Békés Megyei Népújság, 1966. december (21. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-14 / 294. szám

196t>. december 14. 5 Szerda Pedagógiai szabadegyetem Szarvason Az első előadást december 18-án tartják meg A TIT szarvasi járási-városi szervezete, a városi tanács vb művelődésügyi osztálya és a felsőfokú óvónőképző intézet igazgatósága a TIT szabadegye­teme keretében 1966. december 16-tól 1967. április 14-ig rende­zi meg a pedagógiai tagozat elő­adássorozatát a felsőfokú óvó­Ha kulturális intézményeinkben a gazdaságosság, a gazdasági ter­vek teljesítése nagyon fontos kérdés, a jó műsorpolitika ará­nyait, a tartalmi munka színvo­nalát megtartani ennél is fon­tosabb. Jelenleg sajnos, egyre több példája akad a „pénzszer­zés” -hajszolásnak, mely termé­szetesen olcsó hígulással jár. Ez most a fő veszély, mert sokan így értelmezik a gazdasá­gi mechanizmust a népműve­lésre vonatkoztatva. Kevésbé, de meglelhető más­fajta hiba is, amikor csak „oktatni” akarjuk a nézőket, sajnálva tőlük a jó, kellemes szórakozást. Pedig moziba, kul- túrházba vagy klubestre főleg szórakozni megy a dolgozó, ezért a jó, kellemes időtöltést biztosító műsorokat ne sajnál­juk, sőt okosan alkalmazzuk — elősegítve az intézmény tö­megvonzását. Megjegyzem, hogy kiadó és műsort (filmet) forgalmazó fel­ső szerveinknek erre az alap­kérdésre is gondolniuk kell. Ki­mondva tehát: olyan ének-ze­nei, irodalmi stb. műsorokra is szükség van a központi ellátá­sokból, valamint a helyi össze­állításokban, amelyek vonzzák o tömegeket. Ugyanilyen szük­séglete van a filmszínházaknak is, mert könnyű elveszíteni né­zőket, de nagyon nehéz visz- szaszerezni. (Félreértés ne essék, nem kommerszműsort akarok a szórakoztató intézményekben, nem is „szemináriumot”.) A fenti gondolatok jegyében szabad legyen bírálni saját szakmánk, a film problémáit! nőképző intézet előadótermé­ben. A magas színvonalú előadás- sorozat megnyitója december 16-án, pénteken délután fél négy órakor lesz, s ekkor dr Kelemen László, a debreceni egyetem tanszékvezető tanára A korszerű oktatási elméletek­Miért van szüksége a tv já­tékfilm-szolgáltatásának eny­hén szólva eléggé kommersz műsorra, amikor a térhódítása már úgL s biztosított, ugyanak­kor az állami mozipark az ese­tek többségében „oktasson, ne­veljen, tudatot formáljon” — belépődíj ellenében. Nem kissé fordítva kellene ezt csinálni? Népművelési intézményeink legfontosabb feladata, problé­mája továbbra is a tömegkap­csolat. A látogatói visszaesése­ket megakadályozni, sőt előre­lépést biztosítani nem könnyű dolog. Szerintem csak egy út­ja van: a társadalmi igénye­ket alaposan, rétegekre bontva megismerni, és arra színes, érdekes terveket készíteni a szakköröktől kezdve a műsor­összeállításokig. Minden egyéb más megalapozatlan, szubjektív elképzelés és az ellenkező ered­ményt érheti el. A korszerű népművelés tehát sokrétű és sok irányú,’ színes, érdekes, tematikus tervezést, összeállítást igényel az alapkér­dés jegyében: tud-e, képes-e az intézmény tömegmozgatásra? A népművelési intézmények e munkastílusát, eredményesebb és tartalmasabb munkáját nem lehet megoldani a konkrét he­lyi irányító-, segítőkészség nél­kül. A helyi párt- és tanács- vb-k állandó segítése, irányí­tása szükséges a megnöveke­dett feladatokhoz: a társadal­mi igények jó felméréséhez és a megfelelő, rendszeres tömeg­kapcsolat kialakításához. Borka József ről és módszerekről címmel tartja meg a szabadegyetem el­ső előadását. A további prog­ram a következő: 1967. január 20-án dr. Simon Gyula, az OPI tudományos főmunkatársa A magyar népi demokrácia ne­velésügyének fejlődési sajátos­ságai címmel és dr. Tóth La- _ jós, a Szarvasi Felsőfokú Óvó- I nőkópző Intézet igazgatója A 1 szarvasi ismeretterjesztés hala- | dó hagyományai címmel tarta- ! nak előadást. Február 17-én az oktatási reform végrehajtásának , mai helyzetét és további felada­tait dr. Benczédy József, a Mű­velődésügyi Minisztérium fő­osztályvezetője ismerteti, majd | ugyanazon a napon Gácsér Jó­zsef, a Békés megyei Tanács ( Művelődésügyi Osztályának ve­zetője az oktatási reform jelen- [ légi Békés megyei feladatairól ! beszél. Március 17-én A tanulói j kollektívák megismerésének le- I hetőségei és módjai címmel dr. Simon Lajos, az Egri Ta­nárképző Fpiskola tanszékveze- ! tő tanára, majd pedig dr. Bodó j László, az OPI főigazgatóhe- lyebtese A pedagógustovább­képzés tartalma és munkafor­mái, perspektívái címmel tart­ják meg az előadássorozat kö­vetkező két referátumát Ápri­lis 14-én lesz a szabadegyetem két utolsó előadása. Ez alka­lommal dr. Jausz Béla nyugal­mazott tanszékvezető egyetemi tanár A nehezen nevelhető gyermek címen és dr. Kovács György, az óvónőképző vezető tanára A nevelői személyiség | szerepe az osztályközösség for- I málásakor címmel tartanak elő- j adást. A TIT szabadegyeteme pe- ! dagóglai tagozatának program­ját nagjr érdeklődéssel várják | nemcsak a megye, hanem az 1 ország más területén élő pe- i dagógusok is, akik közül már ' sokan bejelentették részvételü- i két. Megismerni a valós igényeket! ahol a látogatóknak mindig le­vetítik a kiemelés roppant ne­héz, körülményes munkáját, ön is megnézheti, s látni fogja a vetítővásznon, amint a király búváröltönyében vízbe ereszke­dik. — S van valamilyen egységes koncepciója a szabadegyetemek hálózatának? Hammarström úr rámpillant, majd mosolyra húzódik a szája. — Tudom, mire gondol! Nem, nincs egyféle világnézet, filozó­fia e szabadegyetemek munkája mögött. De nem is kérheti szá­mon tőlünk. Hiszen ahány tan­folyam, annyi érdekeltség. Van szabadegyetemük a munkások­nak, ezt a szakszervezet finan­szírozza. Működtet egyet-egyet a konzervatív, a liberális párt, a nők szövetsége, de még a cser­készmozgalom is. Nem beszélve az evangélikus egyházról, mely a lakosság 90 százalékát tartja számon hívei sorában. * — És a várostól, községektől távol eső helyen? — Az ott élők kiesnek a szó­rásból, s ezen, ismerve viszo­nyainkat, megint nincs mit cso­dálkozni. Vagyunk jó hétmillió- an hazánk közel félmillió négy­zetkilométer területére, ami'alig 15 fős átlagot jelent. S ezt főleg a hatalmas erdők, ritkán lakott északi végek okozzák. Teljesen ember nélkül nem maradhatnak zordabb tájaink, viszont műve­lésük intézményesítését pilla­natnyilag képtelenek vagyunk megoldaná. Van úgy, hogy két órát autózik az ember, míg va­lakivel találkozik, örülünk te­hát, ha körzeti buszok, kollé­giumok révén az elemi iskoláz­tatás ügyének megnyerjük a szétszórt tanyák, kis települések népét. — Mindig ilyen ritkán lakott volt Svédország? — Igen! Bár kétségtelen, hogy az a millión felüli svéd, aki 1850 és 1910 között az akkori sanyarú élet miatt kivándorolt