Békés Megyei Népújság, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-03 / 260. szám

Tanácskoztak a megyei pártértekezlet küldöttei vetkezetek gépparkjának teljes műszaki kiszolgálását. Átmene­tileg ezzel megoldották azokat a feladatokat, amelyekre a ter­melőszövetkezetek ez időben még nem voltak képesek. A gépjavító állomások leg­fontosabb feladata a javítások minőségi színvonalának emelése, a költségek és a gépkiesés idejé­nek a csökkentése. Ennek ér­dekében tökéletesíteni kell az üzemek műszaki, technikai, sze­mélyi felkészültségét, az egy­más közti kooperációt és a ga­ranciális rendszert. A karban­tartást, a kisebb felkészültséget igénylő javításokat folyamato­százalékát, a tej 24,4 százalékát, a tojás 80 százalékát a háztáji és a kisegítő gazdaságok termelték. Figyelmeztető viszont, hogy a szarvasmarha- és sertésállomány a háztáji gazdaságokban csökke­nő tendenciát mutat. Továbbra is harcolni kell a háztáji szere­pét lebecsülő nézet és gyakorlat ellen. A legjobb termelőszövet­kezetek példáját követve, min­denütt segítsék az alapszabály szerinti háztáji gazdálkodást, szervezzék a háztájiban termelt áruk közös értékesítését. Az elmúlt évek eredményei jogos büszkeséggel tölthetik el a termelőszövetkezetek, állami Pillanatkép a tanácskozás megkezdése előtt: Fehér Lajos elv­társ Frank Ferenc elvtárs társaságában. (Folytatás a 2. oldalról.) ú ipar a harmadik ötéves terv­ben 36%-kal növeli a terme­lést. Az állami építőipar termelé­sét 1970-re mintegy 50%-kal növeli, kétharmad részben a termelékenység emelésével. Az építőiparban a fokozott gépesí­tésen túl csak kisebb beruhá­zások várhatók. A III. ötéves terv feladatai­nak eredményes végrehajtása, az új gazdasági irányítási rend­szer bevezetése igényli a párt gazdaságszervező munkájának hatékonyabbá tételét. A III. öt­éves terv teljesítését a KISZ- szervezetek, a szakszervezeti bizottságok fokozott politikai munkával, a dolgozók törvényes jogainak védelmezésével támo­gassák. A mezőgazdaság fejlődése és feladatai A beszámolási időszakra jel­lemző a megye mezőgazdaságá­nak gyors ütemű fejlődése. En­nek főbb vonásait és eredmé­nyeit a következő tények mu­tatják: O A mezőgazdasági termelés az átszervezés óta bel­terjes irányba fejlődött. Nőtt a zöldségfélék, ipari növények, hüvelyesek vetésterülete. A főbb növényeknél általánossá vált a nagy hozamú fajták ter­mesztése. Egyre jobban elter­jednek a korszerű termelési el­járások. Több növénynél jelen­tős a termésátlagok növekedése. Az 1956—60-as évek átlagához viszonyítva az 1961—65-ös évek átlaga búzánál 8,4 q/kat. h.-ról 11,5 q/kat h.-ra, kukoricánál 13,6 q/kat. h.-ról 19 q/kat, h.- ra, cukorrépánál 126,4 q/kat. h.- ról 149,5 q/kat. h.-ra, rostkender­nél 30,5 q/kat. h.-ról 35 q/kat h.-ra emelkedett Jelentősen változott az állat- állomány összetétele, növeke­dett az áruterméket biztosító állatok száma és aránya. 1966- ban 17,4%-kal több szarvasmar­ha, 31,6%-kal több juh, 2,9%- kal több baromfi van a megyé­ben, mint 1960-ban. A sertés- állomány azonos, a lóállomány viszont 32 700 darabbal kisebb. A baromfiállomány számszerű fejlődésénél nagyobb értékkel bír az, hogy az állomány ösz- szetétéle a nagy testű baromfiik irányába változott. A mezőgazdaság anyagi-tech­nikai bázisa bővült, öt év alatt 2,8 milliárd forintót fordítottak a mezőgazdaság fejlesztésére, elsősorban gépesítésre és nagy­üzemi állatférőhelyek építésé­re. A talajmunka és a kalászo­sok betakarítása teljesen gépe­sítettnek tekinthető. Az egy traktoregységre eső szántóterü­let az 1960. évi 177 kát. h,-ról 92 kát. h.-ra csökkent, öt év alatt 31 000 db szarvasmarha, 155 OOO db sertés, 39 000 db juh és 600 000 db baromfi számára létesült férőhely, s ezzel megala­pozódott a nagyüzemi állattartás. A tervidőszak során közel háromszor annyi műtrágyát használtak fel, mint az előző öt, évben. Mind szélesebben ter­jed a növényvédő, gyomirtó és egyéb kémiai szerek alkalmazá­sa. A szántóterület 5,9%-a ön­tözéses gazdálkodásra van be­rendezve. A közös állatállo­mány abraktakarmány-szük- ségletének 48,2%-át 1965-ben táp takarmányok fedezték.^' A mezőgazdasági termelés összértéke 16%-kal növekedett. Ennél nagyobb arányú volt a felvásárlás növekedése. A leg­fontosabb 28 terméket és termék­csoportot figyelembe véve 1965- ben 39,4%-kal vásároltak fel többet, mint 1960-ban. A 100 kát. h. szántóterületre jutó fel­vásárlás a megye összes gaz­daságában búzából 1960-ban 123 q, 1965-ben 261 q volt. A 100 kát. h. szántó- és rét-legelő területre jutó húsfelvásárlás 67,3 q-ról 88,4 q-ra, a tojásfel- vásárlás 7300 db-ról 11 800 db- ra, a tej felvásárlás 5600 literről 7480 literre emelkedett. A termelőszövetkezetekre a politikai, szervezeti, gazdasági erősödés a jellemző. Minden termelőszövetkezetben létrehozták a pártszervezetet. Az átszervezés után a terme­lőszövetkezetek nagy többségé­ben a demokrácia betartásával jól választották meg a vezető­ket, helyesen alakították ki a gazdálkodás belső rendjét és a munkaszervezetet. A politikai munka jelentős eredménye, hogy a legtöbb termelőszövet­kezetben felismerték a tagok személyes anyagi érdekeltségé­nek jelentőségét és kialakítot­ták az ennek helyileg legjobban megfelelő jövedelemelosztási és munkadíjazási formákat. Mindezek elősegítették a tagság munkakészségének és fegyelmének erősödését, szem­léletének, tudatának pozitív fej­lődését. A megyében 160 termelőszö­vetkezet mintegy 82 000 taggal, 693 000 kát. h. területen gaz­dálkodik. Többségüknél kiala­kult az az üzemnagyság, amely­nek területi méretei már szá­mottevően nem változnak, az átlagterületük 4300 kát h. A közös vagyon az 1960. évi 81$ millió forintról 2462 millió fo­rintra nőtt. 1960-ban egy dol­gozó tagra 9605 forint közös­ben végzett munka utáni jöve­delem jutott, 1965-ben 14 380 forint. A termelőszövetkezetek 80%-a jó és közepes színvona­lon gazdálkodik. Üj vonás a termelőszövetke­zetek közötti társulás — sertés­hizlaló, baromfikeltető, legelő­gazdálkodási stb. — és a kie­gészítő tevékenység mind ki- terjedtebb gyakorlata. Segíteni kell a termelőszövetkezeteket ezek továbbfejlesztésében. Je­lentős szerepe lesz eb­ben a létrejövő Termelőszövet­kezeti Szövetségnek. Helyileg keresni kell azokat a lehetősé­geket, amelyek a termelőszö­vetkezeti tagság részére idé­nyen kívüli foglalkoztatást, s kiegészítő jövedelmet biztosíta­nak. A megyében 16 állami gazdaság 132 OOO kát. h. területen gazdálkodik. 1960-hoz viszonyítva 1965-ben teljes ter­melési értékük 43%-kal na­gyobb. Jelentős szerepet 'tölte­nek be a megye árutermelésé­ben. A felvásárolt kenyérgabo­na 25%-át, a nyershús 18%-át, a tej 32%-át adták az állami gaz­daságok 1965-ben. Termelésük során számos új módszert ve­zettek be, nagy hozamú növény- és állatfajtákat honosítottak meg, kipróbálták és alkalmaz­ták a kutatás eredményeit. Sokoldalú tapasztalatukkal se­gítik az élenjáró termelési el­járások meghonosítását a ter­melőszövetkezetekben. Az át­szervezés után 170 szakembert _ adtak a közös gazdaságoknak. O A beszámolási időszak­ban került sor a gépállo­mások gépjavító állomásokká való átszervezésére és a terme­lőszövetkezetek önálló, saját gépparkjának megteremtésere. Kialakították a javítás sza­lagrendszerét és a termelőizö­san át keli adni a termelőszö­vetkezeteknek. A gépjavító ál­lomások váljanak egyre in­kább önálló vállalatokká és te­vékenységükben alkalmazkod­janak a változó körülmények­hez. O A mezőgazdaságban dol­gozók politikai, általános és szakmai műveltsége tovább emelkedett. A termelőszövetke­zetekben 1965 végén 130 mező- gazdasági mérnök, 470 techni­kus dolgozott. Az elnökök és elnökhelyettesek 68%-a, a bri­gádvezetők 30%-a végzett szak­mai iskolát. A szakemberek mellett több ezer mezőgazdasá­gi dolgozó szerzett szakmunkás- képesítést Az 1965'—66-os okta­tási évben a mezőgazdasági fel­ső- és középfokú iskolák nap­pali, esti és levelező tagozatán 3717 fő tanult. A mezőgazda- sági üzemekben 2045 fiatal szakmunkástanuló volt. Az utóbbi években egyre jobban kibontakozik és hatékonyabbá válik a mezőgaz­dasági üzemekben is a szocialis­ta munkaverseny, s ezen belül a szocialista brigádmozgalom. Az állami gazdaságok, a ter­melőszövetkezetek és a gépja­vító állomások dolgozói közül minden évben ott vannak a leg­jobbak az országos verseny él­vonalában. Ez évben szélesen kibontakozott a kongresszusi munkaverseny, 332 brigád 4548 fővel versenyez az állami üze­mekben és 161 brigád 2968 tag­gal a termelőszövetkezetekben a Szocialista brigád cím elnye­réséért. E brigádok több mint 50 millió forint értékű vállalást tettek. Jelentős a háztáji gazda­ságok szerepe. Az elmúlt évben a háztáji gazdaságok az önellátáson felül 2206 vagon nyershúst adtak a központi készlethez. A tanácsi szektorban felvásárolt húsmennyiségnek 39 gazdaságok, gépjavító állomá­sok dolgozóit, akiknek szorgal­ma, hozzáértése, lelkiismeretes munkája mindezt létrehozta. A mezőgazdaság fejlődése azonban nem volt zavartalan. Számos negatív vonás is jellem­zi ezt az időszakot. Okainak számbavétele, elhárítása nagy tartalékokat szabadít fel a to­vábbfejlődés számára. — A termelés növekedésének üteme a lehetőségekhez képest lassú, a tervezettől elmaradt. A megye második ötéves terve a mezőgazdaság össztermelésének 24—25 százalékos növekedését irányozta elő, ezt nem teljesítet­tük. A célkitűzések megvalósítását a gazdaságok egy részénél ked­vezőtlenül befolyásolta a vezetés alacsony színvonala, a laza szer­vezeti és munkafegyelem, a szűklátókörűség. Mindezek ellen pártszervezeteink nem küzdöt­tek következetesen és kellő ha­tékonysággal. A termelés gyorsabb ütemű ! fejlődését gátolták a mezőgazda- sági üzemekre kényszerített kö­töttségek, termelési és felvásár­lási előírások, amelyek gyakran nem estek egybe a gazdaságok adottságaival, lehetőségeivel. A mezőgazdasági árak nem bizto­sították a legtöbb gazdaság szá­mára az önálló gazdálkodás pénzügyi, jövedelmi feltételeit, ez fékezően hatott a termelőszö­vetkezetek és tagok anyagi ér­dekeltségére, a gazdasági erő­források felhasználásának haté­konyságára. Jelentős szerepet játszott a kedvezőtlen időjárás is, amely a tervidőszakban hol szárazság­gal, hol bel- és árvízzel, jégve­réssel sújtotta a mezőgazdasá­got. A megyén végigvonuló száj- és körömfájás nemcsak megti­zedelte az állatállományt, ha­nem a termelésben, a fejlődés­ben is visszavetette. A termelőszövetkezetek 15—20 százaléka a megalakulás óta vergődik az eredménytelenség­ben. Termelési színvonaluk messze elmarad nemcsak a megyei átlagtól, hanem saját le­hetőségeiktől is. Ezek a terme­lőszövetkezetek mintegy 100 000 katasztrális holdon gazdálkod­nak, taglétszámuk kb. 9000 fő. A gazdasági mechanizmus re­formja által kialakuló helyzet­ben új módon kell hozzálátni e termelőszövetkezetek megerősí­téséhez. Megfelelő programot kell kidolgozni minden egyes gazdaság fejlesztésére, a legtel­jesebb mértékben alkalmazkod­va adottságaikhoz és lehetősé­geikhez. Széles körű és követ­kezetes politikai ' munkát kell folytatni a tagság között e prog­ram kidolgozása és megvalósítá­sa érdekében. Nagyobb követ­kezetességet kell megkövetelni minden szinten, párt- és állami szervekben dolgozóknál egy­aránt a reájuk eső feladatok végrehajtásában. Minden felté­tele biztosítható annak, hogy a harmadik ötéves tervidőszakban a ma még gyengén gazdálkodó termelőszövetkezetek közepes színvonalra emelkedjenek. — A termelés növekedésének nagy tartalékát jelenti a vízgaz­dálkodás megjavítása. Több mint százmillió forintot fordítot­tak eddig öntözésfejlesztésre. 1961—1965 között közel 36 000 kát. holdon létesítettek öntöző­telepeket, amelyek hasznosítása alacsony szintű. Mintegy 3000 kát. hold beépített öntözőtelepet a megépítés után üzembe sem helyeztek. Kiöregedett rizstele­pek 100 kát. hold számra éveken át parlagon hevernek. Sok ezer holdnyi legelő van, amely öntö­zéssel és megfelelő gondozással, javítással nagy tömegű takar­mányt teremhetne. Nagy jelentőséggel bír azok­nak a károknak az elhárítása, amelyeket a gyakran ismétlődő belvizek okoznak. 1961—1965 kö­zött évi átlagban 13 500 kát. hold maradt vetetten, elsősorban bel­vizek miatt. Ez évben mintegy 40 000 kát. hold szántóföld volt elöntés alatt, május 31-én még 33 000 kát. hold volt vetetten. 20 000 kát. hold kalászost pusz­tított el a víz, s további 20 000 kát. holdon okozott súlyos ter­méskiesést. A következő években fő fel­adatnak nem az öntözhető terü­let növelését, hanem a már be­rendezett területek jobb haszno­sítását tekintsék. Űj telepeket csak ott létesítsenek, ahol ennek hasznosításához minden feltétel biztosítva van. A vízügyi beru­házások nagyobb részét az ár- és belvíz elleni védetem javítá­sára fordítsák. A jelenleg köz- igazgatási területhez igazodó belvízrendező társulatoknak na­gyobb, a vízrajzi határoknak megfelelő társulatokba való egyesítését javasoljuk. Ez tehe­tővé teszi, hogy egy-egy vízraj­zi egység területén a leghatéko­nyabban használják fel a ren­delkezésre álló eszközöket és jobb összhang valósuljon meg a vízügyi szervekkel és a mező- gazdasági üzemekkel is. — Az átszervezés utáni évek egyik nagy eredménye a ter­melőszövetkezetek közös állat- állományának gyors kialakítása volt. Öt év alatt a közös szarvas­marha-állomány 2,5-szeresére, a sertésállomány háromszorosára, a juhállomány kétszeresére, a baromfiállomány négyszeresére nőtt. A gyors állománynöveke­dés és egyéb okok miatt kedve­zőtlenül alakultak a termelési, szaporulati és veszteségmutatók. A nem megfelelő tartási, ta­karmányozási viszonyok és a (Folytatás a 4. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents