Békés Megyei Népújság, 1967. január (22. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-17 / 14. szám
január li. s Kedd Az 1966. évi társadalmi munka értéke 213 ezer forint Dévaványán Óránként 9,60 forint jövedelem Kimagasló eredményeket sorakoztatott fel a füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz a 16. zárszámadásán * 1 íj autóbuszvárók Mezőberény és Békés határában A szeghalmi járás társadalmi szervei 1966 első negyedévében félmillió forintnál valamivel nagyobb értékű társadalmi munkára számítottak a községfejlesztési program megvalósításánál. A járás lakossága a tervezettet negyedmillió forinttal túlszárnyalta. A túlteljesítéshez a dévaványaiak eredménye volt a legszámottevőbb. Ebben a községben 50 ezer forint társadalmi munkát terveztek 1966-ra s a falu lakossága 213 ezer forint értékűt teljesített. Támogatta a lakosság az új járdák készítését, a villanyhálózat bővítését, az orvosi lakás megvalósítását, az általános iskolák felújítását, egy nevelői lakás beszerzését és általában a falu egyéb kommunális kiadásainak csökkentését. Jól vizsgázol! az okányi szövetkezeti brigád Okányban több lakást ért belvízkár 1966 tavaszán. A lakások életveszélyessé váltak, le kellett bontani, gondoskodni kellett űj épületekről a családok elhelyezésére. A szeghalmi járási tanács megszervezte a munkát. Terven felül kapacitást szerzett a sarkadi József Attila Tsz építőbrigádjánál. A szükséges előkészületi munkák után a tsz mesterei szeptember 6-án hozzáfoghattak hat belvízkárt szenvedett lakás újjáépítéséhez. A szövetkezet tagjai kiválóan dolgoztak, hiszen szeptember 6-tól november 9-ig befejezték az építkezést Okányban. A járási tanács építési és közlekedési csoportjának főmérnöke, Szántó Sándor is megvizsgálta az újjáépített lakóházakat. A járási tanács végrehajtó bizottsága január 13-án örömmel vette tudomásul, hogy az okányi lakások két hónap alatt minőségi hiba nélkül kerültek átadásra. Legfeljebb a megsárgult, poros jegyzőkönyvek őrzik az első és az utána következő jó néhány zárszámadás zajosságát, az elégedetlenség és a meg nem értés fűtötte sok közbekiáltást. Hosszú évek óta és most is ünnepélyes csendben, egy pisszenés, egy székreccsenés nélkül, nagy figyelem közben hangzott el a múlt évi gazdálkodást taglaló beszámoló. Érthető ez, hiszen nem alacsony termésátlagok, 4,42 forint munkaegység-' érték „bizonyítványát” kellett megmagyaráznia a vezetőségnek, mint a kezdeti években, hanem kimagasló eredményekről és nagyszerű jövedelemről adtak számot. — „Hja, a íüzesgyarmatiak- nak könnyű, rengeteg segítséget kaptak” — hasított fülünkbe a sok helyen sokszor elhangzott megjegyzés, amikor a holdanként! 280 mázsa cukorrépatermést, a tehenenkénti 2700 literes tejtermelést, a holdanként! 6794 forint termelési értéket jegyez- gettük. Mint a többi számos szövetkezet, a füzesgyarmati is kapott segítséget, talán többet, mint egyik-másik. Erre rá is volt utalva, hiszen gyenge, javításra szoruló szikes volt a földjeinek jó része. Ám az igazság nagyobb része az,# hogy a füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz gazdái, vezetői többet segítettek magukon, mint amennyit az államtól igénybe vettek. A gysnge eredményekkel, alacsony jövedelemmel zárult esztendők után nem