Békés Megyei Népújság, 1966. október (21. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-07 / 237. szám
1966, október 7. 2 Péntek Ülést tartott a Mistiszferfasiács A kormány Tájékoztatási Hivatala közli A Minisztertanács csütörtökön I üléséről, a ülést tartott. A Központi Népi El- ! niszter a lenőrzési Bizottság elnöke jelentést tett az alkalmazotti létszám alakulásával foglalkozó vizsgálat tapasztalatairól. A kormány a jelentést megvitatta és elfogadta. A Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke Budapest ez évi fejlesztési terve megvalósí-j tásának eddigi eredményeiről és az ez irányú munka további közvetlen céljairól, az építésügyi miniszter a meglevő és épülő házgyárak kapacitásáról és termékeik felhasználásáról tájékoztatta a kormányt. külkereskedelmi mi- I— a fokozott takarékosság jegyékanadai kereskedel- >ben — a többi között intézkedtek Meghallgatta és elfogadta a kormány a földművelésügyi miniszternek a mezőgazdasági munkák menetéről és az élelmezésmi miniszterrel folytatott tárgyalásokról számolt be. A kormány a beszámolókat tudomásul vette. a munka termelékenységének emeléséről, a munkafegyelem javításáról, a gondosabb létszám- és A Minisztertanács elfogadta _ Kulturális Kapcsolatok. Intézete bérgazdáikodás egyesítéséről ügyvezető elnökének' jelentését a Magyar Népközt! -ság kormányának és a Francia Köztársaság kormányának képviselői által aláírt kulturális, valamint rműszaki, s mindez kedvezően hatott az alkalmazottá létszám alakulására is. A gazdasági mechanizmus egyes elemeiben történt változások, kezdeményezések — például a kötudományos együttműködési I telező tervmutatók csökkentése, a egyezményekről és felhatalmazta vállalati önállóság, érdekeltség a külügyminisztert, hogy megerő- fokozása — is kedvezően éreztetsítésük céljából előterjesztést tegyen a Népköztársaság Tanácsához. ték hatásukat. Elnöki í A jelentés a továbbiakban rá- * * • mutat: az utóbbi évek pozitív temA Központi Népi Ellenőrzési Bi- denciái ellenére is sok helyen van- zottság elnökének jelentése meg- ' nak még lehetőségek a helyzet to- ügyi miniszternek a mezőgazda- j állapítja: 1964 végéig az alkal- | vábbi javítására. Sok vállalatnál sági termékek felvásárlásáról szó- | mazottak létszáma nagyobb arány- ; nem állapították meg — megfe- lö jelentései. j ban növekedett, mint a munka- lelő, megalapozott módszerekkel A pénzügyminiszter a KGST, soké. . — a termeléshez szükséges alkalvaluta- és pénzügyi állandó bi-1 Az 1964 decemberében megje- mazotti létszámot, nerp dolgoztak zbttságának Ulánbátorban tartott lent párt- es kormány határozatok ezekre a mjunkteriiletekre is bizonyos teljesítménykövetelményeket', nem. foglalkoztak eleget olyan munkaszervezési problémák megoldásával, amelyek a létszám csökkentését, eredményezhetnék. Sok vállalat vezetője — a gazdaságirányítási rendszer reformjának bevezetésére tekintettel — e kérdésekben várakozó álláspontot foglal el. Ezenkívül az sem ritka jelenség, hogy gazdasági vezető szervek feleslegesen, olykor több szerv egymással párhuzamosan igényel adatokat és jelentéseket. Mindezek alapján a jelentés szükségesnek minősíti, hogy a vállalatok fokozott gondot fordítsanak az alkalmazottak létszámának körültekintő meghatározására, a műszaki és adminisztratív munka jobb megszervezésére, a felesleges ügyviteli feladatok további csökkentésére. (MTI) Súlyos vereséget szenvedett Wilson külpolitikája a munkáspárt országos értekezletén Csütörtökön, az angol munkás-1 kivétel nélkül megbélyegezték az párt országos értekezletének ne- Egyesült Államok vietnami ag- gyedik napján került sor a kül- resszióját és követelték a brit kor- politikai vitára, amely a kormány mány elhatárolódását az amerikai eddigi legsúlyosabb vereségével, politikától. zárult. Wilson két volt minisztere — Frank Cousins, a szállítómunkáTöbbek között Philip Noel-Ba- ker Béke Nobal-díjas munkáspárti képviselő, a kormánypárt •»ok szakszervezetének főtitkára és i parlamenti külügyi bizottságának Christopher Mayhew, volt hadi-! elnöke szenvedélyes hangon. ítélte tengerészeti miniszter — terjesz- el az amerikai agressziót: tette élő a ^ormány