Békés Megyei Népújság, 1966. október (21. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-11 / 240. szám

1966. OKTOBER 11., KEDD Ära: 60 fillér XXI. ÉVFOLYAM, 240. SZÁM Gondolatok a közmondásról Közmondásos már filológusok, etimológusok, pszichológusok, s a gondolataink kifejezésével foglalkozó egyéb tudományok képviselői között, milyen felü­letesen alkalmazzuk a — köz­mondásokat. Gyakran mondjuk — például —, hogy „tévedni emberi dolog”, ám, csak ritkán tesszük hozzá a mondás folyta­tását: „viszont tévedéseinkben megmaradni: ostobaság”. Belénk rögződött tévedés kapcsolódik — a többi között — ahhoz a mon­dáshoz is, hogy „Az ember saját szerencséjének kovácsa”. Nem akarom itt a filológusok kenye­rét elvenni, de tény, hogy a mondás eredeti görög értelmé­ben a „szerencse”, ez a jó vagy rossz véletlen valójában az em­ber jéllemét jelöli. Hiszen enél- kül csupán frázissá válik a gyakran használt mondás, olyanná, amelyet csak azért iktatunk szavaink közé, hogy mondjunk valamit annak, aki tanácsunkat kéri, ám akinek nem tudunk igazán megfelelő tanáccsal szolgálni. Lehetetlen ugyanis, hogy teljes meggyőző­déssel figyelmeztessünk valakit arra: tőle függ a szerencséje. Hiszen a „szerencse” éppen azt jelöli, ami nem tőlünk függ és nap mint nap tapasztalhatjuk — a magunk életében és a má­sokéban is —, hogy miképpen semmisít meg a gonosz véletlen vagy akár egy másik „kovács” komiszsága valami olyasmit, amit pedig gonddal és szeretet­tel kovácsoltunk ki. Izgalmasabb és reálisabb — kérdés viszont, mennyire lehe­tünk saját jellemünk kikovácso- lói? A pszichológusok sokat fog­lalkoznak a kérdéssel, hogy va­jon a jellem mennyire nevelhe­tő és hogy a problémák, kon­fliktusok feltárása, tudatosítása és az értelmező, okos akarat „mozgósítása” miképpen tudja' megváltoztatni fiatalok — és nem csupán fiatalok — rossz irányba fejlődő személyiségét. A lényeg az, hogy képessége­ink kibontakozása sok minden­től függ, hogy kivirágzanak-e, vagy elszáradnak-e vajon érzé­seink, az nagymértékben attól a visszhangtól függ, amit a ben­nünk csírázó indulatok kiválta­nak az emberek között. Ha azt mondjuk — és a korszerű lélek­tan kutatói kísérletekkel is bizo­nyítják ezt —, hogy az ember saját jellemének kovácsa, akkor lehet-e nem számolni azzal, hogy a jellem hordozója, az em­beri személyiség nem légüres térben él? Lehet-e figyelmen kívül hagyni, milyen eldöntő je­lentőségű, hogy miképpen rea­gálnak a többiek egy-egy meg­nyilatkozásunkra? Hiszen köz­hely, hogy a legjobb szándékú embert is mélységesen el lehet keseríteni, s emberkerülővé si­lány ítani. Mégis áll az, hogy az ember saját jellemének kovácsa. Csak éppen nem mindegy, mivé ko­vácsoljuk önmagunkat?! Ha ab­ból indulunk ki, hogy az ember önmagában van a világban, hogy önnönmaga az egész világ, ha nem számolunk a többiekkel, akkor... ákkor törékeny jellem­mé alakulunk, olyanná, akit a bántás vagy akár csak a vélt hántás is megtörhet. De pusz­tító hatású az is, ha valakinek nincs fogékonysága a közösség általában nem látványos segít­sége iránt. Számolni kell a töb­biekkel! Ez az a törvény, ame­lyet Aiszkülosztól Shakespeare-en át Gorkijig és József Attiláig oly ékesszólóan fogalmaztak meg a lélek és a jellem nagy irodalmi „doktorai”. A pedagógia, a pszi­chológia és több más tudomány korszerű és nagyszerű módszer­tani segítséget nyújthat ahhoz, miként lehet igazi jellemekké válnunk. Olyan receptet azon­ban semmiképp sem adhatnak, amely feleslegessé tenné egyéni erőfeszítéseinket annak eléré­séhez, hogy érzékenyek legyünk az emberi szolidaritás iránt, hogy tudjunk kezet nyújtani és kezeket elfogadni. Jófajta alkal­mazkodás nélkül — a marxista szociológia mostanában kezdi megkülönböztetni az egyéniséget fel nem adó alkalmazkodást a túlalkalmazkodástól, a „kon- formizmus”-tól — nem lehetünk igazán bátor, igazán szabad, ön­magunkhoz méltó személyiségek. Saját jellemünknek mi vagyunk a kovácsai, az üllő és a kalapács azonban — és még a láng is, amelyben a vas megedződik — a külvilág, az emberi társadalom. Mi történik azonban azzal, aki úgy „kovácsolja” magát, hogy közösségi érzés helyett a közös­ségben való vakhitet fejleszti ki magában? Aki nem azzal csap­ja be magát, hogy csak ő érde­kes a világon, hanem azzal, hogy eltökéli: a többiek részéről nem érheti sérelem? Vannak olyan emberek, akik — abból a reali­tásból kiindulva, hogy a mi tár­sadalmunk minden eddigi társa­dalomnál magasabb rendű — úgy vélik, hogy ha nem esik tégla a fejükre, vagy nem hibáz­nak, akkor nem történhet semmi rossz velük; a nép rendje majd megóvja őket minden bajtól. Ügy véljük, az ilyen, a valóságot illúziókkal „gazdagító” lelkek roppannak össze a legkönnyeb­ben. Nem számolnak azzal, hogy még nem élünk tökéletes világ­ban, s ezért aztán az igazságta­lanokat, a bürokratákat, a közö­nyöseket azonosítják az „elvesz­tett paradicsom”-mal, a szocia- lizmussaL „Tévedni emberi dolog...” Ezt elismerni könnyű és kellemes. „Viszont tévedéseinkben meg­maradni ostobaság...” — ez már nehezebb. Ám, csak így teljes a mondás. Antal Gábor Nagyon lassú a búzavetés üteme megyen kben Clésesettmegyei operatív bizottság Olyan összíkóp alakult ki a teg-1 napi operatív bizottsági ülésen, j hogy megyénkben leglassúbb azj őszi munkák, de különösen a bú- | zavetés üteme országszerte. A cseppet sem kedvezőbb időjárású 1963-as esztendőben, amikor tör­ténelme folyamán elsőnek fejez­te be október 31-re a búza veté­sét megyénk, ilyenkorra már 105 ezer hold vetésnél tartottak a term előszó vetkezetek. Azitán egy évvel később ilyenkorig 74 ezer, tavaly pedig csak 65 ezer 500 hold búzát vetettek el október 10-ig. Az idén szinte semmivel sem jobb a helyzet, pedig jóval koráb­ban érték be a különböző növé­nyek, s a nyári munkák során is háromhetes időelőnyre tettek szent a szövetkezetek. Megmagyarázhatatlan, hogy miért nem tartják be az ál­taluk elkészített, elfogadott vetési ütemtervet, s miért csak 25—27 ezer hold földet vetnek be a kívánatos 40 ezer hold helyett hetenként. I Ez idő szerint mintegy 160 ezer ' hold vetőszántás kellene készen j legyen, ezzel szemben mindössze ! 80 ezer hold van azzal együtt, amit már bevetettek. Pélő, hogy a vetés üteme tovább lassul ami­att, hogy kevés területen van elő­készítve a magágy. A megye szö­vetkezeteiben üresen áll ugyan mintegy 35 ezer hold kender-, cu­korrépa- és napraforgóföld, de ezeknek vetésre való előkészítését nem szorgalmazzák, azért, mert több helyütt olyan álláspontra he­lyezkedtek, hogy kukorica után vetik el a búza jelentős részét. Ha nem változtatnak ezen az elhatá­rozásukon, akkor semmi biztosí­ték nincs arra, hogy október 31-ig az előírt területen a földbe kerül­jön a kenyérgabona magja. Az operatív bizottsági ülésen részt vevők szóvá tették, hogy szombat délután és vasárna­ponként alig lehet a határban szántáson, vetésen dolgozó gé­peket látni. Az orosházi járásban helytelen szokássá vált, hogy a traktorosok egy része egyszerűen leállítja a gé­pet, s hétköznap is a háztáji ku­korica és valamilyen részes cukor­répa betakarításával bíbelődik. Alig hihető, hogy a múlt hót fo­lyamán megyénk termelőszöverke- zetei egyenként naponta átlag csak mintegy 25 hold búzát vetet­tek el. Most már nagyon rövidül az idő október 31-ig. Éppen ezért indokolt, hogy a járási pártbi­zottságok és tanácsok, de a községi pártbizottságok és ta­nácsok is nagyobb gondot for­dítsanak a vetés szorgalma­zására, a helyenként jelent­kező akadályok elhárítására. Többek között a gyulai járás egyes termelőszövetkezeteivel is meg kellene értetni, hogy ne vár­janak téttienül arra, hogy majd valahonnan disztillert kap­nak, hanem vásárolják meg az AGROKER-től, aha jelenleg 30 darab áll a raktáron, 30 PK—5-ös eke és az őszi munkákban hasz­nálatos egyéb munkagépek tár­saságában. Vasárnap is vetettek a békési Uj Élet Termelősxövetkexetben Nem pihentek az erő- és mun­kagépek vasárnap sem a békési Üj Élet Tsz-ben. A tervezett 380 hold búzából ugyan már elvetet­tek addigra 292 hódat, de az a tervük, hogy október 15-ig befe­jezik a vetést. A szövetkezet el­nöke azzal indokolta az igyekeze­tét, hogy az utóbbi években még egyszer sem tudták idejében el­vetni a búzát s a megázott földön jórészt a talaj felszínére került a mag, ami miatt növekedett a Megkezdődött a komplett kórházi berendezések exportja Hétfőn elindult Jemenbe egy százágyas kórház Az orvosi műszerek gyártásá­val foglalkozó Medicor Művek az önálló külkereskedelmi és vállalkozói jog lehetőségeit fel­használva nemcsak műszerek, hanem teljesen felszerelt kór­házak értékesítésével is foglal­kozik. Egy-egy kórház felszerelésé­hez 25—30 ezer féle cikk tarto­zik, s ezeket a gyár mintegy 300 alvállalkozótól szerzi be. Ez a jelentős kooperáció sikeresnek bizonyult. Máris szállítottak kórházi berendezéseket Viet­namba, az EAK-ba és Iránba. Hétfőn Jemenbe indítottak egy teljesen berendezett 100 ágyas kórházat minden olyan felszereléssel, amire egy gyógy­intézetnek szüksége lehet. A be­rendezést hátáridő előtt kellett a csepeli kikötőbe szállítani, mert a Duna várható rohamos apadása miatt a „Tihany” a ter­vezettnél tíz nappal előbb indult Jemen felé. A Medicor Művek egyébként itthon is sok kórházat felsze­rel- a mostani ötéves tervidő­szakban, szám szerint tizenkilen­cet. A 450—500 ágyas kórháza­kat a többi között Hatvan, Sal­gótarján, Nyíregyháza, Karcag, Siófok, Zalaegerszeg kapja. fagyveszély és csökkent a termés. Az eddig elvetett búza borsó és napraforgó után került földbe. A kukoricaföldböl mindössze 60 hol­dat vetnek be búzával. A 190 hold kukoricáiból 90 holdat már letör­tek, s jórészt betakarították a szá­rat is. A szövetkezet elnöke meg­dicsérte a Mezőberényi Gépjavító Állomás dolgozóit, akik nagy szorgalmat és igyekezetét tanúsí­tottak eddig. Nekik köszönhető az is, hogy a kukorica 'betakarításáig szinte nincs egy talpalatnyi mély­szántani való föld sem a békési Üj Élet Tsz-ben. Szóba került az is, hogy azokban a szövetkezeteikben, ahol elvégez­ték a talaj fertőtlenítését aldni- nos szuperfoszfáttai vagy más vegyszerrel, ott nem jelentkezik a csócsároló veszélye. Elleniben kezd tömegesen szaporodni és nagy kárt okozni a mezei po­cok. A növényvédő állomás a gyomai Győzelem és az orosházi Üj Élét Tsz-ben végzett kísérleti pocok­irtást tiodán-oldat kipermetezé­sével. Indokolt, hogy a szövetke­zetek ne várjanak; csak a növény­védő állomásra, hanem ahol erő­teljesen szaporodik a mezei po­cok, ott a rendelkezésre álló vagy beszerezhető mérgek fel-használá­sával lássanak hozzá az irtáshoz. KÖSZÖNT JUK ŐKET. Fotó; Demény Gyula

Next

/
Thumbnails
Contents