hazájából, ma jelentene leg­alább kétmillióval több lakost Svédországinak. Elhamvadt cigarettánk, meg­ittuk a feketét egy kis sűrített tejjel. Személyesebb dolgok iránt érdeklődöm. Elsősorban saját életútjáról. Nehezebben boldogulok e témával. — Az ón i életem olyan, mint a többi egyszerű svédé. Szegény munkások gyereke voltam, az első világháború után magam erejéből kezdtem felsőbb fokon tanulni — mondja végül mégis ősz hajú, csontos, nyúlánk, af­féle „tipikus svéd” ismerősünk. — Volt egy barátom, kitűnő néprajzos, Ernst Manker, az ő szakmája ragadta meg először a * fantáziámat. Mellette kezd­tem dolgozni, s mint festegeto. jól rajzoló ember, több megje­lent tudományos munkáját il­lusztráltam. Abban az időben legtöbbet a lappok életével tö­rődtünk. Később segítségével a néprajzi múzeumnál kaptam ál­lást tárlatvezetőként, s akkor fogtam az újságíráshoz is. Leg­inkább az Aftonbladet-nák dolgoztam. Ök máig is közük raj­zaimat, merthogy a festegetós- sel öregségemre se hagytam fel... Arvid Hammarström ma már egyedül él. Felesége halott, gyereke nincs, nyolc lánytestvé­re közül pedig ki messzire há­zasodott, ki a temetőbe költö­zött. Magánosságában, otthonán kívül, Stockholm csendes, par­kos részeit szereti. Sétálgat, Raj­zol. S azon mereng, hogyan le­hetne elkerülni az újább, és újabb háborúkat. — Azt szeretném, ha csak a nyelv lenne köztünk a határ, a válaszfal! Semmi más! Miért kell ölni? Miért kell robbanta­ni? — kiált fel szenvedéllyel, nem is nekem szegezve már a kérdést, hanem azoknak, akik a pusztulás vírusait tenyésztik itt, vagy messzibb földeken. Éjfélre jár. Búcsúzunk. — Viszontlátásra Magyaror­szágon ! — Legyen igaza! Szinte zajtalanul repít szál­lásunk felé a 'földalatti. Ke­zemben kartonlap. Viszem a mappából egy tusrajzát. Szelíd fákkal, lombokkal övezett kis nyári kávézó a parkban. Még a feketerigó füttyét is hallani a kerekek békés duruzsolásán át. Moldvay Győző Darvas József irodalmi estje Békéscsabán, a városi tanács dísztermében A TIT Békés megyei Szerve­zete a népművelési évad őszi hónapjaira színvonalas progra­mot állított össze. E program keretében került sor 1966. de­cember 12-én Darvas József Kossuth-díjas író, a Magyar Írók Szövetsége elnökének iro­dalmi estjére Békéscsabán, a városi tanács dísztermében. Az irodalmi esten részt vett Pataki László, a TIT országos irodalmi titkára is. Az érdeklődők zsúfo­lásig megtöltötték a termet _ és nagy tapssal jutalmazták a Nemzeti Színház művészeit: Zolnai Zsuzsát, Gelley Koméit, Győrffy Györgyöt, Kállai Fe­rencet és Tyll Attilát, valamint Hacser Józsát, a Thália Színház művésznőjét, akik Darvas Jó­zsef műveiből adtak elő részie­teket. Ezt megelőzően B. Nagy László irodalomtörténész mél­tatta Darvas József írói útját és munkásságát. Befejezésül Darvas József szólt az est résztvevőihez, vázol­ta terveit, melyek között a Ré­szeg eső című nagy sikerű re­gényének folytatása, és két új magyar dráma szerepel: Zrínyi Miklósról és Bajcsy-Zsilinszky Endréről. B. Nagy László irodalomtörténész Darvas Józsefről beszél. Darvas József dr. Krupa András, a TIT Békés megyei Szerve­zete titkárának társaságában az irodalmi esten. ■Ili Zoinay Zsuzsa és Kállai Ferenc, a Nemzeti Színház művészei a Részeg eső című dráma főszerepeit tolmácsolták. Fotó: Demény

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents