Békés Megyei Népújság, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-15 / 269. szám

I960, november 15. 5 Kedd Vasdíplomát kapott dr. Széli Imre Bensőséges ünneplésben része­sítették szombaton Gyula város közéleti vezetői, ■ Békés megye egészségügyi szerveinek és az or­szág orvostársadalmának képvise­lői a tanácsházán tartott ünnep­ségen dr. Széli Imre nyugalmazott igazgató-főorvost. Az idős gyer­mekgyógyásznak, aki 65 évvel ez­előtt szerezte meg diplomáját, s azóta is aktív részese a legfiata­labb nemzedek gyógyításának, és évtizedeken át vezette a gyulai gyermekikórházat, dr. Somogyi Endre docens, a budapesti Or­vostudományi Egyetem dékán­helyettese az egyetemi tanács ne­vében, a rektor megbízásából vas­| diplomát adott át. Majd a városi (tanács nevében dr. Vidó István ivb-elnök, a város közegészség- I ügyéért kifejtett munkája elisme- I réseként emlékjelvényt adomá- | nyozott. Szeretettel köszöntötte a hivatásában fáradhatatlan Széli Imre doktort az Orvosegészség­ügyi Dolgozók Szakszervezete me­gyei szervezetének titkára, Gulyás Sándorné, a Magyarországi Gyer­mekgyógyászok Társasága képvi­seletében pedig volt tanítványa, dr. Szórády István. Végül a legfia­talabbak, kis páciensei nevében, piros nyakkendős úttörőkislány köszöntötte virággal az ünnepel­tet. Ki Miben tudós ? Ismét megrendezik a népszerű televíziós vetélkedőt A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség és a Magyar Televízió 1967 tavaszán ismét megrendezi a Ki miben tudós? vetélkedőt. Ez alkalommal történelemből, föld­rajzból és fizikából mutathatják meg a résztvevők, hogy ki miben tudós. A versenyben minden olyan fiatal részt vehet, aki az idén még nem tölti be 20. évét, és egye­temi, főiskolai vagy felsőfokú technikumi tanulmányait még nem kezdte meg. A korábbi ver­senyek első helyezettjei ugyan­abból a tárgyból nem indulhat­nak, amiben győztek. A tanul­! mányi vetélkedők idei első 10 helyezettje közvetlenül az utol- | só, országos selejtezőben kapcso­lódhat a versenybe, aminek nyil­vános fordulóira televíziós adás keretében kerül sor. Az ide beju­tott fiatalokat a KISZ és a Ma­gyar Televízió — eredményeikhez megfelelően — külföldi utazással jutalmazza. Az első és a második helyezettek a művelődésügyi mi­niszter rendelete értelmében fel­vételi vizsga nélkül egyetemi fel­vételt nyernek. A Ki miben tudós? vetélkedőre 1967. január 1-ig lehet jelentkezni a KISZ-szervezeteknél. Nyolcvanezer óra társadalmi munka Középiskolások kongresszusi felajánlásai A KISZ Békés megyei bizottsá­gán kaptunk tájékoztatást a kö­zépiskolások kongresszusi felaján­lásáról, és vállalásaik teljesítésé­ről. Az ipari és mezőgazdasági üzemék dolgozóihoz hasonlóan, megyénk középiskolásai is számos felajánlást tettek a IX. pártkong­resszus tiszteletére, s ezek között a legkiemelkedőbb a fiatalok tár­sadalmi munkája. Ez összesen 80 ezer órát tesz ki. Az elekS gimna­zisták mór 2100 órán át dolgoz­tak társadalmi munkában.' Ezen­kívül kongresszusi újságot adnak ki, tablót készítenek, s 80 száza­lékosra növelik a könyvtári tagok számát. Tíz, illetve húsz óra tár- ] sadalmi munka szerepéi a békés- I csabai közgazdasági technikum, j az út-, híd- és vízműépítési tech- j nikum, a szlovák gimnázium, a ! békési, a csorvásd és a füzesgyar- j mati gimnázium tanulódnak ter- I vei között is. akkor, amikor még húsz forin­tot se ért egy egység? Ötven­kettőben? Amikor a szövetkezeti tagok is bolti kenyeret ettek, ha kaptak. S az is milyen volt! Egyébként is! A kukoricát nem szedheti le helyettük Menyhért. Ök is hibásak! Ezt ne látná be István? Persze, mert ő se úgy állt az elnök mellett, ahogy kel­lett volna! Most aztán sodortat­ja magát az árral. Mi lesz. ha holt vízre térül a tutaj! Ha nem Menyhért áll a szövetkezet élén, akkor kit hibáztatnak? — Míg én voltam mellette, mi­ért tudott más lenni? — kérdez­te szigorúan az öreg. Józsi bácsi csökönyössége mindjobban bosszantotta And- rékót. Lassan már azt hiszi, hogy ez a felkavarodás nem is Menyhért miatt, van, hanem mi­atta. Válasza nagyon messzire vit­te vissza gondolatait. — Mikor még legényke vol­tam, s az úri-Horváthnál szol­gáltam, sokszor elnéztem a ma­darakat. A varjakat mindig utál­tam, mert úgy véltem, a más zsírján élnek, akárcsak az én gazdám. De ha a különböző ma­darak meg tudnak élni egymás mellett, akkor az emberek is megtehetik ezt, még akkor is, ha ennek az az ára, hogy valaki­nek el kell menni, hogy -nyuga­lom legyen. — De miért ő? — értette meg Józsi bácsi a példálózóst, — Mert a madarak nem akarnak azon a táblán legelni, ahol ő is ott van. Másik mezőn kell próbálkoznia. Az öreg nem vette át a jelké­pes beszédet. — Hibázott. Nem tagadom. De ismerem annyira, hogy ki is tud­ja javítani. Ha őt eldobjátok, ak­kor engem is. Andrókó ismét a múltra hivat­kozott. — Emlékszik rá Józsi bátyáin, amikor ötvenegyben egyik nap­ról a másikra hazazavartak a pártiskoláról, mert megtudták, hogy a bátyám Berényben a ter­melőszövetkezeti mozgalom el­len bujitoga-t? — Hogyne! — Nem számított, hogy nekem semmi közöm az egészhez. Én már akkor két éve tag voltam itt. Azért „emeltek lei”, hogy el­vigyenek az iskola után a járás­hoz. Akkor én is azt hittem, ösz- szeroppan alattam a világ. A fa­luban az a hír járta, hogy csak mentegetem magam a bátyám, marhasága miatt. Sokan azt be­szélték, nem feleltem meg, mert buta vagyok még egy kéthóna­pos iskolára is. Kik terjesztet­ték ezt rólam? — Azok, akikkel most össze­fogtál, hogy Menyhértet eltegyé­tek az útból. (Folytatjuk.) Munkáskülsejű ember nagy írónk a harmincas évek végén körutazást tett Franciaországban, s úti emlékei közt megemlíti: érdekes, a kultu­rált Nyugat fejlett viszonyaira jel­lemző, hogy vasúton vagy az ut­cán (a kisebb városokban is) alig látott parasztembert. Ebben az or­szágban mindenki polgárnak néz ki. A mai olvasó számára épp olyan furcsa ez az írói „fölfede­zés”, mint amilyen érthetetlen ré­gi újságokat böngészve a követ­kező meghatározás egy-egy ren­dőri tudósításban: „az áldozat munkáskülsejű ember, kiléte is­meretlen.” Ma már nálunk — ruházkodása, külseje, ápoltsága után — aligha lehetne megítélni ki miféle ré­teghez tartozik, milyen foglalko­zást űz. (E sorok írójának volt meglepő észrevétele a múltkori­ban, mikor önkéntelen várakozó­ként végignézte egy nagyüzem munkásainak, fiatalasszonyoknak, lányoknak szombat déli kiözönlé- sét a kapun műszak végeztével, s összehasonlította az öltözékek di­vatosságát, választékosságát azzal, amit néhány órával előbb egy műszaki irodában jártakor ta­pasztalt — az üzemi dolgozók ja­vára billent az összevetés.) Az, hogy az emberek kulturáltan öltözködnek, olyan általános tár­sadalmi követelmény', mely alól nemigen akad kivétel. Természe­tesen nem tudtunk még — és jó ideig nem is fogunk tudni — min­den nehéz vagy éppen nem tiszta fizikai munkát gépesíteni. A dol­gozók tehát megkövetelik, termé­szetesnek tartják, hogy a vállala­toknál, az üzemekben az igények­nek megjelelő öltözködőhelyisé­gek, tisztálkodást biztosító intéz­mények álljanak rendelkezésükre. A legtöbb munkahelyen ezek a feltételek biztosítva vannak. A fejlődés azonban nem áll meg, az igények növekednek és ott, ahol évekkel ezelőtt vívmánynak számított néhány mosdókagyló, ma már meleg vízzel ellátott, kul­turált tusolok sorára van szük­ség: ahol jól-rosszul összezsúfolt öltözőszekrények megfeleltek a célnak, ma esetleg külön az utcai és külön a munkaruháknak való fűtött, jól szellőztetett öltöző az igény. Hogy állunk ezekkel a kér­désekkel Békés megyében? textil, az élelmi szeri par és a helyiipar szakmáihoz tar­tozó vállalatoknál a szakszervezet nemrégiben készített általános felmérést a dolgozók üzemi szoci­ális helyzetének alakulásáról. Megállapították, hogy bár as utóbbi esztendőkben rohamlépé­sekben fejlődött az üzemi szociális létesítmények színvonala, akad még tennivaló a közeljövőben. Egyes új üzemeknél, másutt a szo­ciális intézmények nagyszabású rekonstrukciójával, sikerült az előírásoknak megfelelő, a korsze­rű igényeket kielégítő öltözőket, zuhanyozókat létrehozni. (Gondol­junk arra, hogy élelmiszeripari üzemeknél ez különösen fontos!) Ilyen kiemelkedően jó adottsá­gokkal rendelkezik a Békéscsabai Konzervgyár, a hűtőház, vagy a Gyulai Húsipari Vállalat. Más he­lyen, például a Békéscsabai Kö­töttárugyárban, a termelés kapa­citásának bővítésével gyarapod­tak a szociális létesítmények is, azonban a termelőterület fejlesz­tése gyorsabb ütemű volt, mint az utóbbiaké. Másutt — mint pél­dául a Mezőberényi Pamutszövő­ben — inkább csak az épületek és a gépi beruházások fejlődése számottevő, a szociális létesítmé­nyek elmaradtak ezek mögött. Va­donatúj üzemek építésénél is elő­fordult olyan dilemma, hogy me­lyik legyen kész előbb: a terme­lőüzem vagy a szociális rész. Va­ló igaz, hogy szükséghelyzetben az a legfontosabb: haladjon a ter­melés. Hiszen az biztosítja az ösz- szes többi intézmény anyagi fede­zetét is. Vannak azután olyan vál­lalatok, mint például az orosházi baromfifeldolgozó központi telepe, ahol a helyi adottságok, objektív körülmények teszik rendkívül nehézzé a szociális létesítmények fejlesztését. ^ tanácsi, helyiipari vállala­toknál a szociális ellátott­ság a legalacsonyabb. Ez érthető, hiszen rendszerint kisebb műhe­lyek, régi, és többé-kevésbé elha­nyagolt magánüzemek fejleszté­se révén jöttek létre ezek a vál­lalatok. A fontos az volt, hogy a munkalehetőséget és a termelési értéket tudják növelni, a techno­lógiát, és a közvetlen munkakö­rülményeket javítva. Megfelelő fürdőre, üzemi konyhára, öltöző­re sokszor helyszűke miatt sem lehetett gondolni. Ha már a kony­háknál tartunk, érdemes megem­líteni azt a fejlődést, mely a dol­gozók ilyen irányú ellátása te­rén tapasztalható. Az általános vélemény szerint az üzemi kony­hák készítményei minőségileg és mennyiségileg a dolgozók több­ségének megfelelnek. Különösen a nagyobb vállalatoknál kulturált, szép ebédlők vannak, önkiszolgá­ló rendszer, az ebédelők két-há­rom vagy többféle étel között választhatnak. Természetesen itt is van még tennivaló. Egyáltalán nincís konyhája a Gyulai Haris- nyagyámak, pedig az itt dolgo­zók létszáma megközelíti az ezret. A szakszervezetek állandóan napirenden tartják a szociális el­látottság kérdését, foglalkoznak a munkásellátás javításával, szor­galmazzák az efféle elmaradások mielőbbi pótlását. Arra töreked­nek, hogy a gazdasági vezetőkkel együttesen felmérve az üzemek szociális helyzetét — a sürgősség sorrendjében —, beiktatva a vál­lalatok fejlesztési tervébe, a har­madik ötéves terv végére bizto­síthassák a szociális normatívák­ban foglaltakat. szóban forgó létesítmények kivitelezésében vagy akár az igényekben helytelen volna bármiféle túlzó követelés. Ugyan­akkor azonban a vállalatoknak érdemes körülnézni a saját portá­jukon. Mi az, amit saját erőből, az ügy érdekében tehetnek? Hi­szen éppen úgy, ahogy kellemes körülmények között szívesebbel' tartózkodik otthonában az ember az sem mindegy, mennyire kul­turáltak egy-egy munkahely ke rülményei. Vajda János Mindennapjaink demokráciája és véleményezés Kezdünk divatba jönni — mondja tréfásan a textilüzem szakszervezeti bizottságának tit­kára. Eddig — folytatja —, ha nem is teljes joggal, de sok­szor szemünkre vetették, hogy kevés látszata van a szakszerve­zeti munkának. Inkább csak kö­telességeink voltak, jogaink ke­vésbé. Megtörtént, ihogy kétszer is meghirdettük a szakszerveze­ti taggyűlést, míg harmadszorra végre meg is tarthattuk; most meg annyian voltak, hogy utol­só pillanatban kellett még újabb székeket szereznünk. És hallgatta volna csak végig a hozzászólásokat! Nekünk is, már mint az szb-nek, kijutott a bí­rálatból, de őszintén mondom; örültem, hogy végre ide is elju­tottunk. Az elmúlt hónapokban a szo­cialista demokrácia kibontakoz­tatása kapcsán, s összefüggésben az új gazdasági mechanizmus­sal, sok szó esett, s esik nap­jainkban is a szakszervezetek szerepiének növekedéséről, fel­adatainak sokrétű gazdagodá­sáról. Igazságtalanság lenne summásan elmarasztalni a szak- szervezetek eddigi munkáját, hiszen a sokat emlegetett tag­díjbeszedésen, üdülési beuta­lók kiadásán túl hosszan sorol- liatnók, mi mindent végeztek, mégpedig eredménnyel. Azok a lehetőségek, feltételek hiányoz­tak a szakszervezeti munka jobbá tételéhez, az üzemi de­mokrácia erősítéséhez, amelye­ket most a gazdaságirányítási rendszer reformja biztosít: ért­hető tehát, ha a dolgozók mind növekvőbb érdeklődéssel kísé­rik e változást, s nemcsak a példaként említett textilüzem ben, hanem másutt is „kezd di­vatba jönni” a szakszervezet. A munkásosztály tudati fej­lődésének, politikai érettségének természetszerű velejárója, hogy növekedjék közvetlen és köz­vetett részvétele nemcsak a feladatok végrehajtásában, ha­nem az üzemek irányításában, a döntések meghozatalában is. Ebben döntő szerep jut a szak- szervezeteknek, hiszen a kollek­tíva véleményének, s érdekei­nek képviseletében elsősorban a dolgozók nagy többségét tömö­rítő tömegszervezet léphet lel. Az országos és a helyi érde­kek egyeztetése, a közösség, s ugyanakkor az egyén érdekei összhangjának megteremtése nem korlátozódik csupán a gaz­dasági mechanizmus reformjá­ra: a párt általános politikájá­nak fontos részeként, a szocia­lista demokrácia további erős - tése érdekében a szakszerveze­teknek nemcsak az üzemek fa­lain belül, hanem átfogó érd­iemben is megnő a joga és ha­tásköre. Munkaügyi és bérkér­désekben, a főbb gazdaságpoli­tikai célok és főbb gazdasági in­tézkedések meghatározásába' éppúgy véleményt kell, hogv nyilvánítsanak a szakszerveze­tek, mint az állami szervek, a minisztériumok .olyan rendel - zéseinél, amelyek a bérből és fizetésből élő dolgozók élet- é, munkakörülményeit érintik. Ahogyan országosan, úgv helyben is a „társadalmi par.- ner”, azaz a szakszervezet a kollektíva képviseletében lép fel: önállóan dönt a dolgozók szociális, egészségügyi és kul­turális ellátását illető kérdések­ben, a jelenleginél sokkal erő­teljesebbé lesz ellenőrzési joga — például a személyi jövedel­mek elosztásánál, az anyagi és erkölcsi ösztönzés rendszerének kialakításánál — s a vállalati kollektív szerződések rendsze­rének felújításával az üzemi „al­kotmány” betartásának legfőbb őre lesz. Lényeges tényező a szakszervezetek szerepének nö­vekedésében az is, hogy ki kell kérni véleményüket az üzemi gazdasági vezetők megítélése­kor, kinevezésükkor, megerősí­tésük vagy leváltásuk esetén. A szakszervezetek szerepének növekedése egyenes arányban áll az üzemi demokrácia erősö­désével : ahogy életünk többi te­rületén, úgy az üzemekben is természetessé, alapvető ténye­zővé, tehát mindennapivá válik a politikatörténet legrégibb, meg az ókorból származó, de igazi tartalmát, értelmét csak a szo­cialista jelzővel összekapcsoltar elnyerő fogalma, a demokrácia. Mészáros Ottó

Next

/
Thumbnails
Contents