Békés Megyei Népújság, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-09 / 264. szám
194Í. november 9. 4 Szerda Bepillantás Hánya jövőjébe imamfóWHi Egy kifűnő szovjef —lengyel koprodukció — Kicsi falu vagyunk nagy gonddal. — Ezt a választ adta Cellái András, a hunyai tanácselnök, amikor szóra kértem községük jövőjéről. Ami azit illeti, a gond az valóban nagy Hunyán is. Nem azért, mert rosszul megy minden, hanem azért, mert sokat akarnak, s a cél elérése mindig fejtöréssel jár. Legtöbbet most — meg a korábbi években is — a falu vize foglalkoztatja őket. A KÖFÁ-juk évenként 120 ezer forint körül van. Ehhez még majdnem ennyi jön az állami hozzájárulással meg az egyéb bevétellel. A 230 ezret mindenesetre megüti. Ebből kell gazdálkodniuk, ebből kell Hunyát jó arculatú faluvá fejleszteni. Maradjunk a vízgondnál. A törpevíamü terveit most már készítik:. az ára elvisz egyévi községfejlesztési adó bevételt. Vagy még többet is, hiszen az elnök szerint belekerül legalább 140 Az utazó ember örömmel veszi észre, hogy hazánkban évről évre újabb létesítmények, ipartelepek — vagy új városrészek alakítják, formálják a városképet, változtatják meg korábbi jellegét, s nemcsak gazdasági, társadalmi és kulturális szempontból, hanem esztétikailag is. Az egyre erőteljesebben jelentkező szükséglet kielégítése és a technikai megoldások mellett korunk építészetének figyelembe kell vennie — s ez az igény is egyre jobban jelentkezik — az ember és a környezet viszonyát, hiszen a szépségek, az esztétikai értékek a jól megtervezett modem életkeretben, környezetben szervesen kapcsolódnak egymásba. Környezetünkben a használati, természeti elemek, építészeti és mérnöki létesítmények és művészeti alkotások alkotnak új térbeli együttest, s alkotnak az ezer forintba. A jövő évtől pedig már tartalékban hagynak 200 ezer forintot — az építésre. Állítják Hunyán, hogy ha majd a vízellátást biztosítani tudják, a külterület lakói is jobban igyekeznek a belterület felé. Mertj a mostani arány bizony elég rossz: az 1590 lakosból 1100-an környékén, tanyákban 1972-re szeretnék a falu vízhálózatát létrehozni, benne már megépítve a közkifolyókat is. Minden valószínűség szerint ez csalogatja majd a tanyavilágot a faluközpontba. Arról nincs szó, hogy most megállt ez a beköltözés, hiszen évenként 16—20 családi ház épül. Csakhogy ennek arányában nem csökken a tanyavilág. Jel- j lemző, hogy a felszabadulás óta mintegy 200 család építkezett a faluban, s összesen ez alatrt az idő . alatt alig 40 tanya szűnt meg. j Kérdezem az elnököt, hogyan lehet ez az ellentét? Mondja: — A gyerekek felnőnek, házasodnak, S ezzel növekszik a családok száma is. Vagy az öregek emberrel is új kapcsolatot. A környezetben, a városkép-kialakításokban is a szocialista embernek maganak kell kifejeződnie. A szakembereken kívül a közvélemény is befolyásolhatja a városkép alakításának kérdéseit. A TIT Művészeti Szakosztálya ezt a célt is kívánja szolgálni A modern építészet és városkép című előadásával. melynek előadója Kainpis Antal művészettörténész és Vámosi Ferenc építészmérnök. Az előadás november 9-én este 7 órakor lesz a TIT békéscsabai Értelmiségi Klubjában, melyre a szakembereken kívül minél nagyobb számban várják Békéscsaba érdeklődő közönségét is. A városkép alakításában nem lehet közömbös építészeti szakembereink számára a közvélemény jelentkezése városunk esztétikájának kialakításánál. K. T. maradnak kinn a tanyán, és a fiatalok a faluközpontba költöznek, [ vagy megfordítva. Ezért nem | csökken egyenes arányban a ta- j nyavilág az épülő új családi házaknak megfelelően. De van egy másik ok is. Ennek A falu jövőjének kérdése a fiatalok ottmaradása is. Ez meg elég szomorú adattal szolgál. Évenként 26—27 gyerek végez Hunyán az általános iskolában. Hárman-né- gyen maradnak, közvetlen munkába mennek, a többiek középiskolába és az ipar „felé" húzódnak. S itt kezdődik a baj. Illetve ott, hogy közülük alig-alig keresnek maguknak községük boldogulására ott helyben munkát. — Azért azt ne gondolja, hogy nincs fiatalunk a tsz-ben — int az elnök —, van sok, s jól is dolgoznak... — Csak? — Csak többségük nem a falu szülötte, hanem máshonnan jöttek, vagy ahogy mondani szokták, „importálódtak”. — S mi az oka? — Szemlélet! Nem a fiatalok szemléletéről van szó, hanem a szülők szemleletéről, akik legtöbbször azzal bocsátják életútra gyermekeiket, hogy „menj a városba s ott boldogulj...” Pedig hát a hunyaiak igazán nem mondhatják, hogy nagyobb boldogulás várja a fiatalt a városban, mint a szövetkezetben. Jók az eredményeik, aki dolgozik, keresni tud és boldogulni. Bíznak azonban, hogy a nagyüzemi gazdálkodás végső soron mégis magához vonzza a fiatalokat, s akkor majd nem így mondja a tanácselnök: — Nem azokkal van baj, akik itt vannak, mert azok a fiatalok jól dolgoznak; hanem azokkal, akik nincsenek itt, akik nem jöttek vissza... Mert a falu jövője az ő erejüket is igényelné... Varga Tibor Rövidesen filmszínházaink műsorára kerül egy új film, szovjet és lengyel művészek közös alkotása, a „Lenin Lengyel- országban”. Lenin nagy alakja már számos filmművészt ihletett meg és ösztönzött olyan filmek készítésére, melyek hűséggel és megilletődve idézik Lenin életét. Közéjük tartozik Szergej Jutkevics, a már idősebb szovjet rendező-nemzedék erőteljes tehetségű tagja, aki szovjet—lengyel koprodukcióban a Lenin Lengyelországban című filmet rendezte. A film az idei cannes-i fesztiválon kitüntetésben részesült, nem érdemtelenül. Jutkevics három Lenin-filmet rendezett eddig. Az első és a harmadik között óriási utat tett meg a művészi ábrázolás .eszközeinek és módszereinek meg- válogatásában. Első filmje, a „Puskás ember” legjobban a történelmi körkép elnevezéssel határolható körül, ha az alkotói szándékot és eredményt vizsgáljuk, á másodikban, a Történetek Leninről című filmjében már összehasonlíthatatlanul több figyelmet szentel Leninnek, az embernek, és a nagy forradalmár emberi arcát a tisztelet és a szeretet sajátos ötvözetével rajzolja meg. A „Lenin Lengyelországban” talán még határozottabban keresi Lenin emberi nagyságát és egyszerűségét, és ezt olyan meglepő erővel teszi, mely a három Lenin-film közül Jutkevics e filmjét kétségtelenül a legmagasabb színvonalúvá, értékűvé avatja. A film cselekménye Lenin életének egyik legnehezebb részéhez kötődik. A lengyelországi emigrációban élő Lenint az első világháború kitörésekor az osztrákok letartóztatják, és börtönbe zárásával elvágják a külvilágtól. A film története itt kezdődik, és Jutkevics izgalmas módszert választ annak érzékeltetésére, hogy Lenin miként tudott a négy fal között is együttlélegzeni az emberekkel, miért nem veszítette el kapcsolatát a külvilággal? Emlékképeket, gondolatokat idéz, halljuk Lenin szavait, és amire gondol, amiről beszél, mindaz némafilm- szérűén elevenedik meg a vásznon. Szergej Jutkevics Lenin „belső monológjait” választotta a film megformálásának alapeszközévé, és ezt végig érdekesen, jól és találóan tette. Bizonyított is e módszerrel: Lenin börtönéveíben sem szakadhatott el a világtól, a gyakorlati élettől, mer; emlékezetének óriási tárházából felelevenítve a már átélt eseményeket, azok alapján új hírekre is élénken és logikusan tudott reagálni. A kitűnő film forgatókönyvét is Szergej Jutkevics írta Jevge- nyij Gabrilovics társaságában, a film operatőrje pedig lengyel: Jan I-askowski volt. A címszerepet ezúttal is a Lenint már többször remekül megszemélyesítő Makszim Strauhra bízták, Krupszkája szerepét Anna Lisz. janszkaja, édesanyjáét Antonyi- rui Pavlicseva szovjet színművészek, Ulka, a lengyel parasztlány alakját Ilona Kvsmierszka, szerelmesét, Andrzejt Krzysztof Kalczynski lengyel színművész játsszák. A két nép művészei szép és igaz filmet alkottak, kockáin nemcsak a lengyel táj csodálatos szépsége elevenedik meg. hanem az a mélyen emberi gondolat és törekvés is, hogy Lenint, az embert bemutassák, öröm, hogy ilyen jól sikerült. Sass Ervin Modern építészet, modern városkép Előadás a TIT békésrsabai klubjában meg egy régi falubeli szokás az a falu | óka. Ugyanis, ha egy-egy tanyaiaknak. ■ soron valaki megindul, követik őt a többiek is. Csak mindig az első család indul el nehezen. Gondoskodnak a traktorosutánpótlásról és a régiek továbbképzéséről TÓTH LAJOS — Kisregény — Az orosházi járási tanács mezőgazdasági osztályán nyert éltesülés szerint arról adhatunk hírt, hogy a járásban megkezdődött a téli traktorostanfolyamok szervezése. A tervek szerint a télen két alapfokú tanfolyamon képezik ki azokat a termelőszövetkezeti tagokat, akik kedvet éreznek e szakma iránt s hajlandók a nagy kampánymunkák idején traktorra ülni. Nagyszénáson harmincán. Tótkomlóson is ugyanennyien szerzik meg az alapfokú tanfolyam elvégzését bizonyító igazolást. Nem feledkeznek meg emellett arról sem, hogy a meglevő traktorosok tudását tovább fejlesszék. December közepén Nagyszénáson és Tótkomlóson harminc-harminc traktoros részére kezdődik középfokú tanfolyam. A résztvevők itt alaposan megismerkednek a különböző erőgéptípusokkal, valamint a mezőgazdaságban használatos munkagépekkel. Megtanulják azt is, hogy hogyan kell ezeket I a gépeket javítani s megfelelő ' képzést kapnak a szükséges I munkavédelmi tudnivalókból. A középfokú tanfolyamokra nemcsak régi traktorosok jelentkezhetnek, beadhatják felvételi kérelmüket olyanok is, akik rendelkeznek valamilyen, például növényvédő gépészi vagy más alapfokú vizsgával. Ezek részére különbözeti vizsga lesz s ennek sikeres letétele után tanulhatják a középfokú tanfolyam anyagát. Mint értesültünk róla. különösen a középfokú tanfo- lyam iránt igen nagy az érdek- j lődés a traktorosok Körében. 49. Magda sokkal könnyebben esett át ezen a kegyetlen vég- elszámoláson, mint korábban sejtette. Csodálta nyugodtságát, amikor Menyhért bejelentette, hogy el akar válni. Csak akkor rendült meg, amikor megtudta, hogy- Rózsinak gyereke lesz. De sírni már nem tudott. A többi pedig úgy ment, mint egy bolti kiárusítás. \ — Vége — nézett kicsit szomorkásán Julcsa nénire. — Hadd menjen! Úgyse tudnám magamhoz kötni — tette hozzá, s a Menyhért előtt lenyelt könnyek csak kibuggyantak keresztanyja sajnálkozó tekintetének hatására. Mind a ketten sírtak. Az öreg ezalatt a konyhában felöltözött. A szobaajtóból figyelte a két egymásra boruló asszonyt. Amikor eleresztette Julcsa néni Magdát, megszólalt: — Akkor... újra a mi kislányunk vagy, gyermekem! — A házzal mi lesz? — kérdezte Julcsa néni. — Egyelőre én használom. Azután mindent elfelezünk. Már fél kilencet mutatott a falióra. Az öreg meghúzta az övét bekecsén. — Hová indul? — lépett közelebb hozzá Julcsa néni. — Ahová a sorsom parancsol — felelte sokat sejtetően az öreg, és már ki is ment a szobából. Julcsa néni nem zúgolódott. Nem is firtatta, miért sürgős az urának az éjszakai elmenetel. Annyi érthetetlen történt ezen a napon, hogy eggyel több vagy kevesebb, nem számít. — Itt alszol/ kislányom? — kérdezte Magdától, mikor elhalkult az öreg kopogása az udvaron. — Hazamegyek. Egyedül akarok lenni — felelte Magda sóhajtva. Olyan elgyötörtnek érezte magát, mintha agyonhajszolta volna valaki a munkában. Kívánta az ágyat. Teste-lelke kimerült. Talán egy hetet is aludni tudna egyfolytában. — Elkísérlek. Magda nem ellenkezett. Julcsa néni becsukta a kisajtót is. Ha nem vitt kulcsot az öreg, várjon rá, míg hazajön. Nyolc óra után pár perccel Mihály kivételével együtt voltak azok, akikre Gémes számított. A konyhában gyűltek össze. Az ő munkacsapatán kívül itt volt még Hajdú, Kutasi, Keresztes és Matula. A kamrából is be kellett hozni a hosszú padot, amit Gémesné még az ángyától örökölt, s évek óta zsákokat, egyéb holmikat tartanak rajta. Kiss Bálintnak így is csak a fásláda jutott ülőhelyül. Hamar telefüstölték a helyiséget. Míg Mihályra vártak, beszélgettek. Zsarkó megjegyzése már a kezdet kezdetén megosztotta a csoportot. — El kellett volna hívni Józsi bácsit is — mondta, mikor Kiss Bálint megkérdezte, hogy hol van. A BAROMFIIPARI ORSZÁGOS VÁLLALAT BÉKÉSCSABAI GYÁREGYSÉGE (BARNEVÁL) az őszi idényre azonnal férfi és női munkaerőt vesz fel ORVOSI IGAZOLÁS KŐTELEZŐ. MUNKÁSSZÁLLÁST BIZTOSÍTUNK. 85835 j