külpolitdká- — Felszólítom George Brownt, jártak alapjait támadó határozati | a kormány külügyminiszterét — javaslatot. A javaslat megállapít- ; mondotta —. hogy amikor megje- ja, hogy a katonai kiadások radi- az ENSZ közgyűlésében, a kális csökkentése nélkül lehetet- világfórumon az egész brit nemien az ország gazdasági talpraállí- i ze*' határolódjék el az táisa és a munkáspárt választási j Egyesült Államok vietnami polátikiáltványában lefektetett szociális program megvalósítása. Köve- A vitát követő szavazásnál az teli, hogy a kormány 1970-ig be- j értekezlet azzal fejezte ki formá- zárólag adja fél a Szueztől keletre j lis lojalitásét a kormány iránt, vállalt katonai kötelezettségeit, hogy túlnyomó többséggél jóvá- vonuljon ki Malaysiából. Singa-! hagyta a pártvezetőség külpoliti- pore-ból és a Perzsa-öbölből, szün- j kai nyilatkozatát, de ugyanakkor tesse meg függőségét az Egyesült ■ a két döntő kérdésiben megszavazA másik A tábornokok lázadásáról érkezik hír Bonnból. A Bundes- wehrben meglevő torzsalkodás, kétségtelen személyi ellentétek mögött kirajzolódik a törekvés egy még agresszívebb vonal megvalósítására. Generálisok mennek, generálisok jönnek, ám az újak is a náci vezérkar iskoláját járták, ha viszonylag fiatalabb koruk miatt nem is tudtak olyan magasra jutni a ranglétrán. Bonni politikusok kilincselnek közben az atomfegyverekért. Ha a. nyugatnémet hadsereget említik, jogosan tölti el Európát az aggodalom; vannak, akik úgy látszik, semmit sem tanultak és a régi utat akarják járni... Dél-Csehszlovákiában sikeresen bonyolódott le a Vltava-had- gyakorlat. S a szovjet—csehszlovák—magyar egységek mellett ott voltak a Német Demokratikus Köztársaság nemzeti néphadseregének katonái is. Egy olyan hadsereg tagjai, amely gyökerében elvetette a múlt minden rossz hagyományát, s ma a Varsói Szerződés keretében a többi szocialista néphadsereg igaz és hű fegyvertársa. Jó érzés tudni, hogy a német imperializmus, a német milita- rizmus már csak a német föld egy részén gyakorolhatja befolyását, és útjában az első sorompó éppen a német békeállam. Ha az NDK-t említik, jogosan tölti el Európát a bizalom; vannak, akik leszűrték a történelem tanulságait, s új utakon járnak. Ha Németország kerül szóba, a beszéd fonala ezért előbb- utóbb mindig — a másik Németországhoz vezet. A Német Demokratikus Köztársasághoz, amely korántsem könnyű politikai missziót vállalt, de ezt eredményesen valósítja meg. Nem titok, hogy már magánál a német kettéosztásnál történelmi hátrányba került, hiszen a keleti rész elmaradottabb, szegényebb volt, nem szólva a súlyosabb háborús károkról. Esztendőkön keresztül a nyitott határ, a nyugat-berlini frontváros miatt kialakult rendkívüli állapot akadályozta fejlődését. Az NDK volt a különböző imperialista praktikák célpontja. De a másik Németország, a szocializmust épitő Németország helytállt. Cj szellemben nevelte ifjúságát. Fejlesztette gazdaságát és megerősítette rendszerét. S viszonylag rövid idő alatt az NDK a világ első ipari hatalmai közé küzdötte fel magát, tekintélye megnőtt barát és ellenség előtt. Munkája és küzdelme ma sem egyszerű. A nyugatnémet politika még mindig a Hallstein-dokt- rinára hivatkozik, pedig azt alaposan megtépázta az idő. Inkább az NSZK sem akar ENSZ- tag lenni, nehogy az NDK felvétele „fenyegesse”. Változatlanul elhárítanak minden összné- met megbeszélést, bonni torpedókat lőnek ki a berlini látogatási engedélyek ellen éppúgy, mint az NSZEP-szociáldemokrata szónokcserével szemben. A bonni kapkodás és idegeskedés fő oka azonban mégis valahol ott rejlik, hogy maguk is érzik: az idő nem nekik dolgozik. Szinte közhelyként hangzik, annyiszor írtuk már le; az európai helyzet meglehetősen bonyolult és összetett. De van egy igen fontos új tényezője. A nyugati hatalmak és a bonni re- vansisták terveivel szemben már német földön is kialakult az ellensúly a demokratikus német állam személyében. Nemzeti ünnepén ezeknek a gondolatoknak a jegyében küldjük testvéri jókívánságainkat harcostársunknak, barátunknak, a másik Németországnak, a Német Demokratikus Köztársaságnak. TÓTH LAJOS Államoktól és katonai költségvetését szorítsa az évi 1750 millió font sterling alá. (Az idei katonai költségvetés meghaladja a 2200 millió fontot.) Szenvedélyes hangú vita alakult ki a vietnami háborúról. Az előta a kormánypolitika alapjait tá madó határozati javaslatokat: a „Szueztől keletre” politika feladását követelő határozati javaslatot, továbbá azt a határozati javaslatot, amely Észak-Vietnam bombázásának feltétel nélküli terjesztett határozati javaslatok i megszüntetését követeli. (MTI) Miér! halasztották el a maniiai értekezletet? Párizs — Egy hónappal az amerikai parlamenti választások előtt normális dolog, hogy Johnson elnök minden eszközzel megkísérli javítani pártjának helyzetét — írja Georges Andersen a Combat csütörtöki számában. — Ebből a szempontból kell értékelni annak a „különleges szívélyességnek” a megnyilvánulását, amelyben Cou- ve de Murville-t részesítették a Fehér Házban, valamint azt a nek, azt már ma is látni lehet, hogy a maniiai konferencia nem éri el a remélt célokat. Az eredeti tervek szerint több mint 10 országot vártak a találkozóra, amelyről azt hirdették, hogy célja; meghatározni az indokínai béke feltételeit. A találkozó állítólagos békés küldetésének azonban ellentmond az a tény, hogy a Pentagon ezekben a napokban meggyorsította a pótlólagos csapategységek Vietnamba küldését. Ilyen körülmények köKisregény — tervet, hogy ázsiai konferenciát hívnak össze Manilában, de ha i zött a japánok lemondták részvé- még nem is lehet tudni, hogy mi ! telüket az értekezleten, E kudarc lesz az eredménye a „Franciaor- i nyomán határozták el a találkozó etaft felé nyújtott kéz” műveleté-! elhalasztását október 24-re. (MTI) 22. — Amint látod. — Hát jó! — csapta fel kucsmáját feje búbjára Menyhért. — Pedig te elintézhetted volna, ha akarnád! — mondta nem kevés gúnnyal, s magára hagyta a titkárt, aki percékig ott ült a székben, s igyekezett megfejteni Menyhért fura viselkedését. Már fel is állt, hogy vészi a kabátját, s átszalad Babarczához, a mezőgazda- sági osztály vezetőjéhez, s érdeklődik a Haladás után. de ekkor jutott eszébe, hogy az osztályvezető már kint van Berényben. Verebes, a pártbizottság sofőrje kopogtatott be. — Mehetünk, Suhajda elvtárs! A kocsi kint áll az utcán. A titkár órájára pillantott. Már Berényben kellene lennie. Lesietett a sofőr után. — Ah! — legyintett, mikor becsapta az autó ajtaját. — Ha baj volna, az öreg Farkas már itt lenne! Nyugtalansága azonban még akkor sem múlt el, amikor Berényben a tanácsháza előtt kiszállt á kocsiból. Berényben is az a baj, hogy csak fél szemmel figyelték a Vörös Csillag munkáját, most aztán benn vannak a pácban. Az elnök nem bír rendet tartani. De a Haladás más. Ott az öreg Farkas, Horváth Mihály, Andrékó. Nem sokáig töprenghetett, mert a herényi tanácselnök már ott állt az autónál. * Menyhért vadul száguldott motorjával hazafelé az országúton. Máskor se valami óvatosan vezeti a gépét, de most még a gyorsabb járású autókat is sorban megelőzte. Adta a gázt, mintha versenyen robogna. — Pénz!... Pénz!... Pénz!... — lüktetett az agya, s úgy kavarogtak most e bűvös szó körül gondolatai, mint amikor a szövetkezeten átvezető csatornában fodrozódik a víz, ha jó, kiadós esőzés után megtelik. Szeretett volna ütni valahová. Mindegy, hogy hová. Hajtotta a méreg. Ügy markolta a kormányt, mintha ketté akarná Toppantani. De csak az arca mutatta ezt a kérlelhetetlensé- get. Lelkében egyre jobban úrrá lett a bizonytalanság. E bolond száguldásban köny- nyen nyakát törhette volna. Ha megcsúszott volna a kerék egy- egy répán, vagy nagyobb sárkupacon, hem tudta volna megfékezni a motort. Nem is figyelte ezeket a buktatókat. Az utóbbi hónapok balkezes vállalkozásai bosszantották. Még most se ismerte el azt, amire Horváth Mihály még a tavasz- szal figyelmeztette, hogy túlhajtotta a lehetőségeket. Szerinte csak azért nem vált be számítása, mert ellene dolgozik Mihály is. Senki se segít. Egymaga vergődik. — Nem hazudhatok! — ismételgette hangosan, valahányszor odaért a spekulációban, hogy mit mond a tagoknál?, ha. kint lesz a szövetkezetben. Már a falu macskaköves főutcáján rázta a motor. Lefogta a gázt, s a járdára kanyarodott.
