Békés Megyei Népújság, 1966. október (21. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-22 / 250. szám

1466. október 22, 3 Szombat Tótkomlóst kabátok Elmosott egy falut az ország minden táján az ár A Tótkomlósi Férfi és Női Szabó Ktsz híre és gyártmányai már régen túljutottak nemcsak a község, hanem a megye határain is. A közelmúltban például fiú­kabátokra kaptak 2500 darabos megrenedelést. Ezer darabot Győr és Veszprém környéki bol­tokban lehet majd megvásárolni, 600 kabát Szombathelyre kerül, míg 900-at Szeged, Baja és Bé­késcsaba boltjai kapnak. Az első szállítmányt, 150 kabátot a na­pokban indították útnak Győr­be, s remélhetőleg november vé­Kevesebb takarmányból több állati termék A népéMmezés szempontjából fontos élelmiszercikkekből ebiben az esztendőben lényegesen többet termeltek Gyula termelőszövetke­zetei, mint egy évvel ezelőtt. Ok­tóber 1-ig 2315 hízott sertést és 396 hízott marhát értékesítetiteík. Az év hátralevő részében hízott sertésből még 2296-ot, hízott mar­hából pedig 398-et adnak el. Ta­valy hízott sértésiből 4529-et, hí­zott marhából pedig 502-őt szállí­tottak az állatfcsrgiailmi vallalat- niaik. Hozzátartozik ehhez az ered­ményhez az is, hogy a múlt évi állati termék értékesítéséhez 100 vagon takarmányikölcsönt 'kaptak a központi készletből. Ebben az esztendőben viszont már csak 80 vagon kölcsömtakarmányira tar­tottak igényt. Igéig a teljes megrendelést le- j szállítják. Felvételünk Szlaukó I István minőségi ellenőrt ábrázol­ja munka közben. Tizennégy év óta lelkiismeretes, nagy hoz­záértéssel végzett munkája biztosíték arra, hogy a megren­delők kitűnő minőségű árut kap­nak. Fotó: Opauszky V A Mexikói-öbölben, Tam­pico várostól 200 kilométer­nyire északra a Soto La Marina folyó hirtelen meg­áradt és elöntött egy falut. A falu 150 lakosa eltűnt és nem tudják, sikerült-e el­menekülniük az áradás előtt. (MTI) Baloghné csapata ma is összetart KÉT ÉVVEL EZELŐTT éppen így, kukoricatörés idején írtunk a vésztői Béke Termelőszövet­kezet egyik legjobb munkacsa­patáról, melynek tagjai mind asszonyok és részt vesznek a „Szocialista brigád” cím elérésé­ért szervezett mozgalomban. A termelőszövetkezetben ez annak idején újdonság volt és Balogh Sándorné munkacsapata nem is ismerte eléggé, mik a fel­tételei. Az őszi találkozásunkkor viszont már Baloghné így nyi­latkozott: — A szocialista szellemről, az ilyen címért versenyző brigá­dokról sokat hallottam, olvas­tam, de magam sem hittem vol­na, hogy ilyenek tudnak lenni az emberek, összetartok, áldo­zatkészek... A közös munka, a fokozatosan kialakuló kollektív szellem meghozta a gyümölcsét. A mun­kacsapat tagjai tíz százalékkal többet vállaltak a tsz más bri­gádjainál. A munkában elsősor­ban Balogh Sándorné mutatott példát, aki bár négy gyermek édesanyja, és a család ellátása sok gondot okoz, két évvel ez­előtt 360 munkaegységet teljesí­tett. A munkacsapat tagjai kivé- i tel nélkül mind magasan túltel- I jesítették vállalásukat, A baj- | ban is összehozta őket a közös I munka. Baloghné éppen saját ' magán tapasztalhatta az össze- 1 tartás és segítségadás áldását. Amikor beteg volt, a többiek közösen letörték az ő kukorica­területét. Betegségében felváltva látogatták és ha kellett, segítet­tek az otthoni gondok elrende­zésében. VAJON MI TÖRTÉNT AZ­ÓTA? A kollektíva tagjai to­vábbra is kitartanak egymás mellett, s az évek során még jobban összemelegedtek. — Nincs olyan munka ma sem — mondotta a tsz párttitkára —, amiben ne számíthatnánk rájuk és amit ne végeznének el be­csületesen. Amikor sürgetett az idő, va­sárnap is dolgoztak. Pedig az asszonyoknak, hogy a háztartást is ellássák, nagyon kell az a sza­badnap. Nem szólva a pihenés­ről, amelyből általában a leg­kevesebb jut a falusi asszonyok­nak. A lucernagyűjtésben is részt vettek, s a férfiakkal egy sorban dolgoztak. Áldozatkészségüket bizonyítja legutóbbi vállalásuk is. A tsz-nek volt egy tábla siló­nak vetett kukoricája. A növény viszont olyan szépen fejlődött, hogy úgy döntöttek, kár lesilóz- ni, inkább le kellene törni. Igen ám, de ki vállalja, hiszen min­denkinek megvan a saját terüle­te, és elég, hogyha azon időben befejezi a munkát. Az asszonyok vállalták. A IX. pártkongresszus tiszteletére pedig még 5 száza­lékkal túl is akarják teljesíteni egész évi vállalásukat. Mihály? — kérdezte Hajdúmé, s magáiban azzal magyarázta Gé­mes szótlanságát, hogy bosszan­kodhat, amiért a répából idepa­rancsolta őket az aigronómus. Az azonban mindenképpen furcsa volt az asszonynak is, hogy mi­ért éppen most? Miért nem reg­gel? Gémes miég mindig csak nézte őket. Izzadt A szíve is úgy ka­limpált, mint amikor a fronton rohamra indulás előtt vártak a rakéta felvillanását. Ott se lehe­tett 'hátrafelé haladni. Most meg néki kell fellőni a Menyhért el­leni roham jelzőrakétáját. Vajon lesznek-e, aíkik elindulnak? Kell, hogy legyenek, hiszen saját ér­dekükről van szó. Az más, hogy ö ezek segítségével véglegesein le akar számolni Menyhérttel. — Becsaptak benneteket! — mondta mindannyduk megrökö­nyödésére. A közvetlen Hajdúéb mellett dolgozó csoportocskáik is abba­hagyták a szedést. Néhányan el­dobták szerszámaikat, s oda kö­zelítettek. — Nincs előleg! Mese volt ez is, mint annyi más! — kiabálta hangosan Kondacs Miska, s mi­kor látta, hogy gyülekezni kez­denek körülöttük, még inkább megbótorodott. — Csak hitege­tett a pénzzel, hogy kihúzzátok a bajból! —• Nem igaz! — tíltakozott Hajdú. — Horváth Mihály reg­gel is azért járt kint, hogy el­lenőrizze, kik azok, .akik rend­szeresen munkáiban vannak. Négykor lesz a gyülekező. Ak­kor kezdenek osztani! — biza­kodott még mindig* a répások vezetője. — Mit szólsz ehhez, János? — fordult most Miska Gémes felé. Gémes odalépett Hajdúhoz. — Most voltam bent a köz­pontban'. Maga Horváth Mihály mondta, hogy nincs pénz. — Az úrístenit! — vörösödött el Hajdú. — Már annak se hi­hetünk? Ekkor Kondacs Miska már integetett kucsmájával a többi csapat felé is. akik izgatottan figyelték a Hajdúék körüli cso­portosulást. Eleinte nem értet­ték, mit akar Miska, amikor azonban a szél arra vitte a han­got, azonnal elindultak. — Emberek, asszonyok! Gyer­tek ide! — kiabálta Miska több­ször is. Hajdú csapata is szótlanul fi­gyelte ezt a furcsa gyülekezést. Leghamarabb Hajdúné találta föl magát, akinek olyan érces hangja van, hogy a faluban nem is hívják másként, különö­sen a férfinép, csak így: Böske őrmester. Ő is odaállt Miska mellé, s együtt integettek, kia­báltak, hogy siessenek. (Folytatjuk) Az összetartásról pedig csak annyit: náluk már hagyomány, hogy ha valaki beteg vagy más komoly oknál fogva nem dolgoz­hat, együttesen elvégzik helyet­te a munkát, ugyanakkor a ter­mést. vagy a munkaegységet ép­pen úgy megkapja hiányzó be­teg társuk is, mintha dolgozott volna. A MUNKACSAPAT TAGJAI szorgalmasan képezik magukat. Tavaly öten végezték el — akik­nek még hiányzott — az általá­nos iskola hetedik osztályát és öten jelentkeztek szakmunkás- képzésre. Szórakozni is együtt járnak. S bár egy kissé már groteszknek hat, összetartozásu­kat egyforma ruha viselésével is kifejezik. Példájukat követik a tsz többi nődolgozói, s a 4500 holdas gaz­daság vezetői így vélekednek: a nők munkája nélkülözhetetlen szövetkezetünkben. Kasnyik Judit A Dél-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat békéscsabai üzletigazgatósága azonnali belépéssel villamosenergiaipari technikust, férfi segédmunkásokat, kocsimosót (lehetőleg gépjárművezetői igazolvánnyal) vesz fel. Jelentkezés: Békéscsaba, Micsurin u. 10—12. Munkaügyi osztály. 491 Ellesett pillanatok a 15 éves szövetkezetnél A Szarvasi Mezőgazdasági és Faipari Ktsz idén ünnepli fenn- állásőmaik 15 esztendős évfordu­lóját Egy szövetkezet életében igazán nem sok a mós- fs& évtized, különösen, ha serény munkával telt él és szépein gyümölcsözött, mint ahogy az Szarvason is történt. A dolgozók között vannak nagy ta­pasztalatai, idősebb szakmuniká- sők, de gondosíkodnak az után­pótlásról, a fiatalok képzéséről is. S a férfiak mellett természe­tesen ott találhatók a lányok, asszonyok is a műhelyekben. Képes beszámolónkban az alkotó munka minden napjaiból eleve­nítünk fel néhány éheseit pilla­natot, bemutatva a szövetkezet dolgozóinak tevékenységiét. — Jelenleg több bútortípuson dol­goznak az asztalosiműhélyben. Az idén — egyebek között — 600 garnitúra Szikra hálószobát és 700 garnitúra Csepel elnevezésű konyhabútort készítenek a ke­reskedelem megrendelésére. A bútarértékesítő vállalat átvevőd az utóbbi két évben minőségi ki­fogással nem adták vissza egyet­len darabot sem. Az idén másfél milliós értékben készülnek a Csepel konyhabútor darabjai. Ezen dolgozik Ifolub János asztalos is, aki — mint a képen látható — a különböző darabok gépmunkáját végzi. A háttérben egy másik szakmunkás dolgozik: Fabó Gáspár. A Szikra hálószobák több mint ötmilliós értékben készülnek az idén, s nemcsak a praktikusságuk és tartósságuk fontos, de a csillogó szép fényük is. Erről gondoskodik Bankó Györgyné és Varga Pálné, akik aránylag rövid idő alatt kitűnően elsajátí­tották a fényezés minden csínját-bínját. A szövetkezetnél sokat adnak a tanulók képzésére. Három éve foglalkozik a leendő szakmunkások oktatásával Dispiter Pál. Éppen a „fecskefarkú” fogazás fortélyát mutatja Sonkoly Mi­hály és Mrena János tanulóknak. Fotó: Malmö?

Next

/
Thumbnails
Contents