Békés Megyei Népújság, 1966. december (21. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-22 / 301. szám

1966. december 22. 5 Csütörtök Megalakult a TIT agrártudományi szakosztályának vízügyi szakcsoportja A TIT országos központja és az országos vízügyi szervek között megállapodás jött létre a helyes vízgazdálkodás széles körű ismer­tetése, a szoros együttműködés érdekében. A TIT gyulai előadó­termében december 20-án meg­alakult a TIT megyei agrártudo­mányi szakosztálya vízügyi szak­csoportja. Vezetőjévé Cseppentő Zsigmondot, a Körösvidéki Víz­ügyi Igazgatóság főmérnökét, he­lyettesévé Igmándi Balázs vízgaz­dálkodási osztályvezetőt választat­ták a szakcsoport tagjai. A két vezetőt kooptálják a TIT agrártudományi szakosztálya ve­zetőségébe. Az alakuló ülésen a I többi között megvitatták a szak- I csoport ismeretterjesztői tevékeny- I ségét, lehetőségeit. Témajavasla­tot állítottak össze a termelőszö­vetkezetek és állami gazdaságok vízgazdálkodási problémáinak is­mertetésére; a vízigényes ipari üzemek részére pedig gyakorlati segítséget adó előadássorozatok tartását javasolta a szakcsoport. A tavasz folyamán az ipari víz­gazdálkodási előadók számára megyei szintű előadássorozatok, a vízminőségi felügyelőknek pedig a TIT gyulai előadótermében gyakorlati ismereteket bővítő elő­adások hangzanak el. Szakszervezeti tanácskozások A Nyomda-, Papíripar és a Sajtó Dolgozóinak Szakszer­vezetében kedden ülést tartott a központi vezetőség. A ta­nácskozás résztvevői a kong­resszusi munkaverseny eddigi tapasztalatainak értékelése után megvitatták a szakszer­vezethez tartozó iparágak 1967. évi tervét és a tervek végrehajtását elősegítő szoci­alista munkaverseny főbb í irányelveit. * A Helyiipari és Városgaz­dasági Dolgozók Szakszerve­zetében kedden megtartott központi vezetőségi ülésen a szakszervezeti tisztségviselők januárban kezdődő újjává- lasztásáról és a munkaver­seny folytatásáról, illetve az i 1967. évi tervfeladatok vég- I rehajtásáról tanácskoztak. Vígjáték a magyar színészet hőskoráról Szigligeti Edét Liliomíi Merem vallani, hogy ezt a víg­játékot nagyon sokan is merik, vagy színpadon látták már;, vagy filmen, lehet, hogy többsz őr is, a diákok „a magyar színés ®et de­rűsen hősies romantikájához” em­lítik példának magyar 'irodalom­órán — egyszóval, aki előjött a Jó­kai Színház múlt pénteki bemu­tatójára, valószínű, ho gy feléled­tek régebbi élményei, találkozásai a Liliomfival. Ez korántsem baj, sőt haszna is van, elsősorban olyan vonatkozásban, hogy van mihez mérni az új előadás szín­vonalát, értékét, br'ir — és ezt is meg kell mondani. —, az is fel­merülhet az emberben, hogy —■ nincs más? hogy tágítani, egyre jobban tágí­tani a horizontot: ez ma a felada­ta a vidéki színházaknak is, hogy a vitákat kiváltó, vagy sikereket arató új magyar darabokat a bé­késcsabai közönség is láthassa gyorsan a pesti vagy vidéki ősbe- mutátó után, és ne esetleg két-há- rom év múlva, amikor már a te­levízió is lejátszotta, és már újab­bakról beszélünk és vitatkozunk: hogy kitekintést nyújtson a kör­nyező testvéri népek drámairo­dalmára, melyekről jószerével igen keveset tudunk. (A bukaresti Caragiale Nemzeti Színház csa­bai szereplése feltétlenül ilyen vonatkozásban is rá kellett, hogy döbbentsen bennünket valamire.) Táppénz járulék, ösztöndíj, tanulmányi kirándulás9 mozi- és színházbérlet9 sport9 él forintos munkaegységérték - mindenre futja •. • Jó gazdálkodási eredményeket vesznek számba a végegyházi Szabadság Isz-ben Tisztelet és minden, ami megil­leti Szigligetit, <t magyar dráma­Hiszen mikor játszott színházunk román, jugoszláv, lengyel vagy A leltározás üteméről, a zár­számadás készítésének meneté­ről beszélgetve találtuk Kerekes Andrást, a végegyházi Szabadság Tsz Kossuth-díjas elnökét és Ár- pási Lászlónét, a szövetkezet fő­könyvelőjét Mi is bekapcsolód­tunk a beszélgetésbe s közben sok érdekes dolgot jegyeztünk fel. Mint mindenütt, itt is szokássá vált az, hogy csak egyetlen bi­zottságra bízzák a zárszámadás előtt a vagyonleltár elkészítését. Árpási Lászlóné azt mondja, hogy az egy bizottság által ké­szített leltár sokkal egyszerűbb, áttekinthetőbb s nagyobb a pon­tosság biztonsága. Annál is inkább, mert a leltározó bizottság olyan emberekből tevődik össze, akik az évek folyamán nemcsak gya­korlatra, hanem alapos széles lá­tókörűségre is szert tettek. A végegyházi Szabadság is azok közé a szövetkezetek közé tartónk, amelyekben az újabb rendelkezések értelmében nem kell megerősíteni, felülvizsgálni a zárszámadást. Ezt nemcsak a szö­vetkezet eddigi jó gazdálkodása teszi lehetővé, hanem az is, hegy évek óta összeforrott, jól képzett könyvelőgárdával rendelkezik. A pénztárossal együtt heten dol­goznak a könyvelésben immár hat éve. Amellett, hogy.minden­kinek képesített könyvelői vég­zettsége van, hárman most mér­legképes könyvelői tanfolyamra járnak. A végegyházi Szabadság Tsz zárszámadásával eddig se sok bajuk volt a járásiaknak. Minden bizonnyal rendben találják az idén is, hiszen a vezetők is, a könyvelők is nagyon jól megta­nulták az elmúlt esztendőkben azt, hogy mi minden szükséges az eredményes, biztonságos gazdál­kodáshoz. Ezt a szövetkezetét ed­dig se igen kellett arra figyelmez­tetni, hogy biztosítsa a szociális és kulturális alapot. Nem jöttek zavarba akkor sem, amikor jú­lius 1 után kötelességükké vált a megbetegedett szövetkezeti gaz­dák táppénzének biztosítása. Az­előtt havi 400 forint segélyt ad­tak az átmenetileg vagy tartósan betegeskedőknek. Ilyen címen 1965-ben 32 ezer forintot fizettek ki. Természetesen ez jóval keve­sebb, mint a július 1 óta beveze­tett táppénz, ugyanis csupán eb­ben a hónapban 18 ezer forintot fizettek ki s az azelőtti hónapok­ban is átlag 15 ezer forintot A szociális alap többi részének felhasználásáról érdeklődve meg­tudtuk, hogy az idős gazdáknak 64 ezer íorintot osztottak ki az idén jutalom címén. Egyen­ként 250—800 forint összeg ke­rült a borítékba, aszerint, hogy a korábbi években és az idén ki milyen munkával járult hozzá a k 4<net az első felvonásból: Liliomfi — Gálfy László, Kamilla — Dénes Piroska és Mariska — Romvári Gizi. írá1 foan múlhatatlan (ha nem is mr rsíeríokúj érdemeket szerzett, n ílküle hiányokat érezhetnénk, 1 »moly hiányokat Az is tény, í jsogy a Liliomfit nem lehet meg­unni, a Liliomfit százszor is meg 'lehet nézni, mert a Liliomfi min szövetkezet erősödéséhez, fejlő- | diS pompás^ vígjáték marad és ta, és én az izgalomtól úgy cifráztam a nótát akár egy mű­vész. Idáig jól haladt minden, de ekkor közbelépett az az átkozott macska — folytatta Gazsi bá­csi jókedvtől fényes arccal. — Éppen ott tartottam, hogy „a jó isten...”, amikor Gizáék nagy cirmos macskája ráesett a hegedűmre a tetőről. Biztosan a szerelem útjain járhatott, és szé­dületeben elvesztette az egyen­súlyát. Én úgy megijedtem a váratlan vendégtől, hogy men­ten fenékre ültem. Ráadásul el­szakadt az „A” húrom is. így aztán most már nem folytathat­tam a szerenádot. De nem is akartam. Majdhogynem szét­robbantott a harag és a szé­gyen... És újra emlegettem a jó istent, de ezúttal dallam nélkül, mert olyan kacskaringós károm­kodást küldtem a macska után, hogy ne tovább. Egyszer csak azon veszem észre magam, hideg víz loccsan a nyakamba. Giza istenes anyja tisztelt meg vele. Bizonyára azt gondolta szegény, hogy a lányát szidom. És persze, mondanom sem kell, hogy elküldött a po­kolba. Azontúl aztán messze el­kerültem a házukat, nem volt merszem többé lánynézőbe menni hozzájuk. Hanem azt az átkozott macskát hamarosan megbosszultam. Szereztem egy száraz disznóhólyagot, kukoricát tettem bele, hogy zörögjön. A legkisebb öcsémet felbéreltem, hogy hozza el a macskát a ker­tek alá. Ez nem is volt neki nehéz, hiszen azelőtt összejárt a két család, s a cirmos is meg­barátkozott valamennyiünkkel... Elég az hozzá, hogy rákötöttem a hólyagot a macska farkára, aztán jól megugrasztottam a jámbor állatot. Futott is úgy, az a szegény pára, hogy a lába sem érte a földet. Alighanem kiszaladt a világból, mert többé sohasem láttuk... Ilyen elégtétel után mentem el a megyei cigánybálra, ahol déséhez. A kulturális célokra tar-. talékolt összegek sem maradna k felhasználatlanul. Dicséretes d log többek között az, hogy a vt $g. egyházi Szabadság Tsz 15 e e.er forint ösztöndíjat biztosít «egy közgazdasági és egy agráregy tf.‘té­rni hallgatónak. Üdülésre, ki'Oföl- di tanulmányi kirándulásra, 47 ezer forintot, sportra 11 ez*.«E 500, színház- és mozilátogatásrít. 12 ezer forintot fordítottak— Ezek után elengedhetet’/e n volt rátérni a zárszámadás gfonto- sabb és a szövetkezeti gazdák szempontjából legizf/jdmasabb céljára, vagyis a jöve'amiemelosz- tás alakulására. Megt’ adtuk, hogy most is annyi érték* /t terveztek munkaegységenként, rarúnt ameny- nyi tavaly volt, vagyis 41 forin­tot. Az eddigi szán a/tások szerint ez biztosítva is lát iszik, A szövet­kezet az idén is kiváló »érmést takar í'tott be. Búzából 18, kenderből 52,' cukor­répából 239. írpából 16,6, kuko­ricából pedig 1í2 mázsa májusi morzsolt volt, a holdankénti ter­més. A terve cs ett 16,5 millió forint áruértékesítő«tervet előrelátha­tólag másfél millióval teljesítik túl. Egy kic/áit megütköztünk azon, hogy az állattenyésztés tervezett árbevétel * csaknem 4 millió fo­rinttal rararad el a növényter­mesztés árbevételétől. Kerekes elvtárs kimondotta, hogy ez az a megyei cigányuaiia, aiirn i , ------ > . ., m egismerkedtém az anyjukom- F.JT tan­mai... A többit már tudod — ka­csintott a feleségére Gazsi bácsi. keletk /-rett, s azon vannak, hogy az á (,.aitenyésztés hozama utol­érje és lépést tartson a mövény­Sok krumplit, megettél velem ;tenr növekvő hozamával, azóta. Szültél nekem öt derek A ,• területén máris a vég­gyereket, s jó néhányszor felpo- ! egy /rázi Szabadság Tsz rendelke- foztál, ha részegen jöttem ha- zik* a legnagyobb állatsűrűséggel, za... Azért jó feleség voltál, nem M fn a járásban 100 holdanként 13 sajnálom Pálinkás Gizát. És hát s /7arvasmarhát tartanak, addig a hajdan teutánad is megfordul- .: Szabadság Tsz-ben 19-et. Az ar- tak a legények... Hanem erre ! ,.a való törekvést, hogy az állat- már koccintani kell barátaim'... I/ftenyésztés hozamértéke megköze­ÍMÍ+m hl 7.0— A kellemes vezényszóra fel- } emelkedtek a boros poharak* Aztán a banda rázendített a da1 b- ra: „Deres már a határ, őszül .3 vén betyár...” Sz. 1 í, lítse a növénytermesztését, bizo nyitja az is, hogy az ez évi 1.5 millió forint körüli áruértékesítési többletbevétel jó részét az állat­tenyésztés produkálta. K. I. mindig kitűnő szórakozás; mert szerzőjének csalhatatlan érzéke volt a színpadi humor iránt, a félreértések precíz bonyolításá­hoz, és jót derülni, kacagni ugyan ki nem szeret? (Minden­ki, csak akad, aki nem vallja be, mert — micsoda anakronizmus manapság! — nem tartja méltó­nak tekintélyéhez vagy mit tudom én, mihez) Egyszóval, kacagjunk csak jó nagyokat, ha a színház varázslata elér bennünket, és jót kacagtunk a Liliomfi bemutató­ján is, mert nem volt ez a csabai sem rossz előadás. Mégis: ideje lenne már nemcsak egy-egy vo­natkozásában, hanem teljességé­ben úgy felépíteni a műsorter­vet, hogy az mentes legyen a „mindig kéznél levő darabok” beiktatásától, mert az ilyen „töl- telékdarab”-rang szegény Lili- omfin ez esetben csak csorbákat ejt, mondván: amolyan „futott még” az évi programban, nincs vele semmi probléma, nem ráz, nem okoz gondot és ki merné azt állítani, hogy nem biztos, hogy be kell mutatni. Ezúttal szerényen, de vállalkozom arra a hálátlan szerepre, hogy megjegyezzem: biz­tos, hogy be kellett mutatni? cseh darabot? És az új szovjel drámairodalmat sem feltétlenül Rozov gyengécskén sikerült Bo hóc-a képviseli! Nem tudta talán a Liliomfi, ez a kedves, remek-bohém hőssze­relmes, hogy jövetelével mit vált ki a kellemes szórakozás melleti, nem baj, hogy a fentebb elmon­dottaknak is katalizátora lett Természetes, hogy egy-két oldal­ról felvillantva, és alaposabban nem részletezve mindazt, amiről szó volt, nem elég. De hogy se­gítsük jobbítani a műsorpoliti- kát, ehhez esetleg mozdító gondo­latokat ajánlani, azt hiszem nem felesleges időtöltés. A vidéki szín­ház helyét és feladatát mindenütt keresik, ahol színház van. Nem mondunk elmarasztalót akkor, ha megállapítjuk: a békéscsabai sem találta még meg igazán, de jó úton van, hogy megtalálja. Va­rázsszó bizony nincsen, ha az nem varázsszó, hogy a múlt és a je­len irodalma felé egyaránt he­vülettel és érdeklődéssel kell te­kintenünk. Tehát a jelen dráma- irodalma felé is, mert legköze­lebb mégiscsak a saját korunk, a XX. század második felének prob­lémái állnak az emberhez itt a békési tájakon is. Térjünk azonban vissza Szigli­geti vígjátékához, melyet Daniss Győző értő rendezésében láthat­tunk ezen a premieren, és tap­solhattunk néhány igazán jó, élet­teli alakításnak. Közöttük is a Szellemfit alakító Cserényi Bélát, Hogy újra színpadra vinni olyan Liliomfi megformalóját, Gálfy _ T á 4- Aít L" * 1 I71 ti rí 1 feltétlenül magasabb szintű él­mények után, melyek birtokunk­ban vannak? Igaz, egy újszülött­nek minden vicc új; a színház­látogatónak, aki nem látta, remek élmény. De ez így lesz ötven év múlva is, ez azonban mégsem ma­gyarázat Sajnálom szegény Liliomfit, nem ő a hibás, hogy örülök bemu­tatásának, mert jó kis előadás volt, de bosszankodom is, mert egy, talán sokkal fontosabb, mai, kitekintést nyújtó (ha külföldi) vagy egy drámairodalmunk ügyét szolgáló új magyar darab elől vette el a kenyeret, amire, igaz, ami igaz, szüksége lehetett, hiszen Lászlót és Széplaky Endréi (ifj. Schwartz) emelném ki. A díszletek megoldása egyszerre volt modem és korhű, bár a jel­zések ilyen szabados használata talán sok egy kissé. (Ha egyszer­egy- keret az ablak, amin kinéz­nek, két másodperc múlva nem mehet a szereplő az ablak elé. Az ajtók használatában is adódtak ilyen meglepő „fordulatok”. A Liliomfi esetében így nem sza­bad újszerűségre törekedni. Ez zavaró.) A zenekar Németh Lász­ló dirigálásával könnyű feladatát könnyedén, stílusosan oldotta meg. És végül: elnézést az olvasótól, hogy a Liliomfi előadásáról ke­a magyar színészet hőskorában a vesebb szó esett a szokásosnál, de művészi elhivatottság érzése mel- j az apropó ezúttal önmagát kínál- lett az éhség érzésének megszün- ! ta, hogy a vidéki színház sokol­tetése a derűs, romantikus, hősies színészéret mindennpai célja. Hangsúlyozom tehát, csak ilyen vonatkozásban szerettem volna a Liliomfi helyett mást látni, azt most nem sorolom fel, hogy mit, mert nem is egy-egy bizonyos darabról van szó, hanem arról, dalú feladatának korszerű meg­valósítását újból vita tárgyává tegyük, hogy segítsük keresni a feltétlenül szükséges műsorpoliti­kai továbblépés, az igénykeltés és az igényfeltárás nem is annyira egyszerű útjait. Sass Ervin

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents