Békés Megyei Népújság, 1966. december (21. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-13 / 293. szám

ijMMb december 13. Kedd „ ...nem lehet a Petőfivel kikukoricázni!” — Jó átlagteljesítmények a kovácsházi csapatban — A Mezftkovácsházi Petőfi vezetői az 1966-os évre azt a célt tűz­ték ki maguk elé: az együttes az első három között végezzen, Ez sikerült is, bár a közismerten rossz felkészülési lehetőségek nagyban gátolták a munkát, ősszel fokozato­san lendült játékba a gárda. A csapat­részek teljesítményét vizsgálva meg­állapíthatjuk, hogy látszólag a véde­lem nyújtott többet, összegezve azon­ban ki kell jelentenünk, hogy mind­két csapatrész (a védelem, illetve a támadósor) egyformán kivette a ré­szét az eredmény kivívásából. Érdekes megemlíteni néhány statisztikai ada­tot, néhány számot. Volt a csapatnak olyan mérkőzése, amikor 22 szögletet rúgott — gól nélkül. Az egész szezon alatt 86 (!) nagy gólhelyzet maradt ki, s a második fordulóban tíz kapufát lőttek a játékosok. A góllövőlistán ez a sorrend: 11 gólos Kertmegi, 8 gólos Pasek, 6 gólos Sztasák, Gábor. Vala­mennyi mérkőzésen Kertmegi és Csepreghy szerepelt. Huszonnyolc al­kalommal játszott Gajdos, Kenyeres. Az edzéslátogatásban a legszorgal­masabb Gábor, Sztasák, Budácsik II, Kertmegi, Budácsik I, Csepreghy, Tóth I, Bányik II és Dudaszeg volt. Gondot okozott a fiatalítás kérdése. Most is bebizonyosodott: öreg játékos nincs, csak jól vagy rosszul játszó. Az együttes minden mérkőzésire előre megbeszélt taktikával játszott. Nagy szerep jutott a taktikai terv valóra vál­tásában Kertmegi István csapatkapi­tánynak, aki Bányik. Ferenc örökét vette át és jó összekötő kapocs volt a játékosok s az edző között. Az év csapata ez: Budácsik I, Dudaszeg — Cöfepreghy, Gajdos, Budácsik n, Bá­nyik n, — Kenyeres, Gigacz I, — Gá­bor, Pasek vagy Sztasák, Kerfcmegli, Tóth I. (Az 1—4—2—l-es félállás alap­ján.) fl bajnoki óv egyévi tel­jesítményei így festenek. (A név után: Az atlétikai EB résztvevője voltam — Medovarszki János jegyzetei — A ugusztus 31-én nékem is pályára kellett lépnem. Hogy molyén volt az idő? Természetesen hideg szél kerekedett, csúnya, szürke esőfelhők gomolyogtak odafenn. Egy átvirrasz­tott éjszaika után szinte féLálomban botorkáltam a gödöllői HÉV-áliomás felé. Éjjel százszor is arra gondol­tam, hogy stkerül-e túljutnom a se­lejtezőn, átugrom-e a 206-ot? A fogam 'sem hagyott aludni, a jéghideg víz sem használt neki. Az EB előtt nem mertem megcsináltatni. Legszíveseb­ben kihúzattam volna, de erről a rendelő-ben hallani sem akartak. Ez is akkor fáj, amikor a legkevésbé kellene. Kaptam egy enyhe csillapí­tót, de az nem sókat használt. Kény­telen voltam „léghűtéssel” csillapítani a fájdalmat. Csak hajnaltájt aludtam el. A tanulságot nem fogalmazom meg... Bár hűvös volt, melegítenem alig kellett. Rendkívül laza voltam, a spár­gát könnyedén megcsináltam, az iz­mok szinte tónusukat vesztve lö­työgtek a bőr alatt. Ügy éreztem, hogy a lábaim a test súlyát sem bír­ják meg, pedig pár napja még 130 kg-os súlyzóval rrókdelltem. Az ar­com kipirult, szinte égett. — Mi az, csak nem vagyok lázas? — gondoltam. De bizony! Versenyláz ez a javából! Olyan, komám, ami­lyen az idén még nem kapott $1! A bevezetés előtt még egyszer bedör­zsöltem a lábaim egy „csodaszer”-rel, | amitől még a selejtező után is mele­gem volt. Mint az alvajáró mértem ki a nekifutásomat, és végeztem a bemelegítő ugrásokat. Csak akkor éb­redtem fel igazán, amikor a selejtező megkezdődött. Itt az alkalom, lehet bizonyítani, itt a verseny, amelyre annyit készültünk. A vezető versenybíró in-tett: — Me­legítést befejezni!. Magasság 190! Hüb­ner, felkészül Bau-disz! Megkezdődött! Bár sikerülne a dön­tő-be jutni! Nézegettem az ellenfele­ket. Csupa nagy név, kevés az esé­lyem. 190-en és a 195-ön nem volt semmi izgalom. Eddig a versenynek nem volt története. Szólították, nekifutott a versenyző, ugrott, a léc maradt. A versenybíróknak csak annyi volt a dolguk, hogy az érvényes ugrásokat a jegyzőkönyvbe jelöljék. — A következő magasság 2 méter! — hangzik. Körülményesen lemérték három he­lyen iß, majd szólítottak. Nekem el­sőre sikerült ezen átjutni. Aki leverte a lécet, az igyekezett magát másodiik- ra összeszedni. Aztán megszülettek az első meglepetések. Búcsút mondott a további versenynek az izlandi Olafsson (208 a legjobbja), a spanyol Garri (aki korábban a franciák el­len diadalmaskodott), a nyugatnémet Spielvogel (210) és a régi ismerős: az olasz Azzaro. — Magasság 203 cm* Üjabb csillaghullás. Kiesett a csehek három kiválósága: Baudíisz, Hübner és Kananta, s erre a sorsra jutott az NDK-s Pfeil is, aki Varsóiban és az edzéseken nagyon jól „pattogott”. Szomorúan vette le a szögesét No- szály Sanyi is, akinek a harmadik ugrása olyan „hosszú” volt, hogy a műanyag párnákról is leesett. Kicsit én is megijedtem, mert az első ug­rásom nem sikerült. Másodikra aztán sikerült átugranom a 203-at. Megszá­moltam, hogy hányán maradtunk. Ti­zenhárom mindenre elszánt versenyző készült a 206-ra. Az első 12 kerül a döntőbe. Kik lesznek ezek? Miköz­ben az újabb magasságra került a léc, szemerkélni kezdett az eső. Mint minden komolyabb versenyemen az idén. Gondoltam, szép „játék” lesz eldönteni esőben, hogy ki legyen ti­zenhármunk közül az, aki nem vehet részt a döntőn. A nézők egy része az esőtől védett helyekre húzódott, csak az elszántab- bak maradtak a lelátókon esőkabát­ban vagy ernyő alatt dideregve. A nyugatnémet Seighart, akit az elsők között szólítottak, még si­kerrel birkózott meg a selejtező szint­tel. Rajta kívül mindenki verte ezt a magasságot. Hiába csavartak egyesek hosszabb szögeket az ugrócipőbe, nem használt. A salaik már arasznyira fel- ázo-tt. Az elugrás helyén szép hosz- szú karmólésok nyomait láthattuk. Egyszerűen lehetetlen volt rendesen kitámasztaini. Megkíséreltem egy ug­rást, de annyira megcsúsztam, hogy az egyensúlyomat sem tudtam meg­őrizni. Ez a talaj még az én guruló- technikámnak is túl nehéz volt. Gyor­san megnéztem a jegyzőkönyvet. Ket­ten rosszabbul álltak, mint é-n, hatan velem teljesen azonosan. — No nem valószínű, hogy ezek most meg tud­nak előzni. Nem én leszek az a ti­zenharmadik, aki még kieshet! — gondoltam. Aztán közöltem a verseny­bírókkal, hogy nem ugrok többet. Mi­közben a többiek egytől egyig tovább kísérleteztek, addig én nyugodtan fel­öltöztem, és mulattam a rosszul si­került ugrásokon. Csodálkoztam, hogy egy európa-baj noki mezőnynek csak ennyi esze van. Nyilvánvaló volt, hogy a verseny állásán már senki sem tud változtatni a pálya állapo­ta miatt. Miért kísérleteznek hát to­vább? A bolgár Jordanov az egyik ugrásánál meg is sérült. Mire az utol­só versenyző is verte a lécet, meg­született a nemzetközi zsűri döntése: — A magasugrás döntőjébe 13 ver­senyző kerül! Az történt tehát, amit vártam. Kü­lönös, hogy az idén még a nevezési szintet sem teljesítettem, mégis a döntőbben vagyok. Ki hitte volna, hogy 203 cm-rel döntőbe lehet kerül­ni? Elégedett voltam, mert sikerült elérni a célomat. Bármi is történjen a döntőben, én már megtettem a ma­gamét. Tavaly a 209-es országos csúcs­csal a 26. voltam Európában. Most jó­val előbbre kerültem, hisz tizenhar­madiknál rosszabb helyen már nem végezhetek. (Folytatjuk) hányszor játszott, a játékos osztály- zata.) Budácsik I (14 — 3,1). Megbízható kapus, azonban fizikailag, szellemileg könnyen fárad. Még nagyon sok van benne. Kiss (13—3,6). Bravúrokra ké­pes, életmódja azonban helytelen, képtelen keményen edzeni, pedig ki­tartó munkával sokra vihetné. Duda­szeg (3 — 4,3). A jövő kapusa. A ma­gas labdák védésénél keil javulnia. Csepreghy (30 — 4,2). Megbízható, ön­feláldozó. Nyugalmát, gyorsaságát kell javítani. Jól játszott. Gajdos (28 — 4,1). Ebben az évben felnőtt a legjobb hát­védek sorába. Gyorsasága erény, de az állandó beszédről le kell szoknia és fejjátékát is javítania keli. ha ezt megteszi, kitűnő játékossá válhat. Budácsik II (22 — 3,4). Heteken át sérülten is vállalta a játékot, néha játékfelfogása helytelen volt. Sokolda­lú, igazi tudása a negyedik hátvéd he­lyén bontakozott ki. Bányik II (26 — 3,4). Nagy tudású, jó szellemű, jó ru­gótechnikájú játékos. Sérülékenysége, erőnléti problémái gátolták a még jobb szereplésben. Kenyeres (28 — 3,6). Ö igazán játssza a futballt, ha formá­ban van. Életmódján azonban gyöke­resen változtatni kell. Gigacz 1 (23 — 3,7). Az alapozási problémáik miatt tavasszal sokszor hiányzott, ősszel viszont csapata állandó tagjává vált, kimagaslót nyújtott. Jó szellemű lab­darúgó. Gábor (26 — 3,1). Gyorsan be­lenőtt a csapatba. Cselezésén és bal lábának használatán kell javítania. Kertmegi (30 — 3,8). Sokoldalú játékos, akarattal, fegyelmezetten küzdött. Edzésintenzitással. Kemény edzésekkel még évekig tagja lehet a csapatnak. Pasek (19 — 3,4). Nagy tudású játé­kos, de az edzésadag önkényes meg­szabása miatt csak 20 percet bírt. A hajrában változtatott felfogásán, s ha továbbra is-így tesz, az együttes egyik legjobbjává válhat. Tóth I (19 — 3,0). Szerény, fegyelmezett, önbizalmán kell javítania. A második fordulóban sokat javult. Sztasák (24 — 3,3). Jól képzett, szerény, fegyelmezett játé­kos. Kicsit elfeledkezik a csapatmun­káról. Szelezsán (12— 3,5). Az előző években egyik legbiztosabb pontja volt a csapatnak. Ez övi gyengébb teljesítményéről csak suttogtak. Bál­ványos (5 — 3,3). Jó elképzelései van­nak. Módot kell találnia a bizonyítás­ra. Eleki (4 — 3,5). Sok probléma mi­att eltávozott. Bányik I (2 jó szerep­lés). Nagy akarata, klúbszeretete pél­dás. Játéktudása kimagasló, azonban egészségi okok miatt megközelítőleg sem tudott képességeihez mérten ját­szani. Társadalmi edző az ifik mellett. Gigacz II, Tóth II. Rajtuk áll, hogy jövőre mire viszik. Ilrnóczky József a csapat ed­zője. Sérülése és betegsége miatt igen fiatalon kényszerült abbahagyni az aktív sportolást. Ebben az évben érett meg négyéves munkája. Elvei: a ke­mény, rendszeres munka, a mindig jobbra való törekvés. Az eredményen való felszabadult öröm, a fegyelem feltétlen megkövetelése. Gyűlöli a sztárokat, a „császárokat”. Inkább dolgozik szürkébbnek ható, de szorgal­mas, akarateros, fegyelmezett játéko­sokkal. Játékoseszményképei: a Csep­reghy, a Kertmegi, a Kenyeres, a Du­daszeg típusú, viselkedésű sportolók. Véleménye: az együttes megállja he­lyét az NB II. középmezőnyében. Si­került az egész sportkörben érvényre jutnia annak az elvnek: első az em­ber, aztán a dolgozó és csak azután a sportoló. Ide kívánkozik a tartalék- és ificsa­pat szereplése. Sajnos, a már ismer­tetett pályaproblémák teljesen megbé­nítják az utánpótlás nevelését. Sőt az sem megnyugtató, hogy minden az edzők nyakába szakad. fl iövö, a további jó szereplés! megkívánja azt, hogy a megérdemelt ünneplést váltsa fel a ténylegesebb pihenés, hogy a játékosok az alapozás idejére fizikailag, szellemileg kipihen­ten kezdhessék meg a felkészülést, mert 1967-re még magasabb szintű és mennyiségű munkára van szükség ah­hoz, hogy 1968-ban is NB Il-es csapata legyen Mezőíkovácsházának.! laliaiMin Elmaradt vallomás Vasco Pratolini a „Szegény szerelmesek krónikája” című regé­nyének filmváltozata olasz filmen. (Bemutatja a gyulavári Nép mozi december 13—14-én.) O § DECEMBER 13. Békési Bástya: Van, aki forrón sze­reti. Békéscsabai Brigád: A fáraó I— II. Békéscsabai Szabadság: A fáraó I— II. Békéscsabai Terv: És akkor a pa­sas. Gyomai Szabadság: A párizsi Notre Dame. Gyulai Erkel: Nem szok­tam hazudni. Gyulai Petőfi: Mágnás Miska. Mezőkovácsházi Vörös Október: Egy pikoló világos. Orosházi Béke: Nyomorultak I—n. Orosházi Partizán: Apa. Sarkadi Petőfi: Kancsal szeren­cse. Szarvasi Táncsics: A Nagy Medve fiai. Szeghalmi Ady: Nikki. Színház műsora December 13-án, kedden 19.30 órakor Muronyban: IMÁDOK FÉRJHEZ MENNI .aiÜpi :::::::::::::::::: ::::::::::: :.i Megvételre felajánljuk jó állapotban levő Warszawa DÓZSA MTSZ, KÖRÖSLADÁNY, Tele­fon: 11. 586 A Magyar T ele vízió műsora DECEMBER 13-AN, KEDDEN 8.05 Iskola-tv. Orosz nyelv (ált. fested VI. oszt.). A varjú és a rák. 9.00 Ok­vasas (állt. isik. III. oszt.). Az iskolapad. 9.55 Fizika (ált. isk. VI. oszt.). Hő okozta térfogatváltozások n rész. 13.3b Orosz nyelv (ism.). 14.30 Olvasás (ism,). 15.25 Fizika (isim.). 17.23 Európa ország­útjain. Ütifilmsoiroizat in. rész. A HUNGAROCAMION-nal Svédország­ban. 18.00 Hírek. 18.06 Munkás-énekka­rok. Közreműködik a debreceni Maró- thy György Vegyeskar. 18.20 A képző­művészet története. Barokk és rokokó művészet Európában. 18.50 Falusi dol­gokról. Időszerű filmriportok, jegyie­tek. 19.15 Esti mese. 19.30 Tv-híradó. 19.50 Sándor Iván színházi jegyzete. 20.00 Németh László: Papucshős. Két­részes színmű. A veszprémi Petőfi Színház vendégjátéka a Madách Szín­házban felvételről. (14 éven felüliek­nek!) A szünetben, Űj könyvek. KJb. 22.10 Tv-híradó — 2. kiadás. A román tv műsora KEDD 17.00 Gyermekeknek: Tudtok rajzol­ni? — Grimm testvérek meséjének 1001. kérdése. 17.50 Hirdetmény. 17.58 Pontos idő. 18.00 A tv esti híradója. 18.17 Időjárásjelentés. 18.20 Költői est. 18.30 Korunk fUmszakembere: Fellini. 19.15 Alexamdru Pojenescu énekel. 19.30 Színházi közvetítés: Rókácstoa. A szü­netben dokumentumfilm, rajzfilm, 22.05 A tv éjszakai híradója. 22.15 Mű­sorzárás:. Karácsonyi rejtvénypályázat Harminc forduló harminc nap alatt — Első díj: egy darab 1500 forintos Kvarc filmfelvevő — Eredményhirdetés: 1967. január l-i számunkban Huszonkettedik rejtvényünk: A Békéscsabai Kötöttárugyárral kapcsolatos két kérdésünk. Első: Hány országba exportál a gyár? Második: Melyik cikkből országos profilgazda? A megfejtést az alább olvasható szavakból és szótagokból kell összeállítania: EXPORTÁL, BÉKÉS, A, OR, HARMINC, CSA, PAMUTBÉBI- ARU, NYOLC, SZAGBA, BAI, GYÄR, ÁRU, KÖTÖTT, BÖL. Karácsonyi rejtvény pályázat 22. 1966. december 13. szelvény I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents