Békés Megyei Népújság, 1966. október (21. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-28 / 255. szám

IMS. október 28. 5 Péntek fiz analfabétizmus és a cigányok Az a hír, hogy az egyik járás­ban a sorozáson analfabéták is kerültek jócskán, nemcsak a közvéleményt, de az illető járás művelődésügyi osztályát is meg­döbbentette. Hogyan lehetséges az, merült föl a jogos kérdés, hogy olyan fiatalemberek, akik a mi társadalmunk szülöttei. 20 éves korukban írástudatlanok? Kik azok? —hangzott a követ­kező kérdés — és rá a válasz is készen volt: cigányok... „A cigányok az iskolák lum­penproletárjai” — mondotta egy nevelő. Valóság, hogy társadalmunk­ban igen nagy gondot okoz a ci­gány tanulók rendszeres iskolába járatása. Erről számtalan végre­hajtó bizottsági ülésen hangzot­tak el már észrevételek. Mi tu­lajdonképpen. a reális helyzet? Induljunk ki először is az ott­honi környezet tanulmányozásá­ból. Egy pedagógusnak sem kell különlegesen bizonyítani, hogy az „otthonról jól eleresztett” gyermekekkel általában semmi különösebb probléma nines az iskolában. Mit jelent az, hogy „jól eleresztett?” Ha egy gyer­meknek nyugodt otthona van, rendszeresen étkezhet, tisztál­kodhat, tiszta ágyban és nyugod­tan aludhat; ha a szüleitől azt látja, hogy pontosak a munká­ban, s erkölcsösen élnek minden vonatkozásban — ezzel a gye­rekkel a pedagógusnak csak úgymond hétköznapi gondjai vannak. A cigány gyermekek túlnyomó többségükben ilyen otthont csak hírből ismernek. Az otthoni környezet igen sok he­lyen aparchikus állapotokat tükröz. (Tisztelet a, sajnos, igen kevés kivételnek.) A cigány gyermek tehát innen indul el az iskolába. Sokszor azonban el sem jut odáig, és akkor jön az első felszólítás az igazolatlan mulasztásért, aztán a büntetés a szabálysértésért, amit a szülők úgysem fizetnek meg... A pedagógusok, enyhén szól­va, félnek attól, hogy osztályuk­ba cigány tanulók kerüljenek, mert rontják a hiányzási sta­tisztikát, a túlkorosok statiszti­káját, s növelik a bukott tanu­lók számát. Egy-cgy ilyen rossz családi környezetből származó gyermek nevelésére sokkal több energiát kell fordítania a neve­lőnek, mint akár másik húsz gyermek nevelésére. Még azok a cigány tanulók, akik napközisek, inkább eljárnak az iskolába. Fő­leg azért, mert ott nap mint nap meleg ételt kapnak. Ezek a tanulók el is sajátítanak valamit az írás, olvasás és a számolás tudományából az órákon és dél­után a napköziben. Viszont va­lamennyi cigány tanuló számára képtelenség napközis ellátást biztosítani, hiszen legtöbbjük szülei egészségesek — inkább sokuknak a munkaerkölcse a beteg. Az alapvető hiba a ci­gány tanulók helyzetét vizsgálva abban a kettősségben található, amely a szülői ház és az iskola között van. Mi nyíltan csinálunk cigány- kérdést; nem hallgatjuk el, hogy egyelőre komoly gondot okoz társadalmunknak, hiszen bizo­nyítja ezt az c probléma körül kavargó viták sokasága is. Az embert emberré a rendszeres munka tette és teszi ma is. Nem lehet Közömbös számunkra, hogy mivé válik az újabb és újabb generáció pedagógusaink keze alatt. Komolyan kell kezel­ni ezt az élő problémát, s szívós felvilágosító munkával, meggyő­zéssel kell utat találni a cigány szülőkhöz, hogy beleolvadja­nak a hétköznapi rendszeres al­kotó munkába, s gyermekeiket becsületes, iskolázott emberekké neveljék. Szívós munka kell eh­hez, de hiszen társadalmunk­ban már sokkal nagyobb gon­dokat is megszüntettünk. Ternyák Ferenc Egy anya közvetít Megegyeztek a szülők — megszületett a