Békés Megyei Népújság, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-13 / 268. szám

1 TO6C. november 13. 10 Vasamap Szalonnasütés. Országi óráson Tótkomlós kontra Vác — Olcsóbb fogyasztói árakkal a vásárlók megtartásáért Szinte pirkadatkori csípős szél rohangál a Duna felől a házak között, pedig a Fehérek templo­mának órája már elütötte a ki­lencet... Mindenütt javában dol­goznak, A hetipiacon is. Itt a háziasz- szonyok, akik vásárolnak. Mert ez is munka. A zöldség-gyümölcs­félék, ájllati termékek s egyéb Fotó: Opauszky I cikkeik halmazából választják ki Alkoholizmus elleni küzdelem - Józan élet - Illik a nőknek inni? - Falvak italbolt nélkül - Melyik az erősebb, a sör vagy a pálinka? jjj égi ismerője hazánknak Martti Voipio úr, a finn al­koholizmus elleni országos bizott­ság főtitkára. November elején hatodszor jött Magyarországra, ezúttal egy hónapot tölt itt. Ut­jának célja tapasztalatcsere. Ho­gyan küzdenek nálunk az alko­holizmus ellen, mi a további te­endő, milyen módszereket tud­nak hasznosítani Finnországban, ez érdekli Voipio urat. Magyarországi útja során ellá­togatott Békéscsabára, ahol már igen jó tapasztalatokat szereztek a bizottság tagjai ezen a téren. Békéscsabán a Vöröskereszt me­gyei titkárságán érdekes eszme­cserét folytatott a társadalmi aktívákkal és a bizottság vezetői­vel. Dr. Farkas Ernő. a Vöröske­reszt megyei elnöke üdvözlő sza­vai után Voipio úr röviden tájé­koztatta a résztvevőket a finnor­szági mozgalom több évtizedes munkájáról. Az érdekes tájékoz­tató után élénk vita jUakult. ki. Több kérdés is elhangzott, me­lyekre válaszolva Voipio úr töb­bek között elmondotta, hogy Finnországban igen széles kör­ben, nagyrészt társadalmi úton és állami vonalon is foglalkoznak az alkoholizmus elleni küzdelemmel. Szám szerint mintegy 300 ezer emberre tehető az olyan aktivis­ták száma, akik a különböző szer­veken és pártokon belül tevéke­nyen vesznek részt a mozgalom­ban. Állami vonalon pedig több intézkedés, rendelet segíti elő a küzdelmet, s ezek be nem tartá­sa büntetéssel jár. Volt már pél­da arra is, hogy ha egy vendéglős 19 éven aluli, vagy ittas embert szolgált ki, az volt a büntetése, hogy egy hónapig semmilyen italt nem árusíthatott. Jp innországban aránylag kevés az alkoholista, ez annak kö­szönhető. hogy igen sokan vesznek részt a mozgalomban. A nagy aktivitás azzal magyarázható, hogy felismerték: az alkoholizmus elleni küzdelem egyenlő a józan élettel. Márpedig az emberek ál­talában szeretnek józanul élni. Ezenkívül már az iskolákban kö­telező oktatás formájában foglal­koznak ezzel a kérdéssel, látva, hogy a megelőzés a legfontosabb. Az iskolákban antialkoholista szervezet működik, melynek mintegy százezer tagja van. Ver­senyeket szerveznek, előadásokat tartanak s egy kiadott könyvecs­ke alapján vizsgáztatják a gye­rekeket. Persze, az utóbbi játékos tormában történik, hasonlóan a mi szellemi vetélkedőinkhez. Évente egyszer józanság! hetet is szerveznek. A vita során az alkoholista nők arányáról és a vendéglátóipari egységek működéséről is hang­zottak el kérdések. Voipio úr el­mondotta, hogy az alkoholista nők száma elenyészően kevés. Ez az­zal magyarázható, hogy erősen érvényesül az emberek tudatában az az elv: nőnek nem illik sem­milyen szeszes italt inni. A vendéglátó egységeket illető­en nálunk is haszos lenne az ot­tani példát követni. Finnország­ban ugyanis sok az úgy nevezett, alkoholmentes vendéglő, ahol csak üdítő italokat, tejet, kávét, turmix-készítményeket, musitot, gyümölcsleveket és újabban al­koholmentes borokat fogyaszthat a vendég. Az utóbbi igen ked­velt, mivel borból készül, viszont ízét és zamatát megtartja, csu­pán az alkohol hiányzik belőle. is hasznos, hogy a falvak­ban egyáltalán nincs ital­bolt és a vendéglő is ritka. Persze, ez nem jelenti azt, hogy itt az emberek nem isznak szeszes italt. Különösen ünnepeken és családi összejövetel dien a háznál fo­gyasztják s ezt előre beszerzik. Legálisan azonban igen csekély a lehetőség a falvakban szeszes ital fogyasztására. A családi ün­nepségeken is így egyre inkább áttérnek az üdítő italra. Divat a kávé is, ha vendég érkezik, ezzel kínálják. j A tapasztalatcserén Voipio úr 1 is sok kérdést intézett a részt- vevőkhöz. Többek között, hogy melyik az erősebb ital a sör vagy a pálinka? Ugyanis Finnország­ban eddig a pálinka és a konyak volt a fő ital. A sört kevésbé ismerték. Most olyan érvvel, hogy a sörben kevesebb az al­kohol, be akarják vezetni a fo­gyasztását. Magyarországon mi ezzel kapcsolatban a tapasztalat? A válasz egyöntetű volt: mind­kettő alkoholtartalmú. ezért egyformán veszélyes, csak az egyikből többet kell innia az al­koholistának ahhoz, hogy ugyan­azt a hatást érezze. A sör viszont más ártalmakkal is lehet a szer­vezetre. A tanácskozáson dr. Baly Her­mina, az alkoholizmus elleni bi­zottság elnöke tájékoztatta a ven­déget a Békés megyei tapasztala­tokról, kiemelve a békéscsabai társadalmi aktívák munkáját, akiknek tevékenysége már külföl­dön is ismert. vita során egyöntetűen megállapodtak abban a résztvevők, hogy az alkoholizmus veszélye az utóbbi években fo­kozottabban fennáll, küzdeni kell tehát ellene társadalmi és állami vonalon egyaránt. Kasnyik Judit a legmegfelelőbbet. Olcsó, jó mi­nőségű árut keresnek. * A standok (tulajdonosok: fmsz, termelőszövetkezet, környékbeli őstermelők) közül legtöbben az országos hírű tótkomlósi Vihar­sarok Tsz árudája előtt állnak. Hamar ürülnek az almával, pap­rikával, burgonyával teli reke­szek, zsákok, a baromfisketrecből gyorsan elkapkodják a pecsenye­csirkéket, elfogy a tojás meg a gomba is. amit ide a napokban szállítottak először. — Nincs fennakadás, terméke­inkből elegendő mennyiséget tá­rolunk, s fővárosi üzletünkből fo­lyamatosan pótoljuk a fogyó készleteket — tájékoztat Szabó Vilmos, a megyénkben közös gazdaság budapesti és váci bolt­jának vezetője. — Kifizetődik a szállítási költ­ségtöbblet? — Árkalkulációnkban benne van a távolság, s még így is a hivatalos, általában az itteni áraknál olcsóbban vásárolhatnak a vevők. Éppen ezért megked­velték standunkat, amit egyetlen adat is bizonyít: szep.embertől — ekkor nyitottunk — több mint háromnegyedmillió forintot for­galmaztunk. A lakosság jobb el­látásában való részvételünket nagyra értékeli a helyi tanács kereskedelmi osztálya; ígéretet kaptunk, hogy a felépülő pavi­lonsoron nekünk is biztosítanak helyiséget, így egész évben za­vartalanul árusíthatunk. — Zárójelben engedjen meg egy megjegyzést: de csak addig, amíg konkurrens nem jelentke­zik... — Ezzel számolunk, ám mind több jó minőségű áru felhozatalá­val, reális árpolitikánk segítsé­gével igyekszünk megtartani, sőt bővíteni a törzsvásárlók táborát. * A tótkomlósa Viharsarok Tsz vezetősége és tagsága talán e sorokból értesül arról, hogy az új pavilonsor az ő árudájuk mellett még az idén megnyílik a helyi és a váci járási szövetkezetek pi­acellátó értékesítő vállalata. Kö­zösen társulatot hoztak létre ter­mékeik árusítására. Máris léte­zik konkurrens. Az alakuló gyű­lésen a gazdaságok képviselői el­határozták: a termékeik előállí­tási költségeit a lehetőségekhez képest csökkentik, s a lehető leg­alacsonyabb fogyasztói árakat ál­lapítják meg. Nyíltan nem mondták ki, de: el akarják hódítani a közönséget a komlósiak standjától. Ezt csak akkor érhetik el, ha kevesebbet kémek hasonló minőségű cikkei­kért; ez esetben a kereskedelmi osztály nekik ad több támogatást, s a lokálpatriotizmus természetes. Tehát elkezdődött a verseny, ami­nek a fogyasztók örülnek a leg­jobban. ök olcsóbban akarnak vásárolni, s fognak is. * Gazdaságirányítási rendszerünk új, decentralizált mechanizmusa a mezőgazdaságban is csak egy év múlva lép életbe, ám már most elkezdődött az egészséges vetél­kedés a piacokért. A termelő- szövetkezetek vezetőinek akár a termelési tevékenység új módsze­reiről, akár az értékesítés beve­zetésre kerülő formáiról vitat­koznak, nem szabad figyelmen kívül hagyniuk, hogy a győztes az lesz, aki olcsóbban adja áru­ját. Szövetkezeteink már most számoljanak a piac törvényszerű­ségeihez való alkalmazkodás té­nyével, a konkurrenciával. A tót- komlósiaknak az ország másik felében akadt vetélytársuk, de itt, Békésben a közös gazdaságok egymással versenyeznek. A me­gye határain kívül pedig csak akkor hódíthatnak piacokat, ha társulatokat hoznak létre azo­nos cikkek termelésére, azokat önállóan értékesítik, és az adott­ságaiknak megfelelően már ki­alakított profiljukat művelik, to­vábbfejlesztik, intenzívebbé te­szik. Országjárása során az ember mindig találkozik valami érde­kessel, amit hasznos feljegyeznie, pláne, ha szűkebb hazájával kap­csolatos. önkéntelenül is ez, és ezek a gondolatok jutottak eszembe, amikor az egyik regge­len Vácra vitt az utam. Alkal­mam volt beszélgetni a tótkom- lósiak itteni árudavezetőjével, s a járási tanács mezőgazdasági osztályán hallott, nem meglepő információból megállapítható, hogy itt már érezhető az új mechanizmus szele. Dékány Sándor — Mepiní ittál, érzem rajtad... — Az még a tegnapi... — Akkor meg látom rajtad; ha már egy pohárral megiszol, élesebbek az arcvonásaid, dur­vábbak... — Tehát be vagyok rúgva ét. durva vagyok... — Jaj, nem vagy durva, ha iszol; sőt olyankor kedves vagy. felveszed az öledbe a gyereket, hogy eltereld a figyelmet... — „Most is ittál”, mintha én mindig innék, pedig csak rit­kán... — Ritkán nem iszol, olyankor nem veszed föl az öledbe a gyereket; olyankor türelmetlen vagy, meg durva... Nem furcsa ez neked? A múltkor szegényt éppen akkor verted meg, ami­kor teljesen józan voltál, mert megkérdezte: ,„Apuka azért ki­abál, mert be van rúgva?” Ne­ked csak akkor kell a Sanyi- ka, ha iszol. Akkor kell! Ha jó­zan vagy, nem kell! Akkor az ital kell, azért vagy durva. Elő­ször az ital, aztán a gyerek, aztán esetleg én; ez a sorrend. — Most megint sírsz. Azt hi­szed, hogy megsajnállak? A ku­tya szentségit, most mért kell bőgni?! — Anyuka sir... Megint ittál... — Akkor menj oda. vigasz­tald meg anyádat. — így. O majd elmondja neked, hogy: „Apuka milyen részeges, utolsó ember...” Kettőegy a javatok­ra... Engem ki az isten vigasz­tal meg? — Majd a pálinka... Mért do­bod le úgy azt a gyereket az öledből?! Nincs neked szived... — Nekem biztosan nincs... Te most törülgeted a szemed, és szipogsz, és kifújod utána az orrod, és úgy ülsz, mintha nem lenne senkid se. Mint egy szék­re dobott rtagykabát... — Nekem van ez a kisfiam; ő nagyon jó, és én sajnállak téged, hogy neked nincs sen­kid; mert a kisfiádat is csak akkor veszed észre, ha iszol; de akkor sem te szereted, hanem a pálinka, amit megittál... Ne igyál, Sándor! — A kutyaistenit, most össze­teszed a kezedet és nézel; és hatásosan újra elfutja a szemed a könny, és dekorációnak ott a gyerek... „Művészi” antialkoho­lista plakát... Van ruhátok? Van! Éheztek? Nem! Akkor mi az is­ten a bajotok?! — Tudod te azt jól, Sándor. Ha nem tudod és nem is érzed, neked a rosszabb, talán még rosszabb, mint... Voltál te más is! Ó. istenem... Mikor meg­született Sanyika, a te szemedet is elfutotta a könny, pedig ne­vettél és krákogtál, meg kezet csókoltál nekem. Olyan büszke ixtltam rád a szülészeten: az én férjem tisztán, rendesen, józa­nul, virággal jött be... „örülhet, fiatalasszony; az én uram be­rúg, megcsinálja a gyereket, az­tán rám se...” — Éhes vagyok, anyuka! — Gyere, majd együtt kaji- zunk, jó? — Anyukával akarok enni... — Én, kisfiam, nem vagyok éhes, menjél szépen, egyél apáddal... — Én, anyuka, veled szeretek enni, majd katonázol nekem, és közben mesélsz apukáról. Teg­nap este is, amikor dolgozott, te kytonáztál és... — Tegnap este nem dolgoz­tam, kisfiam, tegnap este ittam, mint a gödény, kisfiam, be vol­tam rúgva, kisfiam... ' — Anyuka azt mondta, hogy dolgozol, csak én aztán mar el­aludtam... — Látod? — Látom, most jönnek a könnyek után a szemrehányá­sok: „Hogy miattam hazudsz a gyereknek; hogy hiányzók a gyereknek, hogy nem viszem el horgászni sem mostanában a gyereket. Értem, akkor megyek is... — Ha apuka elmegy a kocs­mába, akkor eszünk? — Igen, kUfiam, most még van mit, aztán... Majd csak me­sélek neked, apukáról: „Egyszer volt, hol nem volt, volt egy­szer egy nagyon jó ember, az­tán... — Rettenetesen megható, a kutya szentségit! — „...aztán már csak a kocs­mákba járt. Ha hazajött, ká­romkodott, aztán az arca gyű­rött lett, a ruha lógott rajta. Nagyon jóképű ember volt pe­dig...” — Jól van, köszönöm, ebből elég volt... — Elment apuka. Ugye nem­sokára visszajön? — Nem tudom, hogy egyszer igazából visszajön-e... Ternyik Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents