Békés Megyei Népújság, 1967. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-31 / 26. szám

A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA > • 1967. JANUÁR 31., KEDD Ara: 60 fillér 7..síi ÉVFOLYAM, 26. SZÁM Világ proletárjait egyesüljetek I Kik érdemesek a bizalomra? Az országgyűlési és tanács­választások előkészületeinek fontos szakaszához érkeztünk. Néhány nap múlva megtartják az első jelölőgyűléseket. Jelöl­tek ezrei állnak majd csaknem három héten át választóik elé, hogy megméressenek: alkalma­sak-e a felelősségteljes tisztség­re, képesek lesznek-e a nép je­löltjeiből a nép képviselőivé válni a szó legnemesebb ér­telmében. De kik is érdemesek leginkább erre a bizalomra? Azok, akik mindennapi tetteik­ben éppúgy, mint közéleti tevé­kenységükben a legtöbbet és a legjobbat tudják nyúj­tani országépítő munkánkhoz. Közülük kell, hogy kikerüljenek a népfront, a nép jelöltjei. A dolgozó százezrek így teljes egyetértéssel adhatják majd szavazataikat nem csupán a szocialista építés nagyszerű programjára, hanem a jelöltek­re is. Fontos követelmény tehát, hogy olyan embereket jelölje­nek, akik eggyé tudnak forrni a választókkal és képesek lesznek magukkal ragadni őket a hét­köznapi munkában, a közössé­gért való önzetlen fárado­zásban. Fontos követelmény ez, hiszen mit érhet közéleti tiszt­ségben az az ember, akinek ugyan : képessége és igyekezete is megvan a saját munkájához, de nem tud érzékenyen reagál­ni a dolgozók gondjaira, javas­lataira, nem tud szót érteni velük. A választók azokra a je­löltekre szavaznak szívesen, akikben együtt tisztelhetik a jó munkást, a tehetséges szak­embert és a közösséggel együtt lélegző, együtt élő, közéleti tisztségre valóban elhivatott embert. Azokra, akik együtt vannak, együtt éreznek velük, nemcsak akkor, amikor új kutak, iskolák, lakóházak építésének öröm­hírét vihetik el hozzájuk, ha­nem akkor is, amikor gondja­ik vannak, bajokkal küzdenek. S őszintén, nyíltan beszélnek választóikkal országos és helyi ■gondokról akkor is, amikor a kérdésekre esetleg nemet kell mondani, vagy éppen előre megálmodott tervek megvaló­sítását kell későbbre halasztanj. Csakis e tulajdonságok birto­kában lehet a jelölt választói­nak küzdőtársa, szószólója, hi­vatott vezetője. Most azokat az időket éljük, amikor a szocializmus felépítésé­vel együtt járó bonyolult fel­adatok megoldása magasabb fokú hozzáértést, szakmai rá­termettséget, nagyobb felelőssé­get követelnek. Meg kell szi­lárdítani például mezőgazdasá­gunkban a szocialista termelési viszonyokat, felépíteni rá a jövő valóban szortalisla falu­ját. Ez valóban rendkívül nagy hozzáértést, szakértelmet kívá­nó munka. Ezért elengedhetet­len követelmény, hogy a jelöl­tekben olyan embert tisztelhes­senek a választópolgárok, akik nemcsak vonzóan tudják meg­rajzolni a szövetkezeti paraszt­ság és a jövő szocialista falu­ját, hanem segíteni is tudnak a mai gondok meg­oldásában, szakértői a nagyüze­mi gazdálkodásnak, és meg tudják találni az utat a szövet­kezeti parasztság szívéhez is. Pártunk politikájának immár az egész ország közvéleménye előtt jól ismert és helyeselt elve, hogy a pártonkívüliek mind nagyobb szerepet kajkjának a különböző funkciók betöltésé­nél. Érvényes ez az elv a köz­életi tisztség betöltésénél is. A