határozat az állami gondozás megszüntetésére Lapunk október 7-i számá­ban a Gyűlölködés áldozatai címmel cikket jelentettünk meg I. L. két leánygyermekének ál­lami gondozásba vételének kö­rülményeiről. Október 17-én az apa és az anya, továbbá Ve­csernyés Mátyásné és Knyihár Jánosné megjelent a megyei ta­nács végrehajtó bizottságán és dr. Sulyák István főelőadó je­lenlétében megegyezett abban, hogy az apa minden hónap második és negyedik vasár­napján 13—18 óráig meglátogat­hatja gyermekeit Vecsernyés Mátyásné lakásán. Vecsernyés Mátyásné az V. kerületi nóta- nács megbízottjaként kapcsoló­dott be a családi ügy rende­zésébe. A szülők a társadalmi szer­vek segítségével egyeztek meg, így dr. Kertész Márton, a me­gyei tanács vb elnökhelyette­se október 20-án aláírta a ha­tározatot, melynek alapján 1966. október 22-én megszüntette az állami gondozásba vételt s az anya ezen a napon gyermekeit haza is vihette a gyulai gyer­mekvédő otthonból. A két gyermek azóta édes­anyjával él Békéscsabán. Gombász voltam Wlozoborémfhen — A gombaszaikértöt kere­sem... — Szerencséje, hogy eszébe jutottam. Ha ezt a gombát el­fogyasztotta volna, néhány órán belül valamelyik kórház vette volna állományba... i _________________________________ Az öreg ismét csak kérdezett; — Kié ez a szövetkezet? — Ágoston Menyhérté! — vágta rá egyből Kutasi. — Nem a tietek? — kérdez­te vissza az öreg. — Csak szeretnénk, ha a mi­enk volna — kiáltott fel Kiss Bálint. — Pedig ez a szövetkezet nem egy emberé — hangoztatta Szarka is. — A mienk! Persze, hogy a mienk — hajtogatták egyre többen, mintha csak a közöst kellene megvédeni Menyhérttől. Ezekre a követelésekre Gémes is megremegett. Nem is merte volna hinni, hogy ezek az embe­rék ennyire magukénak érzik a szövetkezetei. Az elmúlt hó­napok elkeseredett pillanataiban gyakran forgatott olyasmit a fe­jében, hogy könnyen szétmenné­nek ezek, ha volna, aki kezde­né. Néhány év így átformálta volna őket? A termés kié? — faggatta a lá- zongókat az öreg. — A mienk — vágták rá szinte egyszerre. — Akkor meg miért nem akarjátok megbecsülni, ami a tietek? Erre se felelt senki. Az igaz szó lefegyverezte őket. Végül Kondacs Miska szólalt meg, mert attól félt, hogy az öreg eltereli a figyelmet Meny­hértről. Valóban ez volt a szán­déka. Meaőberényben a Kossuth té­ri gyógyszertárban folytattuk ezt a beszélgetést Nádházi Já­nos vezető gyógyszerésszel. — A község határában sok a gomba és azt hiszem, monda­nom sem kell, hogy milyen so­— Arra feleljen, mi történik az elnökkel? Józsi bácsi válaszra se mél­tatta. — Jövőre is enni akartok? Vagy nem? — kérdezte az öreg. Csend. Józsi bácsi úgy érezte, hajlani kezdenek a „gőzösök”. Már nem kérdezett. — A munkát nem szabad ab­bahagyni! Azon később is vi­tatkozhatunk, ki volt a hibás, ki nem! De ami a miénk, azt men­teni kell! Gémes, ahogy észrevette a tö­meg izzásának csillapodását, éle­dezett. Minél hamarabb szét kell oszlatni őket! Nem kétsé­ges, hogy ez a délután Meny­hért helyzetét alapjaiban ren­gette meg. Félig már célt ért. Az utolsó szót majd a közgyű­lés mondja ki. Odasúgta Andrékónak: — Össze kell hívni a tagságot hamarosan! — Azért akarta er­re bírni a titkárt, mert abba nem kapaszkodhat senki, ha a többség úgy kívánja, hogy ott váltsák le. De ennek a cilibuli- nak minél hamarább véget kell vetni! ' — Pár napon belül — felelte Andrékó, akinek a lelkiismere­tét úgy nyomta ez a lázongás, mint a nagy kánikulai hőség a tüdejét aratáskor. Most ismerte fel teljes egészében a maga fe-! lelősségét is. (Folytatjuk) kan szeretik. Sajnos, sokan nem tudják megkülönböztetni az ehető gombát a mérgestől, sze­dik, viszik haza és azután a sajtóból értesülünk arról, hogy... — Mezőberenyben is volt mérgezés? — Tizenegy éve lakom a köz­ségben, de nem emlékszem arra, hogy valaki is mérges gombát evett volna, illetve gombamér­gezés miatt beszállították volna a kórházba. A gombával nem lehet tréfálni — mondja Nád­házi János —, ismerni kell a különböző fajtákat. % nem lehet akármelyiket elfogyasztani. So­kan azt mondják, hogy az „ezüstkanál-próba” eredményes, a segítségével meg lehet álla­pítani, hogy melyik gomba ehe­tő. Ez nem igaz. A gombák ehe­tőségének a megállapításához alapos tudás szükséges. A mér­gezések elkerülése végett három tanfolyamon képezik ki azo­kat, akiknek valami közük van a gombához. Azoknak a be­gyűjtőknek. akik a gombasze­déssel foglalkoznak, huszonnégy órás tanfolyamot rendezünk, a természetbarátok, erdészek, egészségőrök részére pedig hat­vanórás tanfolyamon adunk alapos ismertetőt a gombákról. — Jönnek a gombaszedők? — Egyre többen rájönnek ar­ra, hogy nem érdemes gombát fogyasztani anélkül, hogy szak­értő meg ne nézte volna. Egy nagyon jó tanácsot tudok adni a gombaszeretőknek: a szedett gombát két órán belül fogyasz- szák el. Ha később fogyasztják még az ehe;ő gomba is okozha1 mérgezést... O. L. Mi és az ősz Drezdában írta és fényképezte: Sass Ervin A harmadik drezdai napunk jól kezdődött. A csoport egész dél- előttje szabad, és siet mindenki ajándékot vásárolni az otthoniak­nak vagy meglepni saját magát olyasmivel, ami itt más, talán Herr Graf tánctermében. Ott volt a két klub egész vezérkara, a vá­ros kulturális életének több rep­rezentánsa. A sztereolemezjátszó hangszóróiból pattogó ritmusú csárdásmuzsika szállt elénk, minl­Mcgcsodáltuk a híres Semper Operát is. szebb is, és persze-persze: ol­csóbb... A lányok a Centrum Áru­ház kozmetikai osztályán sürgö­lődnek, kutatnak, keresnek: lak­kot, kőpúdert, hajcsavarót, rúzst, kölnit... Még ma is mesélik, hogy ha az otthon, a haza üdvöz­letét hozná... Vacsora után felszabadult jó­kedv, vidámság mindenütt, majd elsötétül a terem és a sárga-feke­ték mókamestere, Klaus-Peter A' régi tanácsház. ma munkásmozgalmi múzeum. Roszipál Nóra volt a legügyesebb, a kis Apáti, a Bandi pedig csodá­latos, hófehér nylon inget vett, igaz, hogy egy-két számmal na­gyobbat a kelleténél, de majd be­lenő a nyaka, vigasztalták a fiúk. A hajnalig tartó verseny izgal­ma lassan múlt. A délelőtti sétát, Schaarschmidt levetíti Békéscsa­bán készített színes filmjét. Óri­ási sikere van, a csabai fiúk há­romszoros hipp-hipp, hurrá !-val köszöntik, és a levegőbe dobálják, I aztán... aztán felcsendül egy polo- ! néz, Jürgen Pilling és Felczán I Marika az első pár, Felczán Béla Az új Drezda egyik arca. városnézést és ajándékvásárt dél­után pihenés követte, majd hat óra tájban a Hansa Hotel előtt gyülekezett a társaság, hogy Herr trafóknál búcsúlátogatást te­gyünk. Szeretetteljes fogadtatás A Sárga-Fekete és a Serenade-klub tagjai, hatalmas hidegtálak, kü­lönös ízű német borok és sö­rök várták a csabai táncosokat \ 1 és Heidi Pilling a második, és jön mindenki, a közös tánc elragadó hangulata felejthetetlen. Csak egy magyar kislány marad könnyes szemmel az asztal mellett: Csáki Mici, mellette a „mannschaftska- pitän”: Nyíri mester, hogy vi­gasztalja és mosolyra bírja. Az éjfélt ezen az estén senki sem vette észre... (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents