Békés Megyei Népújság, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-20 / 274. szám
Folyóíratszemle Kun Béla emlékműve Három országos folyóiratunk nem pontosan' egy- időben jelenik meg, s ez nem is baj. Ha. időnként mindhárom tartalmas, jó számmal rukkolna ki, egyenesen zavarna a bőség hirtelen ránkáradása. Igaz, hogy ez nem gyakori eset, de most így történt: a novemberi számok gazdag anyagúak, sok érdekes művet tartalmaznak. Említsük elsőnek az ÚJ ÍRÁS anyagából Juhász Ferenc új művét, a Madách szellemét idéző Találkozásokat. Ebben a különös, se nem vers, se nem próza írásban, mely mégis egyszerre vers és költői hevületű próza, megint egy sajátosan ju- hászferenci művet ad köz- ré a folyóirat. Burjánzó képein, egymásba fonódó hasonlatsorain, elárasztó nyelvi gazdagságán azonban áttör a nagy filozofikus mű iránti csodálat, Az ember tragédiája költője előtti leborulás, A Találkozások leginkább a József Attila sírja verszphatagá- ra emlékeztet, de letisztultabb, kiérleltebb és tömörebb, mint az. Néhány jó novella is gazdagítja a számot: Simonffy Andrásé (Tartályvonat Pest felől), Szaikonyi Károlyé (Régi novella), s Végh Antalé (Tapló). Csutka Istvánról Illés Lajos rajzol portrét az Arc képcsarnokunk sorozatban, s igen figyelemre méltó Emyei Gyula tanulmánya (Ipari művészet, ipari esztétika). Latinovits Zoltán Ködszur- káló címmel a színház felelősségéről írt színes, gondolatébreszt3 jegyzeteket. Sükösd Mihály Beat nemzedék — beat irodalom címmel foglalja össze az amerikai irodalom legújabb másfél évtizedének fő irányait. Nem kevésbé színes és értékes anyagú számmal örvendezteti meg olvasóit a NAGYVILÁG sem. Két kitűnő prózai mű vagy inkább kisregény mellett még egy rendkívül érdekes, az írót új oldaláról megmutató drámát is kapunk a novemberi számban. Az egyik próza a nálunk az irodalmi és olvasói köztudatban alig ismert francia író, Marcel Arland ragyogó tisztasággal, elbűvölően finom stílusban megírt kisregénye, az An- tarész. A másik próza Anna Kowalska, a már nem fiatal lengyel írónő idegesen érzékeny, pompásan megírt hosszabb elbeszélése, A torony. Kowalska mestere a kevés szóval is sokat mondó, lélektanilag hibátlanul motivált ábrázolásnak.’ A torony éppúgy a lengyel irodalom új termésének egyik nagyszerű példája, mint az októberi számban Andrzejewski kisregénye volt. A drámát Nicola Manzari, a kesernyés komédiák szerző jóként ismert olasz író megrázó drámája, a spanyol polgárháborút egészen új oldalról megvilágító Pabli- to nővérei képviseli. Szenvedély essége és humánus mondanivalója manapság oly igen keresett erények, melyeket egyre ritkábban kapunk meg a mai nyugat: szerzők drámáiból. A néha igen szürke anyaggal, máskor kitűnő művekkel teli KORTÁRS novemberi száma a két véglet között mozog. A versanyagból kiemelkednek Benjámin László és Kónya Lajos szép költeményei — különösen Benjámin Tengeralatti éjszakák és Kónya Dolgos reggelekre áhítozva című verse érdemel figyelmet. A Fiatalok című, időnként jelentkező rovatban két névre figyelhetünk fel: az egyik az igen jól megírt novellát bemutató Osgyáni Csaba, a másik a máris rutinos hangjáték- írónak tűnő, a műfajt és a felvázolt problémát kitűnően egybefogó Benedikti Tóth Béla. A fiatal költők verseiben csak egy-egy kép, egy-egy sor ígéretes. Kiforrott műnek egyiket sem lehet nevezni — de nem árt, ha az ilyen, még nyers, de már tehetséges ifjú költők egy olyan rangos lapban kapnak időnként hangot, mint a Kortárs. Takács István November 20-án, a Kun Béla téren leplezik le Ol- csai Kiss Zoltán legújabb alkotását, Kun Béla emlékművét. A mestert szoros emlékek fűzik a kommunista mozgalomhoz. 1915 tavaszán mint főiskolás vonult be katonának, s még abban az évben fogságba esett Galíciában. A forradalom kitöréséig a fogolytáborban ismerkedett meg a kommunista eszmékkel,, s mint egykori hadifogoly, az internacionalista század katonája lett. Szibériában, majd 1919-től a közép-oroszországi frontokon harcolt a szovjet hatalom győzelméért. 1921 őszén Bécsbe emigrált, később Párizsban élt 1945-ig. A fel- szabadulás után az első vonattal érkezett Budapestre. 1958-ban, a Kerepesi temetőben felállított Mártíremlékművéért Kossuth-díjat kapott A képen: Olcsai Kiss Zoltán a Kun Béla térre készülő háromalakos kompozíció egyik alakját, Kun Bélát mintázza. MTI Fotó — Molnár Edit felvétele Mintha vasárnap — Fiatal angol író rádiójátéka — Szerencsés ötlet volt a fiatal angol író, Colin Fin- bow „Mintha vasárnap volna” című rádiójátékát bemutatni a hallgatóknak. A mű vitathatatlan sikere igazolta, hogy egy magvas és eredeti gondolatokban gazdag alkotás milyen nagyszerű lehetőséget nyújt rendezőnek s kiváló színészeknek egyaránt új színék, új művészi értékek felvillantására. Mesterekre valló érzéssel választotta meg s határolta körül témáját Finbow. Egy vasárnap igézetét, örökzöld pillanatait keresi a főszereplő Arthur, a középkorú matematika tanár egy tengerparti „hétköznap” ködös szürkeségében. A mesterien tömörített expozíció dra- maturgiailag hibátlan, majd a fiatal író arról beszél, hogy az álmokról nem szabad lemondani, ezek adják meg mindéin élet értelmét. Tenni kell értük, csak így válhatnak valóra. Barlay Gusztáv minden ízében élhette s érezhette a darabot. Csak így érthető a hibátlan szintű rendezés. Ügyesen juttatta kifejezésre a szimbolikus jelleg és valóságanyag viszonyát. Jóleső felfedezéssel és meglepetéssel gazdagították a hallgatót a főszereplők is. Nehezen hitte volna bárki, hogy Arthur szerepe Bessenyei adottságaihoz mért. S a megválasztás, a rendezői ötlet mégis ezt igazolta. Eredményeképp nagy színészünk bizonyította: sokkal gazdagabb kifejezéskészlete, sokkal árnyaltabb jellemábrázolási készsége, mint eddigi szerepei jelezték. Hacser Józsa alakteremtése szintén elismerésre méltó. A fiú lélekrajzának hiteles megjelenítése az igazi átélés szintjét jelzi. Tökéletes harmóniában halad az író megkövetelte s a rendező által kimért úton a két alakítás. Tolnai Klári hangszíngazdagságának ér- deiAe, hogy az aránylag kevés szöveg adta lehetőségek ellenére is aprólékosan fel tudta villantani Angéla, a feleség minden vonását. A többi színész legnagyobb érdeme, hogy igénnyel és ízléssel adta azt, ami feltétlen kellett a darab érzelmi alaphagjá- nak maradéktalan kifejezéséhez. A közös munka eredményeképp lettünk hallgatói egy igaz sikernek s gazdagodtunk az írói gondolat mindenképp ható értékeivel. Prjcvara István Simon István: November végén Gyere már Luca-nap, karácsonyi hó fehérségeddel és feketerigó; mindegy, akármi, János, Aprószentek, csak ezt a nyálas, vízszemű novembert ne lássam már, ki púpos ködbe vermelt szomorkodni a kormorrá butulni, mint kertünk végén szorongva a krumpli. Megáll, majd megered újra az eső; és olyan a hangja, mint menetelő bakák farán a bádog kulacsoknak, mikor éjjel a csatornák csacsognak végesincs pletykát; s tudom már, hogy holnap nem lesz az ablak tejsfcínű-világos, nem tapad hó még a kereszt fájához. Pedig inkább a hó, s fagy, de sziszegő mint ez a se hideg, se meleg idő! Az ellen tudom legalább a fegyvert! S ó, tél, olyan az első fehér reggel, havas háztető, nyúlás káposztáskert fönn a dombon, mint kibontott vitorla, s visszaröpít kicsit a gyerekkorba... Moldvay Győző: Mint az apostolok A boldogság gyalog jár, mint az apostolok, s ha elfárad, zizegő szénán alussza ki magát. Hegyen, völgyön űzlek, hét falu kertje alól kiáltok érted, és mire az éj felvonja vitorláit, a tiszta házban néked is ágyat vetek. Fürjmadár az öröm, elröpül, könnyen elszáll, szót se ejts, ha jössz, csak dőlj a jószagú alomra! % Csavargó tücskök, szebben, mint á hízelgés zenéje, majd szerenádot húznak ablakunknál, s mi csak fekszünk: elnémult mélyhegedűk, melyekbe a gyönyör sistergő villáma csapott. i /
