Békés Megyei Népújság, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-05 / 262. szám
1#66. november 5. 4 Szombat Egerek, paprikák,diákok.,. November tizenötödikén: Míg bandukoltam a békéscsabai út-, híd- és vízműépítési technikum félé, arra gondoltam, nehéz lesz olyan diákkal találkoznom, aki lelkendezve számol be arról, hogy a mezőgazdasági „év végi hajrában”, vagyis magyarán: a betakarításban örömmel vett részt. Mein, ugye, jobb ülni a tanteremben; tanulgatná, olvasgatni a kényelmes diákszállóban, miintsem egyáltalán fizikai munkát végezni. Szóval, ilyen gondolatokkal... — Mi jutalomból jutottunk ki egy hétre a kígyóst tangazdaságba — mondja Sajben Ágnes III. b) osztályos tanuló, a technikum KISZ-titkára. — Mi, sajnos, ha jól megszá- mátomi, csak két és fél napot dolgozhattunk — mondja Szerencsés Gyula IV. c) osztályos. __j — Már szeptember elején tárgyaltunk tsz-ekJkel, állami gazdaságokká!, hogy még abban a hónapban dolgozhassunk, mert őszintén szólva nekünk, végzősöknek kell" év végére egy fois pénz; ballagás, ahhoz ruha, tabló... A szülőkön segíteni kell, nem!? — Annikor átszámítottuk a teljesítményünket órabérre, tizenegy forint jött ki, különben ötforintos az órabér a tangazdaság konzervüzemében... — mondja Szered! István a IV. a) osztályból. A technikum igazgatói szobájában ülünk, ott beszélgetünk. A nyáron láttunk fiatalokat a ' — Több volt az egér, mini ahányan morogtunk. Mert ha valaki lazított, ezt mondtuk ne- kir „Gondolj a D u n a-k a nyárrá'. 'A 6 ezer forint pótlására mindenki havonként 10 forintot tesz még a takarékkönyvbe. Hogy miért jutalom ez a mi egész hetünk? Mert a pártkongresszus- tiszteletére felajánlottunk tanulónként 10 óra társad aln munkát, ennek 80 százaléka mór megvan. Persze van olyan is köztünk, aki már 20 órát teljesíteti. — fin ott hagytam abba. hogy már szeptemberben tárgyaltunk: nem lehetne-e most dolgozni, mert segíteni kell.... De azt mondták, hogy nekünk most a tanulás a legfontosabb. Jó. / Megkezdődik két traktortípus szalagszerű javítása az Orosházi Gépjavító Állomáson i Az eddig 'is szép eredményekkel (büszkélkedhető gépjavító állomé-’ , son már elkészültek a téli mun- ■ j kák tervei. Teljes erővel folyik a szervezés, november tizenötödi- jkén megkezdik az RS—09-es uni-j | verzál traktorok és a Super-Zeto- rok szalagszerű javítását. Jelen- heg már több mint 90 százalékát (biztosították azoknak az anyagok- i nak és alkatrészeknek, amelyek (szükségesek a traktorok tökéletes kijavításához. Felkészültek arra| 1 is,< hogy ha végleg nem tudnak ( beszerezni valamilyen, alkatrészt, 'a lehetőség szerint saját műhe- j Ivükben készítik majd el. A közös gazdaságokból megfelelő ütemterv szerint hozzák be a gépeket s az állomás vezetői bíznak j ( abban, hogy minden gazdaság -be-! tartja a gépek beszállításának határidejét, ezzel is segítve a szerelők munkáját. A március tizenötödikéig tartó nagy munkában a tervek szerint 120 RS—09-es és 100 Super-Zetor kap nagyjavítást. A gépjavító állomásnak különben jelenleg H SZ—100-as és 6 DT-traktora vesz részt a mélyszántásban. Ezt a munkát csak a napokban kezdték meg, eddig a vetést segítették. A traktoroknak a tervek szerint az idén 12 ezer holdon kell mélyszántást végezni, de már készen vannak 8275 holddal. A két műszakban dolgozó traktorosok elhatározták, hogyha az idő engedi, az idén összesen 13 ezer holdon végzik el ezt a munkát. — O Szer e<li István. Aki nekem élőt hoz. tíz forintot fizetek érte. De hát csak egyet tudott megvásárolni, mert nagyon sok volt ott az egér. Mintegy száznak elvettek az életkedvét és bár én is spjnálom az állatot. arra gondoltam, ezek kártékonyak — így Ági. Nagyot nevetnek, harsányan.. Egészségesen villogtatják fogsorukat hárman azok közül, akik jutalomnak vették azt, hogy egy hétig dolgozhattak vagy elszomorodtak, hogy csalt két és fél napot... Szöveg: Teriiyák Ferenc Fotó: Demény Gyula Romániában jártak Háromnapi távoliét után telt autóbusz érkezett szerdán este Békéscsabára. A megyei tanács kereskedelmi osztályának javaslatára a vendéglátóipari, az iparcikk és az élelmiszer kiskereskedelmi vállalat negyvenkét dolgozója járt Nagyváradon és Kolozsvárott tapasztalatcserelátogatáson. Szabó Imrét, az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat szb-titkárát kértük meg, számoljon be olvasóink részére a háromnapos útról. — Azt hiszem, mondanom sem kell, hogy mindnyájunk részére Sajben Ágnes. földeken, napbarnítottaknak, h arsányaknak, vi h a rosa n -el söprőén fiataloknak. Most fotelban ülünk, talán a környezet is megfontoltabbá tieszi az embert. Megfontoltabbak, a kérdések, megfonitoltaíbba'k a válaszok. Kint permetez az eső. a napfényt s a bikiniket eltettük a következő nyárra... — Szóval ■— folytatja Sajben Ági —, mi jutalomból jutottunk ki egy hétre. Aztán egyszerűen, csak ennyit tudok mondani — mosolyog — a harmadik B osztály harmincnégy tanulója 6 ezer torintót keresett. — Morgó« nem aikadt? Szerencsés Gyula. két és fél nap alatt a mi harmincas létszámú osztályunk 3 ezer forintot keresett, s megnéztek bennünket az üzem dolgozói is: vajon milyen új eljárást dolgozhattunk ki, hiszen az órabért véve alapul, több mint 200 százalékos a teljesítményünk. A minőséggel valószínű, elégedettek lehettek, mert az exportrészleg- re 'javasoltak bennünket. Mi fúrtuk, csumáztuk a paradicsompaprikát, a lányok káposztával töltötték, s üvegbe rakták. „Önök komoly, felnőtt emberek” — mondta Karácsony elvtárs. a tangazdaság pártt.itkára. amikor 3 perc alatt „elintéztünk” egy láda paprikát, — Szerencsés Gyula önérzete csendül ki ezekből a szarvaikból. — Ez lenne az egyik oldala a dolognak, amit a gyerekek elmondtak; a. másik a tangazdaság elismerő nyilatkozata — fűzi hozzá a technikum igazgatója, afki hallotta a végszót. — Gyula már elmondta részben a lényeget. Hadd fűzzek hozzá még egy komoly dolgot. A tangazdaság dolgozói szerettek bennünket. Elviselték azt is, ha néha kicsit túlságosain fiatalosan viselkedtünk: ha elrepült „véletlenül” egy paprikacsuma vagy amikor mesterséges légzést adtunk egy egérnek ... — így Szered! Pista. — Szóval, voltak derűs pillanatok. Van egy barátnőm, aki szinte betegesen szereti az állatokat. Azt mondta: gyerekek, ne üssétek agyon szegény egereket. Szélesvásznú mozit kap Telekgerendás A Felsőnyomási Állami Gazdaság művelődési otthonát az él- jmúlt években korszerűsítették. Amikor a MEDOSZ-központ és pz állami gazdaság vezetősége a , korszérüsítést elhatározta, a dol- jgozók igényét kívánta teljesíteni. (A közel 400 ezer forint költsége jgel korszerűsített művelődési ott- | honban ma több kisebb helyiség íáll a látogatók rendelkezésére, amelyekben öntevékeny művészeti munkát, szakköri foglalko- ! zásokat és klubéletet lehet szer- j Ivezni. Könyvtára segíti i a szóra-! kozást, tanulást és a szakmai to- | j vábbfejlődést. | A Szakszervezetek Megyei Ta-! I nácsa javaslatára a SZOT elnöksége 314 ezer forintot szavazott jmeg korszerű vetítőgépek beszerzésére és a közeljövőben megkezdik a széle vásznú mozi kialakí- j hasát. I felejthetetlen élményt jelentett ez a háromnapos kirándulás — mondotta elöljáróban Szabó Imre. — Steigerwald György, a megyei tanács kereskedelmi osztályának vezetője irányításával jártuk Nagyvárad és Kolozsvár vendéglátó helyeit és üzleteit, s nagyon sok tapasztalatot szereztünk. Nagyváradon végignéztünk eg}7 nagy éttermi konyhát, s elbeszélgettünk az ott dolgozókkal a körülményeikről. Állíthatom, a román vendéglátás igen magas színvonalú, a mi vendéglátóipari dolgozóink sokat tanulhatnak tőlük. Az üzletek is szépek, de azt hiszem, nekünk nincs szégyezkeznivalónk a román kereskedelemmel szemben. Az első napi. élmények után kíváncsian vártuk, vajon milyen lesz Kolozsvár. Nem csalódtunk. Nagyon szép. tiszta, rendezett város, élénk idegenforgalommal. Itt már sokkal szebb, látványosabb üzleteket találtunk, s módunk volt elbeszélgetni a bolt dolgozóival is. Azt hiszem, mindnyájan sokat tanultunk, s munkánkban hasznosítani tudjuk majd a három nap alatt szerzett tapasz- ' tálatokat — mondotta befejezésül Szabó Imre. O. L. A MEZÖHEGYESI ÁLLAMI GAZDASÁG megvételre felajánl 20 db Zetor K—25,10 db Szuper-Zetor, 18 db Csepel, 10 db RS—09 cseremotorokat, 20 db Csepel motorblokkot 516 Korábban csak egy dologhoz értettem, ahhoz, hogyan kell minél I jobban kiszolgálni a j vendéget és nem ismertem jel, milyen nlagysze- j rű nevelő szolgálatot tehetek az alkoholizmus elleni hadjáratban. Miután tanulmányoztam néhány, a vendégek ellátására szerkesztett brosúrát a gebines helyes magatartásáról, precíz kiszolgálásáról, rájöttem, hogy ezek az alkoholizmus elleni útmutatások olyan igazságok, hogy talán még az egész világ mindenségire is érvényesek. Éppen ezért arra gondoltam, mivel mindenhonnan érkeznek vendégek üzletembe, és néhány pohár ital után különböző helyekre távoznak, — cselekedetem hatással lehet rájuk. Tehát kiszolgálás közben állandó figyelmet fordítok az „elvonókúra” igazi nevelő hatására. Bár a gebines kezében csak üveg — és olyankor mérce — van, de ha világos álláspont alakul ki benne, akkor teljes mértékben teljesítheti szerepét a nép szolgálatában. Mindenesetre tudni kell szakmailag a részegség szakaszra bontását. Az eltelt évek tanulmányai folytán belénk rögződött négy szakasz. Eszerint szolgálom ki a vendégeket. Egy gebines monológja Első szakaszban a hangulat emelkedik, nagyfokú mozgékonyság lép fel, a részeg ember figyelme ilyenkor köny- nyen eltéríthető, a kép- zelettársítás erősen felgyorsul, fellazul. Az enyhén alkoholos ember magát szellemesnek, ötletgazdagnak, sziporkázónak érzi. Viccelődik, fecseg, bizalmaskodik. Ilyenkor még oda merem adni neki a kikért mennyiséget. Olykor-olykor már elhangzik, , hogy nincs meg a kért mennyiség — de ez olyan vicc csupán. A második szakaszban az előbbivel ellentétben a vendég rossz kedvű, nyomott a hangulata. A gondolkodás akadozóvá válik, olykor majdnem teljesen megszűnik. Itt már az „elvonókúra” alkalmatossága segít: „nem kiadni a kért mennyiséget, mert baj lesz” — kevés bor. sok víz. A fizetési összeg azonban nem csökkenhet, hiszen többet dolgoztam, mint más vendégekkel. Ezért a vendég gorombasága is csak pillanatig tart. Nem csupán személyi és anyagi kérdés nekem, hanem ami fontosabb, embertársi kötelesség. Amint ezeket elmondottam egy fiatalembernek, bűntudat vett rajta erőt, majd sírva fakadt, amiért engem megsértett. Hat-nyolc órán át kó- kadt fejjel ült üzletemben, amikor felébredt, alig hallhatóan jegyezte meg: „szavaid szíven ütöttekBúcsúzáskor így mondta: „Pedig én mindent kifizettem." Ez eset után annyira megszerettem ezt a fiatalembert, hogy gyakran kapott. nálam nagy- fröccs helyett hosszúlépést, mindezt azért, hogy ne essék az úgynevezett negyedik szakaszba. Ne legyen nálam alkoholmérgezésben szenvedő egyén, ilyenkor távozzon inkább egy feketére. És én egyetértek a Vendéglátó című lap azzal a részével, amely azt mondja: „Saját érdekünkben is tartsuk szigorúan magunkat ahhoz az utasításhoz, hogy részeg embert nem szolgálunk ki. Mint látható, minél koraibb, minél kezdetibb stádiumában van valaki az ittasságnak, annál könnyebben kezelhető. Saját munkánkat nehezítjük, ha odáig engedjük fejlődni a dolgokat, hogy az első stádium kezdetén levő részeget hagyjuk, hogy a mi üzletünkben, a mi segítségünkkel jusson el a harmadik stádiumba, amikor már nem lehet vele mit kezdeni.” Én éveken keresztül arra törekedtem, hogy minél hasznosabb munkát végezzek a vendégek kiszolgálásának tekintetében. Ehhez segít a feleségem is, úgy gondolja, nagyon rossz érzés az, ha az emberek ellátása nem kielégítő. A gyakorlatban megvizsgáltam a vendégek igényeit, de lehet elérni, hogy a magunk számításai megfeleljenek a vendégek igényeinek? Kevesen várják meg. hogy a pohár sör, pohár sor legyen, a sorban állók már rászólnak: „mire vár, nem elég?!”. Ez a fő ellentmondás köztem és a vendég között. Viszont ez a figyelmeztetés nekem is szól. Ügy éreztem, hogy nem elég gyorsan dolgozobi: Ügy éreztem, lassan, jól és pontosan kell dolgozni. És íme: „Nem szeretem, ha lassú vagy” — megjegyzések kísértek. Igyekszem azóta gyorsan dolgozni, pemtosan számolni. Ügy tartom, a kiszolgáláshoz és a kiszolgálás minőségéhez való viszony gyakorlatilag a vendég és gebines kérdése... Rocskár János
