Békés Megyei Népújság, 1967. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-18 / 15. szám
I 1987. január 18. Szerda ü Mmtum urnáim Egy dokumentumjáfékról Hallottuk? Nem, ez nem épp szemléletes kifejezés. Sikert elismerő, felemelő érzéssel élveztük Asperján György dokumentumjátékát. Az út végén című alkotása a dokumentumjáték címkéjével szerénykedik. Szerénykedik, mert felesleges ezzel mentegetni esetleges hibáit Ilyenek ugyanis nem találhatók a nívósán megírt alkotásban. Vagy talán az anyag hitelességét akarja igazolni a terminus technicus? Lehet, de erre sincs szükség. A mű hitelességét a dokumentum jellegnél rangosabb értékmérő fémjelzi: a történet emberi mélysége, a drámai akció szintje. Ha már mindenképp besorolni akarjuk valamilyen műfaji kategóriába, akkor alappal nevezhetjük drámának, igazi, ritka sikerű drámának. Asperján György írói erényeit s dramaturgiai hozzáértését jelzi, hogy a dokumentumanyag szerves egészként, egyéni ízű munkaként hat. Biztos arányérzéke, kitűnő karmestere szereplői indulatának. Megformált alakjai valósághűen egyénítet- tek. Legeredetibbnek sikerült a főszereplő, Kondor István lélek- raiza. Sorsa, gondolata, problémái igaz ötvözetei élő, létez», mai egyéni és nagyobb hatókörű, általánosabb emberi érzéseknek. A feleség talán túl irodalmivá tett alak. Vonásai, cselekvései indokoltak. Sokszor azonban helyette az egyéniségét mélyen átélő író beszél. Hasonlatai, eredetien tömör és kifejező képei nem felelnek meg a nyelvi egyénítés követelményének. Érthető ez. Nehezen képzelhető egy életét munkában töltött átlag parasztasszonyról, hogy idős korában írónak is becsületére váló árnyaltsággal közölje gondolatait. Igénnyel alakított az alkotás számos mellékszereplője. Ez az egyébként igen ritka erény feledteti a nyelvi teremtés már jelzett egyébként is elnézhető hiányosságát. Kárpótol ezért bőkezűen a dokumentumjátók ízes, sokszínű, hatásos nyelvi köntöse. Ez a szintén nem gyakori erény alakítja ki azt a sajátos érzelmi légkört, melynek hatását nem lehetett elkerülni. Jó volt, igaz volt. Van ilyen hétköznapjaink szürke perceiben is. Ez az érzelmi varázs minden emberi értelmének alapja. Varga Géza rendezése kulturált átélést, átgondolt munkát jelez. Hibátlanul szólaltatta meg a mű érzelmi alaphangját. Szereposztási telitalálat volt Páger Antalra bízni az idős parasztember megjelenítését Hangszíne, árnyalt hangsúlyai tökéletesen pótolták a látható színházat, s továbbvitték az írói gondolatot a teljesedés útján. A Kondor feleségét formáló Somogyi Erzssi dicséretes igyekezettel kísérelte megoldani feladatát. Teljesítménye mégis jóval mögötte áll a págeri szintnek. Nem egészen az ő hibája. Hangjának alaptónusa nem e szerepre predesztinálja. A közös és jó összmunka eredménye joggal lett átlagon felüli siker. Arról azonban nem szabad megfeledkeznünk: az érdemek oroszlánrésze az alkotó elidegeníthetetlen érdeme. Örömmel fogadnák Hogy milyen mélyrehatóan foglalkoztatja termelőszövetkezeteink vezetőit a továbbtanulás, bizonyítja, hogy az utóbbi években kereken százan érettségiztek a tsz-elnökö(k közül mezőgazdasági technikumban vagy levelező úton szereztek diplomát valamelyik felsőfokú technikumban, agrártudományi főiskolán, egyetemen. Az évekkel ezelőtti helyzet tehát megváltozott. így a szövetkezetek élén nemcsak a munkában, hanem a tudományban is jártas emberek állnak. A szövetkezeti elnökök mellett legtöbb helyen technikumot, egyetemet végzett szakemberek dolgoznak. Szervezik és irányítják a szövetkezeti gazdálkodást Ezeknek jó része szintén levelező tanulója volt valamelyik oktatási intézménynek. De szép számmal állnak közös gazdaságaink élvonalában 22 évvel ezelőtt és közvetlen a felszabadulás után végzett technikusok is. Ezek többsége a 40. életévhez közelít — vagy esetleg néhány évvel már el is hagyta. A felsőbb szervek arra inspirálják ezeket a javakorabeli férfiakat, nőket, hogy szerezzenek egyetemi végzettséget, mert munkakörük ellátásához ez feltétlenül szükséges! Több technikus már neki is vágott az egyetem levelező tagozatának, hat esztendei tanulásnak. Ha tanulmányaikat befejezik, 46—50 évesek lesznek. Vajon megéri-e a népgazdaságnak, hogy a ma 40—45 éves technikusok a tanulás előbb említett 6 esztendős útját válasszák? Helyes-e a felsőbb szervek ilyen értelemben vett teljességre törekvése? A felvetett kérdésekre a válasz egyszerű, hiszen a mező- gazdasági szakmára nevelésben az utóbbi években igen előnyös változás tapasztalható. A betanított munkások, a szakmunkások és a technikusok száma többszöröse a korábbinak. Ez azt jelenti, hogy a tan®áss megyei és országos lehetőségét mind többen használják ki a fiatalabb generációból. A földművelésügyi kormányzat a .technikusok létszámának növelésére lehetővé tette, hogy a feladatát jól ellátó kiváló szakmunkás felvételt nyerhessen — érettségi nélkül is — a felsőfokú technikumba. Erre itt a megyében is volt már példa. A technikusok továbbtanulása azonban nem ilyen egyszerű. A gyakorlati életben kiváló eredményt felmutató vezető beosztású technikusok, akik elérték, sőt meghaladták a 40-ik életévüket, nehezen vállalják a hat évre szóló tanulást. Meg kellene fontolni, szüksóges-e a 15—20 éves gyakorlati munka után az egyetemi végzettség sürgetése? Lehetne-e valamilyen közbülső megoldást találni a mai 40—46 év körüli tsz-szakemberek képzésére egy hozzájuk legközelebb álló szakmában (üzemszervezés, állattenyésztés, növénytermesztés, kertészet, növényvédelem). A szakmérnökképzéshez hasonló oktatási mód kínál valamilyen megoldást. Ha egy jól dolgozó szakmunkás felvételt nyerhet valamelyik felsőfokú technikumba, akkor egy feladatát kiválóan ellátó, 15—20 éve a mezőgazdaságban dolgozó technikus — ugyanezen az alapon — kapjon helyet a szakmérnökképző intézetben. A párhuzam ésszerű, a megoldást örömmel fogadnák a 40—15 éves vezető beosztású szövetkezeti szakemberek. Dupsi Károly í&itliü (dmhiijt mpljbó- (Baidák-eifdéJzeit twh Qjtkhi^nlmji A békéscsabai Jókai Színházban január 14-án délután a Békés megyei Tanács V. B. Művelődésügyi Osztálya és a KPVDSZ Békés megyei bizottsága közös rendezésében került sor Bartók Béla emlékének szentelt műsor bemutatására. A város vezetőségét és lakosságának minden létegét képviselő Közönség zsúfolásig megtöltötte a színháztermet. A két részből álló program első felében Horváth Ferenc Érdemes Művész, a Madách Színház tagja Illyés Gyula: Bartók című versét tolmácsolta ihle tetten. Sziklai Erika, az Operaház tagja Bartók népdalfeldolgozásaiból s megzenésített Ady-versekből énekelt néhányat, Gabos Gábor Liszt-díjas Bartók zongoraműveiből adott elő magával ragadó átéléssel. Mindhárom előadóművész fellépését a közönség többször ismétlődő tapsviharral honorálta. Szünet után Boldizsár Antal* a csabai Napsugár Bábegyüttes tagja mint konferanszié, Bartók Béla: Cantata Profana című zenealkotásának bébszínpadi ősbemutatóját, az emlékmüsor eredeti élménnyel kecsegtető számát jelentette be. A művet a „Szocialista Kultúráért” jelvénnyel és „Kiváló Együttes” címmel kitüntetett — az országhatárokon túl is ismert — Békéscsabai KPVDSZ Napsugár Bábegyüttes adta elő Lenkefi Konrád koreográfus, bábtervező és előadóművész vezetésével. A teremben kialudtak a fények, s hangfelvételről hangszórókon át felcsendült a már több mint két évtizede hallott Bartók Béla hangja. Prózában, zenekíséret nélkül elmesélte a zenealkotást. hordozó történetet, egy román népballadát, melyben az öreg gazda mindenáron tanyaudvara szűk kerítése közé akarja kényszeríteni kilenc derék legényfia testi-szellemi erejét, lendületét. Ám ők kitörnek onnan és szarvasvadászat közben maguk is szarvasokká válva megismerik a csillagokig érő végtelen szabadság mámorító érzését... S nincs már többé visszaút, nem is kell nekik. Kivilágosodik a szín, s miközben Bartók szavait művének muzsikája s a kórus áradó zengése váltja fel, a paraván felett látszólag egyszerű eszközökkel és mégis pompázatos színnél, lenyűgözően elevenedik meg a mese. Befejezéskor néhány másodpercig a közönség bűvölten hallgat, hogy aztán fergeteges erővel zúgjon fel a taps, újra meg újra függöny elé híva a szereplőket. S a tapsos hívásra sorra és szerényen előlépkednek ennek az élménynek nagyszerű varázslói, egyszerű lányok, fiúk: diákok, esztergályosok, bolti eladók, arcukon az átélés hevületével. Szinte látjuk ruhájukon a fenyvesek tűleveleit, hajukban a havasok csillogó porát s fejük' felett a végtelen ég lámpásait... Köszönjük ezt a — Bartók nagyságához méltó — emlékműsort, ezt; a sokáig feledhetetlen kulturális élményt, szervezőknek és előadóknak egyaránt. Űj Rezső Sziklai Erika, az Állami Operaház tagja Bartók-dalokat adott elő. A zongoránál: Freimann Magda, Gabos Gábor zongoraművész Bartók-müvekkel szerepelt. A paraván mögött... Részlet a Cantata Profana-ból. A „Napsugár” Bábegyüttes tagjai megköszönik a közönség cl-sineréscként feizáduli tapsot. Fotó: Demény
