Békés Megyei Népújság, 1966. október (21. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-26 / 253. szám

1966. október 26. 5 Szerda Kétszázmillió forint áruházak építésére A Belkereskedelmi Miniszté­rium a harmadik ötéves tervben csaknem 200 millió forintot fordít áruházak építésére. Az augusztus óta nagy siker­rel működő Csepel Áruház után megnyílt Szegeden a Tisza Áru­ház, majd rövidesen a tatabányai áruház is a vevők rendelkezésére áll. Miskolc 8 ezer négyzetméter, Székesfehérvár, Zalaegerszeg és Kaposvár négy-négyezer négyzet- méter, Szekszárd pedig 2500 négy­zetméter alapterületű áruházat kap 1970-ig. Még ebben az öt­éves tervben megkezdődik Eger­ben, Pécsett és Szolnokon hason­ló nagyméretű áruház építése. A jövő év elején megkezdődik a Corvin Áruház belső rekonstruk­ciója, amit a nagy üzlet részle­ges üzemelése közben két év alatt végeznek el. Az Otthon Áru­ház 1300 négyzetméternyi terület­tel bővül. A harmadik ötéves terv végéig öszesen több mint 40 ezer négyzetméterrel gyarapodik az áruházi hálózat. A minisztérium ezenkívül anyar | gi segítséget ad a tanácsi szervek- j nek a dunaújvárosi vegyes, va- j lamint a salgótarjáni és a nagy- kanizsai ruházati áruházak építé- i séhez. Saját erőből a tanácsi ke- reskedelerti is sok helyen — pél- j dául Kazincbarcikán, Esztergom- j ban, Vácott, Mátészalkán, Kör­menden létesít 800—1000 négyzet- méter alapterületű áruházakat, j (MTI) író—olvasó-találkozó és liöny vkiállítás Mezőkovácsházán Mezőkovács-házán, október 28- án,> pénteken esté 7 órai kezdet­tel a községi pártbizottság a Kos­suth Könyvkiadó Békés megyei ki rendeltsége, valamint a járási könyvtár könyvkiállítássail egy­bekötött író—olvasó-találkozót rendez a kultúrházban. Ez alka­lomra meghívták Makai Györ­gyöt, az Egyiptomi tavasz, Itt a Szabad Európa, A vörös farka­sok, Ki volt dr. Sorge?, Vietnam és más könyvek szerzőjét. A kiállításon bemutatják a Kossuth Könyvkiadó gondozá­sában megjelent legújabb köny­veket. A tél küszöbén az építőiparban a téli idényben előirányzott ten­nivalóit,- a körülményekhez al­kalmazkodó technológiai köve­telményeket, a szükséges felsze­relések, berendezések, anyagok és szerkezeteik biztosítását, a téli időszakban elérhető termelési ér­ték, valamint a foglalkoztatható létszám megállapítását. Az idei terveket összeha­sonlítva az előző évek adataival, kitűnik, hogy míg december ele­jétől március végéig az 1963—64- es idényben 51 milliós programot teljesítettek, a most következő télen több mint 77 milliós az előirányzat. Ugyanakkor az egy dolgozóra jutó termelési érték a korábbi időszakban 26 ezer fo­rint volt, most pedig 42 ezer fo­rintot terveztek. Nehezíti a progf ram teljesítését, hogy az idei tervfeladatok a téli munkaterület szempontjából kedvezőtlenebb építkezéseknél valósulnak meg, mint a korábbi esztendőkben. Az úgynevezett átmenő munkahe­lyek teljes kiviteli összege is ke­vesebb az idén. Nincsenek olyan nagyszabású munkák, amilyenek például a Békéscsabai Konzerv­gyár vagy az Orosházi Üveggyár építkezései voltak korábban. A munkahelyek száma viszonylag nagy, ezért télire a jelentősebb építkezéseknél bázismunkahelye­ket alakítanak ki: ilyen például a békéscsabai forgácsológyár, a Kazinczy utcai lakásépítkezés, vagy a Szarvasi Felsőfokú Me­zőgazdasági Technikum munká­latai. A kedvezőtlen adottságok ellenére az 1967-es év első ne­gyedére aránylag jelentős terme­lési értéket, az egész évi terv több mint 18 százalékát irányoz­ták elő. Mindezzel egyidejűleg a ter­melési munkák felmérésénél fi­gyelembe vették a rendelkezésre álló munkaerő lehető maximális foglalkoztatását. Arra törekedtek, hogy az építőipari dolgozók mi­nél több lehetőséget biztosítsa­nak. Így például az építőipari vállalatnál januárban a dolgozók 70 százalékát, februárban 80 szá­zalékát, márciusban pedig a tel­jes