Békés Megyei Népújság, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-20 / 274. szám
W66. november 29. 4 Vasárnap Tsz-ek az új gazdasági mechanizmusban: Hogyan fejlődhet a tsz-ek gazdasági tevékenysége? ni. Könnyen ellenőrizhető tény, hogy a szövetkezetek értékesítő, feldolgozó és szolgáltató tevékenysége eddig meglehetősen kezdetleges volt és ezáltal nemcsak a tsz-ek, hanem a népgazdaság számára is jelentős tartalékok maradtak kihasználatlanul. A feldolgozási lehetőség hiányában sok hasznosítható termék veszendőbe ment. A helyi kiegészítő tevékenység lassú fejlődése, helyenkénti korlátozása nemcsak a tsz-eket, hanem a népgazdaságot is olyan jövedelemforrásoktól fosztja meg, amelyek az egyébként meglevő mezőgazdasági kapacitások fel- használásával, az üzemben keletkezett hulladékok és mellék- termékek feldolgozásával feltárhatók lennének. A tsz-ek szolgáltató és értékesítő tevékenysége pedig amellett, hogy növeli a tsz-ek jövedelmét, sokat segíthet a lakosság jobb élelmiszerellátásában, a mindennapi szükségletek kielégítésében. Jól jellemzi a helyzetet, hogy a tsz-ek árbevételeinek ma még alig 10 százaléka származik a segéd-, melléküzemági ás egyéb tevékenységből, a nem mezőgazdasági jellegű kiegészítő tevékenység révén elért bevételek pedig mindössze 2 százalékot tesznek ki.. A szocialista átszervezés előtti években sok helyen foglalkoztak a mezőgazdasági termelés mellett más, gyakran ipari jellegű tevékenységgel is. Az, hogy a 1 ermelőszövetkezetek nem mezőgazdasági tevékenysége nem fejlődött csak részben, az az átszervezés következménye. A szövetkezetek ilyen irányú tevékenységét — legalábbis a közelmúltban — már nem a tsz-ek gazdasági lehetőségei, hanem elsősorban a különböző tiltó jogszabályok és az egyes irányító szerveik értetlensége korlátozta. Nem kis szerepet játszott ebben az elterjedt — általában igaz — elvi megállapítás, hogy csak a korszerű, koncentrált nagyipar képes gazdaságosan, olcsón és gyorsan termelni. Ennek merev értelmezése következtében azonban megerősödtek azok a törekvések, amelyek minden olyan tevékenység felszámolását megkövetelték a szövetkezetektől, amely nem tipikusan a mező- gazdasági termelés szűkén értelmezett fogalmába tartozott. Az élet pedig már sok esetben bebizonyította, hogy a gazdaságosságot nem lehet szűkén, csupán egy-egy üzemre, vagy akár iparágra vonatkoztatva értelmezni, hanem mindig azt a megoldást kell választani, amely az egész társadalom számára a leggazdaságosabb. A termelőszövetkezetek jelenlegi társadalmi, gazdasági helyzete, a feldolgozó vállalatok lehetőségei — minden meggondolás emellett szól — lehetővé és egyben szükségessé is teszik az ipar és a mező- gazdaság szorosabb együttműködését, a szövetkezetek gazdasági tevékenységének fejlesztését. A Központi Bizottság mindezeket mérlegelte, amikor a gazdasági mechanizmus reformjáról szóló határozatában a tsz-ek gazdasági tevékenységének bőví- ,ése mellett foglalt állást. Ennek alapján a tsz-ek minden olyan tevékenységgel foglalkozhatnak, amelyre szükségük és lehetőségük van, amely iránt igény jelentkezik és a maguk és a népgazdaság számára gazdaságosan tudják megoldani. A tsz- ek gazdálkodási körébe tartozhatnak tehát a jövőben azok a evékenységek is — pl. az érté- :esítés, takarmánykeverés, szállítás, tárolás, gépműhely-építés, feldolgozás —, amelyeket a különböző jogszabályok eddig tiltottak, vagy külön engedélyhez kötöttek. Sokan félnek attól, hogy a tsz- ek gazdálkodási körének bővítése a mezőgazdasági termelés rovására mehet Ez természetesen egy-egy szövetkezet esetében megtörténhet. Ilyenkor a hatósági beavatkozás indokolt lehet. A nagyobb arányú kiegészítő tevékenységgel foglalkozó tsz-ek példája azonban azt bizonyítja — és a józan ész is ezt diktálja —, hogy a tsz-ek ilyen irányú ténykedése nemhogy visszaszorítaná, hanem inkább biztonságossá, megalapozottabbá teszi a mező- gazdasági termelést és olyan tartalékokat szabadít fel, amelyek az egész mezőgazdaság fejlődését meggyorsítják. Ha a termelőszövetkezetek értékesítő, feldolgozó és szolgáltató tevékenységük létrehozásakor figyelembe veszik a tsz munkaerő- helyzetét, természeti vagy más jellegű adottságait, felmérik a piacot és saját lehetőségeiket, a termékkel szemben támasztott minőségi és egészségügyi követelményeknek eleget tudnak tenni, és mindezeket a tényezőket mérlegelve tevékenységük bővítése gazdaságosnak ígérkezik, akkor ez a népgazdaság számára is hasznot eredményez. A gazdasági tevékenység bővítését igényli többek között, hogy a téli hónapokban a mezőgazda- sági munka jellege miatt a tsz- tagok százezrei tétlenségre vannak kárhoztatva. A tsz-ekben egy dolgozó tsz-tagra évi átlagban 200 ledolgozott munkanap jut, a gyenge tsz-ekben pedig még ennél is kevesebb. A téli foglalkoztatás a ftépgazdaság számára sok százezernyi új munkaerőt, a tsz-ek számára új jövedelemforrásokat, a tsz-tagok számára pedig a személyi jövedelmük növelését jelenti. Különösen jelentős lenne nemcsak a téli időszakban, hanem általában is a gyenge tsz-ek ilyen irányú tevékenységének bővítése, beleértve a közeli ipari üzemekkel kialakított kooperációt, bérfoglalkoztatást és bedolgozást is. Sokféle előnyt ígér a tsz-ek és az élelmiszeripar együttműködése, a tsz-ek saját feldolgozó tevékenységének fejlesztése. A mezőgazdasági termékek ún. elő- f eldől gozása sokat segíthet a ma gyakran jelentkező szállítási nehézségeken és egyben olcsóbbá is teszi a szállítást, hiszen kisebb tömegű, de nagyobb értékű terméket kell továbbítani. Másrészt a tsz-ek saját feldolgozó kapacitásának növelésével nagy mennyiségű olyan terméket dolgozhatnak fel, ami korábban pocsékba ment, s ugyanakkor hasznosan kiegészíthetik az élelmiszeripari termelést is. A termelőszövetkezetek fő partnerei természetesen továbbra is a felvásárló vállalatok maradnak, de sokféle lehetőség adódik az állami kiskereskedelemmel, a közületekkei, a vendéglátóiparral, illetve közvetlenül a lakossággal kiépítendő értékesítési kapcsolatokra is. Ez megrövidíti az áru útját, s a felhasználók frissebb, jobb minőségű és általában olcsóbb termékhez juthatnak. Az is bizonyos, hogy a tsz-ek értékesítő tevékenységének fejlődése egészséges versenyt eredményez a különböző értékesítő vállalatok között, s ennek elsősorban a lakosság látja majd hasznát. Nem utolsó szempont az sem, hogy a tsz-ek szabad partnerválasztási lehetősége a felvásárló vállalatokat is munkájuk megjavítására készteti. A termelőszövetkezetek gazdasági tevékenységének bővítéséhez tehát a közös gazdaságoknak is, a népgazdaságnak is olyan érdekei fűződnek, amelyeket jobb lenne minél előbb érvényesíteni. Az irányító szervek akkor járnak el helyesen, _ ha gondosan mérlegelve a lehetőségeket segítik és ösztönzik a tsz-eket gazdasági tevékenységük bővítésére. Dr. Dankovits László Beszélgessünk a társadalmi munkáról Alig pár hét múlva vége az évnek, kezdődik egy új esztendő. Ilyenkor, amikor már kezdünk megbarátkozni azzal, hogy hamarosan új évszámot kell írni leveleinkre és a különböző iratokra, többször elgondolkozunk