Békés Megyei Népújság, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-06 / 263. szám

1966. november C. 2 Vasárnap •• Ünnepi nagygyiíléi Békéscsabán (Folytatás az 1. oldalról.) cializmus ügye szempontjából nagy fontossággal bír, hogy a kommunista- és munkáspártok időről időre összegezik a nem­zetközi forradalmi harc tapasz­talatait és közösen alakítják ki politikájuk legfontosabb felada­tait. A nemzetközi imperializ­mussal szemben csak közösen le­het eredményesen harcolni! Ezért 1957-ben és 1960-ban Moszkvában a kommunista és munkáspártok beható elvtársi vita és tanácskozás után közös nyilatkozatokat fogadtak el. E két nyilatkozat a nemzetközi munkásmozgalom alapvető kér­déseiben meghatározta a kom­munista világmozgalom általá­nos politikai irányvonalát, amely a békés egymás mellett élés politikáját, a felszabadító mozgalmak segítését, a nemzet­közi munkásmozgalom egységé­nek erősítését szolgálta. Mindez napjainkra is változat­lanul érvényes. A legutóbbi évek tapasztalatai igazolták en­nek a közösen kialakított mar­xista—leninista irányvonalnak a helyességét. Csaknem valameny- nyi kommunista és munkáspárt Tisztelt Nagygyűlést Kedves Elvtársak! A nagy október nyomán vég­bement fejlődés és változások eredményeként korunkra — amiben most élünk — az a leg­főbb jellemző, hogy a szocia­lista világrendszer a történelmi fejlődés döntő tényezőjévé vált. Hiba lenne azonban a fejlődés­nek ezt a fő tendenciáját mecha­nikusan értelmezni. Az imperi­alizmus nem nyugszik bele abba, hogy a történelem halálra ítél­te. Puccsokkal, az államok bel- , ügyeibe való burkolt és nyílt beavatkozással, még háború árán is meg akarja hosszabbíta­ni életét. Az utóbbi időkben számos országban végbement események mutatják mindezt. Az USA példátlan népirtó, gyar­matosító háborút folytat a hős Vietnam mindkét részének népe ellen, nap mint nap a bombá­zógépek százait küldi a békés vietnami falvak és városok fö­lé. Éppen ezért a jelenlegi nem­zetközi helyzet legégetőbb prob­lémája az Amerikai Egyesült Államok vietnami agressziója. A vietnami nép szabadságharca az amerikai betolakodók ellen nem csupán helyi konfliktus. A vietnami nép nemcsak saját nemzeti érdekeit, de közös ügyünket, a békét, a szocializ­must, az egész haladó emberiség érdekeit is védelmezi. Jelenleg az imperialisták amellett, hogy fokozzák agresz- sziójukat, békeszólamokkal, a népek félrevezetésével igyekez­nek leleplezni valódi céljaikat. Johnson úr, az USA elnöke, az amerikai választási harc idősza­kában a legszebb ígéretekkel, a „nagy társadalom” megvalósítá­sának jelszavával állt a válasz­tópolgárok elé és nyerte el sza­vazatukat. Ma viszont — szöges ellentétben az akkor békés és a belső szegénység elleni harcot hirdető ígérgetéseivel — a nyílt, agresszív háború politikáját va­lósítja meg. Ez is a híres ame­rikai „demokráciához” tartozik: egészen mást tenni a valóságban, mint amit előzőleg megígértek. A vad brutalitás, a fasiszta mód­szerek nyílt és széles körű al­kalmazása, a népek alapvető jogainak semmibevétele: íme, ezek jellemzik az USA kormá­nyának mai politikáját. A Szovjetunió hatalmas kato­ennek alapján dolgozott az el­múlt években és jelentős sikere­ket ért el. A sikerek azonban még nagyobbak lehettek volna, ha a közösen elfogadott politika megvalósítását nem zavarják meg azok az egységbontó kínai erők, amelyek az 1957-es és 1960-as moszkvai értekezleten az általuk is elfogadott határoza­toktól eltérő, külön irányvona­lukat akarják rákényszeríteni a nemzetközi kommunista moz­galomra. A Kínai Kommunista Párt teljesen eltért a moszkvai közös nyilatkozatok irányelveitől és szembeállította velük saját po­litikai vonalát, amelyet a nacio­nalizmus, az anarchizmus, a kispolgári ultraforradalmiság és az egyre durvább szovjetellenes- ség jellemez. Ez a politika igen nagy károkat okoz a! béke, a szo­cializmus ügyének, az egész nemzetközi munkásmozgalom­nak, súlyosan megnehezíti az amerikaiak gyalázatos agresszió­jától sokat szenvedő hős vietna­mi nép megsegítését. A kínai vezetők sorozatosan visszauta­sítják az akcióegységre irányuló nai ereje féken tartja az ag- resszorokat. A szocialista világ- rendszer léte a béke megőrzésé­nek legfőbb biztosítéka. Ezért a szocialista világrendszer politi­kai, gazdasági és katonai erő­sítése az egész emberiségnek közvetlen érdeke. A szocialista országok ereje nem utolsósorban egységüktől, összefogásuktól függ. Éppen ezért megteszünk mindent az egység és az összefo­gás erősítéséért. Nemrégiben Bukarestben tar­tották tanácskozásukat a Varsói Szerződés tagállamainak vezető képviselői. Megvitatva a jelenle­gi politikai és katonai helyze­tet, két igen fontos nyilatkoza­tot fogadtak el: az egyiket az USA vietnami agressziójáról, a másikat az európai béke és biz­tonság megszilárdításáról. Pártunk és kormányunk a kö­zösen elfogadott nyilatkozatok szellemében elsőrendű köteles­ségének tartja, hogy a béke biz­tosításáért, a szocializmus állan­dó további erősítéséért dolgoz­zék, és e célok érdekében szer­vezze és irányítsa egész népünk tevékenységét. Kedves Elvtársak! A Nagy Októberi Szocialista Forradalom óriási hatással volt A szocializmus történelmileg még igen rövid idő óta van je­len az emberi társadalomban. Alapvetően ebből következik, hogy a szocialista országok kü- lön-külön és együttesen is még sok gyakorlati nehézséggel küz­denek. Nem szabad azonban en­nél figyelmen kívül hagyni, hogy a szocializmus eddig többségé­ben olyan országokban győzött, amelyekben a termelőerők, a gazdasági és társadalmi viszo­nyok rendkívül elmaradottak voltak. A proletárforradalom győzelmével ezt az elmaradott­ságot egy csapásra megszüntet­ni nem lehet, hanem huzamos erőfeszítésre és proletárinter­nacionalista összefogásra van szükség. Éppen ezért valamennyi szocializmust építő ország kom­munista pártjának, kormányá­nak és népének hűségesnek kell lennie a marxista—leninista el­kezdeményezéseket, és ezzel ob­jektíve aZ Egyesült Államok imperialistáinak segítenek. Az utóbbi időszakban lezajlott úgynevezett „kulturális” forra­dalom eseményei megmutat­ták, hogy a jelenlegi kínai párt­vezetés mennyire eltávolodott a szocialista eszméktől és meny­nyire semmibe veszi a nemzet­közi munkásmozgalom érdekeit. Ahol összetörik az évszázados kínai kultúra remekeit, ahol ül­dözik — sőt esetenként meggyil­kolják — az internacionalizmus­hoz hű kommunistákat, ott a kulturális forradalomnak semmi köze sem a szocializmushoz, sem a forradalomhoz, sem a kultúrához. Éppen ezért a kom­munista és munkáspártok — köztük a mi pártunk is — az egység megszilárdításáért küzd­ve fellépnek a Kínai Kommu­nista Párt vezetőinek rendkí­vül káros politikája ellen, és vitatkoznak nézeteikkel. Ezt el­sősorban azért teszik, mert na­cionalista kalandorpolitikájuk akadályozza a népek fő ellensé­ge, az imperializmus elleni har­cot és kompromittálja a mar­xizmus—leninizmus eszméit. a magyar munkásmozgalom fej­lődésére és ezzel hazánk egész történelmére is. A dicsőséges Magyar Tanácsiköztársaság az orosz munkásosztály forradalmi példájára elsőként jött létre, megdöntve a burzsoázia hatal­mát. 1945-ben o Szovjetunió sza­badította fel népünket a fasiz­mus rémuralma alól, és így vált lehetővé, hogy