Békés Megyei Népújság, 1966. december (21. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-25 / 304. szám
IfM. december 25. 7 Vasárnap Pillantás Vegyes érzelmekkel indultunk útnak, hiszen olyan megjegyzéseket hallottunk, hogy nálunk panaszkodni szinte már népbetegség. Bevezetésképpen álljon itt mindjárt egy példa árra, hogy nem egészen így van. A Békés megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalatnak a megyében levő 122 boltjában összesen 119 panaszos eset fordult elő ebben az esztendőben. Ha statisztikusok volnánk, azt mondanánk: évente 1 üzletre még egy panasz sem jut. A helyzet azonban korántsem ilyen megnyugtató. Nem megnyugtató azért, mert olyan panaszokkal találkoztunk, amelyek apró figyelmességgel elkerülhetőek lehettek volna. Súlyosabb azonban — különösen a vendéglátóiparba n —az egyéni nyerészkedésre való törekvés. Mik történnek mégis? E?y nap alatt sok-sok panaszkönyvbe tekintettünk bele. X Első utunk Gyula. Biztató kezdetnek ígérkezett az első panaszkönyv felnyitása; Békés megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat 89. számú Ajándék Boltja. 1962. március 21 óta bejegyzés nem történt. (Talán azért nincs ceruza sem a panaszkönyv mellett?) X A Komló éttermét úgynevezett reprezentatív intézmény gyanánt tartjuk számon. Itallap nem volt az asztalon, kértük és hozták (a söntésbe mentek be érte), de mintegy 45 szeszes ital felsorolása után következett csak a hűsítő ital jegyzéke. Biz viszont üres. Noha ismeretes az a rendelkezés, amelv a italok kínálatának a fokozásáról szól. Sajnos, itt az utasításnak pontosan az ellenkezőiével kozik a vendég. Nem is titkolják, hogy ritka különcnek tartják azt a „kedves vendéget”, aki hűsítő italt kér. Erre vall az üzletvezető „humora”: Hogy nincs '■fviíM+ö ttrt? Van emi j (gaz, romlott, de mutatónak jó.’’ Egvéb- ként, ha a jövőben is hasonló buzgalommal népszerűsítik a hűsítőket, nemigen növekszik a fogyasztók tábora. Ez igaz, nem volt a panaszkönyvben, ezt mi írjuk be itt. Ellenben ilyenek olvashatók benne: „Több mint egy órát vártam az étlap szerinti ki?zol?:Vésra”. vagy „Miért nem volt savanyú káposzta külön, amikor a kötelező menühöz volt..,’’ X Tovább mentünk a 10-es számú húsboltba. A panaszkönyvben az utolsó beírás 1966. március 7. Az is dicséret. (Hogy rosszmájús- kodjunk, valószínű az illető gyorsan és szép húst kaphatott.) Meft ml amit tapasztaltunk, éppen nem dicsérendő. Csak fejhús volt e napon, de olyan szakállas disznófej, mintha kopasztás, vagy perzselés előtt elvált volna a nyaktól. És árusítják!? A bolt vezetője ezt egyszer sem észrevételezte a húsipari vállalatnál. Kérdés: mit csinál a kiskereskedelmi vállalat minőségi átvevője a húsátvételnél? A választ nem vártuk meg, minden bizonnyal majd megkapjuk arra is, hogy miért hiányoztak a árcédulák? X Tovább mentünk a vendéglátó vállalat 71. számú presszójába, a gyulaiak egyik kedvelt szórakozóhelyére. 1964 óta beírás nem történt. Viszont csodálkozni most lehet, mert komoly forgalmat bonyolítanak le hűsítő italból, noha liter számra fogy a bor, konyak, pálinka is.... Gyulai utunk befejezése az élelmiszer kiskereskedelmi központ volt, ahol érdeklődtünk a beérkezett 119 panasz elintézési módjáról. Valamennyi elintéződött, a panasztevő időben megkapta a választ, úgyszintén az eladó is. Kettőt ragadtunk ki, ami sajnos, nemcsak két esetben fordult elő. Orosházán a 89. számú bolt vezetőjét figyelmeztetni kellett, hogy: „Gyermekeket és öregeket is kívánság szerint kell kiszolgálni kenyérrel is". (Friss kenyér helyett több napos kenyeret adtak.) Vagy Békéscsabán, a 41-es számú bolt vezetőjét azért kellett írásban figyelmeztetni, mert „megfeledkezett, hogyan kell a Goromba kiszolgáló Szörös disznófej Nincs gyümölcslé SúlycsonMlás Dicséret vevőkkel viselkedni”. Azaz, go- rombáskodott. A Szarvasi Körzeti Földművesszövetkezet 8. számú vegyesboltjának panaszkönyvében az áll, hogy az üzletvezető megtagadta az üres üveg visszavételét. Mellette a válasz, egyben a központ utasítása is, miszerint: „üveg visszaváltását nem tagadhatja meg, ha az az üzlet profiljába tartozik”. Egyébként ez arra is választ ad, hogy ha történetesen készletében nincs olyan konzervféleség, amilyen üveget visszahoznak, de a bolt profiljába tartozik, akkor kötelesek visszavenni az üveget. Lényegében itt sem sok panasz- szal találkoztunk, a központban Is mindössze 14 elintézett és néhány szóbeli elintézetlen panasz van. Felesleges szépítés lenne állítani, hogy csak annyi a panasz, és hogy a panaszkönyvbe beírt dicséretek — amivel bőven találkoztunk — egyensúlyoznák, ami a panaszkönyv mögött van. Többek között a kedves vendéget (vásárlót) egyesek annyira felzaklatják, hogy még panaszkodni is elfelejt, mert ilyen feleletet kap: „kérem, az üzletvezetőnél van a panaszkönyv”. Vagy, mert „még ceruza sincs". Vagy van ceruza, annak hegye nincs... X És végül arról, ami az ellenőrző könyvekben található. Most nem a régiekről írunk, hanem arról, amelyet a megyei kereskedelmi felügyelő jegyzett be ezen a napon Orosházán két vendéglátó egység ellenőrző könyvébe. Csorvási út, fmsz 12. számú italbolt. Próbavásárlás^ három fél deci szilvapálinka.' Utánamérés, centezés. Eredmény: a két fél deci 8,7 cent, egy fél deci 4,5 cent. Értékben egyenlő: Hopka Gyuláné gebi- nes ezzel a vásárlót 1.80 forinttal károsította meg. Ez egyébként nyilván családi betegség itt, mert a férje, Hopka Gyula április 21-én „tévedett” a vendég rovására. Mindez a panasz- könyvben nem található, mert a vendég nem méricskél, hanem iszik és fizet. A nagvóllomáson a 104-es Utasellátó helyiségében, amellett, hogy az éttermi asztalok térítői elég rongyosak és piszkosak, Bőte Miklós felszolgáló még szűkén is mért. A próbavásárlási pálinkánál a két fél deci 9 cent, a harmadik fél deci 4,2 cent. Olvasóink előtt ismeretes, hogy éppen itt történt nemrégiben a 100 ezer forintos haszon- hajhászás, ami miatt fegvelmik — túl enyhék — és elbocsátások történtek. Űgv látszik, egyesek csak a gazdagodás! módszert tanulták meg az esetből. Hol a megoldás a súlycsonkítás megszüntetésire? A sok-sok ellenőrzés a vásárló részéről is, amely maid megérteti: ha az emberek alkoholos italokat fogyasztanak, ez nem jogosítja fel sem a csapost, sem a felszolgálót saját anyagi haszon csalárd módon ve1 S szerzésére. A vállalat viszont érvén vasi tse a legutóbbi miniszteri ren^Wet. amelv ki- mondia, hogy háromszori figyelmeztetés után a bűnt elkövető nem dolgozhat ebben a szakmában. X Mi bezárjuk a panaszkönyvet azzal a levéllel, amit a panaszosok kannak az illető vállalatoktól: Köszönettel vettük a panaszkönyvi bejegyzését és kérjük, hogy észrevételét az áruda munkájával