azon, vajon hogyan is telt el ez az év. Léptünk valamit előre, tudunk-e olyan tapasztalatokat leszűrni a munkánk során, amelyeket figyelembe véve még jobb eredményeket érünk el az erősen közelgő új esztendőben? Urbán András, a Hazafias Népfront városi bizottságának elnök, helyettese, a városi tanács építési osztályának előadója derűs nyugalommal szedi elő feljegyzéseit, amikor arról érdeklődöm, vajon a társadalmi munkával kapcsolatban milyen tapasztalatokat lehetne közreadni. — Talán azzal kezdeném — mondja mosolyogva —, hogy először röviden emlékezzünk meg az előző esztendőkről, öt éve foglalkozom a társadalmi munka szervezésével, illetve számon tartásával s nyugodtan állíthatom, minden év újabb és egyre szebb eredményeket hozott. Nézzük csak. Amíg 1961-ben 1 millió 431 ezer forint volt a társadalmi munka értéke — 6200 főnek 89 ezer órai munkája —, addig az idei 1 millió 500 ezer forintos tervet már kétszázezer forinttal túlteljesítettük, s nem tartom lehetetlennek, hogy elérjük a 2 milliót. Hatezer-háromszáz fő 94 ezer órai munkája adja eddig ezt a hatalmas teljesítményt. A számok tényleg azt bizonyítják, hogy a fejlődés megfelelő ütemű, a város lakói sokat tesznek a köz érdekében. Egy kérdés azonban felmerül: — Az idei munkákban csak 100 személlyel több vett részt és mindössze ötezer órával többet teljesítettek. Honnan adódik az, hogy a pénzbeli értéknövekedése — mint ahogyan az előbb említettük — könnyen elérheti a félmillió forintot? — Éppen ez jelenti a fejlődést többek között — kezd könnyen érthető magyarázatba Urbán András. — Az előző években általában mit végeztek társadalmi munkában például a járdaépítésnél? Csak az elavult téglajárdák felbontását. Ma? Általában már aszfaltjárdát építünk, amelynek a szegélyét is a lakosok készítik, a vállalat csak az aszfalttal való leöntést végzi. Fényesen például 3200 méteres járda épült így, a környék lakosai közül negyvenen több mint 3000 órát dolgoztak. A lendületükre jellemző, hogy például Kovács János és Miklósi András száz-száz órát dolgoztak. A belterületen a Kemény, Nyisztor és Lestyán utcákban 1500 méter járda épült hasonló módon. Száznegyvenhatezer forint értékű társadalmi munka segítette a járdaépítést. Még komolyabb a fejlődés a vízvezetékbővítésnél. A lakosság körében egészséges türelmetlenség tapasztalható. Megértik, hogy állami beruházásból lassúbb lenne a fejlődés üteme és sokat tesznek a munkák gyorsítása érdekében. Míg az előző években csak az árok betakarását végezték, később részt vettek a kiásásban, most már anyagilag is hozzájárulnak a csövek megvásárlásához. Az idén tíz kilométerrel bővül a vízhálózat és a , lakosság több mint 600 ezer forint értékű segítséget nyújtott hozzá Háromszázhúszezer forint értékű munkát végeztek a csabaiak a parkosításban, az utcák virággal való beültetésében. Különösen sokat tettek a Ságvári utca lakói és a Tulipán utcai lakótelepiek. Mondjam tovább honnan adódnak ezek a nagy összegek? Köztudomású, hogy a tervezés és költségvetés, valamint a különböző rajzok elkészítése nem olcsó dolog. Az építési osztály három dolgozója társadalmi munkában elkészítette többek között a Szamuely és Bercsényi utca aszfaltútjának a terveit és költségvetését, ezenkívül részt vettek a vízvezetékhálózat tervezésében. Hagymási Károly, Szarvas László és Kovács György 322 ezer forint értékű munkát végeztek, méltán megérdemlik a dicséretet. Nagyon sokan részt vettek az iskolák, óvodák takarításában, a villanyhálózat bővítésében és számtalan más munkában. — Elismerést kaptak? — Elsősorban a környezetük becsüli meg őket a közösségért végzett munkáért, de sokan kaptak emlékérmet is. Minden évben az előző év teljesítményét értékeljük s az idén 95 arany, 110 ezüst, 150 bronz fokozatú jelvénnyel és 210 oklevéllel emlékezett meg a tanács a társadalmi munkásokról. Természetesen bőven akad közöttük olyan, aki már többször megkapta a jelvényt. Resetár Mátyás, a negyedik kerület HNF-titlkára például négyszer, Cselovszki György háromszor, Vizsnyiczai Jánosné pedig kétszer kapta meg az arany • fokozatot. Bízunk abban, hogy a jövő év elején is legalább ennyien: megkapják a lakosság elismerése mellett a „Városfejlesztésért” emlékérem valamelyik fokozatát. Opauszky László Aratnak az Erzsébetek Már pénteken délután megtelt a békéscsabai virágbolt vásárlókkal. Az Erzsébet-napi roham ekkor kezdődött, bár a virágbolt dolgozói jól felkészültek erre, a nemesebb vágott virág mégis pillanatok alatt elfogyott. Erzsébet napján például már korán reggel sem lehetett vágott rózsát kapni. A bolt vezetője elmondotta, hogy többek között 400 szál szegfű, 800 szál ciklámen,~és ennél jóval nagyobb mennyiségű krizantém várta az Erzsébet-napi köszöntőket. Ezenkívül cserepes ciklámenből 300- at, és a különböző zöld virágokból — pálma, fikusz — több száz cseréppel készítettek elő. TÓTH LAJOS — Kisregény — 59. — A többség ellened van. — Te is! — Lejárt az időd! — Már utódom is van? — Van. — Mihály? Vagy Gémes?... Mikor Andrékó nem válaszolt, újra kérdezett: — Vagy te? — A közgyűlésen megtudod, ha nem mondasz le. — Nem adom meg magam! — jelentette ki konokul Menyhért. — Még én vagyok az elnök. A kezem messzire elér! — fenyegetőzött. — De csak egy kéz, Menyhért! — Vannak még, akik bíznak bennem! Kiment az udvarra. A kisebbik istállóból most vezették ki a hízó marhákat. Hamarosan elindulnak velük a hajtők az állomásra. Juhos is ott serénykedett. Nagy hangon adta ki utasításait. Hidegen fogadta Menyhért köszönését, mintha már nem is ő volna az elnök. Menyhért félrehívta. Juhos hebegett-habogott, mikor Menyhért elmondta, mi készül ellene. Tudja, mert Andrékó még otthon, a lakásán felkereste kora reggel, hogy tízre kint legyen a taggyűlésen. A titkár megnyugtatta, hogy az ő leváltásáról nincs szó. Gémesnek majd keresnek a mostaninál jobb helyet. Ilyen nagy szövetkezetben elnökhelyettes is kellene. — Mondd már ki nyíltan, mellém állsz-e vagy nem? — sürgette Menyhért válaszra a brigádvezetőt. — Van, amikor az ember úgy elrontja a dolgát, hogy nem lehet helyrepofozni sehogyan se — mondta Juhos. — A te szekered bent ragadt a sárban. Nincs, aki kihúzza. Ezzel felült a biciklijére, s elindult a hajtők után. Menyhért tehetetlen dühében ökölbe szorította a kezét. Hogy tudott ez a féreg is gazsulálni néki ezelőtt! Most meg? Köpött egyet. Feketéhez ment. Benne bízott legjobban. — Erősebb szél fúj, minek állják szemközt véle? — mondta őszintén Fekete. — Hamar tudsz felejteni! — célzott gúnyosan Menyhért arra, hogy ő tette Kondacs helyére. Fekete csak széttárta a kezét, s aztán a gondozókat sürgette. Menyhért ezután nem is próbálkozott senkinél. Visszaballagott az irodába, leült az íróasztal mellé, s latolgatta, nem volna-e helyes, ha Andrékó ötletét elfogadná. Félórai gondolkodás után benyúlt a fiókba. Tiszta papírt vett elő. Megmártotta a tollat, aztán letette. — Én engedjék? Nyúlni akart újra a tollért, de a keze nem engedelmeskedett. A magára maradás, a régi pozíció feladásának érzete megbénította. Csak agyában hábo- rogtak egymás után a gondolatok. I
