Békés Megyei Népújság, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-11 / 266. szám
1966. november 11. 5 Péntek Frissen, üdén tesz-vesz a kis családi fészekben. Az asztal melletti széken gondosan ösz- szehajtogatott, kivasalt fehérnemű tornyosodik. A szoba ajtaja nyitva. Percenként kiszalad a konyhába. A tűzhelyen serpenyőben serceg a zsír, pirosra sül a vagdalt hús. A fazékban forr a leves. Készül az ebéd. A vasalással mindjárt végez, azután mosogat, közben villával megforgatja a húst. Igyekezni kell, nemsokára jönnek az éhesek: fia és lánya az iskolából, a férj a munkából. — Számomra pihentető a második műszak — mondja • mosolyogva. — A gyárban nem ilyen könnyű... így igaz. A békéscsabai téglagyárban, ahol Juhász Má- tyásné dolgozik, férfimódra állni kell a särat az asszonyoknak. Juhászné erős asszony. Állutáni zendülés nem múlik el nyomtalanul. , Csak Gémes nézett konokul a semmibe. A gondolatdermesztő feszültség csak akkor engedett fel valamelyest, amikor Andrékó megszólalt: — Fogjunk hozzá a közgyűlés előkészítéséhez! * Az öreg teljesen összetörtén nyitott be a konyhába. Julcsa néni még fent volt. Unalmában a kredencben rendezgette az edényeket. Magda so:sán spekulált, mikor visszaérkezett Józsi bácsi, aki annyira fáradt volt, mint házuk építésekor, amikor éjjel-nappal dolgoztak, hogy minél előbb tető alatt legyen. De akkor elég volt egy hosszabb alvás, és bírta újra a munkát. Julcsa néni megijedt az öreg sápadt, fakó arcának megpillantásakor. Mintha tíz évet vénült volna embere. Csak nem vette elő a nyavalyája? A mai nap rengeteget mászkált hol itt, hol ott. Még ha egészséges lett volna, akkor is sok lenne! De így, bengyókojsan? — Hazament? — volt az öreg első kérdése, mikor nem találta Magdát. — Haza. Jobb ott neki. Sokáig csendben voltak. Egyik se merte a másikat hangos beszéddel zavarni. Julcsa néni szánakozva nézte Az erős ja is immár tizenegy éve. Korábban a cseréplehúzásnál dolgozott, most a 2-es üzemrész 3-as kemencéjénél. Falazóblokkokat készítenek és kisméretű, illetve magasított téglát égetnek. — Az anyag minőségétől függően 30—35 mázsa szenet kell belapátolni 8 óra alatt. Hozzáteszem, hogy mivel kemencénél vagyunk, általában 18—20 fokkal nagyobb a benti hőmérséklet a kintihez képest. Nyáron 40—45 fok. Csak erős nők bírják itt a munkát, de a gyár más területén is. Mégis sokan vállalják. A dolgozók 75 százaléka nő. Én is szívesen dolgozom itt, pedig eredetileg nem ez a szakmám. Kissé vonakodik, amikor a másikról kérdezem. — Az már rég a múlté, nem érdemes bolygatni — mondja. — Itt jól érzem magam. Megbecsülnek. Mi mindent jelent ez az egyszerű szó: megbecsülnek. Az ember képes otthagyni egy nagyon szeretett szakmát, újat tanul ott, ahol érzi, törődnek vele. Vállalja a neheasszony /ebb munkát és az éjszakai, műszakot is. Iskolába jár, hogy többet tudjon. Politikailag is fejlődni akar, mert érzi, szüksége van erre, hogy jobban küzdhessen az igazságért, ha pedig nő, az egyenjogúságért, munkájuk megkönnyítéséért, a családi élet szebbé tételéért, a gyermekekért. — A téglagyárban megbecsülik a nők munkáját —- folytatja Juhászné. — Ha valakinek beteg a gyermeke, biztosítják az erre járó időt. A szülési szabadság kiadásával sincs baj. És ha terhes, könnyebb munkát találnak számára. Fontos ez nagyon. Mert bár törvényeink vannak ezzel kapcsolatban, előfordul, hogy mégsem tartják be. Juhászné érzi ennek fontosságát, hiszen a saját kárán tanulta meg. Annak idején ugyanis a másik üzemben terhessége ellenére sem helyezték könnyebb munkára. Talán ezért olyan fáradhatatlan szószólója a nők jogainak. Az asszonyok bíznak benne... Kongresszusi küldött. Kasnyik Judit Értékelték a MKT megyei csoportjának közgazdasági pályázatára érkezett műveket A Magyar Közgazdasági Társaság Békés megyei Csoportja tavaly a Népújság hasábjain pályázatot hirdetett A mező- gazdasági és élelmiszeripari üzemek együttműködésének főbb közgazdasági kérdései Békés megyében címmel. A pályázat célja az volt, hogy a mezőgazdasági és élelmiszeripari üzemek kapcsolatában felmerülő közgazdasági problémák megoldásában segítséget nyújtson az MKT Békés megyei Csoportja. A felhívásra a megadott határidőig három értékelhető pályamű érkezett be. Az Országos az urát. Nagy gond fészkelhetett, a leikébe, hogy ennyire hallga- tag. Érezte, hogy az öreg némaságában nem a mindennapok gyakori összekoccanásainak okát kell keresni. Életében még nagyon keveset ült vele szemközt így, roskadtan, sorsába merülve. Most nem szabad háborgatni! Az öregben össze-vissza cikáztak a tervek, gondolatok. Any- nyira belezavarodott, hogy ami ritkán történt meg több mint negyvenévi együttlétük alatt, saját dolgairól kezdett beszélni az asszonynak. — Az egyik csatát megnyertem, de a másikat elvesztettem. Legalábbis most úgy tűnik! — mondta kesernyésen. Julcsa néni nem értette ezeket a képletes mondatokat. — Hol járt? — kérdezte. — Összeesküdtek Menyhért ellen! Lelváltatják! Tervhivatal, a Földművelésügyi Minisztérium és az MKT Békés megyei Csoportja részéről egy-egy fő vett részt a pályázatok értékelésében. A bíráló bizottság véleménye szerint olyan pályamunka, mely a felvetett problémát úgy oldotta volna meg, hogy az minden szempontból megfelel a követelményeknek, nem érkezett be. A pályázatok azonban részmegoldásokra vonatkozóan sok hasznos elgondolást, értékes javaslatokat tartalmaznak, de az elemzésük közgazdaságilag nem eléggé mélyek és nem megfelelően indokoltak. Ezek figyelembevételével az első díj kiadására nem került sor. Második díjat es 4000 forintot kapott Tábor László, az „Alföld” jeligéjű pályázatára. Harmadik díjat kapott Hercegh László és Dombóvári György, az „Élelmiszergazdaság” és dr. Márai György a „Viharsarok” jeligéjű pályázata. A két harmadik díj összege egyenként 2000— 2000 forint volt. A pályázatok kiértékelése és a dijak átadása 1906. október 24-én volt a TIT Értelmiségi Klubjában. Az MKT Békés megyei Csoportjának vezetősége reméli, hogy a jövőben meghirdetésre kerülő pályázatain a részvétel még aktívabb lesz és a pályamunkák színvonala, gyakorlati felhasználhatósága az eddigieknél is értékesebb lesz. Sánta Lajos az MKT Békés megyei Csoportjának titkára. Fűtött helyiség, társak, meleg étel... A napközi otthon — otthon napközben a kisgyerekeknek, akiknek szülei dolgoznak abban az időben. Az öregek napközi otthona — otthon azoknak, akik egész életüket szorgos munkával töltötték el, s akik egyedül maradnak mindennap, mert a fiatalok munkába mennek reggel. Űj kezdeményezés sarjad országszerte, hogy a magánosság szívszorongató érzését felváltsa a közösségi jótékony melege, hogy az ■ öregek társakat leljenek. Örömmel értesültünk róla, hogy a Gyulai Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága külön határozatot hozott: „...az egész nap magukra hagyatott öregek kapjanak közös helyet a nappali tartózkodásra, tiszta meleg otthont és még egy tál meleg ételt is”. A községi tanácsol: a járásban közös anyagi ráfordítással oldják meg ezt a szép feladatot: Újkígyóson már szervezik a napközi otthont. Eleken és Dobozon pedig a termelőszövetkezetek vezetőség foglalkozik a gondolat meg lósításával. Mindennapjaink demokráciáj a Igazi gazda Időben és eredményekben is gazdag múltra tekinthet vissza a magyar történelem legdemokratikusabb államhatalmi és államigazgatási rendszere: a tanácsok rendszere. Időben a több mint másfél évtized, eredményekben pedig településeink sokrétű gazdagodása igazolja leginkább a tanácsok életképességét, állandó erősödését, s ahogy azt az egyik járási tanács tagja megfogalmazta, „még a negatívumok is” tanácsaink magasabbrendű voltát bizonyítják. Játék lenne a szavakkal? Nem. Való igaz, hogy a tanácsi munka egyes területeivel szemben táplált elégedetlenségünk éppen abból fakad, jól tudjuk, milyen lehetőségek rejlenek e képviseleti rendszerben, ne maradjunk el tehát gyakorlatunkkal a lehetőségek mögött. Ahogy mondani szokás: a lehetőségekhez körülmények is kellenek. És itt, valljuk meg őszintén, sok még a tennivalónk. Mert máz ugyan, hogy a tanácsi képviseleti rendszer önmagában a demokratizmus megtestesítője, az állampolgárok legszélesebb tömegeire támaszkodó hatalmi szervezet, de az is igaz, hogy eddig csak kérdések szűk körében határozhattak. Ez érthetően hatással volt arra is, hogy a választópolgárok a kívánatosnál sokkal kisebb mértékben vettek részt a tanácsok munkájában, s tevékenykedésük egyrészt az ' úgynevezett „kis ügyekre” korlátozódott, másrészt nem mindig talált megértésre, elfogadásra. A ma; gyarázat abban rejlik, hogy tanácsaink elvben területük első számú gazdái voltak eddig is, de ehhez a gyakorlati feltételeket — a kellő hatáskört, anyagi eszközöket — nem biztosították számukra. A már említett járási tanácstag, aki hosszú évek óta közmegelégedésre látja el megbízatását, így fogalmazta ezt meg: „Jószerével csak tanácsolhattunk eddig, némi malíciával emlegettük is, hogy hiszen azért vagyunk — tanácsok... Most végre nemcsak akaratunk lesz, hanem eszközeink is, hogy a Icára tunk megvalósuljon”. Gazdag tapasztalatok summázata a két mondat: ahogy maga a tanácstag, úgy választói is sokszor tapasztalhatták, szándékaik hajótörést szenvednek a megkötöttségek, előírások, rendelkezések zátonyain. Egy-egy ügy. amit napok alatt helyben rendbe tehettek volna, hetekig, hónapokig járta a különböző fórumok útvesztőit. A gazdaságirányítás új rendszere — mert erre utalt szavaival a tanácstag — azzal, hogy egyrészt jelentősen megnöveli a tanácsok jogkörét, másrészt összehasonlíthatatlanul nagyobb anyagi eszközöket biztosít a jelenlegieknél számukra, területül-: igazi gazdáivá, irányítóivá teszi őket. Az új gazdasági mechanizmus biztosítja, hogy a tanácsok maguk határozzanak területük gazdaságpolitikájáról, kommunális fejlesztéséről, s más olyan kérdésekről, melyeket eddig másutt, „fentebb” döntöttek el. A jövőben tehát nem lesz ok a malíciára, hogy „azért tanács a tanács, mert tanácsol...” Az emberek jó része a bonyolult kérdéseket úgy egyszerűsíti, hogy: jó ez nekem vagy ross/'.' Nos, tegyük fel így a kérdést a tanácsok tevékenységére, a változásokra vonatKOzóan. Jó a: nekem, azaz a választópolgárnak, hogy az általam tisztség’) emeltek nagyobb és főként közvetlenebb felelősséggel tartoznak nekem, mint eddig? Jó, hiszen eredményesebben, alaposabban fognak dolgozni, s ezzel fokozottabban szolgálják körülményeim javulását. Jó az nekem, hogy bővebb, s ugyanakkor céltudatosabban csoportosított anyagiakkal gazdálkodhat a tanács? Jó, hiszen így arra adhatja a pénzt, amire a legjobban kell, s nem arra— mint eddig leginkább —, amire a fent megszabott „keretek” szorítíák. Jó az nekem, hogy a tanács hatáskörébe kerül a helyi gazdaságpolitikai tervek kialakítás' Jó, hiszen így még több munkaalkalom teremtődhet feleségem kislányom, máshová kívánkozó fiam számára, mert a tanács sokkal jobban tudja — a távol: trösztnél, minisztériumnál —. hogy helyben milyenek a munkaerőigények, s mire a legcélszerűbb beruházási összeget fordítani. Ne szaporítsuk a példákat tovább: jó az nekünk, nagyon jó, hogy tanácsaink igaz: gazdaként tevékenykedhetnek. ,Főként akkor, ha nemcsak örülünk ennek, hanem — cselekvőén támogatjuk is munkájukat. . Mészáros Ottó — A Miska meg a Gémes, mi? — Nemcsak ők! Ez a baj. Sokan! Az öregasszony most, amikor már látta, hogy Magda túljutott a nehezén, valamelyest máshogy értékelte Menyhért helyzetét. Nem enyhült meg iránta, de már nem is gyűlölte annyira. — Látja! Ezt érdemli meg az az ember, akinek mióta összeálltak, jóformán nem volt se éjjele, se nappala? Vigyázzon, mert egyszer majd maga se kell nekik! (Folytatjuk) órán bellii meeiavitiylf óráját 85806 Órások Kfsz 101. fiók Békéscsaba, Tanácsköztársaság útja 53.
