Békés Megyei Népújság, 1966. december (21. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-17 / 297. szám
IÍHS6. december 17, 4 Szombat Négy ember életét mentette meg Osgyán György gépkocsivezető pp Halló, fiúk! Ha — Lehet-e művelődnie Vésztőn a fiatalságnak? — öten ülünk a személygépkocsiban. Négy utas és gépkocsi- vezetőnk, Gyuri bácsi. A kilométeróra 70-et mutatott. Amolyan általános dolgokról beszélgettünk, és senki nem gondolt arra, hogy közülünk az egyik, a mi nyugdíj előtt álló gépkocsi - . vezetőnk néhány pillanat múlva emberéleteket ment. Nem a miénket, hanem a másokét. A naptár december 9-et mutatott, óránk pedig fél tizenegyet. * — Mindjárt Szarvason leszünk — mondja az egyi kolléga. — Az autóscsárdánál egy lángosft megehetnénk — szólt közbe a másik és ebben valamennyien egyetértettünk. Ebben a pillanatban Gyuri bácsi szaggatottan láirtolni kezdett. Előttünk, még eléggé távol, egy kél és fél tonnás Molotov gyártmányú teherautó ment. Rajta súlyos etemitcsö- vek, melyek a kocsi platóján két-három méterre kilógtak. Kanyarban voltunk. Mindany- nyian tudtuk, hogy előzni tilos. Gyuri bácsi mégis beindexelt. Előzni azonban nem tudott, mert szembe jármű jött. Ismét kürtőit, de még mindig nem tudtuk, hogy miért. Majd cifra káromkodás hagyta el száját. — Nézzétek, a teherkocsi alsó kormányrögzítője lóg, a szerencsétlen nem tud kormányozni. A kilométeróra ekkor is 70 kilométeres sebességet mutatott. Másik kanyar következett. Előzni itt is tilos volt, de Gyuri bácsi ezzel már nem törődött. Valamennyiünkben egyetlen gondolat volt: szerencsésen megelőzni a teherkocsit és figyil- mezlelni a vezetőjét a végzetesnek ígérkező bajra. Vajon sikerül-e? A nagy kocsi nekünk rohanhat, s akkor mi is szörnyű helyzetbe kerülhetünk. Tétovázásra azonban nem volt idő. Az előzés sikerült, Gyuri bár esi beindexelt, közben tülköléssel figyelmeztette a tehergépkocsi vezetőjét a megállásra. Néhány másodperc múlva megálltunk. De megállt mögöttünk az etemitcsövekkel megrakott tehergépkocsi is. Elsőként Osgyán Gyuri bácsi, a BA 05—72 rendszámú gépkocsi vezetője lépett ki kocsinkból, majd pedig mi. Felénk indult mérgesen és valószínű nem a legjobb gondolatokkal a nagy tehergéplcocsi vezetője. Pirospozsgás, 40 év körüli férfi volt, talán 2—3 gyermek apja. Az eternitcsövek mögül kíváncsin- kodóan két férfi feje emelkedett ki. Arcukon látszott, hogy még csak nem is sejtik a megállós okát. Ahogyan elnéztem őket, nős, családos emberek leheltek mindketten. Reggel. amikor munkába készülődtek otthonukból, gyermekeik közül valamelyik talán éppen így köszönt el tőlük: „Csókollak apuka, siess haza”. Ekkor még nem sejtették, hogy csak azért siethetnek és érhetnek haza ezen a napon, mert szerencséjükre követte őket egy rutinos, öreg gépkocsi- vezető, aki észrevette, hogy a kocsin ülő apukák jármüvének kiesett a kormány összekötő je, miközben 70 kilométeres sebességgel haladtak az országúton. — Mi baj, papa?! — kérdezte kicsit gunyorosan a gépkocsi vezetője. — Nem vett észre semmi rendellenesseget? — folytatta Gyuri bácsi. — Nem. Mit kellett volna észrevennem? — válaszolt a tehergépkocsi vezetője, de most már ingerülten. — Nézzen a gépkocsi első két kerekére. A gépkocsi vezetője tekintetéi a kerekekre szegezte és pirospozsgás arca elsápadt. A két első kerék ugyanis ellentétes irányban, keresztben állt. Ami ezután következett, azt már csak azok tudják megérteni, akik a biztos halálból menekültek meg. A találkozás első percében fölényeskedő gépkocsi- vezető átölelte Gyuri bácsit, két szeme megtelt könnyel és csak annyit tudott mondani: „Nagyon szépen köszönöm” ... * A köszönetén kívül bizonyára hálával gondol Osgyán Gyuri bácsira a tehergépkocsi négy utasa, akik életét egy idős gépkocsivezető figyelmessége mentette meg. Ha Gyuri bácsi nem veszi észre a végzetesnek ígérkező rendellenességet, nem valószínű, hogy közülük bárki is hazatért volna otthonába, feleségéhez, gyermekeihez. Baleset nem történt. Osgyán Gyuri bácsi, a balesetmentes vezetésért kétszeresen kitüntetett idős gépkocsivezető viszont bizonyított. Bebizonyította, hogy érdemes a kitüntetésekre, mert figyelmességéből jut mások testi épségének a megóvására is. A rohamosan fejlődő közlekedésnek sok ilyan gépjárművezetőre lenne szüksége. Héjjá Sándor Komáromi Gábor, Vésztő valószí nőtlenül fiatal tanácselnöke a kérdésre úgy mosolygott visz- sza, mint aki egy kissé mérges, írhatnánk így is: ,,dühösen mosolygott..." — Hát igen, december elsején a tv „Halló, fiúk, halló, lányok” című sorozatában Antal Imre riporter jó néhány megállapítást tett közzé jó pár millió néző előtt egy vésztői levél alapján. A levélből a többi között az derült ki, hogy még egy árva kis cukrászdáink sincs, ahol egy fiatal asztal mellé ülhet. Ezt azért mondom így, mert a fővárosból a műsor- elhangzása után jelentkezett egy maszek cukrász... — — Olvasom a levelet. Elmondja ebben az édességek koronázatlan mestere, hogy ó ilyen meg olyan kiváló szakember, és bármikor hajlandó Vésztőn nyitna egy cukrászüzletet, ahol különleges, vad-romantikus édességeket szervíroz asztalra. — Innen a tanácselnök mérges mosolya. — Szóval, válaszoltam a levélre A jövő hét a tv-ben BRECHT; CORIOLANUS (kedd 19.05). A kétrészes tragédia közvetítése a Nemzeti Színházból. Shakespeare művének brechti átdolgozása nagy vitákat kavart világszerte, ahol csak bemutatták a tragédiát ebben a formájában. Szabad-e klasszikusokat átdolgozni? Ez volt a viták központi kérdése. A darab azóta már világsikert. aratott, és ez egyúttal válasz is volt a kérdésre: ha az átformálás olyan, mint Brechté, akkor igen. Shakespeare is „átdolgozott”, amikor a Coriolanust írta, Plutarchos krónikájának Coriolanus-példázatából merített, Brecht pedig: a shakespeare-iből. A dráma a pótolhatatlanságba. a nélkülözhetetlenségbe vetett Ilit tragédiája. Coriolanus példázat a hatalomról, ez az eredeti síhakespeare-d mű, és a brechti ugyancsak, bár Brecht már jóv 1 nagyobb szerepet ad átdolgozásában a tömegeknek. És azt a nehéz feladatot, amelyet egy Shakespeare-átdoLgözás jelent, Brecht páratlan nyelvi leleménynyel, eredetiséggel oldotta meg. TEA PR. BORSIGÉKNÁL (szombat, 20.45). Magyarul beszélő nyugatnémet film. A film Heinrich Böll Magyarországon is megjelent és előadott rádiőhang- játéka nyomán készült. Lényegében négy monológot fűz egybe az érdekes témájú történet, amely arról szól, hogy dr. Borsig, aki egy nagy gyógyszergyár igazgatója, szeretne megnyerni 'a gyára számára olyan fiatal költőt, aki majd verses formában propagálja az üzem termékeit. A fiú ellenkezését (úgy érzi, hogy merénylet lenne a művészet ellen) azzal igyekszik leszerelni, hogy elárulja neki: a nemrég elhunyt nagy lírikus is évekig dolgozott a gyárnak, szállított egy Sereg réklámverset. ÉN. STRASZNOV IGNÁC. A mindenkor az. amire éppen szüksége volt célja elérése érdekében. Agyafúrtsága előkelő nevet biztosított számára a ..szakmában”, és hírt a rendőrségi nyilvántartókban. Fényesen gyíimölcsöztet- te felismerését, hogy az akkori társadalomban milyen hatalmas lehetőségeket rejtett a magafajta számára egy patinás, jó csengésű név, egy grófi címer vagy egy huszártiszti egyenruha. Kinek is jutott volna eszébe kételkedni egy főúri nagyvonalúsággal viselkedő férfi szavaiban, bármilyen képi: ‘ -nséget is állított. S amikor mér az áldozatok észbe kaptak — bottal üthették a nyomát. A Benesik Imre adaptációjában képernyőre vitt történet izgalmas és érdekes kalandjait láthatjuk. és megköszöntem az- ajánlatot, de... Az történt Vésztőn, hogy egy negyedikes gimnazista lány, aki érettségi előtt áll (és a nevét még csak véletlenül sem akarjuk leírni rávaló tekintettel), kamaszos fölhevülésében olyan levelet talált írni a tévének, amelyből a néző-hallgatók holmi anarchikus állapotokra következtettek. Nem csupán arra, hogy szegény tizenhét-tizennyolc éves leánykának nincsen hol, szórakoznia, hanem arra is, hogy még egy árva kis ímsz-cukrász- da sem nyitja ki ajtaját a kré- mesvásárió vagy feketeimádó fiatalnak... Éppen készültünk a kevésbé szerencsés műsorszám megjelenése előtt pár nappal Vésztőre, hogy olyan riportot készíthessünk, amelyben erről van szó: egy tízezer lakosú község (íme) a Viharsarokban is tud többet adni a fiatalságnak, mint ameny- nyit az objektív lehetőségek, közkedvelt kifejezéssel éljünk: a tárgyi feltételek adhatnak. Nagyon sok embert kérdeztünk meg kint jártunkkor. Hadd idézzünk: — „Enyhén szólva fölháborodtam a tv-n” — egy óvónő vélekedik így. — „Kérem, nálunk van egy állandó maszek cukrászda, egy- állandó zenés presszó, kilenc italbolt, egy 200 férőhelyes zenés vendéglő, esténként a kuíl- túrházban zenés klub.. ” — Ezt egy egészen mérges etmtber mondta. — „Nem tudom, mit akart azzal a levéllel, hiszen a gimnáziumiban hetenként egyszer ifjúsági klubot tartunk. Bár ott nem szokott megjelenni, na meg, természetesen, mivel érettségi előtt áll, nem árt, hogy ha először azt sdkeríti...” — mondta egy diáklány. Kiss József elvtárs, a művelő- déri otthon igazgatója a december elsején elhangzott (sajnos, csak egy oldalról meghallgatott kritikára) terjedelmes leveliben válaszolt. A többi között a levélhez csatolt egy műsornaptárt is. Ebből kiderül, hogy Vésztőn három ifjúsági klub működik: egy a gimnáziumiban, egy a termelőszövetkezetekben, egy pedig úgynevezett területi, a kultúrházban. A község vezetőd, s a kultúrigazgató végső fokon nem haragszik senkire sem. Legkevésbé a levélíróra, hisz ő — most már világos — kamaszos- szertelen- ségből írta meg a levelét. A vésztőieket most az izgatja : vajon ebben a hónapban kilátogatnak-e kontrollálás végett az illetékesek: a „Halló fiúk, halló, lányok” szerkesztőd, hogy meggyőződjenek arról: igenis kellene egy új kultúrház Vésztőre, de maszek cukrászra biztosan nincs szükség, hiszen a környező kisebb községeket is Vésztő látja el friss cukrászsüteménnyel! Olykor-olykor, sőt újabban rendszeresen színvonalas ifjúsági klúbműsorral, irodalmi műsorral is. Ternyik Ferenc Vasárnap rádióamatőr-kiállítás nyílik Békéscsabán A Magyar Honvédelmi Sport- szövetség rádióklubja december 18-án délelőtt 9 órai kezdettel Békéscsabán, az MHS székhazában rádióamatőr-kiállítást rendez. Bemutatja a különböző adó-vevőberendezéseket, elektromos készülékeket, elektronikus mérőberendezéseket. A klub adóállomása állandó összeköttetést tart a világ különböző részein levő rádióamatőrökkel. A kiállítás december 23-ig naponta délelőtt 9-től délután 4 óráig tekinthető meg. SZÉLHÁMOS ,.. (vasárnap, 21.25). Tv-film. I. rész. (A második részt hétfőn, 26-án 20.05-kor láthatjuk.) A tv-film címe magától Strasznov Ignáctól származik, aki valóban élt, a századelő világhíres, pontosabban világhírhedt szélhámosa volt, és aki „nyugdíjba vonulása” után írta meg visszaemlékezéseit a fenti címen. (Ezt a művét aztán egy- j szerre több országban is eladta.) Strasznov Ignácnak volt mire I emlékeznie. Nem véres kezű gén gszí er figura volt, könnyed, elegáns, biztos fellépésű, meg- I nyerő modorú gróf, huszártiszt, ! Stralsund—Stockholm—Helsinki o A faházak helyén modern világváros •— Olimpiásaink nyomában — Egy furcsa „árukapcsolás“ —■ A fiatalember — mérnöki diplomával a kezében, havi négyezerrel a zsebében! — durva volt, mint a pokróc. A még ifjabb, szőke, kissé csípőficamos orvosasszony, Sarolta, mégis kutyahűséggel kullogott nyomában, s szinte hipnotizaltan, leeresztett szempilláikkal tűrt el tőle minden durvaságot, minden drasztikumot. Potsdamban, majd Eerlinben már úgy volt, hogy közbeavatkozom, s lázongott más is a kis társaságban. De aztán valahányán meggondoltuk magunkat. Mit avatkozzunk idegenek dolgaiba? S most, egy nappal később, mégis őszinte lelkiismeretfur- dalás gyötör! Nem a megtolla- sodott, pesti négy szobáját főúri módon berendező kaméleon miatt, aki Lenin nevével járt-kelt napközben, hogy este a kereszt alatt istenétől kérjen emiatt fel- oldozást! Nem a férfi végett érzem vétkesnek magam, az ilyentől jó mielőbb megszabadulnunk — de Sarolta! Saroltát meg kellett volna mentenünk! Saroltát, a gyámoltalant, akinek még a karóráját is csak Bandi húzhatta fel. Saroltát, ki szegedi szüleit hagyta el a beléje szuggerált csillogó ábránd miatt. Saroltát, aki örök szolgálatra, s , kiszolgáltatottságra született. Saroltát, aki itthon még ékszere, a befolyásos professzor-apa révén pedig ugródeszkája volt e modern kiadású Patkóbandinak. Saroltát, aki Stockholmban kabáton felesleges gomb, férjének megtűrt hálótársa volt csupán! Igen, ha nem is sejtjük az elkövetkezőket, fel kellett volna ébresztenünk öt hipnotikus álmából! Hogy legyen akaratának gazdája, s teljes ember. Lássa meg végre alpári helyzetét, ítélje meg jövendő sorsát reálisain! És tépje el a szálat, ami még ahhoz köti, kit támaszul magához választott egyszer, ám akiben garanciát nem látni többé e tulajdonok tekintetében... Állunk a hajókorlátnál. Előta katedralis zöld kupolája bontakozik ki, mögöttünk pedig elmarad, elmosódik két ember arcvonása. így hajózunk, megfogyatkozva immár, de a magunk hűségének meleg, frissítő jó érzésével gazdagodva Finnország partjai felé. Az öböl vize csendes, moccanatlan. Zajos viszont a kikötő, ahová kevéssel reggel 7 után futunk be a Bore fedélzetén. Csónakok százai simulnak a parthoz, hallal, rákkal, midenféle tengeri herkentyűvel telten, meg gyümölccsel, zöldséggel, tojással megrakott lélekvesztők, melyefcen közeli szigetek termelői fuvarozzák ide naponta áruikat. S kofák, alkuszok népesítik be a környéket. Lármás, színes forgataguk ösz- szekeveredik a távoli tengerekről érkező utasok százaival és szatyros, kosaras háziasszony- csapatokkal. Megkapó a kép itt, a tengeröböl és a környező nagy raktárépületek körében. Holland kismesterek képeit, hálás csendéleteit idézi. Maradnánk még szívesen, jön azonban finn úti- marsallunk és gépkocsiba tessékel bennünket. Irány szállásunk, a Puistoho- telli! Kényelmesen, lassan haladunk az ébredező főváros, Heltünk messzi párákból Helsinki, • sinki tiszta utcáin. Elhagyjuk I