Békés Megyei Népújság, 1966. október (21. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-14 / 243. szám

194& október 14. Péntek Majdnem baleset történt Október 12-én, reggel 8 óra 10-kor gördült be Békéscsaba felől a személyvonat a gyomai vasútállomásra, akkor már egy hosszú tehervonat állt bent. A Gyomáig utazók népes csoport­ja egy ideig tanácstalanul állt: nem tudta eldönteni, hogy át­másszon-e a tehervonaton, avagy megvárja, amíg elhúzat- ják. Egy egyenruhás bácsi né- hányuknak odaszólt halkan, hogy várjanak, mindjárt indul, ezt azonban vajmi kevesen hal­lották. Érthetetlen, hogy ilyen esetben miért nem közli a han­gosbemondó mindenki által köz­érthetően, hogy meddig kell várni a tehervonat kihúzásáig. A nagy csendben többen már a személyvonatról történt leszál­lás után kezdtek átmászni a te­hervonaton, mások még tanács- talankodtak. aztán mégis fel­másztak, többek között egy idősebb néni is bőröndjével együtt. De leszállni már nem mert, mert közben elindították a tehervonatot. Kétségbeesett helyzetéből két fiatalember se­gítette le. Egyikőjük, aki gyomai lakos, még egy sprintet is kivá­gott, hogy a mind sebesebben haladó tehervonatra felugorjon és lehozza a néni ottmaradt bő­röndjét. Bizony a nénit is és őt is könnyen baleset érhette vol­na csak azért, mert néma ma­radt az állomás hangosbemon- dója. •• Ötszáz telephely és 50 feldolgozó üzem — Növelik a tárolókapacitást — 575 ezer hektoliter bort palackoznak Az Állami Pincegazdaság felkészült a szőlő fogadására Az ország borvidékeinek nagy 1 Ezek átlagosan 1 millió 700 ezer — A harmadik ötéves terv so­részén elkezdődött a szüret. ! mázsa szőlőt tudnak iparilag fel- j rán újabb 20 ezer holdon tele­lesz a termés? _i dolg<>?ni- ^ többit az önálló j pítün.k szőlőt. Ez pedig az előző — Milyen tettük fel a kérdést Rohonczi Lajosnak, az Állami Pincegaz- ! daság (helyettes vezérigazgatójá­nak. — Hazánkban — mondotta — a jó termés 5 millió hektolite- | ren felüli bormennyiséget jelent. Sajnos, az idén nem érjük ezt el. Ebben az időjárás is közreját­szott. Az idei szürettől 2 és fél millió hektoliteres termést vá­runk, ami a tavalyi 2 millió két­százezer hektoliterrel szemben javulást jelent. Azt mondhatjuk tehát, hogy az idei termés kö­zepes. — Milyen előkészületeket tel­tek a szőlő ipari feldolgozására? — Vállalatunk az állami gaz­daságok, tsz-ek és háztájiak ter­mését dolgozza fel. Csak a leg­nagyobb gazdaságok és termelő- szövetkezetek rendelkeznek olyan gépi berendezéssel, amely lehe­tővé teszi, hogy saját maguk is nagyipari módon hasznosítsák szőlőtermésüket., ötszáz telephe­lyünk és 50 feldolgozó üzemünk működik szerte az országban. nagyüzemek dolgozzák fel. A sző­lő zöme Bács. Pest. Heves és Csongrád megyéből kerül hoz­zánk. Izsák. Kecskemét. Kiskun­halas. Tiszakécske. Kecel, Csong­rád, Szabadszállás. Bácsalmás és Jánoshalma telepei 50—100 ezer mázsa termést tudnak szüret után feldolgozni. — Adódik-e probléma a szőlő átvételével? — Miután a termés közepes, az átvételekkel problémáink nin­csenek — hangzott a válasz. — Időben fel tudjuk dolgozni a sző­lőt. ami nagyon fontos, mert az átvétel vagy a feldolgozás elhú­zódása bizony komoly veszteség­gel jár. Az idén ettől nem kell félnünk. Sőt a raktározással, a tárolással sincs gondunk, mert pincegazdaságunk tárolóhelyei 2 millió 500 ezer hektoliter bort is képesek befogadni. Az országban Budapesttől Hegyaljáig és Sop­rontól Pécsig, mindenhol vannak tárolásra alkalmas pincéink. — Milyenek a kilátások lőtelepités és növelésében? a szo­tárolóhelyiségek pv * | " " 1 - - “ | ■ «I Sikerüljön a tervük Egy hónappal ezelőtt új szín­folttal lett gazdagabb a békés­csabai Kossuth-étterem. Tíz fia­tal fiú és lány kezdte meg a pincér (bocsánat, felszolgáló) szakma tanulását. A vendégek kedvtelve figyelik azóta is a fiatalokat. Nem mondom, van is bennük gyönvörködnivaló. Hó­fehér pincérkabát, fekete nad­rág, csokornyakkendő, válasz­tékos frizura s a szertartásosan tartott bal karon fehér asztal­kendő. — Az üzletvezetővel szeret­nék beszélni! — intek az egyik legénykének. Egy pillanatra megriad, egész biztos átfut az agyán, hogy .„Vajon csak nem velem van baja a kedves vendég­nek?” Elsiet az iroda felé s pil­lanatok múlva már Gáspár Já­nos üzletvezetővel beszélgetünk a felszolgáló-utánpótlásról. — Elégedettek vagyunk a gyerekekkel, nagyon szorgalma­sak. azt hiszem, három év múl­va mindegyik megkapja a szak­munkásbizonyítványt. A tíz első éves tanulónkon kívül kü­lönben két másod- és két har­madévesünk is, van. Ök már különösen sokat segítenek az öt idősebb pincérnek. Miközben beszélgetünk, az egyik kis tanuló a szomszéd asztalnál ülő társaságot szolgál­ja ki. Vigyázva egyensúlyoz a tálcán négy korsó sört s gondo­san helyezi el a vendégek elé. — Laci nagyon ügyes fiú — mondja az üzletvezető —, na­gyon szorgalmas, állandóan fi­gyeli a vendégekét s pillanatok alatt teljesíti a kívánságaikat. Kérdezzük meg. mi a vélemé­nye egy hónap után a szakmá­ról. Kissé megilletődötten lép az asztalhoz, vajon mit akar tőle a főnök. Láthatóan megköny- nyebbül. amikor arról érdek­lődünk. hogy megbánta-e, hogy ezt a szakmát választotta. — Dehogy bántam — mondja szilárdan. — Csak egyhónapos tapasztalatokról beszélhetek, de úgy érzem, nem választottam rosszul. Egv távolabbi asztalnál a vendegek rendelni akarnak, La­ci elnézést kér. a vendéget nem lehet megvárakoztatni, s éppen nincs másik felszolgáló a látha­táron. — Most várjuk a vállalattól az írásos szakmai követelményt, ha azt megkapjuk, csak akkor kezdődik meg az igazi oktatás. Most még csak a gyakorlati munka apróbb fogásaival is­merkednek. Hetenként kétszer kétórai elméleti foglalkozást tartok a . részükre, megismer­tetem velük a különböző étele­ket, italokat, fejlesztem a szám­tantudásukat. Magas, nyúlánk fiatalember tart az asztalunk felé. Cirkál, azt vigyázza, óhajt-e valame­lyik vendég valamit. Odaintjük. — Kunstár János harmadéves tanuló vagyok — mutatkozik be udvariasan, amikor megtud­ja, hogy az üzletvezetővel együtt újságíró kíváncsi néhány dologról a véleményére. — Nagyon szeretem a szak­mát — mondja mély meggyőző­déssel — és nagyon szeretek itt lenni. Nem tudom még — te­szi hozzá kissé tanácstalanul _ hogy a szakmunkásvizsga u tán hová kapok beosztást, de szeretnék itt maradni. A tanu­lást különben nem fejezem be, a vizsga után vagy a vendéglá­tóipari technikumba, vagy gim­náziumba megyek. — Külön örömünkre szolgál — mondja az üzletvezető, ami­kor Kunstár Jánost is elszólít­ja tőlünk a kötelesség —, hogy tanulóink között akadnak jó né- hányan, akik még terven felül is dolgoznak, annyira érdekli őket a szakma. Radics Erzsi el­ső éves tanuló például a napok­ban, amikor egy ifjú pár nálunk ünnepelte a lakodalmát, felál­dozta a szabadnapját és bejött dolgozni. De nemcsak őt, a töb­bieket is nyugodtan említhe­tem, jó pincér lesz belőlük. Azt hiszem, nemcsak a ma­gam, hanem minden vendég ne­vében kívánhatom a sikerüljön a tervük ... Opauszky László 100 ezer hold telepítésével együtt jelentősen emeli az évenkénti át­lagtermést. Ehhez pedig már jó előre növelni kell a tárolóhelyek befogadóképességét. Csak a har­madik ötéves terv idején 1 millió 150 ezer hektoliter többletkapa­citást kell létrehoznunk. Az álla­mi gazdaságok és termelőszövet­kezetek tárolókapacitása ez idő alatt kb. 1 800 000 hl-rel növeke­dik. — Hazánk milyen helyet fog­lal el a minőségi borok statiszti­kájában? — A mostani nemzetközi bor­verseny is bizonyította Magyar- ország előkelő pozícióját: meny- nyiségileg világviszonylatban a 9—10. helyen állunk a boroka* termelő országok között. Minősé­gi borok szempontjából pedig az elsők között foglalunk helyet. — Fejlesztik-e a szőlő ipari feldolgozásának technológiáját? — Külföldtől különböző beren­dezéseket vásároltunk, amelyek használatára fokozatosan ráté­rünk. Arra törekszünk, hogy mind több palackozott bort hoz­zunk forgalomba, ami megaka­dályozza a borok hamisítását, te­hát védi a borok minőségét. Je­lenleg évi 575 000 hl bort hozunk palackozva forgalomba. Szó le­het arról is. hogy a termelőszö­vetkezetek borait pincegazdasá­gaink bérmunkában palackozzák. Palackozó telepeink számát első­sorban az ipari centrumokban növeljük. A jövő évben mór mű­ködni fog Pécsett, majd a későb­bi években Győrben és Miskol­con is egy-egy üzemünk. — Hallhatnánk rövid ismerte­tést a magyar borok exportjá­ról? — Az idén körülbelül 600 ezer hektoliter bort exportálunk, ami komoly devizajövedelmet biztosít hazánknak. A tokajin kívül mindinkább világhíressé vál­nak a többi tájjellegű magyar borok is — fejezte be tájékozta­tását az Állami Pincegazdaság ; ve7.érigazgatóhelyettese. Zsolnai László A mezőgazdasági üzemi szakkörök működéséről tárgyalnak a népfront járási titkárok A Hazafias Népfront megyei bizottsága október 19-óre a nép­front járási titkárokat értekez­letre hívta meg Békéscsabára. A megbeszélésen a járási titká­rok beszámolnak a tanyai nép­frontcsoportok munkájáról, va­lamint megtárgyalják a mező­gazdasági üzemi szakkörök mű­ködésére vonatkozó irányelve­ket. Mint ismeretes, az üzemi szak­körök a termelőszövetkezetek­ben, állami gazdaságokban és egyéb mezőgazdasági vállalato­kon belül működnek. Tevékeny­ségük mindenekelőtt arra irá­nyul, hogy a gazdaság tervének megvalósításához a tudomány gyakorlatban kipróbált eredmé­nyei mielőbb bevezetésre kerül­jenek. Az értekezlet délelőtt 9 órakor kezdődik. A békéscsabai szőnyegszövő ajándéka A napokban Békéscsabán meg­nyílt öregek napközi otthoná­nak létrehozásához és szépítésé­hez a városi tanácson kívül több vállalat és szakszervezet is hoz­zájárult. Többek között segítsé­get nyújtottak a kötöttárugyár, a vendéglátóipar, a'konzervgyár, a tatarozó vállalat, az építőipari szakszervezet, a faipari ktsz és a szőnyegszövő háziipari szö­vetkezet vezetői és dolgozói. Kü­lönösen említésre méltó a sző­nyegszövő szocialista brigádjai­nak közreműködése, akiik hulla­dékán yagokból igen ízléses és szép szőnyegeket készítettek ajándékképpen a napközi otthon részére. Ezzel még kényelmeseb­bé, szebbé tették az idős szociá­lis gondozottak második ottho­nát. Ünnepség a 100 esztendős Burkus Ferenc tiszteletére Október 15-én, szombaton Dé- vaványán, a községi tanács szék­hazában ünnepséget rendeznek a 100 esztendős Burkus Ferenc tiszteletére. A MEZÖBERÉNY ÉS VIDÉKE KÖRZETI FÖLDMŰVEISSZ ÖVETKEZET ELADÁSRA FELKÍNÁL 1 db. 6 főzőlapos elektromos tűzhelyei Érdeklődni a szövetkezet központi irodájában. 48! Már 9 óra után ; szólalt meg a telefon a ; határőrő- ’. szolgálati j szobájában. Hóger őrve- ; zető álrro-an nyúlt a | kagyló után. Álmatag > nyugalma azonban ! nyomban elrepült, mi- ■ kor tudatáig jutott a i bejelentés: határsértőket I j láttak két község körze­• lében. Ez volt a harma- | dik telefon ebben az ; ügyben. Az első a já- ; rási kapitányság ügye- : letes tisztjének asztalán ; csengett, a második a : helyi rendőrőrsöt riasz- | tóttá, a harmadikkal ér­• tesítették az érintett 8 terület határőrségét. A • negyedik és ötödik j csengetés szinte egyszer­• re érkezett be a határról ; és a rendörkapitányság- í ról a határőregység | ügyeletes tisztjéhez. • s.. Esőébe hajlott • az idő. Még nem gyúj­• tottak villanyt a tanyán. Határ mentén A falu főutcájáról oda- lénylett a lámpasor. Tó­szegi Isfcvánné a látoga­tóba érkezett asszony­lányával beszélgetett a tanya előtti úton, ami­kor a velük szemközt levő domboldalon két férfi alakja tűnt fel. Egyenest feléjük tartot­tak. Furcsállták, hogy nem köszöntek. Csak megáll­tak előttük és Tószegi­né felé fordulva kér­deztek valamit, amit sem az idős asszony, sem a lánya nem értett. — Németül tudnak-e? — kérdezték tőlük. Csak a fejüket ingat­ták. — És csehül? Szlová­kul? Ékre is csak a fejüket rázták és szó nélkül to- vábbállíak. A két asszony értet­lenül állt egy ideig a ház végénél, aztán né­mi tanácskozás után úgy döntöttek, nem hagyják annyiban: zsi- ványok, tolvajok lehet­nek... Szaladt haza a fiatal- asszony a faluba, a fér­jéhez. Tóth István, ön­kéntes rendőr lévén, ha­mar felmérte a helyze­tet, Motorra ült és ro­bogott a nem messze lakó Kádár József mun­kásőrhöz: lépjen ő is ak­cióba. Kádár József — aki éppen akkor érkezett meg traktorával a mezőről — okosabbnak látta, ha begyújtja a motort és azzal indul keresni őket, mintha dolgozni menne. Vitte magával vadászfegyverét is. A kutatás sajnos, eredménytelenül végző­dött. A különös idege­nek nyomát elmosta az eső. Mit tehetett mást, si­etett a szomszéd falu­ban lakó rendőrségi kör­zeti megbízotthoz. Le­adta a személyleírást és megszólaltak a telefo­nok... * ...8 mire feljött a nap, a mozgósított rendőrőrs egyik járőre kipiszkálta a szalmaka­zal tövéből a két min­denre elszánt bűnözőt. Egyszerű határmenti történet, az együttmű­ködés szép fegyverté­nye, amelynek szereplői' méltónak bizonyultak a jutalomra, az elismerés­re. J

Next

/
Thumbnails
Contents