azt nézték, hogy melyik gyárba vagy melyik másik határba fussanak, hanem; azt, hogy hol mit, milyen megfontolásokkal javítsanak. A szövetkezethez való ragaszkodás ékes bizonyítéka, hogy megyénkben, de talán az országban is itt a legfiatalabb a szövetkezeti gazdák átlagos életkora, mindössze 41 év. Sok nehéz esztendő, sok-sok győzködés és küzdelem vezetett a 16. zárszámadáshoz, amikor már 66 millió forint közös vagyonról, évi 49 millió forint termelési értékről, tagonként átlag 21 ezer 609, családonként pedig 29 ezer forint évi jövedelemről1 számolhattak be. Kimagasló a jövedelem,* hiszen minden ledolgozott órára annyi átlagkereset jutott, mint a legképzettebb ipaKHsspsfegfcssIéai eéloft: 68 ezer négyzetméierpark, viüanyliálázatli&vüés, vizvezelékhálsza! építés, orvosi rendelő, óvod?, könyvtár, kultúrotthon a szeghalmi járásban A szeghalmi járás községeiben tovább folytatják azokat a beruházásokat, amelyek a lakosság életkörülményeinek javítására irányulnak. Űj járdák épülnek 5 kilométer hosszúságban. A villanyhálózatot 3800 méter vezetékkel bővítik. Fúrnak két kutat a törpevízművektől újabb 1500 méter távolságra vezetik el csőrendszerben az ivóvizet. Építenek orvosi rendelőt, 50 gyermek elhelyezésére alkalmas óvodát, politechnikai műhelyt, könyvtárat és két kultúrotthont. Érdekés színfoltja a szeghalmi járás 1967. évi költségvetésének a parkosítás. Felújítanak 65 ezer négyzetméteren régi parkot, 3000 négyzetméteren pedig új sétányt alakítanak ki. Ez a 68 ezer négyzetméternyi park azért is figyelemre méltó, mert tavaly a járás területén mindössze 13 ezer 200 négyzetméter park készült. A községfejlesztési tervek megvalósításából jelentős részt vállalnak a házi építőbrigádok. Bucsán, Vésztőn, Füzesgyarmaton, Körösladányban és Szeghalmon a beruházások jelentős részét házi kivitelben készítik el a községi tanácsok. Így olcsóbb, gyorsabb és a költségvetés szempontjából is megnyugtatóbb az építési határidő betartása. ri szakmunkásoknak, szám szerint 9,60 forint. Csirik Imre elvtársinak, a szövetkezet elnökének beszámolójából kitűnt, hogy a hatalmas közös vagyon is kevés még a biztonságos gazdálkodáshoz. A mezőgazdasági termelést kemény fagyok, sok esőzés, belvizek és szárazságok fenyegetik évről évre. Bár az elmúlt tíz esztendőben egyszer sem csalódtak a jövedelemben azok, akik szorgalmasan, jól dolgoztak, egyesekben mégis lábra kapott tavaly is a veszélyes, termést csökkentő időszakokban a kishitűség és a „gyerünk, birkózzunk meg a bajokkal” helyett az „érdemes-e küszködni, győzködni” borúlátást terjesztették. A szövetkezei gazdái és vezetői nem elégedhetnek meg azzal, hogy az elmúlt évben egy sor elemi csapás ellenére hatmillió forint többletbevételihez jutottak. Ha másként nem, a jövedelem rovására is áldozni kell a4 gazdálkodás biztonságosabbá tételére. Elsősorban az idén legalább 1,2 millió forintot a szállító- és rakodógéppar.c növelésére, hogy a nagyszerű termésátlagokat idejében behordhassák s a melléktermékek ne állják útját a következő évi termeléshez szükséges talajelőkészítésnek. Másik fontos feladat az állatférőhelyek korszerűsítése, ami ugyancsak több százezer forintot igényel. Bár 352 tehéntől az évi átlagos 2700 liter tejhozam nem restéUniva- ló, azonban elérhető 3000 liter is. Bizonyára el is érik, ha a kidolgozott, öntözési program megvalósul, amelynek első lépcsőiéként az idén 1200 holdon félstabil berendezést építenek be. Az ez évi termelési és beruházási programot a közeljövőben összeülő tervtárgyaló közgyűlés hagyja majd jóvá. Most, amikor a jövedelem elosztásával egyetértettel?, egyúttal helyeselték a gépesítés kiegészítését, az állatférőhelyek korszerűsítését és az intenzívebb öntözéses gazdálkodásra való áttérést is. Sokak véleménye az, amit a zár- számadási közgyűlésen Sági József fejezett ki: nem tartják már emberségesnek a kézi kapálást, mert nehéz, ráadásul nem olyan jó, mint a gépi kapálás. Ezzel kapcsolatban Csikós László gépcsoportvezető elmondotta: arra törekszenek, hogy a gépcsoport ne csak kiszolgálója, hanem kezdeményezője legyen a növény- termelésnek és a betakarításnak. Az ünnepélyesen lezajlott közgyűlés azzal fejeződött be, hogy a szövetkezet 55 legszorgalmasabb férfi- és nődolgozó- jának egyenként 300—400 forint jutalmat, azt követően pedig járandóság címén — az előlegként már kifizetett csaknem 16 millió forintra — több mint 5 millió forintot osztottak ki. Még ezt megelőzően, szinte a közgyűlés záróakkordjaként mondta az egyik felszólaló: eddig is volt értelme a munkának, de az újabb tervek, a családi pótlékról, a táppénzről, a nyugdíjrendezésről és a nagyobb önállóságról megjelent rendelkezések még több értelmet adnak a munkának a mi. szövetkezetünkben is. K. I. Az általános skolák körzetesítésével új gond megoldása került napirendre a békési járásban. A falutól távol tanyán élő gyermekeket autóbusz szállítja a községekbe. Az autóbuszmegállóknál váróhelyiségek egyáltalán nincsenek. Békésen három váróhelyiség megépítése szükséges. Az építőanyagot a tanács biztosítja. A termelőszövetkezetek vállalták, hogy 1967 tavaszán, a váróhelyiségeket felépítik. Mezőberényben az Előre Tsz 1967. január 30-ig az autóbuszmegállóhoz elkészíti a várótermet. " Kitüntetés Lengyelország fennállásának ezeréves évfordulója alkalmával a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövetsége Cserei Pál elvtársnak, a Békés megyei Népújság felelős szerkesztőjének a „Lengyelország Millenniums Emlékérmét” adományozta. „Tisztelettel értesítjük, hogy A Lengyel Nemzeti Egységfront Országos Bizottsága Lengyelország népszerűsítése, különösen pedig a lengyel állant millenniumának magyarországi megünneplésével kapcsolatos tevékenységének elismeréséül odaítélte Önnek „Lengyelország Millenniumi Emlékérmét”. Jan Kijanczyk a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövete * Cserei Pál elvtársat a megtisztelő kitüntetésről 1966 decemberében értesítették; az emlékérmet a napokban vette át. Akit a munka éltet Hatvanhat éve a pult mögött Szemüveges, kissé hajlott hátú, ász hajú férfi szorgoskodik a pult I mögött. Fáradhatatlanul szolgáltja ki a hozzá fordulókat s ha éppen nincs vevő, akkor is talál ma- 'gának tennivalót. — Nagyon sok fiatal példát vehetne Jani bácsiról — mondja Ada mik György, a békéscsabai vas- és edénybolt vezetője. — Hatvanhatodik éve áll a pult mögött... Igen, decemberben töltötte be a nyolcvanadik évét. Hallani sem akar arról, hogy nyugdíjba menjen, nem tud a bolt nélkül élni. Amikor ingyenes üdülőbeutalót kapott