létszámot kívánják foglalkoz­tatni abban az esetben, ha a napi átlaghőmérséklet nem süly- lyed tartósan —5 fok alá. Felmérték a feladatok­hoz szükséges . tüzelőanyag, gépi fűtő- és egyéb berendezés felhasználását is. Már az őszi munkákat úgy szervezték, hogy ahol lehet, a nyílászáró szerkeze­Az esővel, hóval, fagy-. gyal járó téli időszak mindig kritikus hónapjait jelenti az épí- tőmunkának. Ez a fogalom, hogy „téliesítés” azonban már hosszú esztendők óta közismert, de egyik évről a másakra fejlődő eredményeket jelent. Az ÉM Bé­kés megyei Építőipari Vállalata és a tatarozó vállalat a szakszervezeti bizottságokkal kö­zösen készítették el az 1966—67. évi téliesítéssel kapcsolatos teen­dők felmérését és az előző évek tapasztalatainak figyelembevéte­lével állították össze a vállalat terveit. Biztató vonást jelent, s örven­detes dolog, hogy ezeknél a ter­veknél új szemlélet kezd ki­bontakozni. Egyrészt a mind fo­kozottabb előrelátás, a jövő év első negyedének célszerű munka- szervezése, másrészt pedig a közgazdasági szemlélet. Nemcsak a dolgozók foglalkoztatására gon­dolnak, hanem a vállalati fel­adatok gazdaságos, minél kisebb önköltségű teljesítése, a munka minőségének biztosítása a téli időszakban is: ez az alapja a téliesítési terveknek. A progra­mok nragukba foglalják a külön­böző építkezések munkálatainak veranda lépcsőjénél. Legjobban ő is szeretett volna felmenni Miskáékhoz, de nem mert. At­tól tartott, a tömeg visszaszólít­ja. — Menyhért! — felelte Mi­hály. — Le vele! — rikkantotta el magát Kondacs Miska. Most érezte, hogy eljött az ő ideje. — Le vele! Le vele! — kezd­jék kiabálni mindannyian a ve­randát félkörben 'körülfogott zendülők. Még a jószággondozók és más1, odakíváncsiskodó tagok is ezt kiabálták, mert a répások olyan haragosan néztek rájuk, hogy kénytelenek voltak velük har­sogni. Juhos és Fekete Andrókó mellé húzódott. Eddig még nem vették észre őket, hogy a rak­tárajtónál szoronganak. Már Hajdú is fent volt a ve­randán. Gémes lúdbőrös háttal figyel­te. milyen gyorsan változik az emberek hangulata. Pár nappal ezelőtt még eszükbe se jutott volna, hogy így tüntessenek, hőbörögjenek. Nemrégiben még Hajdú is azt mondta, makor megpedzette neki, mellette szól­na-e, ha a következő közgyűlé­sen követelné Menyhért leváltá­sát, hogy vigyázni kell, nehogy a kezdeményezőkre süljön visz- sza a puska. Most meg? Már nem is törődik vele. De nemcsak Hajdú. Egyik se. Akár el la mehetne haza ő, aki nélkül ide se merészkedtek volna. Talán ez is lenne a legjobb, ha most visszasettenkedne a biciklijé­ért, s itt meg marjáji agyon az elnököt. Az egyre parazsasabb hangulatban most már örült is, hogy kicsúsztak a kezéből. And- rékó lehet a tanúja, hogy ő meg akarta fékezni ezeket. Az azért piszkálta, hogy azok rikácsolnak legjobban a falkában, akik ed­dig alig-alig merték kinyitni a szájukat, ha szemtől szembe be­széltek Menyhérttel. „Mint az állatok!” — gondolta, s telje­sen kiábrándulva a zajongókból, hallgatta, mit akarnak Horváth Mihállyal. Azzal, aki eddig is becsülettel mellettük volt. Andrékó se mert a tömegbe menni. Holtra vernék, ha csití- tani próbálná őket. Pedig vala­mit tenni kell! Tanácstalanul figyelte ő is, ami alig negyven­ötven lépésnyire történik, s kí­sértetiesen felrémlett előtte an­nak a november eleji napnak a képe, amikor a földjüket visz- szamérni akaró tagok tüntettek ugyanezen a helyen. Azokból most alig látott néhányat. Kuta- sira és Keresztesre emlékezik, hogy itt voltak. Hajdú akkor még nem volt tag. Ez a piszok Kondacs Miska is akkor úgy la­pított, mint a fába szorult féreg, de másnap klkarózta a földjét. Most meg egyre jobban ő a ve­zér. (Folytatjuk) tek és legalább az egyrétegű üvegezés elkészüljön. Ugyanis a téli időszakban az épületek bel­ső terében mód nyílik a válasz- falazási. burkoló-, vakolási és sze­relőipari munkákra, s még ki­sebb lemaradásokat is pótolni lehet. A tatarozó vállalatnál 310 épí­tőipari munkáslétszám mellett az első negyedévben — ha a hő­mérséklet mínusz 5 Celsius alá nem süllyed —• a téliesítési terv alapján 24 munkahelyen körül­belül 230 dolgozót tudnak foglal­koztatni. Ezenkivül 40 segédipari, és 40 ipari forgalmi állomány­ban levő dolgozónak biztosítottak a munkafeltételei a téli időszak­ban is. A fűtésekhez megfelelő mennyiségű vaskályha és több olajtüzelésű hőlégfúvó áll rendel­kezésre. A téli felkészüléshez tartozik az is, hogy — a szak- szervezeti aktívák bevonásával — megtervezik a téli pótszabad­ságok kiadását. az esetleges fagyszabadságra küldendő dolgo­zók kiválasztását, figyelembe véve a vállalatnál eltöltött mun­kaviszony idejét, folyamatossá­gát, az illetők munkafegyelmét, a szociális körülményeket. Válla­lataink tehát mindenben arra törekszenek, hogy a téli munkák szervezését az eddigieknél is kö­rültekintőbben, és célszerűbben oldják meg, felhasználva a ko­rábbi esztendők tapasztalatait. Vajda János Mi és az ősz Drezdában írta és fényképezte: Sass Ervin O Az ősz felejthetetlen volt, s az ílmény is, melyet Drezda, ez a poraiból feltámadt ősi német vá­ros nyújtott nekünk, messziről jött utazóknak. Történetünk rö­állomás, az Elb? völgyének gyöngyszeme, integettünk és az expressz tovább robogott. Drezda, Hauptbahnhof. A pá­lyaudvar magascsarnokába futunk Bad Schandau vid és mostanában már szokvá- | nyos is: a Balassi Táncklub 16 j tagja 5 napra Drezdába utazott, I hogy visszaadja a drezdai sárga­feketék békéscsabai látogatását. Mert aki még nem tudná, két hí­res táncklub működik a szász ki­rályok valamikori fővárosában: a Sárga-Fékete (ők jártak Csabán a nyár elején) és a Serenade, akik most szintén vendéglátóink lettek, mert mindkét klubot az NDK volt táncbajnoka: Werner Graf vezeti, tanítja. Herr Graf remek táncpedagógus, csupa rit­mus ember, és kitűnő szervező, bár ez, német barátainkról lévén szó, nem meglepő. Az útinapló azonban nem kez­dődhet a megérkezéssel, hiszen addig is özön esemény. kaland, érdekesség történik. Hogy mi is van egy ilyen nagy utazás mö­gött, mennyi előkészület, izga­lom, azt hárman tudták igazán a kis csoportból. Szemenkár Má­tyás. a csoportvezető, Nyíri Lajos, a klub vezetője, a „mannschafts- kapitän”, és jómagam, akinek semmi más dolgom nem volt, mint mindig többet látni, többet ■rögzíteni, hogy itthon, az élmé­nyek idézésekor teljesebb legyen az öröm. " Az októberi ősz már Békéscsa­báról arany színekkel küldött utunkra, Pestig a Wiener Walzer, onnan pedig a Pannónia Expressz, röpítette a jókedvű gárdát Pozso­nyon, Brnón. Prágán át Drezda felé ... Tizenhat óra a Pannónia Expresszen nem gyerekjáték, fő­leg, ha a hálókocsit csak mesí- sziről látjuk, de ki törődött a fá­radtsággal? Október 6-án reggel 6 órakor már Decinben, a cseh­i reggeli fényei. | be. Herr Graf és munkatársai j várnak. A viszontlátás szép per- I cei ezek, aztán az állomás klub­jába megyünk, ahol a Sárga-Fe­kete és a Serenade-klub táncosai­val borulnak össze a csabai lá­nyok, fiúk. Nyoma sincs az egy­A szovjet hősök drezdai emlékműve. napos utazásnak, s később, ami­kor szálláshelyünkre autózunk, már a városra kíváncsi mindenki. Gyors ebéd a hazaiból, és a kö­zeli Einheit-platzon felszállunk egy 6-os villamosra. Irány a Post­Barátkozunk és megértjük egymást. szlovák határállomáson vesztegel­tünk, húsz perc múlva pedig megcsillant mellettünk az Elba. Versenyt futott velünk és merész kanyarjait követve lassan kihá­mozta túlsó partját a reggeli köd­ből. Bad Schandau, az első német platz, a Zwinger. a Sempe - Opera, a Hofkirche, és a gyönyö­rű újváros. Lesz-e időnk mind végigjárni — öt nap alatt? Arany színekkel fogadott ben­nünket az ősz Drezdában is. (Folytatjuk) l

Next

/
Thumbnails
Contents