Békés Megyei Népújság, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-26 / 279. szám
1966. november 36. 5 Szombat „Forralt tej kapható 99 A BOHOC Viktor Rozov drámája a Jókai Színházban — „Figyeld csak, megint álmodozik valamelyik újságíró” — szinte hallom az ehhez hasonló ■megjegyzést a cím hatására mindazok ajkáról, akik az őszi esőben, s a téli hidegben piacra vagy onnan hazafele menet szívesebben engednének egy ilyen, mint a „Forralt bor kapható” felírás csábításaitok. Igen ám, de forralt tejre nemigen csábítanak sehol sem feliratok. Itt is, olt is megpróbálkoztak ugyan vele, de csakhamar abbahagyták, azzal a megokolással, hogy „nem kifizető, nem pepecselünk vele”. Ami azt illeti, a bor forralása sem jelent busás hasznot, annak ellenére, hogy a mostanában forgalomba kerülő „folyóáruk” cukrozva, fahéjazva viszonylag élvezhetővé tehetők. Szóltál, több ezzel is a vesződés, mint a haszon, mégis forralják azok, akik jómaguk is tudják, milyen jólesik belőle egy pohárral, ha átfáztak, munka, avagy piaci bevásárlás közben. Természetesen csak annak, aki szereti. Varsányi György battonyai ve- gyesboltvezető az emberi nem szinte valamennyi korosztályához tartozó didergő tagjaitól többször hallotta már a csaknem könyörgésnek tűnő kérdést: — „Nem kaphatnék egy pohár forralt tejet“!” Eddig nem kaphattak. Ilyesmire nem volt berendezkedve sem ez, sem a többi bolt és nem is írják elő sem a helyi, sem a felsőbb hatóságok. Varsányi György azonban úgij gondolkodott, hogy amit az emberek kémek, azt neki hivatásból és kötelességtudatból teljesítenie kell. Beszerezte hát a szükséges edényeket és kiírta, hogy „Forralt tej kapható". Friss még ez a kezdeményezés, ezért csak fogadkozását ismerjük, mely szerint addig árusít forralt tejet., amíg az emberek igénylik. Azóta bizonyára sokan fejezték ki hálájukat a helybeliek, de a Battonyára ügyesbajos dolgaikat intézni utazók közül is. No meg a szülők is, akik a reggeli sietség közben azzal indítják iskolába gyermekeiket; — „Reggelizzetek meg Varsányi Gyuri bácsi boltjában. Itt van kilencven fillér három deci tejre és negyven fillér kiflire!” A hálás szavak és észrevételek könyvébe írt köszönő sorok olyan hatással vannak a boltvezetőkre, mint a taps a jól alakító színészre. Az ilyen elismerést a megye valamennyi tejet árusító boltjában elérhetik a tél folyamán azok, akik nemcsak saját kényelmüket nézik. „mihasznom belőle?" vállrándítással, hanem az emberek ilyenirányú igényének kielégítését is kötelességüknek tartják. Jó lenne, ha megyénk községeiben, városaiban legalább annyi helyen lenne „Forralt tej kapható” felirat a tél folyamán, mint ahány helyen a „Forralt bor kapható” felírást kifüggesztik. Annál is inkább, mert az előbbi amellett, hogy egészséget fejlesztő és megőrző tulajdonsága mellett éppúgy felmelegíti a didergőket, mint a forralt bor, amelynek az a csábító hatása, hogy többekre egy pohár helyett a kelleténél jóval többet tukmál az italbolt és az ismerősök bűvkörében. K. I. Szerető gondoskodás az öregekről... A tótkomlós! Viharsarak Tsz- ben — ahol magas jövedelmet biztosítanak a munkabíró tagságnak — szeretettel gondolnak az öregekre is. A szociális bizottság igen lelkiismeretesen dolgozik, havonta megtárgyalja: kinek miben lehetnének segítségére. Figyelemmel kísérik az idős tagok életét, családi helyzetét s ahol leilet, könny! tenek helyzetükön. A szociális bizottság legutóbbi ülésén többek között elhatározták, hogy tíz nyugdíjas tagnak a háztáji föld művelési költségeit tel jesen elengedi a szövetkezet, újabb harmincnak pedig a költségek 50 százalékát. Egyébként betegség idején ötvenszázalékos munkabért kapnak táppénz címen a dolgozók, A kulturális alapból a legjobban dolgozók hazai és külföldi kirándulásait, tanulmányútjait segítik. 1966-ban például a tótkomlóst Viharsarok Tsz-ből 240-en jártak hazánk legszebb tájain, a Szovjetunióban, a cseh- lengyel Tátrában, az adriai tengerparton és másutt. A 'kirándulások költségeinek 60 százalékát a közösből fizették s erre a célra minted százezer forintot szántak. A. R. Tegnap este magyarországi ősbemutatóként játszotta színházunk Viktor Rozov: A bohóc című kétrészes drámáját. A mai szovjet színműirodalom rangos képviselőjének legújabb műve a tettekkel való szembenézés drámája. A nagy érdeklődést keltő előadást a színház igazgatója, Vass Károly rendezte, főbb szerepeiben Stefanik Irén, Pintér Zsuzsa. Parragi Mária, Szoboszlay Sár. dór, Körösztös István és Karde- Gábor mutatkozott be. Felvételeink az előadás hq I jelenetét örökítették meg. Egyre jobb ellátást tudnak biztosítani a szociális otthonok Ülést tartott a Tegnap délelőtt ülést tartott a Békéscsabai Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága. Miután megtárgyalta a város jövő évi beruházásainak előkészítését, a két szociális otthon tevékenységéről és ellátottságáról hallgaegy fiúcska lépett be csendesen. Megszeppenve az ajtó melletti sarokba állt, és nem tudta, mit tegyen. Senki nem vette észre Kora délután kezdték el a játékot, s már esteledett. A balkezes vásárolni indult, de útközben találkozott a kis köpcössel. Bementek a kocsmába egy pohár sörre meg egy parti biliárdra. Jó barátok voltak, s most a balkezes utálta a másikat, mert az öttel ismét vezetett. A balkezes keresztre vette, s a kis köpcös golyója a középső három fát dűtötte le. Hattal megelőzte ellenfelét a balkezes. — Kiállt a sorból a középső három fa — próbált humorizálni valaki. A megszokott, ismert megjegyzést most senki sem honorálta mosollyal. A kis köpcös megint visszaszerezte a vezetést. Ahhoz képest, hogy mennyit ittak, viszonylag jól játszottak. A balkezes nem talált. — Ötöt! — mondta a kis köpcös. — Be van írva — nyugtatta meg az iró. Mindenkinek a poharában volt még ital, csak a balkezesében nem. Valakivel újabb féldecit hozatott. Azt is megítta, s kezdte rosszul érezni magát. Egyaránt húsz kellett mindkettőjüknek, amikor dákóját keresztbe tette az asztalon és intett, hogy mindjárt jött. Kiment úgy, hogy nem vette észre a kisfiút, aki egy szót se békéscsabai tanács végrehajtó bizottsága tott meg beszámolót, majd hozott megfelelő határozatot. Mint ismeretes, Békéscsabán a felszabaduláskor a kórház mellett működött egy szegényház. részben állami, részben adományokból fenntartva. De így is szólt, csak állt némán, s hol egyik, hol másik lábára nehezedett. A balkezes az udvaron igyekezett megkönnyebbülni, de nem sikerült neki. Aztán visszament a biliárdterembe, de élőbb még ivott egy pohár pálinkát, hogy rendbe hozza a gyomrát. Kezébe vette az asztalról a dákót, az íróhoz akart menni, hogy megnézze a parti állását. Rálépett kioldódott cipőfűzőjére. Elesett, hiába kaptak utána. Eleredt az orra vére, felfordult a gyomra, feje lekoppant az eltaposott cigaretbavégek közé, s hosszú, csillogó, fekete haja belelógott egy kiborított pohár bor után maradt tócsába. Igyekeztek feltámagatni, egy székre ültetni. A szőtten kisfiú is odaszaladt, és sírni kezdett. A kis köpcös az elnyert százforintosokat észrevétlenül visszacsúsztatta az eszméletlen balkezes zsebébe, és gyorsan kisietett a teremből. — Egy parti biliárd! — motyogta maga elé, és azon gondolkodott, hogy ha legközelebb találkozik a balkezessel, úgy tesz majd, mintha nem történt volna semmi, és barátok maradnak továbbra is. Ment hazafelé a sötét utcán. Nem volt lelkiismeretfurdalásá, mert úgy érezte, mindent jóvátett, hiszen visszaadta a pénzt. Másnap nem értette, hogy a balkezes miért megy cl köszönés nélkül mellette, s kicsit megbántva érezte magáit. Yitaszek Zoltán az evangélikus egyházhoz tartozott. A zsidó hitközség még 1928-ban hozta létre a Csaba utcában az aggok házát, amely azonban a második világháború idején beszüntette működését. Ma ugyancsak két szociális otthon működik a városi tanács kezelésében, A és B elnevezéssel. Ezek az otthonok már valóban megfelelő gondozást és ellátást biztosítanak azoknak, akik idősebb korukra önellátatlanokká lettek. A végrehajtó bizottság elé terjesztett jelentés a gondozással kapcsolatosan tájékoztat arról, hogy jelenleg Békéscsabán 116 lakója van a két szociális otthonnak. Legfontosabb feladatuk a nyugodt, békés öregkor biztosítása. 1961 óta lényegében kialakult ez a célkitűzés. Igaz. vannak problémák is. Például az A szociális otthonban a nagy helyiségek miatt nehezebb a jó gondozási munka. Előnyösebb a helyzet a B szociális otthonban, ahol már az építkezésnél két-háromágyas szobákat alakítottak ki. A két intézetben 28 fó látja el az idős embereket. Ez különösen akkor szembeötlő, ha tudjuk, hogy 1950-ben az egyik otthonban három, a másikban négy személy gondoskodott az otthonlakókról. Érdekesen fejlődött a gazdálkodás terén is az öregek két intézménye. 1961-ben egymillió 114 ezer, 1962-ben egymillió 131 ezer, 1963—64-ben, valamint ebben az évben már egymillió 500 ezer forint volt az ossz költségvetésük. A végrehajtó bizottság a napirend lezárása után előterjesztéseket hagyott jóvá. Valentyin Szeliscscv és felesége — Stefanik Irén, Szoboszlay Sándor. Tamara — Parragi Mária, Alekszej Pavlovics Szeliscsev — Körösztös István és Edward — Kardos Gábor. Szergej Szorokin és Valentyin Szeliscsev — Pákozdy János, Szoboszlay Sándor. Fotó: Demény