útiköltséggel, zsebpénzzel, nem ment el, hiába veszekedtünk vele. Kétszeres Kiváló Dolgozó, tavaly pedig megkapta a Belkereskedelem Kiváló Dolgozója kitüntetést. A boltban igen nagy a forgalom, nincs mód a beszélgetésre. Jani bácsi helyét néhány percre más foglalja el a pult mögött, mi pedig az irodában próbálunk választ keresni arra, hogy hogyan lehet valaki nyolcvanéves korában is ilyen friss és ^nunkábíró. Szu- nyoghy Jani bácsi hamiskásan mosolyog. — Higgyék el, nincs semmi titkom. A munka éltet, az tesz frissé. képessé arra, hogy megálljain a helyem. Igaz — teszi hozzá kissé bánatosan —, megkopott már a „szerkezet”, de azért még bírom. Nagyon szeretem a szakmám s nem is tudnám elképzelni magam nyugdíjasán. Tizennégy éves voltam, amikor édesapám boltosinasnak adott Nagykárolyban, azóta bejártam az egész országot s tizennégy éve ebben a boltban dolgozom. — De’ íny, ital? — a dohányt sosem szerettem, mert nagyon füstös, de az itókát nem vetem meg még most sem. A jó bor módjával nem árt — mondja magyarázólag. — Család? — Jani bácsi agglegény — szól közbe a boltvezető. — Igen — teljesen egyedül vagyok, nem volt időm megnősülni. Próbáltam egyszer-kétszer, de nem találtam kedvemre valót. Azután meg késő lett — teszi hozzá elgondolkodva, majd hirtelen megvidámodva, mintegy magát is vigasztalva mondja: De mégsem vagyok egyedül, mert itt van a brigád. Mert ilyen nem terem ám- minden bokorban^ Egyszer már elnyertük a szocialista címet, remélem, most is megkapjuk majd.-a Véleménye szerint mi jellemzi a jó eladót? — Sohasem felejtem el azt, amit hatvanhat évvel ezelőtt édesapám mondott, amikor inas lettem: Mindig légy becsületes és tisztességes, sose nyúlj a máséhoz! Betartottam s azt hiszem, szerettek mindenütt, ahol megfordultam. A mostani fiataloknak már sokkal jobb, mint nekünk volt. Sokat tanulhatnak, biztos a megélhetésük. — A hosszú évtizedek alatt '.nztos sok élmény gyűli össze. — Hát bizony sokáig tudnék meséim, de nem jut most hirtelen eszembe csak két dolog, amire szívesen emlékszem. Az első az, amikor ideköltöztünk, szétvált a műszaki és vas-bolt s teljesen vasasok lettünk. A másik emlékezetes élmény a múlt hónapban volt. Nem tudtam, miért hívatnak. Nagyon meglepődtem, amikor itt találtam az igazgató elvtársat s még néhány vezetőt,, akik pénzjutalomban részesítettek s felkö- szöntöttek nyolcvanadik születésnapomon. A fiaimtól — int szeretettel a bolt felé — egy nagyon szép inget és nyakkendőt kaptam. Ök különben nagyon sokat segítenek. A lakásom elég messze van s bizony nem kielégítő. Egy köves, illetve most már PVC-bur- kdattal ellátott szoba és egy köves konyha az egész. A nagysága elég len-ne, de nagyon hideg. Szerencsére nem sokat vagyok otthon. Ha van időm, elmegyek a moziba, egy-egy feketére a Csabába. Olvasok, rádiózok — szóval, így telik az élet, amelynek az utolsó húsz éve a legszebb és legemlékezetesebb számomra... Nagyon szeretem a vevőket, nagyon szeretem a kollégáimat — a brigádot... és szeretnék még sokáig dolgozni... •És megy vissza a pult mögé az örökifjú Szunyoghy János. Udvarias köszönéssel fogadja a vevőket, készségesen áll rendelkezésükre, majd elköszön: — „A viszontlátásra!” Tiszta szívből kivánjuK: tehes1 ezt még nagyon sokáig. Opauszky László e.