kapcsolatban a jövőben is megtenni szíveskedjék’’. Bocs kár János tornyában. Karácsony első napjának istentiszteletére szólt a harangszó. Az utcákon szegények és gazdagok legszebb ruháikban a templom felé igyekeztek, amikor az ősz hajú, jó öreg postás csoszogó léptekkel befordult Kovácsék utcájába. Lába alatt megropogott a frissen esett hó. Időnként megállt, s mintha szörnyen elfáradt volna, mély lélegzetet vett és tekintetét egy szürkére meszelt végű, kicsi, nádas házra vetette: a Kovácsékéra. Ügy nyitotta meg a rozoga kiskapu kilincsét, hogy azt talán még ő sem hallotta. A szoba küszöbét átlépve, szó nélkül nyújtott át a megrémült Kovácsnénak egy táviratot. Majd fáradt, öreg kezét Kovácsné vállára tette és csak ennyit mondott: — Katókám, ne várd többet haza a férjed... Ö sem jön haza, mint annyi mások... Fél óra múlva orvos érkezett Kovácsékhoz... Hetek teltek el, mire az özvegyen maradt feleség és édesanya ismét lábra állt... Már sejteni lehetett 1944 tavaszát, amikor egy napon kisfiával és kislányával, kézen fogva, az utcai kapu felé indult Kovácsné. Maguk mögött hagyták a kicsiny nádfedeles házat, amikor Pistike tekintetét anyjára vetette és megszólalt: — Fogd meg jól a kezünket, mi vigyázunk rád, Édesanya... Nemsoká’ felnövünk és akkor majd apuka helyett mi dolgozunk... Neked sok mindent veszünk... * Azóta huszonhárom karácsonyt hagyott maga mögött Kovácsné is. S mint annyian mások, becsülettel felnevelte gyermekeit. Az egykori nádfedeles ház helyére épült háromszobás családi házban karácsonykor mindig ott áll az asztalon az illatos fenyő. Alatta mindig ott van a sok ezer kilométerre életét vesztett Kovács István fényképe. S ennyi év után is sírva fakad özvegy Kovácsné. Mert ha minden mást pótolt is két gyermeke, s ha megannyi örömet jelentenek is számára kis- unokái, valakit soha nem pótol senki: az örökre elvesztett férjet, az édesapát, akit — mint annyi mást — a szörnyű háború ragadott el tőle és gyermekeitől. * Most, karácsony napján, e kis történet — az annyi tíz- és százezer között — kell, hogy emlékeztessen. Mert valahol, a világ valamely szögletében, talán éppen Vietnamban, ezen a napon, ezekben az órákban oltják ki édesapák életét gyilkos fegyverek. És talán ezekben az órákban fakadnak sírva édesanyák, árván maradt gyermekek, akik hiába várják vissza azt, akit annyira szerettek. Balkus Imre Vendégségben Nagy Zoltánnál Fiatal kora ellenére — több évi üzemmérnökösködés után — 1963 óta a békéscsabai MAV-állomás vezető mérnöke. Most az ünnepi személyszállítás idején a szokásosnál jóval több az intéznivalója. Mint mondja: a munkának és családjának él. Emellett mégis jut idő a párt- és társadalmi megbízatások teljesítésére. Az üzemi párt-végrehajtóblzottság tagja, a közelmúltban a megyei pártbizottságba is beválasztották. A MÁV Szegedi Igazgatóság Ifjúsági Tanácsának és Gazdasági Bizottságának munkájában is részt vesz. Emellett III. éves pártfőisko’ai hallgató. S hogy győzi erővel a sokszínű munkát, arra jó példa, hogy a MTESZ megbízásából Pataki György pályafenntartási mérnökkel nemrégen tanulmánytervet dolgozott ki a békéscsabai vasútállomás “rakodóterületeinek és hozzájáró útjainak átalakítására. (P- P-> A forgalmas pályaudvaron. \ Az érkező vonalok üzemi technoi tg'ájál ellenőrzi. íultzkeilé, az ünnepi személyforgalomról. Fotó: Demény
