Békés Megyei Népújság, 1966. október (21. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-29 / 256. szám
1966. október 29. 4 Szombat „Az internacionalizmus zászlaja alatt” A Nagy Októberi Szocialista Forradalom fel évszázados jubileumának előeseményeképpen 25 képet magába foglaló négy tablót készített a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium történelem szakköre a KISZ Békés megyei VB támogatásával. A tablók a magyar internacionalizmus történetét szemléltetik 1917—1944-ig. A dokumentumok és a szövegek nemcsak a már jól ismert nagy történeti személyek — Zalka Máté, Kun Béla és mások — élettörténetéből merítenek. hanem idézik a Békés megyei internacionalisták — KuJScíh Gyula, Padrah Lajos és Sebes György — emlékét is. A fotókópiákat az iskola fotó- szakköre készítette. A nagy gonddal készült szemléletes anyag vándorkiállítás, a következő hetekben bemutatásra kerül a megye középiskoláiban. Viréffh Ferenc A jó kereskedőnek ismerni kell n& igényeket ! Éppen telefonált, amikor szüleire szabott irodájába beléptem. \ Íróasztalán és a fal melletti pol- i con temérdek megrendelő levél, I dosszié és számla hevert. , í — Petrovszki Pál vagyok — I mutatkozott be, miután köszöntöt- I tem, s 59 évét meghazudtoló | fürgeséggel rakta félre iratait a | székekről, hogy hellyel kínáljon. [ Közben végigjártattam tekintetem félrefésült hófehér, haján, i sötét keretes szemüvegén, kissé már megfakult kék munkaköpe- nyén, amelynek bal felső zsebé- i ben ott volt a colostok es Iceruza. S ^íinduntalan arra gon- jdoltam, mit mond el Petrovszki előtt már túlhaladtuk a 14 milliót. , Milliók és ismét milliók. Ez az ő világa, ebben él Petrovszki Pál boltvezető 29 éve. De mielőtt 1938-ban a vaskereskedői szakmát végleg élethivatásának választotta. Szegeden már jói képzett lakatos. gépész és motor- szerelő volt. Hat éve a gyulai mezőgazdaság; szaküzlet vezetője. •— Higgye el. jo érzés számom! azt a jó kereskedőnek előre kell !látnia. — Hasonló beosztásban dolgozó kollégáim közül sokan panaszkodnak a vásárlókra — mondja. — Türelmetlenek, sőt idegesek az emberek — mondják. Kétségtelenül van ilyen jelenség. - A rohanó éiet is hozza ezt magával. ; Azonban sok helyen türelmet- i lenségnek, idegességnek nevezik J a vásárlók megnövekedett igééltem. Sok fiatalnak segítettem e bonyolult szakma ismeretének a elsajátításában. Hogy a mi boltunkon belül maradjak, itt van Rostás András. Most 20 éves, Pál önmagáról, gazdag életútja- j Két evvel ezelőtt kapta meg ról — Ne haragudjon, hogy 'tudom leültetni — mentegetőzött —, de sajnos, ez a mi boltunk már évekkel ezelőtt nem felelt meg a követelményeknek. ra, hogy nemcsak önmagámért. | nyéből és ismeretéből fakadó hosszas szakmai érdeklődést is. Olyan is megtörténik, hogy a vásárló jobban ismeri az általa kért cikket, mint a bolt eladója. Ez már baj. Ma ebben a szakmában sokoldalú ismeretekkel rendelkező kereskedőkre van szükség. A középiskolák, a techszakmunkásbizonyítványát és alig 'hónap óta ő a helyettesem. ni. Rendelkezünk a legkülönbö- jzőbb kisgépekkel, lemezekkel, jcsövekkel, kerti eszközökkel, épü- ami a vásárlóknak is kényelmet- .let- és i >ú t or vasa 1 á s hoz szükséges | — jő érzés _ folytatja kis ! nikumok és sok más iskolák vaI szünet után —, hogy az igények [lósággal ontják a széles látókör- ;jelentős részét ki tudjuk elégíte- rel rendelkező embereket, ami a Alig férünk as árutól. len. Jelenleg is 5 és fél millió forint árukészlettel rendelkezünk. S amíg a múlt évben 16 és fél milliós forgalmat bonyolítottunk le, az idén egy hónappal ezPontosan, szépen, értelmesen Szakmunkás-bizonyítványukon még friss volt a tinta, úgy hallgatták igazgatójuk szavait. Az iparitanuló-intezet vezető.)« a költő szavait idézte a maguk dolgára értve; „dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes”. És még hozzátette, hogy értelemmel és értelmesen. Nem lélektelenül, „kétkarú'” gépekké szürkülve, s nem úgy, hogy mások elvegyék örömét, ízét annak, amit mi megcsináltunk. A tapasztalat késztette erre: tanúja volt, s tanítványai is tanúi voltak, hogyan törték fel az új műhelycsarnok betonját kétszer is. mert valamit mindig „elfelejtettek”. Azt is látták, hogyan megy pocsékba anyag és szerszám, mert nemtörődöm, felületes az ember,’ aki vele dolgozik. A szakoktatók újra és újra arról beszéltek a gyerekeknek: becsüljenek meg minden csavart, lemezdarabkát, mert bármit is vesznek kezükbe, abban más ember munkája, erőfeszítése, fáradozása ölt testet. Szép gondolat. És bármennyire -is természetesnek tűnik, lám egyetlen helyen is hányszor vették semmibe éppen azok szeme előtt, akik most állnak a gépek mellé. Sokszor teszünk úgy, mint a játszó gyerek: várat emel építőkockáiból. csak azért, hogy összedöntse. Munkánk nem játék: hivatás és kötelesség. Örömöt adó. semmi mással nem pótolható foglalatosság, ám igazi örömöt, alkotói elégedettséget csak az értelmes munka adhat. Ha látjuk, tapasztaljuk, munkánk hogyan ölt testet egy nagyobb alkotásban, hogyan szolgál másokat, hogyan könnyíti, gazdagítja a magunk, s a közösség életét. Az öröm ízét változtatja a csalódás keserűvé, ha azt látjuk, hogy amiért mi fáradtunk, az mások kezén selejt- té silányodik, eladhatatlan áruként raktárak polcára kerül, s ott hever, az udvarra lökik, ahol eső mossa, por takar ja be, vagy éppen szellemi munkánk eredményé, az új technológia, gép- ngz, bármi lesz feleslegessé a szervezetlenség, a kapkodás miatt. Jó érzés tudni, hőgy amit tettünk, az nélkülözhetetlen része egy nagyobb egésznek: alkatrész egy gépben, tengely a gépkocsi alatt, divatos ruha az asz- szonyokon. még jobb munkához segítő, adatokat, tényeket csoportosító összefoglalás, új konstrukciót rejtő tervrajz, s mi minden még. Nincs olyan munka, ami önmagában teljes lenne: egymásra utaltságunk, feladataink összetartozása köti ezernyi szállal a tevékenységünket a másokéhoz. És éppen ez a szál szakad el, ha munkánk értelmét veszti: ha ruha helyett csak „el fekvő” készlet lesz a textília, ha öncélú, bürokratikus az adatgyűjtés, ha a kutató vagy a konstruktőr munkáját féirete- szik, mert közben kiderült, hogy „mégis” inkább maradnak a réginél. Ahol elszakad ez a munkát munkához, tehát embert emberhez kötő szál, ött nem nehéz tetten érni a kapkodást, a rossz, megalapozatlan igényeket, szükségleteket, s lehetőségeket felületesen felmérő irányítást, szervezetlenséget. És az ilyen helyen bármennyire is erősítgetik szavakban, milyen fontosnak tartják a jó munkát, lényegében lebecsülik, semmibe veszik azt. s a dolgozó embert attól fosztják meg, ami munkája legnagyobb jutalma: az alkotás örömétől, a jól végzétt és hasznos tevékenység adta elégedettségtől. Az új gazdasági mechanizmus az értelmes munka minden feltételét kiteljesíti: a feltétel azonban nem egyenlő a megvalósulással. És a megvalósításhoz nemcsak anyagi, műszaki, hanem erkölcsi feltételek is kellenek. Légkör, amelyben ott van a hasznosság tudata, ahol minden egyes ember érzi, mert látja és tapasztalja, hogy amit tesz, amit dolgozik, hogyan illeszkedik be a társadalom együttes szorgoskodásába, s hogy éppen ezért munkája nelkülözhetetlen. M. O. cikkekkel. No persze ahhoz, nog)’ zömében ki tudjuk elégíteni a vevőket, azok igényeit, ismerni 'kell a kereslet és a kínálat szi- Igorú törvényei!. A jó kereskedőnek tudnia kell, hogy milyen igényekre lehet »sántítani egy év múlva. Nem könnyű dolog ez. A széles körű szakmai ismereten túl gazdaságpolitikai látókör is szükséges ehhez. Ha a mából az elkövetkező évek kilátó- í salt vizsgálom, bátran mondhatom, a mezőgazdasági szakboltok helyzeti előnyt élveznek. S ez abból következik, hogy az utóbbi években — de ez várható a jövőt illetően is — a párt és a kormány helyes gazdaságpolitikája megannyi módon segíti a mezőgazdaságot. a termelőket. Ez nálunk a gépesítés fokozottabb igényeként jelentkezett. S hogy a különböző gépek közül is melyek lesznek a leginkább keresettek, kereskedelemben a pult mögött eladóként dolgozókra hatással kell, hogy legyen. Sekély ismeretekkel, . alacsony képzettséggel ugyanis egyre inkább nem lehet kereskedőnek lenni. Itt került szóba a kereskedelemben még mindig ismeretes leltárhiány. — Leltárhiány? :— ismétli. — Én nem ismerem ennek a szónak a gyakorlati megnyilvánulását. Nem nevezném kereskedőnek magam, ha én leltárhiánnyal zárnék. Pedig naponként 400—500 vásárló fordul meg itt, Gyulán a mi mezőgazdasági szaküzletiünkben, ebben a zsúfplt boltban, ahol jelenleg is 3500 féle cikket tartunk nyilván. De ha már itt tartunk, legyen szabad azon véleményemet kifejezésre juttatni, hogy ideje lenne már határozottabb szankciókat alkalmazni a hiánnyal záró kereskedőkkel szemben. Ne vegye önteltségnek, de a hiánnyal záró kereskedőket nem tartom a legjobb szakembereknek. Balkus Imre TÓTH LAJOS Kisregény — 4L Gémes elindult a verandára. Kötelessége, hogy segítsen az öregnek, — Hová mégy? — kérdezte Andrékó. — Oda! — mutatott az öreg felé Gémes. Saját félelme is vitte. Ne mondhassa Józsi bácsi, hogy csak kavarni tudta a szemetet, de seperni már nem. Nagy nehezen feljutott. Az öregben feltámadt a gyanakvás. Mi lesz, ha az apadóban levő indulatot János újra felkorbácsolja? Nem tudott mit tenni, mert már zúgták is lent: — Halljuk Gémes Jánost! A lavinát elindító csapatvezető ismét elemében volt. A tömeg hangulatából úgy vélte, bizalmuk van irányában. Csakis az ő támogatásúkkal érheti el, hogy a szabályosság látszatát keltse Menyhért megbuktatásában. Most olyat keil mondania, ami a tagságnak is jó, de „felülről” se lehet belekapaszkodni. — Halljuk! Halljuk! — kiabálták mindenfelől. — Józsii bácsinak nagyon igaza van. A termés mindennél fontosabb. Mégás, e tanulságos eset hatására javaslom, hogy holnap délutánra hívjuk össze a közgyűlést. Ott aztán mindenki részvételével döntsünk a szövetkezet vezetésének további menetéről. A munka csak úgy mehet, ha az elnök bírja a bizalmat! Az öreg fellélegzett, bár átlátta Gémes fondorlatát, de a kisebbik rossz elvét vallva, azt tartotta fontosnak, hogy most mégiscsak csitítja a tömeget. Majd leszereli ő Jánost! — Ki nem ért ezzel egyet? — kérdezte az öreg. Senki se szólt ellene. Újra Gémes vette át a „vezetést”. Kinek az érdeke és miért? Már egyszer írtunk arról, hogy valakinek — vagy valakiknek — nem tetszett Békéscsabán a Március 8 téri zászlótartó sor legszélső' rúdja, a huszadik, és azonmód eltüntette, mégpedig a téren levő bokrok mögé. Nem vitte el, mert ugyebár ehhez már nem volt mersze, hiszen éjszaka is nappali világosság van a téren. Talán nem is ez volt a szándéka. Most ismét egy zászlórúd „dőlt ki”, a változatosság kedvéért a sor közepe felé valaki — vagy valakik — jóvoltából. Ügy véljük, a szándék most sem az volt, hogy elvigye a több méteres rudat. Csupán virtuskodás az egész. De vajon ez kinek az érdeke, van-e haszna belőle és ha nincs, akkor miért teszi? Miért látunk szinte nap mint nap olyan eseteket, hogy egyes „virtuskodók” szétszedik a nyilvános telefont, beverik a fülke üvegeit, derékba törik a facsemetéket, felforgatják a város díszeinek szánt virágtartókat? Ha valaki lát ilyen és ehhez hasonló esetet, vajon miért nem figyelmezteti a garázdálkodót és meddig tehetik ezt büntetlenül a „virtuskodók?” (Kasnyik) I. e. 2000—2200-ban keletkeztek a halomsírok Kétegyházán A Magyar Tudományos Akadémia tervei alapján folytattak igen érdekes halomsír-kutatást Kétegyházán. Az ásatásokat dr. Gazdapusztai Gyula, a történelemtudományok kandidátusa, egyetemi docens vezette. Kiderült többek között, hogy az alföldi' halomsírdknak semmi közük a néphagyomány szerint hirdetett törökdúláshoz, kuruc- harcokhoz. A Kétegyházán feltárt sírok ugyanis azt bizonyítják, hogy az Alföld halomsírjai időszámításunk előtt 2000— 2290-ban keletkeztek. — Most menjetek vissza a földre! Szedjétek össze a cókmó- kotokat, és holnap reggel jelentkezzék mindenki a szokott helyen! Akkorára megtudjátok a közgyűlés időpontját is! Józsi bácsi szándékával is egyezett, hogy Gémes minél hamarabb oszlásra akarja bírni a tömeget. — De mi lesz a pénzzel? — kérdezte Kutasa, aki most döbbent rá, hogy arról szó se volt, amiért iderohantak. — Az ám! — mondogatták jó páran. Az öreg elejét akarta venni egy újabb „h^kibuzdulásnak”. — Ha jónak tartjátok, személyesen járok utána! — Én bízom magában, Józsi bátyám! — nézett az öregre Gémes, már csak azért is, hogy enyhítse maga iránt. V- Mi is! — kiáltottak fel elég sokan. Egyesek már visszafelé indultak a répaföldre. Kondaes Miska fanyarul húzta el a szája szélét. A nagy dirr- durr után nem ezt várta. De majd kinyitja ó a száját a közgyűlésen! Kár volt az öreget szóhoz juttatni! Lám, Gémes is hogy megjuhádzott! Persze, ő is a koncra megy! Mindegy most már. Legyen a szépasszony szoknyája, a veszte Menyhértnek! — Csak aztán verjen ám az asztalra, Józsi bátyám! — biztatta a legutolsónak elinduló Ku- tasi.
