Békés Megyei Népújság, 1966. október (21. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-23 / 251. szám
- 566. október 23. 7 Vasárnap r Hogyan tovább a legelőgazdálkodásban? Oűlyos köteteket tenne ki az ^ a sok írásbeli és szóbeli beszámoló, különböző bizottságok jegyzőkönyve, határozati javaslata, ami a megye legelőgazdálkodásának javításáért elhangzott, leíródott az utóbbi években. Az eredmény azonban nem sok. A megye 90 ezer hold legelőjéből mindössze 7500 hold az, amely már eléri, megközelíti a kívánt szintet Az ossz rét és legelőből 6100 hold van fásítva, azaz szélvédő erdősávval beültetve s mintegy 4000 hold van öntözésre berendezve. Ahhoz mérten, hogy a huzamosabb idő óta tartó takarmánygond útját állja az eredményesebb állattenyésztésnek, hogy a legeltetés biztosítja a legolcsóbb táplálékot és a legegészségesebb életmódot — a növendékállat-ne- velés el sem képzelhető e nélkül — nagyon kevés ez. Kiket lehet okolni a legelők jó részének kétségbeejtő állapotáért? A megyei Népi Ellenőrző Bizottság által rendezett ankéton dr. Gruber Ferenc is és még többen is az eddigi felfogást jelölték meg a legelő- gazdálkodás gyorsabb fejlődésének legfőbb gátjaként. Deák Antal, a megyei állattenyésztési felügyelőség vezetője elmondotta, hogy az FM egy nemrégiben kiadott statisztikájában kimutatta, hogy hazánkban csaknem annyi az erdő, mint a rét és legelőterület. Nagyobb hasznossága azonban nem az erdőnek, hanem a legelőnek van, annak ellenére, hogy megyénkhöz hasonlóan, jórészt máshol is primitív gazdálkodást folytatnak rajta. Az erdő- gazdálkodás hatalmas szervezettséggel, mérnökök, technikusok, szakemberek egész hadával, korszerű gépek sokaságával folyik. Ezzel szemben a legelőgazdálkodásnak nincs önálló, felelős irányítója, gazdája sem országosan, sem megyei szinten. Névlegesen ugyan van ipegyei legelőgazdálkodási felügyelő és szaktanácsadó. Ok azonban főfoglalkozásuk mellett gondolatban is keveset tudnak törődni a legelőkkel, újabb legeltetési társulások szervezésével, a már meglevők gondjaival. A járásokban szintén másod-, de inkább harmadrendű feladatként kapta egy-egy előadó a legelőgazdálkodással való törődést. Csoda-e, hogy csigalassúságú a fejlődés? Mi több, helyenként inkább visszafejlődés mutatkozik. Deák Antal elmondotta, hogy régebben a 2100 holdas mezőgyáni legelőn 2000 körüli szarvasmarha legelt egész nyáron át, most 350 sem talál elegendő füvet |o és Jtözepes legelő — a hasznosítás megvizsgálásával megbízott Népi Ellenőrzési Munkabizottság szerint — csak mintegy 10 ezer hold van megyénkben. Gyenge, vagyis javításra szorul 69 ezer hold. Kik és hogyan javítsák ezt meg? Az ankéton egybehangzó vélemény volt az, hogy a legelőgazdálkodást csak akkor lehet kizökkenteni a jelenlegi, szinte megmerevedett holtpontjáról, ha a legelők 60—70 százalékán, vagyis a széjjeltagol- tabb részeken társulások alakulnak. A csabacsűdi társulás már az első évben reményen felüli eredményeket ért el. Ezért serkentő a példája. Csakhogy a társulásokkal kapcsolatos eddigi felfogást is meg kell változtatni. Például a csabacsűdi is kapott egymillió forint állami dotációt. De ennek az összegnek a felhasználása szigorúan kötött. Nem építhet belőle öntözőcsatornát, nem vásárolja hat gépeket, műtrágyaszórót és talajművelő eszközöket. Mindössze két lova van az 1578 hold legelőhöz és a 90 hold szántóhoz. Hasonló helyzetben van a gyulai társulás is. További megváltoztatásra váró felfogás az is, hogy a dotáció egy részét csak a 20 mázsán felüli fűtermést adó legelőkkel rendelkező tsz-ek kaphatják. Nyilvánvaló, hogy azokra a területekre, amelyekre nem érdemes, kár volna műtrágyát szórni, költséget, munkát fordítani. Azonban vannak olyan legelők is, amelyek csupán az elhanyagoltság miatt nem teremnek. A jövőben ezekre is gondolni kell. Frankó János megyei főállattenyésztő szerint állítólag készül egy olyan rendelkezés, amely a borjúszaporulat alapján ítéli majd oda az állami dotációt. Ez lenne a helyes, hiszen a legelő- gazdálkodás megjavításának az a célja, hogy növekedjen a hús- és a tejtermelés. A legelők hasznosítását alapos részletességgel és szakszerűséggel felmérő Népi Ellenőrzési Munkabizottság szerint a jelenleginél nem lehet tovább növelni az állatállományt addig, amíg gyökeres változás nem áll be megyénk legelőgazdálkodásában. Az 1963. évi 4,6 mázsáról ugyan 7,1 mázsára növekedett a legelők fűhozama, de ez még nagyon messze van az elérhetőtől és a szükségestől. Az 1578 hold csabacsűdi legelő a társulás megalakulása előtt mindössze 7261 mázsa szénaértéket termett, az idén pedig 18 483 mázsát. Ez a példa is követeli azt, hogy mielőbb társulások irányítása alá kerüljenek a legelők, mert az eddigi gyakorlat az, hogy a legelő nem képez önálló üzemágat a termelőszövetkezetekben s ezért csak addig törődnek vele, amíg legeltetni lehet rajta. Ez a gyakorlat tűrhetetlen. égt >1 A legelővel, a pásztorokkal, a pásztorutánpótlással való nemtörődömség számos jelébe ütközött a Népi Ellenőrzési Munka- bizottság a 19 vizsgált termelő- szövetkezetben és a négy állami gazdaságban is. Többek között tíz szövetkezet legelőjén nincs pásztorbódé. A vízszivattyúmotor csaknem minden legelőről hiányzik. Ez azzal a veszéllyel jár, hogy vagy nem jutnak elegendő vízhez, vagy csak állott, poshadt- hoz az állatok, mert szinte lehetetlen, hogy egy 150 darabból álló gulyának a pásztorok minden itatáshoz 900 vödör friss vizet húzzanak fel. Az sem szokás mé| hogy a legelőt közvetlenül a 1 geltetés befejezése után, vagyis, ősszel ápolják. Az őszi alapműtrágyázás ugyanis közvetlenül a letakarító kaszálás, a boronálás, küllőskapázás vagy talajszellőztetés után lenne a legeredményesebb. Arról ne is beszéljünk, hogy az összegyűlendő víz többek között addig áll a gyepen, amíg le nem szivárog vagy el nem párologtatja a nap melege. A zzal kezdtük ezeket a soro" kát, hogy köteteket tenne ki a megye legelőgazdálkodásáról elhangzott és leírt sok beszámoló, jegyzőkönyv és határozati javaslat. Azonban olyan mélyreható részletességgel és szakszerűséggel, mint ahogyan most a Népi Ellenőrzési Munkabizottság foglalkozott vele, még nem került eddig papírra. A felsorakoztatott tények és javaslatok, intézkedések egész sorát követelik s elsősorban a felsőbb irányító szervektől, mert az eddigi felfogások, a kevés és kötött felhasználási lehetőséget biztosító dotációk, a legelemibb felszerelések és felelős irányító szervek hiányában évszázadokig sem változik meg a legelők sivár állapota. Kukk Imre Árvíz—veszély nélkül Zsadányi hírek Mindössze két hónapja van Zsadányban Molnár Piroska gyakornok, aki az idén végzett az Orosházi Mezőgazdasági Technikum takarmánygazdálkodási szakán, a Búzakalász Tsz- ben viszont már megtalálta a helyét. Nagy örömmel mutatja meg a tsz-be érkező vendégeknek a baromfinevelő telepet, melyért ő 3, felelős. Itt összesen 11 ezer csirkét gondoznak. Ezenkívül a termelőszövetkezet 45<X> gyöngyöst nevel és 20 ezer pulykát, melynek elszállítására a közeli hetekben kerül sor. Molnár Piroska rendszeresen kijár a telepre és az üzemegységekbe. Hol kerékpárral, de ha esős idő van, a ló hátára is felül. Becsülettel teljesíti feladatát, s többek között elmondja a gondokat is. Nagy a helyhiány a szövetkezetben, ezért még a magtárpadláson is elhelyeztek 4 ezer csirkét. A szövetkezet évente csaknem 100 ezer baromfit ad át. • Épül, szépül, fejlődik a község. Az idén a törpevízmű építésére tartalékoltak 286 ezer forintot. A községi tanács egy nevelői lakás vásárlásához 35 ezer forinttal járult hozzá. Ezenkívül a községi könyvtár gyarapítására és a sportfelszerelésekre egyenként 5 ezer forintot biztosított. Elkészült a távlati terv is, mely szerint 1967-ben 200 ezer forintot tartalékolnak ugyancsak a törpevízmű építésére. Ezenkívül fogorvosi lakásra 150 ezer forint jut. A törpevízmű 1970-ben épül fel, s tervezik a falu öregjei részére egy szociális otthon létesítését az eddig kihasználatlanul álló Fan- csikal kastélyban. Marik Mária Október 13-án, csütörtökön, a kora reggeli órákban a Sarkad melletti Gyepes-csatorna fekete-éri szakaszán a víz a töltés koronáját ostromolta. Hajnali két órától már harmadfokú volt a védelem. A felázott dűlőutakon hosszú sorban érkeztek a pátrialemezekkel, hídelemekkel és más műszaki felszerelésekkel megrakott teherautók. A „vezérkar” sátrában percenként cseng a telefon. A csatorna több pontján felállított nagy teljesítményű szivattyúk teljes erővel dolgoztak, hogy minél több vizet juttassanak a csatornába. Igen, a csatornába, mert nem veszélyezteti a sarkadi Lenin Termelőszövetkezet földjét a víz; nem igazi az árvízveszély — mindez csak jól megszervezett gyakorlat. A Körösvidéki Vízügyi Igazgatóság tartott ár- és belvízvédelmi gyakorlatot Sarkad térségében. A nagyszabású gyakorlat célja, hogy a valóságos helyzetekhez hasonló körülmények között próbálj^ ki az árvízvédelmi felkészültség hatékonyságát, szervezettségét. Csatornaelkötés pátrialemezekkel, a nyúlgátépítés különböző módjait, töltésvédelemmel kapcsolatos munkálatokat végeztek el sikeresen az összehangolt műszaki alakulatok. A gyulai kórház egészségügyi dolgozói a helyszínen nyújtanak elsősegélyt a sérülteknek. A mesterségesen felduzzasztott Fekete-éren előkészülnek a csatorna elzárásához. Fotó: Esztergály