népünk lét­rehozza a kizsákmányolástól mentes, új szocialista társadal­mát. Két évtized telt el azóta, és minden tapasztalatunk azt igazolja, hogy számunkra a Szovjetunió nemcsak felszaba­dító, hanem barát, testvér és se­gítőtárs, amely egyben békénk, biztonságunk és nemzeti függet­lenségünk biztos támasza is. Ezért saját tapasztalatunk alapján is elmondhatjuk, hogy 1917 októbere óta a proletárin- ternacionalizmus próbaköve: a testvéri szolidaritás a szocialis­ta forradalom első szülöttével, a legidősebb és legtapasztaltabb testvérrel, a Szovjetunióval. Pro- letárintemacionalista egy­ségünk a Szovjetunióval történelmi tényéken, és a mai világhelyzet objektív realitá­sán alapul. Ezt sohasem sza­bad elfelejtenünk! vekhez és nagy állhatatosságot, türelmet kell tanúsítaniuk. Tar­tós eredményt csak az elvi po­litika, a marxizmushoz való hű­ség és a mindenkori körülmé­nyek reális, mély elemzése hoz­hat. Minden egyes szocialista or­szágnak nemzeti érdeke az, hogy kapcsolataik minden irá­nyú fejlesztésére törekedjenek. Ennek elősegítésére hoztuk lét­re a Kölcsönös Gazdasági Segít­ség Tanácsát és a Varsói Kato­nai Szerződést. A szocialista or­szágok sokoldalú, az egyenjogú­ságon és a kölcsönös előnyökön alapuló együttműködése lehető­vé tette a történelemben eddig nem ismert újfajta kapcsolatok kiépítését és ápolását a politi­kai, a gazdasági, a tudományos és műszaki, valamint a kultu­rális élet számos területén. A Magyar Népköztársaság részvé­tele a szocialista országok politi­kai, gazdasági és katonai össze­fogásában teljesen megfelel nemzeti érdekeinknek. Az igazi nemzeti érdekeket akkor .szol­gáljuk helyesen, ha a proletár­nemzetköziség jegyében össze­fogjuk erőinket a többi szocia­lista országgal és szerte a vilá­gon minden olyan erővel, amely a békéért, a szocializmusért és a haladásért küzd. A magyar nép nemzeti erejének, képességeinek megsokszorozását, építőmunká­jának meggyorsulását eredmé­nyezi az, hogy a szocialista or­szágok közösségéhez tartozik. Tisztelt Nagygyűlés! Kedves Elvtársak! Népünk óriási utat tett meg 1945 óta és pártunk vezetésé­vel átalakította társadalmi, gazdasági és kulturális életünk egész szerkezetét. A felszaba­dulás előtt hazánk iparilag fej­letlen, mezőgazdasági jellegű ország volt. A magyar ipar lé­nyegében 50 család tulajdoná­ban összpontosult, akik az öt legnagyobb bankkal együtt az ország egész gazdasági életét irányították. A mezőgazdaság­ban a nagybirtokrendszer volt az uralkodó. Az elmaradottságot jellemez­te, hogy a két világháború kö­zött — 1926-tól 1937-ig — az ipari termelés növekedése nem érte el az évenkénti 4%-ot, az egy főre jutó fogyasztás pedig évi átlagban csupán 0,7%-kal nőtt. Mindemellett a Horthy- fasizmus bűnös rablóháborúba vitte az országot, melynek so­rán több mint 400 ezer magyar pusztult el, a közvetlen anyagi károk értéke pedig körülbelül 22 milliárd pengő volt, ami a háború előtti évek átlagos nemzeti jövedelmének mintegy 4—5-szörösét tette ki. A szocialista építőmunkát tehát igen nehéz körülmények között kellett elkezdenünk és ez különösképpen megnöveli azoknak az eredményeknek az értékét, amelyeket a szocialista építésben felmutathatunk. Az eredmények tükrözik a szocia­lista társadalmi rend előnyeit a kapitalista renddel szemben, a magyar nép szorgalmát, te­hetségét és bennük van a Elvtársak! A csak vázlatosan, felemlített történelmi változások kivívását jelentős mértékben előmozdí­totta az, hogy fokozódott a nemzetközi munkamegosztásban való részvételünk, hogy szoro­sabbá miit népünk barátsága, összefogása a Szovjetuniómii és a többi szocialista országgal. Ma már széles körű együttmű­ködés jellemzi a szocialista or­szágokkal kialakított gazdasági kapcsolatainkat. Az e téren be­következett fejlődésre jellemző, hogy az ország nemzeti jöve­delmének közel háromszoros növekedése mellett 1965-ben összes külkereskedelmi forgal­munk ötször annyi volt, mint 1949-ben. Külkereskedelmi for­galmunk 69%-át a szocialista országokkal bonyolítjuk le. Hazánk szocialista fejlődésé­ben kiemelkedő szerepet tölt be a Szovjetunióval kialakított gazdasági együttműködésünk. Amíg 1958-ban külkereskedelmi forgalmunknak 27%-át, addig 1965-ben már 36 százalékát bo­nyolítottuk a Szovjetunióval. Szovjetunió igen sokoldalú test­véri segítsége is. Népünk kiemelkedő eredmé­nyeit tükrözi, hogy 1965-ben a nemzeti jövedelem háromszoro­sa volt az 1938. évinek, ipari termelésünk pedig mintegy öt­szörösére növekedett a háború előttihez képest. 1965-ben az egész iparban 1,5 millióan dol­goztak, körülbelül kétszer any- nyian, mint 1938-ban. A mezőgazdaságban is igen nagy fejlődést értünk el. Ma már szocialista nagyüzemi gaz­daságok működnek falvaink- ban, átalakul az egész mező- gazdaság képe, a falusi ember mindennapi munkája és élete. Ma már nem a ló, hanem a gép, nem a pislákoló petróle­umlámpa, hanem a villanyfény jellemzi a magyar mezőgazda­ságot, a mostani falu életét. Parasztságunk az eltelt idő­ben saját tapasztalata alapján ismerte fel, hogy egyéni boldo­gulása elválaszthatatlanul ösz- szekapcsolódik a szocialista mezőgazdaság, a termelőszövet­kezetek erősödésével. A terme­lőszövetkezeti közös gazdaságok termelése a mezőgazdaság szo­cialista átalakítása befejezésé­nek évéhez — 1961-hez — ké­pest 1965-ben 30%-kal, áruter­melésük pedig ennél is nagyobb mértékben, 38%-kal növekedett. A termelőszövetkezetek tagjai­nak a közösből származó jöve­delme pedig 1965-ben 44%-kal volt nagyobb, mint 1961-ben. Az elért eredmények meggyő­zően bizonyítják a szövetkezeti gazdálkodás fölényét a kisáru- termelő gazda^gokkal szem­ben. ' A félszabadulás óta alapvetően megváltozott az ország lakossá­gának anyagi helyzete is, igen sokat javultak élet- és munka- körülményei. Ezt mutatja — többek között —, hogy 1965- ben a munkások és alkalmazot­tak egy keresőre jutó reálbére 70%-kai volt nagyobb, mint 1949-ben, az egy főre számított reáljövedelem pedig még na­gyobb mértékben nőtt, és 1965- ben kétszer annyi volt, mint 1949-ben. A lakosság életkörül­ményei, egészségügyi és szociá­lis ellátottsága is igen nagy fejlődésen ment keresztül. Ma már több mint 12,7 milliárd devizaforint értékű árucsere­forgalmat bonyolítunk le egy­más között, ami 1970-ig további 70%-kal fog növekedni. A magyar—szovjet árucsere- forgalomra az a jellemző, hogy kivitelünk alapvetően gépi be­rendezésekből, különböző kész­termékekből, míg behozatalunk döntően az ipar és a népgaz­daság számára nélkülözhetet­len fontosságú nyers- és alap­anyagokból, fűtőanyagokból áll, de jelentős értéket képviselnek a gépipar termékei, komplett gyárberendezések, a különböző fogyasztási cikkek. Ez előnyös népgazdaságunk számára. Különösen jelentősek e gazda­sági együttműködésben azok a konkrét iparági egyezmények, amelyek hosszú évekre elősegí­tik szocialista iparunk gyors ütemű fejlődését és biztonságot adnak egész tervgazdálkodá­sunkhoz. Gondolok itt első­sorban a magyar—szovjet tim­föld- és alumíniumegyezmény­re, a legutóbb megkötött gyógy- (Folytatás a 3. oldalon.) A szocialista világrendszer léte a béke legfőbb biztosítéka A szocialista országok érdeke, hogy kapcsolataikat fejlesszék Sokoldalú magyar—szovjet együttműködés

Next

/
Thumbnails
Contents