból — amelyben mindenki megtalálhatja a kedvére való olvasnivalót —, hanem a kényelmes fotelekbe telepedve, ott is olvashatnak. Felvételünk Schulcz László gimnáziumi tanulót ábrázolja, aki Puskin: Anyegin című művét olvassa a többiektől elhúzódva. A mű kötelező olvasmány s gondos, nyugodt tanulmányozása után valószínű ötöst is lehet vele szerezni a magyar nyelv- és irodalom órán. Fotó: Opauszky ■•■niuniinn unni .... N egyven éve lámpás... Taposom a féllábszárig érő havat Végegyháza-Árpádtelepen. Az alig százegynéhány házból álló kis központ a pusztán olyan, mint mikor a hideg elől összefutnak az emberek egy csomóba, hogy melegítsék egymást. Szerényen húzódnak meg a házikók a kavargó pihékből rakott hótakaró alatt, de azért kéményük vidáman pipál: egyikük füstjét erre, másikuk füstjét amarra ka- vargatja a szél, van, amelyikükét valamelyik sövény kerítésre köti téli szalagnak. — Gilly Mária tanítónőt keresem — nézek a hó függönyén át egy bekecses fiatal menyecskére, aki vesszőseprűvel kavarja a havat. — Mária néni? Azt hiszem otthon van, vagy lehet hogy éppen a választási esszé'-ást csinálja... — húz egyet kendője csücskein.... Mindenütt hó, valahonnan, messziről egy répával megterhelt vontató méltatlankodó pöfögése töri csak meg a zizkehangú hó- pelyhek táncát. „Mária néni a választási összeírást csinálja... Tehát most valahol botorkál a hóban a hatvanéves tanítónő, ahelyett, hogy otthon, a jó meleg szobában élvezné a téli szünetet, hallgatná a rádiót...” Otthon tolo!om. szerencsém van. A szó így most közhely, de nem a pillanatnyi szerencsét jelenti, hanem azt, hogy az ember A Mezőiíerényi Gépjavító Állomás 1967. január 1-re történő belépésre felvételre keres ssztergályosokat, lakatosokat, hegesztőket, víz- ás fűtésszerelőke gépésztechnikusokat, épiileigépész tervezőmérnököt. Bérezés megegyezés szerint. Jelentkezés az állomás főmérnökénél naponta 8—10-ig. Felvétel esetén az útiköltséget megtérítjük. olyan nevelővel találkozhat, aki 40 éve nevelő és abból 35 esztendőt a kultúra pusztai lámpásaként élt le, s mőst is az: lámpás. — Ö, úgy restellem, hogy idefáradt ebben a nagy hóban. Ügy restellem, hogy nálunk, itt az iskolában ilyen széjjelség van, de hát tessék megnézni, milyen szép lesz a tanterem meg az én kis lakásom is. — Míg kalauzol a tanterembe,., megnézem: „Ez a Mária néni, nem is „néni”, ö nem botorkál a hóban, hanem energikusan halad. Mindig előre.” Ki is mondom hangosan ezt a gondolatot: — Alt mondták a művelődési osztályon, mikor kimondtam ezt a szót, hogy „nyugdíj”, maradjon csak nyugodtan a helyén, majd szólunk mi... 1— Szép lesz az új tanterem, parkettás, világos. Kinézünk az ablakon, s érzem; tekintetével a hófüggönyön keresztül is látja most vakációzó gyermekeit meg a családokat is. — Bizony, itten vannak olyanok, akiknek már a szüleit is én tanítottam. Most összesen huszonöt gyermek jár ide hozzám: elsősök, másodikosok, harmadikosok, negyedikesek. Kislányok, kisfiúk. Olyan jó lesz — szinte tapsikol örömében — ebben a szép tanteremben családias órákat tartani, hiszen nekem ez a huszonöt kisgyermek — családom. Igen, én egyedülálló ember vagyok. Egészen kitöltötte élete- mehiN ma is kitölti a gyermekek társasága. Most megképzik előttem az, hogy nemcsak jelképesen, de valóban magához öleli a kis település minden gyermekét, felnőttjét. Mintha csak erre adna választ: — Legtöbbször itthon talál az este. Főleg ilyenkor, télen. Rádi- ózgatok, varrogatok, javítom a dolgozatokat, és aztán egyszer csak úgy eszembe iut: „Be kellene nézni a KISZ-be, mit csinálnak a fiatalok.” Mert hát az én tanítványaim voltak, és egyedül vagyok tanító ezen a településen... Kikísér o kapuig, összehúzza kabátját magán, s ahogy visszanézek, úgy látszik a sűrűn hulló hópelyhek fátylán keresztül, hogy megnő az alakja. Lámpás, amely negyven éve világít nappal is, este is. De világítson is még soká...! Ternyák Feren«
