Békés Megyei Népújság, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-16 / 270. szám
Világ proletárjait egyesüljetek! 1966. NOVEMBER 16., SZERDA Ara: 60 fillér XXI. ÉVFOLYAM, 270. SZÁM A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA Napirenden: A belvíz elleni védekezés szervezése Ha csak egy fogaskerék rossz... * Ha kevesebbet is beszélünk róla mostanában, azért a téli gépjavítás a mezőgazdaságban nem lett kisebb tennivaló, éppen ellenkezőleg: a gépek számának gyors növekedése nagy felelősséget ró mindazokra, akiknek az a dolguk, hogy zavartalan működésű kiről gondoskodjanak. A most következő száz-száztíz nap alatt — de ebben benne vannak az ünnepek is — több mint ötvenezer erőgépet kell tüzetesen átvizsgálni, kijavítani, s e munka zöme a termelőszövetkezeti műhelyekre hárul. Pontosabban: ők vállalták, hogy rendben elvégzik. Országos tapasztalat ugyanis, hogy manapság a gépjavító állomásoknak többnyire csak a legbonyolultabb nagyjavításra szoruló gépeket adják át. A munka zömét tehát a műszakilag nem mindig a legjobban felszerelt műhelyekben végzik* amelyek ráadásul számos, tapasztalatlanságból eredő nehézséggel is küzdenek. Ezért nem árt, sőt különösen hasznos figyelembe venni a szakemberek jó tanácsait, akik a gépjavítás első követelményeként a pótalkatrészek biztosítását jelölik meg. A kése® »tókor embere nyilván csodálkozik majd* ha korunk írásos emlékei között kutatva minduntalan felbukkan előtte ez a szó: pótalkatrész. Nem érti majd, miért írt erről csaknem annyit a sajtó, márt a legnagyobb államférfiakról. Humoristák és vezércikkírók, miniszterek. t-sz-elnökök és gyárigazgatók állandó témája bizony ma még egy-egy filléres tartozék, ami nélkül mégis megáll a tudomány, ha éppen nincs kéznél és — elég sokszor nincs. Illetékesek most azt mondják: az újabb géptípusok pótalkatrészellátásánál különösebb fennakadások nem várhatók. (Azért ajánlatos mielőbb beszerezni, amire szükség van...) A régi masináknál pedig továbbra is nékü lözhetetten a szakemberek találékonysága. A minőségi munka követelménye a második, ha egyáltalán ilyen sorrendiségről beszélni letet. A tsz-gépműhelyek napi gyakorlatára lefordítva ez magyarul úgy jelentkezik: „Szét- dobjuk-e a gépet teljesein vagy csak bemondás alapján javítsuk?” A tsz-ek büszkék arra, hogy olcsóbban javítják a gépet, mint a gépjavító állomás. Jó ez a büszkeség, s jogos is lenne, ha nem történne meg még gyakran, hogy — elnagyolják a munkát. Nem egy gépműhelyvezető be is vallja, hogy náluk bizony nem szedik szét teljesen a gépet nagyjavítás alkalmával. Más szóval: a javításhoz úgy kezdenek, hogy a szerelők csak azt nézik meg, amit a traktoros bemondott. Az úgynevezett kényes részekhez pedig nem is mernek hozzányúlni, helyenként nyilván a hiányos szaktudás miatt. Előfordul, hogy ha két csapágy rossz, „spóro- lás”-ból csak az egyiket cserélik ki, vagy hogy egy fogaskerék hibája esetén beteszik az újat, de nem vizsgálják meg a többit, elfeledkeznek róla, hogy ez az új is* hamar tönkremegy, ha a többiek nem szolgálnak megfelelően. Mennyi bosszúság adódik az ilyen és hasonló felületességekből később odakinn a határban! Mennyi pluszmunkát, napokig tartó szaladgálást, milyen munka- és keresetkiesést jelent a legkisebb hanyagság is! Ki az, aki ne tenne meg mindent azért, hogy az ilyen — nagyrészt elkerülhető — bajokat megelőzze? Ehhez azonban még valami szükséges: a traktoros szíve és — bármilyen furcsa — a füle is. Aki szereti a gépét, az arra törekszik, hogy megismerje annak természetét a legkisebb rezdüléséig. Meg keli hallania az árulkodó zörejeket, s szólni róluk a szerelőknek, bármilyen apróságról legyen is szó. Ne hagyjunk ki semmit, ami gyanúsat hallással érzékelhetünk, ne csapjuk be felületességünkkel a gépet, mert akkor a gép is becsap bennünket az első nagyobb erőpróbánál. Szomorú statisztika számol be arról, hogy a világon évente 45 ezer traktoros szenved halálos balesetet munkája közben. Nagyon nagy szám ez, szinte mellbe vágja az embert. Tudnunk kell, nincs ezen semmi titkolmvaló, hogy a halálos baleseteknek több mint a fele műszaki okok miatt következik be. Amiatt, hogy nem hallott meg a traktoros idejében egy alig hallható zörejt. Két rossz csapágy közül csak az egyiket cserélte ki. A rossz fogaskerék helyére betette az újat, de a többit nem vizsgáltatta meg: így lett barátból ellenséggé a gép. Nemcsak a gépmüjhelybelíek vizsgája a téli gépjavítás. A termelőszövetkezeti vezetők is vizsgáznak ez alkalommal. Vizsgát tesznek önállóságból, a jó munkakörülmények megszervezésének képességéből, a tavaszra való megfelelő felkészülésből, az erők józan számbavételéből. Ne erőltessük túl a dolgot: amire nincs meg a műszaki feltétel, azt bízzuk a gépjavító állomásra még akkor is, ha látszólag többe kerül. A lényeg az, hogy induláskor valóban annyi gépe legyen a gazdaságnak, amennyi a kimutatásokban szerepel — annyi üzembiztos, használható gépe. Ez év tavaszán 120 ezer holdnál is nagyobb termőterületet borított belvíz. Az ellene való védekezést nehezítette a szokatlanul csapadékos időjárás, a hó hirtelen olvadása. A vízkár megakadályozására, a víz gyors elvezetésére az; előkészületi munkákkal kissé megkéstek a termelőszövetkezetekben. A vízgazdálkodási társulatok sem készültek fel kellően a feladat ellátására. Csak később, amikor a megyei tanács végrehajtó bizottsága és a Gyulai Vízügyi Igazgatóság vezetői, műszaki egységei álltak munkába, csökkent, szűnt meg a veszély. Hat család boldogan vette át a kulcsokat, miután Drienyovszky János, az építőipari vállalat igazgatója ünnepélyesen átadta rendeltetésének a Kulich Gyula Lakótelepen épült új, kétemeletes házát. Az, hogy modern, új otthonokat kapnak nálunk a családok, mindig felemelő pillanat, de nem olyan újdonság, ami újságba kívánkozna. A szóban forgó esetben azonban sokkal többről van szó, mint hat család öröméről. Talán, fejlődő városaink jövőjét, a lakóház- építkezés nagy perspektíváját látjuk — csírájában! A Békás megyei Építőipari Vállalat szakembereinek az Építőipari Tudományos Egyesület közreműködésévei készített hatlakásos új épülete voltakópj Csapadékban ez az esztendő, is gazdagabb volt az átlagosnál, így feltehető, hogy a talajvíz magassága, a termőföld vízzel való telítettsége és az ezután lehulló csapadék a korábbihoz hasonló , bajjal fenyeget. A megyei tanács vb mezőgazdasági osztálya a legutóbbi megyei mezőgazdasági operatív bizottsági ülésen napirendre tűzte a belvíz elleni védekezés szervezését. A vízgazdálkodási társulatoknak, termelőszövetkezeteknek most, a betakarítás befejezésével egyidőben teszik feladatukká a harmadrendű csatornák tisztítását, az átereszek és pen egy nagy kísérlet. Az építőipar fejlesztésének értelmében a meglevő helyi alapanyagok hasznosításával, különböző ipari hulladékanyagok felhasználásával kísérletezték ki a lakóépületek emelésének korszerű technológiáját. Az épületnek csupán az alapozása készült hagyományos módon. A falakat nagypanelos építkezéssel, szobafal nagyságú előregyártott elemekből állították össze. A külső falak kőszivacstörmelékes betonból, a belső teherhordó válaszfalak téglatörmelékes beton felhasználásával, a födémlemezek kerámiabetét-testes vasbetonból készültek. Azaz, az alapanyag az itteni agyag, csakhogy a hagyományos, téglát téglára rakó építkezési módtól merőben eltérő felhasználásban. j a műtárgyak gaztalanítását, ki* sebb árkok készítését, melyeken | a veszélyeztetett területről a harmadrendű csatornába kormányozzák a vizet. November 23-án és 24-én — említette Varga Lajos, a megyei tanács vb mezőgazdasági osztályának főagronómusa — a vízgazdálkodásban érdekelt műszaki szakemberek részvételével tanácskozást rendeznek. Ezen részletesen megbeszélik a soron következő intézkedések gyakorlati megvalósítását, hogy elejét vegyék a következő esztendőben a belvíz pusztításának. A két és fél szobás lakások minden kényelemmel felszereltek, központi fűtéssel, melegvíz- szolgáltatással, konyhai gáztüzeléssel vannak ellátva. A fürdőszoba, konyha a Dunaújvárosban gyártott, egyetlen egységben ideszállított, úgynevezett térelemből készült. Mind az előregyártott falak, mind a lakás tágas belső méretei, kulturált kényelme a jövő fejlődésének irányát jelzik. S az is természetes^ hogy a kísérleti lakóház az építőipari vállalat érdemes dolgozóinak vált otthonává — szolgálati lakásként —, hiszen az S eddigi és a további' munkájuk segíti elő azt, hogy a kísérletből mielőbb általános valóság legyen. (vajda) Mintha óriási kockákból rakták volna össze. Ás első nagypanelos kísérteti ház Békéscsabán, Fotó: Malmos Felépüli az első nagifpanelos ház Békéscsabán Kísérlet* ami a jövő felé mutat