jelölteknél azonban akár párt­tagok, akár pártonkívüliek, a politikai rátermettség mellett fontos követelmény a hozzáér­tés, a jó kapcsolat a választók­kal. Az alkalmasság másik fon­tos mércéje pedig, hogy milyen megbecsülés övért őket válasz­tóik körében. A tekintélyt per­sze korántsem úgy értelmez­zük, mint amit pusztán az ed­dig betöltött tisztség és pozí­ció biztosít. A tekintélynek az eddig végzett jó munkán, az önzetlen közösségi munkálko­dáson kell alapulnia. Olyan embert becsülnek igazán a vá­lasztók, aki kimagaslik közü­lük tehetségével, de nem nő föléjük, hanem együtt lélegzik velük, s biztosak lehetnek benne, hogy a népszerűség, a sikerek nem fogják megrészegíteni, ér­zéketlenné tenni a dolgozók gondjai, bajai iránt. Azoknál, akik képviselők, il­letve tanácstagok voltak, eddig is a végzett munka a biztos mérce annak eldöntéséhez, mél­tók-e arra, hogy választóik újra­jelöljék őket. A jelölőgyűlése­ken már csak ezért is beszélni kell arról, miként váltotta be eddig a jelölt a hozzá fűzött re­ményeket, s hogyan élt a vá­lasztók bizalmával. Képviselő- ‘ ink, tanácstagjaink többsége rászolgált arra, hogy most új­ból szerepeljen a választási lis­tákon, s nem kétséges, hogy a jelölőgyűléseken bizalmat sza­vaznál ;.ajd nekik. Az új je­löltek elbírálása még körülte­kintőbb ügyeimet kíván. S hogy valóban a legrátermetteb­bekre, á legjobbakra essék a választás, az függ attól is, mi­lyen számban és milyen aktí­van vesznek részt a választók a jelölőgyűléseken. Közéleti tisztséget betölteni nálunk valóban egyet jelent a nép szolgálatával, ér­dekeinek képviseletével. A vá­lasztások pedig nemcsak prog­ramot adnak az elkövetkezen­dő esztendőkre, hanem a nép kiválasztja soraiból azokat, akik a közélet különböző posztjain a legmegfelelőbbnek bizonyulnak a célok megvaló­sításához. A kiválasztásnak e felelősségteljes munkája kez­dődik el néhány nap múlva a jelölőgyűlésekkel a szocialista * demokrácia jegyében. Deák Gyula. fi közős vagyon 1,2 millió forint — Évi 24 millió forint értékű építőipari kapacitás Megalakult a gyulai járás*tsz-einek építőipari vállalkozása Sarkad székhellyel munkához látott a Gyulai Járás Termelő- szövetkezeteinek Építőipari Vál­lalkozása. A működési enge­délyt alig 10—15 napja kapták meg Az érdekelt termelőszövet­kezetek, többek között a dobozi Petőfi, a mezőgyáni Magyar— Bolgár Barátság, a méhkeréki Balcescu, az okányi Alkotmány és Petőfi, a sarkadi József Atti­la, továbbá a sarkadkeresztúri Egyetértés Tsz 800 ezer forint értékű állóeszközzel és 400 ezer forint forgóeszközzel járultak hozzá a vállakózás szervezésé­hez, beindításához. Bartolj Jó­zsef, a társulás igazgatója kér­désünkre elmondotta, hogy ja­nuár 15-e óta szervezik az 1967. évi munkát Az évi építőipari kapacitás eléri a 24 millió forintot. Eb­ből — előzetes számítás szerint — 21 millió forint me­zon: tejház, tak armányoskamra, vasvázas szín, 400 négyzetméter betonút, magtár, garázs, istálló­felújítás, új elletőistálló és a 4400 négyzetméteres üvegfelületű harjtatóház. Sarkadkeresztúron borjúnevelőt elletőistállót, gép­műhelyt, sertésfiaztatót és egy 600 férőhelyes hizlaldát építe­nek. Okányban csibenevelőt alakítanak át építenek elletőis­tállót, borjúnevelőt és tehénis­tállót. A zsadányi Dózsa Tsz-ben bővítik az 50 férőhelyes istállót. A társulás legégetőbb gondja olyan eas- közök beszerzése, melyek az építkezések elkezdéséhez fei- tétlennl szükségesek. Nincs szállítóesziköziük, de ke­vés a szerszám és a berendezés is. A járási és a megyei tanács tá­mogatja a gyulai járás tsz-einek építőipari vállalkozását. Megte lálják a módját annak, hogy a központi készletgazdálkodásba, vont gépekből, felszerelésekből Néhányat a társulásnak juttas­sanak. A néhány nappal ezelőtt ala­kult társulás arra törekszik, hogy 1967. évi .munkaprogram­ját március 31-ig összeállítsa, mert jóváhagyás végett a Föld­művelésügyi Minisztériumba kell felterjeszteniük. A munka­tervhez azonban még hiányzik 3—10 létesítmény adaptált ter­ve. Ezeket a beruházási irodától már meg kellett volna kapniuk. Valószínű, amint azt Bartolf József is említette, hogy az új vállalat m'űködésére való tekin­tettel a beruházási iroda rö­videsen összeállítja a kért ter­veket. zőgazdasági jellegű kivitelezés várható. a Körösök helyzetéről KiseM mmim. Hetet! eztefi - RehbaatásökkBl biztosítják a m Imoalásáí Az építőipari vállalkozás tu­lajdonképpen a sarkadi József Attila Tsz önálló építőbrigád­jából alakult. Ez a közösség ta­valy és azelőtt igen jól dolgo­zott a sarkadi térségben. 1966- ban terven felül 40 családnak ép lakáéit Valamennyien ár­vízkárosultak voltaik, ötven termelőszövetkezeti tagnál — az árvíz és a belvíz pusztítása mi­att — igen alapos lakásfelújí­tást csináltak. Ezek mellett egy sor mezőgazdasági jellegű beru­házást valósítottak meg. A tár­sulás átvette a József Attila Tsz építőbrigádját és gondoskodott a kiegészítéséről. Jelenleg már 120-an dolgoznak, illetve készül­nek az idényre. A-24 millió forint értékű építőipari kapacitás kiaknázá­sához a társulás személyi ál­lományát 208—210-re emelik. Az építőipari vállalkozás fon­tosabb munkái — ezekre már a szerződés is megvan — Dobo­— Hallottuk a rádióban, hogy a Körösökkel „baj van”. — Szó sincs bajról — hang­zott a megnyugtató válasz Gyu­láról. — Folyóinkat a gyenge apadás jellemzi s természetesen, nem beszélhetünk árvízveszély­ről. Ennek ellenére 29-én dél­után a KettŐ6-, a Fehér- és a Fekete-Körösön elrendeltük az első fokú árvízvédelmi készült­séget. Erre azért volt szükség, mert a levonuló vízen kisebb jégtorlódások keletkeztek s ha ezek ellen nem védekezünk ide­jében, nagyobb bajt okozhat­nak. A megyei munkásőrség műszaki alakulata megkezdte a torlódások robbantását, a víz le­vonulásának biztosítását. Ez á munka jelenleg a Fehér-Körös torkolatától az országhatár felé folyik igen eredményesen; — Mire számítanak a közel­jövőben? — Természetesen további enyhe apadásra. Ha a Körösök határon túli vízgyűjtő területén nem lesz mostanában nagyobb esőzés vagy olvadás, akkor a fo­lyók zavartalanul tudják leve­zetni a vizet — mondotta befe­jezésül Kádár Imre, a Körös­vidéki Vízügyi Igazgatóság mű­szaki szolgálatvezetője. Ki miben tudós? A Ki miben tudós? vetélkedő megyei döntőjét január 23-én, vasárnap ren ousescsabán. Az első he­lyet földrajzból Horváth Zoltán (Békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium), fizikából Xagr&ud Antal (Orosházi Táncsics Gimnázium), míg történetemből Csikós Klára (Szeghalmi Péter András Gimnázium seerezte meg. Fotó: Esztergálj

Next

/
Thumbnails
Contents