Békés Megyei Népújság, 1966. október (21. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-21 / 249. szám
l§6& október 21, 3 Péntek Egy fél sapka csavar Súlyos összegeket emészt fel egy öntözőberendezés kialakítása. Gépek sokasága dolgozik hosszú ideig a talaj egyengeté- sén, a vízkiemelő és vízvezető csatornák építésén. Aztán emberek sokasága az áteresztő- és tiltómüvek beton- és vasszerelő munkáin. Az öntözőrendszer kialakítása holdanként — a talajtól, a rendszer korszerűségétől függően — legalább 500 és 1000 forint között váltakozik. Ebbe az összegbe beleszámít a gépek által elfogyasztott minden kiló gázolaj, minden kiló cement, minden egyes vasszerkezet, csavar, de természetesen az ott dolgozó emberek munkabére is. Munkabért kaptak a Vizesfá- si Állami Gazdaság öntöző- rendszerének vízkivételi műveinek építői is. Az és azok is, akik egy fél sapkára való anyacsavart szórtak el, miközben sürgették, adjanak csavarokat, mert nem tudnak dolgozni. Mit volt mit tenni, utasították Fehér János esztergályost, hogy készítsen csavarokat. Készített is órákon át, s ez újabb anyag- és munkabérköltséggel járt. Valaki megtalálta az elhagyott csavarokat s összeszedte sapkájába, s félig volt vele. Ezért került fél sapka, s nem darabszám szerinti meghatározással a köztudatba. Tehát nem veszett el a csavar, s ezért bárki megkérdezheti, hogy akkor miért foglalkozunk vele. Azért, mert eléggé mindennapos az ilyesmi. A vi- zesfási tél sapka csavarnál sokkal több és sokkal értékesebb anyagokat, szerszámokat szórat el a hanyagság, a nemtörődömség és a restség, amely azt mondatja, mi az a vízkiemelő mű, a készülő épület egy öt-tíz és ennél jóval több ember munkájának értékéhez képest? Ha jól emlékszem, a Körösi Állami Gazdaságban mesélte valaki: nemhogy dézsmálnák a termést, még a tanyák közelében leesett három búzakévét sem vette fel és vitte el senki. Otthagyták az úton, ott csépelték ki a jövő-menő járművek. A tarlókon sem szedegeti jóformán már senki sem az elszórt kalászokat, mert mindenkinek bőven jut kenyér. A bőség tudata hagyatja el széles foltokban levágatlanul a búzát a kom- bájnosok egyikével, másikával. Nincs még itt a kánaáni Bőség. Addig még nagyon sokat, s kivétel nélkül mindenkinek lelkiismeretesen kell dolgoznia. S aztán sem lehet semmit sem — „mit számít az az egy' a többi sokhoz képest”— meggondolással elszórni, elherdálni. Nem. mert verejtékes munka tett és tesz értékké mindent, s aki a munkát nem becsüli, akárkié is az, az most is, s a jövőben is megvetést érdemel. Kukk Imre Száz liba, 75 kg csirke, 3500 tojás — 30 ezer forint bevétel Újkígyóson lakik Becsei István. A volt termelőszövetkezeti tag 54 éves korára rokkant lett, A baromfitenyésztési verseny során évek óta Újkígyóson’ de a gyulai járásban is élen jár. A tavalyi győztes az idén jóval többet szerződött és kíván átadni. A múlt évben 50 libát, 50 kilogramm csirkét, 1500 darab tojást tenyésztett és adott el. Az idén ezt a mennyiséget már jóval túlteljesítette. A földművesszövetkezet felvásárlója elmondta, hogy Becsei Istvántól 100 libát, 75 kiló csirkét, 3500 darab tojást és 44 kiló tollat vett át szerződésre. Ezenkívül szabad árut is jelentős mennyiségben. Vo- lent Antal felvásárló elmondta, nagyüzemi felárat is fizettek Becsei Istvánnak, mint a libatömő szakcsoport tagjának. Az eladott 100 liba után 19 ezer, a többi áruféleséggel együtt pedig 30 ezer forint bevétele volt ebben az évben Becsei Istvánnak. / Kertészek között Zsadányban A nap már bágyadtán szórja sugarait, mint aki búcsúzni kíván. A Zsadányból kivezető kövesül két oldalán nyárfák pergetik leveleiket. Az őszi egyhangúságot a szépen zöldellő búzatáblák szakítják meg, no meg a Bölcsinéi a Búzakalász Tsz kertészete. Az emberek azt mondják, ügyes kertésze van a Búzakalász Tsz-nek. Ki váncsian keresem hát Kiss István bácsit. Éppen a reggelijét készíti a kis pihenő- házban. Beszélgetés közben megtudom, hogy 16 éve űzi a szakmáját. Gyulán kezdte, majd a mezögyáni termelőszövetkezetnél dolgozott öt évig, s ezután került Zsadányba, immár három — János jön! — állt fel elsőnek Zsarkó. Mire odaért hozzájuk, mindannyian talpon voltak. — Hazugság az egész vonalon — jelentette ki nagy felháborodásukra Gémes, miután kifújta magát. — Mit mondtam? — nézett társaira kárörvendve Miska. — Csendben légy már — intette le Zsarkó. — Beszélj, János! — Abbahagyjuk a munkát — mondta Gémes, majd nyakába akasztotta táskáját, s felemelte biciklijét a földről. A többiek is nyomban összeszedték motyóikat. Elindultak a dűlőúton hazafelé. Gyalogosan haladtak. A sár miatt nem ülhettek fel a masinákra. Beragadtak volna a kerekek. Könnyebb tolni, mint cipelni a gépet. Kondacs Miska lógó orral battyogott a sor végén. Ha senkinek se jut eszébe, hogy szóljanak Hajdúéknak, ő megemlíti. A kukoricaföld és a répatábla szélénél, ott, ahol a két terület találkozik, az élen baktató Gémes megállt. Cimborái felzárkóztak mellé. Nézték, hogy a répások még mindig serénykednek. — Meg kellene nekik is tudat az igazságot — bökte ki éve. Kérésemre készséggel mutatja meg birodalmát. — Ezerhatszáz üvegtábla alatt termelünk primőrféléket — mondja — és palántákat. Uborkát már, akkor kezdtünk szállítani, amikor 50 forint volt kilója. Hatszáz tábla alatt termeltünk ebből. Átlagosan 300 forintot hozott egy-egy üvegalj: Ezenkívül 200 üveg alatt paradicsomot termeljünk s az első hetekben 36 forintért értékesítettük kilóját. A paprikánk késett, így csupán 20 ezret adtunk át. Ezután retkeit és 15 ezer tő fejes salátát szállítottunk el primőr termékként. Rájöttünk, hogy a primőr áru, ha jól gondozzák, nagyobb jövedelmet biztosít más kertészeti növénynél. Zsarkó, mintha csak Miska gondolataiba látott volna, — Meg bizony! — helyeseltek a többiek, csak Gémes hallgatott. A csapatvezetőben most, hogy egy kicsit lecsihadt, minden korábbi szándék bolondul kóvályogni kezdett, mint ahogyan az őszi forgószél szokta összevissza gabalyítani a leszáradt faleveleket. Tudta, ha felzaklatják a répásokat, megindul a bomlás. Megrettent. Ez akkor már nemcsak Ágoston Menyhért és Gémes János ügye lesz. Sokkal, de sokkalta több annál. Hirtelen úgy érezte, minden felelősség a nyakába szakadt. Nagyon kényes dolog ez, ha most kezdi el a Menyhérttel való leszámolást. Megvádolhatják, hogy a szövetkezeti mozgalom ifién lázit. Könnyű ráfogni. Keresztben állnak az elnökkel. A közösbe is csaik nagy nehezen lépett. Az igazgatósági gyűléseken is legtöbbször botra beszélt. Sokszor csak azért is. Mindjobban visizalyoignd kezdett régóta melengetett tervétől. Megmondhatják az igazságot a répásoknak. De meg lehet-e majd állítani ezeket a becsapott embereket, akiket könnyen mozgásba hozhat az edőilegélmaradés? — Mi a véleményed, János? — kérdezte Szarka. (Folytatjuk) A termelőszövetkezetnek nemcsak a melegúgyi. hanem a három hold szabadföldi paprikája is későn érett. Ennek ellenére holdanként átlagosan 150 mázsát szedtek le. Ezt a MÉK útján értékesítették. Korai káposztát két holdon termeltek s most ugyanezen a területen hatalmas őszikáposzta-fejek várják a szedést. A 9 hold kisvárdai rózsa- burgonyájuk is jó termést hozott. A fedett színben asszonyok és lányok válogatják a téli tárolásra, illetve a tavaszi vetésre alkalmas burgonyát. Oszlács Ibolya, Kiss Károlyné, Blága Erzsébet, Tóth Zsuzsa, Petresi Erzsi és a többiek fürgén dolgoznak, félrerakják a hibás, rossz termést. A jó burgonyát pedig elszállítják s prizmába tárolva várja majd a felhasználást. A kertészetben talált munkát Tar János, Turbucz Károly és Pásztor János is, valamint Pájer Imre bácsi, aki idős kora ellenére is a kertészet egyik legszorgalmasabb dolgozója. A kertészet eredményei bizonyítják, hogy a szorgalom azért mindnyájuk erénye. Körsétánk alatt Kiss István a kertészet jó adottságairól is | beszélt. Itt folyik el a Korhány | csatornája, amely keresztülszeli I a Búzakalász Tsz kertészetét. A | vizét így jól tudják haszvosíta- 1 ni. A vízügyi szakemberek sze- I rint Békés megyében nincs még j egy ilyen jó adottságú, öntö- s zésre alkalmas terület, mint a ! Búzakalász TSz földje. A 4458 I holdnak több mint a felét lehetne öntözni. — Megfigyeltük — mondja Kiss István —, hagy ez a föld a burgonya, búza, paprika és cukorrépa termelésére kiválóan alkalmas. A felmérések szerint a cukorrépa 240 mázsa átlagtermést hoz öntözés nélkül. Ha nagyobb területeket tudnánk öntözni, bizonyára sokkal jobb eredményeket érnénk el és magasabb termésátlagokat. A kertészet évi betervezett jövedelme egyébként 650 ezer forint. S előreláthatólag 156 ezerrel túlteljesítjük a tervezettet. Az eddigi eredmények bizonyítanak, hiszen máris a 620 ezer forintos bevételnél tartanak. S ahogyan szétnézek a 4—5 kilo* karfiol-, kelkáposzta- és káposr- tafejeken, melyek még leszedésre várnak, nincs kétségem afelől, hogy valóban túlteljesítik a betervezett bevételt. Marik Mária t Az első bérház Fotóséta Mezőkovácsházán Bányiik József, a 'községi tanács mes lefényképezni. Alig pár háaVógrehiajtó bizottságának titkára a nyira a községi tanácstól még tör- kalaiuziunk és büszkén mutat meg melékhalmok övezik az első „fotóhárom új épületet Ezeket érdé- alanyt”. Nagyon szép látvány. v— Községünkben ez az első tizenkét lakásos bérház — mondja a tanácstitkár. November első napjaiban boldogan költözhetnek , be az új lakók a nagyon szép kétszobás lakásokba. A ház különben egymillió-kilencszázötvenezer forintért épült s a tervek szerint az OTP a jövő évben két hasonlót épít az igénylők részére. Következő állomásunk már a községen kívül volt. Földszintes épület körül serénykedett néhány kőműves. Besétáltunk az or- szágúttól mintegy ötven-hatvan méterre fekvő épülethez. — A járás területén mintegy ezerötszáz gázpalack-tulajdonos van. Nagy gondot jelentett eddig a palackcsere és ez az épület eltünteti ezeket. Ez lesz ugyanis a gázcseretelep. Százötvenezer forintos költséggel építettük s mintegy ötszáz palack befogadására alkalmas. Bízunk abban, hogy a november első napjaiban megnyíló telep beváltja a hozzáfűzött reményeket és nem lesz fennakadás a palackcserében. A község közepén impozáns emeletes épület élőit állunk meg. Besétálunk az udvarra, ahol rend, tisztaság, az egyik sarokban betonból épült kocsimosó. — Egymillió forintos költséggel felújítottuk a pártszékházat — mondja a tanácstitkár. Október elején lett készen és kényelmes, megfelelő helyet biztosít a járási és községi pártbizottság dolgozóinak. Fotó, szöveg: Opauszky r
