Békés Megyei Népújság, 1966. október (21. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-16 / 245. szám
/ I 1980. október 16. 6 Vasárnap Évadnyifás a színházban beszélgetés llku Pál művelődésügyi miniszterrel A négy esztendővel ezelőtt ülésező. VIII. pártkongresszus a magyar nép történelme egy sza- kaszának lezárását jelentette. Ez a kongresszus mondta ki a szocializmus alapjai lerakásának befejezését és jelölte meg az új szakasz legfontosabb feladatának a szocializmus teljes felépítését hazánkban. Ennek a kongresszusnak a magyar nép életében betöltött szerepéről, jelentőségéről és az azóta megtett útról beszélgettünk llku Pállal, az MSZMP Politikai Bizottsága póttagjával, művelődésügyi miniszterrel. V — A VIII. pártkongresszus nem tartozott a hangos, látványos események sorába. Nyugodt értékelése, mértéktartó hangja inkább egy munkaértekezlet hang^ Irtát idézte. Pedig a párt és a ■szocializmus magyarországi történetének fontos szakaszát mondta ki befejezettnek. A küldöttek kivétel nélkül arról beszéltek, hogy a szocializmus teljes felépítésének szakasza sem lesz könnyebb feladat, mint az előző sikerrel zárult periódus volt. A VIII. pártkongresszuson a kommunista küldöttek mellett megfigyelőként részt vettek közéletünk olyan pártonkívüli kiválóságai is, mint Kodály Zoltán, Németh László, Károlyi Mihály- né és mások. — Nagyon helyes és hasznos gondolat volt meghívni a kongresz- szusra közéletünk legkiválóbbjait. A velük folytatott beszélgetésekből kicsendült: tudták, érezték, hogy ezen a kongresszuson az ország életének olyan kérdései kerülnek megvitatásra, amelyek végrehajtásához az egész nép összefogása szükséges. Sokan mondták el a küldöttek közül: a szocialista nemzeti egység kialakítása valamennyi becsületes dolgozó közreműködése nélkül lehe■ tetten — ez a gondolat és e gondolat ország, világ előtt történt kimondása kapta meg őket leginkább és legmesszebbmenően egyetértettek és egyetértenek ma is vele. — Sokan a párt VIII. kongresz- szusát a párt és a tömegek egymásra találása reneszánszának nevezik. Nem véletlenül. A szocializmus alapjainak a lerakása nem fejeződhetett volna be az egész nemzet segítsége nélkül. Ha például a parasztság nem értette volna meg a mezőgazdaság szocialista átszervezésének történelmi szükségességét, azt eredményesen és megnyugtatóan nem lehetett volna végrehajtani. A párt és a tömegek ismét létrejött, kölcsönös, mély és tartalmas kapcsolatának az alapja kettős: a párt türelmes, bölcs bizalma a népmilliók iránt és a tömegek bizalma a kipróbált, szilárd, megfontolt vezetés, a párt iránt. A testvérpártok képviselői nem véletlenül mondták el ezen a kongresszuson: érdemes tanulmányozni pártunknak a tömegekkel való kapcsolat szélesítésében és tartalommal való megtöltésében alkalmazott módszereit. 2. szocialista módon élni, dolgozni, gondolkozni. Érthető tehát, ha a VIII. kongresszus reflektorfényébe került a szocialista tudat- formálás. A szocialista embertípus kialakítása bonyolult feladat. Nemcsak a kulturáltság magasabb fpkát jelenti, hanem annak felismerését is, hogy az egyéni sorsok alakulása szoros kapcsolatban áll az ország fejlődésével. — A kulturálódó« feltételeinek szélesítésében okvetlenül szükség van a tömegek aktív részvételére. A VIII. kongresszus óta megtett út igazolta ezt. A dolgozók nemcsak megértették az oktatás fontosságát saját gyermekeik jövőjét illetően, hanem áldozatokat vállalva segítették az iskolai hálózat bővítését. Ugyanezt mondhatom a művelődési otthonok, klubok hálózatának örvendetes bővülésével kapcsolatban is. — Régebben, amikor a megnövekedett kulturális igények kielégítése került szóba, elsősorban mindig színházra, mozira és különböző más, művészeti rendezvényekre gondolták. — A kulturális forradalmat nem lehet és nem szabad csak a művészeti területekre, lehetőségekre csökkenteni. Kulturálódási jelent a tudásszint emelése, az ismeretek bővítése csakúgy, mint a közízlés fejlesztése. — A felszabadulás óta eltelt két évtized alatt kialakult hazánkban a népművelés szilárd szervezete, létrejött intézményeink széles körű hálózata, amely jól szolgálja a közműveltség terjedését. Ma, a sok szempontból megváltozott új helyzetben is építeni lehet erre az alapra. De ez önmagában már nem elég. Növelni keli a népművelési intézmények hatósugarát. A könyvtárak, műkedvelő együttesek, szakkörök — amelyek a népművelési munka gerincét adták és adják még ma is sok helyen — önmagukban már nem felelnek meg a növekvő igényeknek. A népművelési munka nem lehet öncélú, hanem az ország szocialista építését, gazdasági programunk realizálását, a tudatformálás meggyorsítását kell, hogy segítse. A népművelés harmadik ötéves terve hivatott a kívánt és igényelt korszerűsítés végrehajtására. dők során. Mindez azt bizonyítja: helyes úton járunk és a szocializmus teljes felépítése hazánkban — amelynek egyik fontos feltétele a szocialista tudatformálás ütemének további fokozása — nem utópisztikus elképzelés, hanem a mindennapok során is kézzelfogható valóság. 3. — Tény, hogy a kulturális forradalomban jelentős szerepet kap a tudásszint emelése, az ismeretek bővítése, a közízlés fejlesztése. De a kulturális forradalom fontos részét alkotja a művészeti ágak fejlődése is. Az elmúlt időben főleg a művészetek pártosságáról és elkötelezettségéről esett gyakran szó a sajtó nyilvánossága előtt csakúgy, mint a különböző vitákon. — Igen, ez érthető. A művészetek fejlődésének egyik fontos feltétele a pártosság fogalmának helyes értelmezése. A szocialista társadalom azt igényli az íróktól és művészektől, hogy alkotásaikban pártosan foglaljanak állást az alapvető társadalmi kérdésekben. A pártosság követelménye megkívánja a politikai tudatosságot és a párt politikája iránti felelősségérzést, de nem azonos a mai politika agitációs jellegű szolgálatának kívánalmaival. Mit jelent ez? A ma művészének a ma embeiének az eligazodását kell szolgálnia, Ha a művész ezt megfelelő hittel, a szocializmus talaján állva cselekszi, a legmesszemenőbb szabadságot élvezi műve megalkotása közben, még a tévedés szabadságát is. — Az utóbbi időben megjelent néhány olyan alkotás, amely úgymond, nagy vihart kavart. A Húsz órá-ra vagy a Piros tövű nád televízióváltozatára gondolok. Mellettük is, ellenük is egyaránt elhangzottak vélemények. Ítélkezni azonban művek fölött tetszik, nem tetszik alapon nem lehet. Azt kell vizsgálnunk, hogy a ml Igorunkat fejezik ki ezek a művek vagy sem, a mi korunk emberének összetett problémáiról szólnak-e, vagy sem és segítik-e az igazi emberi, az új, a szocialista tudatosság erősödését — olykor nagyon is áttételesen — vagy sem. A művészetek társadalmi szerepe éppen az, hogy ezt az újat szolgálja, erősítse érthető, de — nem leegyszerűsített — megkapó, élményt nyújtó gazdag formákban. A ma embere ellentétes anyagokiból összegyúrt ember, együtt vannak még benne az igenek és nemek, a szocialista vonások mellett élnek még bennük a polgári és kispolgári hatások is. Ez a kétféleség nem tragédia, természetes velejárója korunk átmeneti jellegének. Ha a művész leegyszerűsít, nem mutatja be a ma emberében megtalálható ellentéteket, akikor hazudik, félrevezet. A vitatott művek listájára, gondolom, a napokban feliratkozott Az elnök című szovjet filmalkotás is. Biztos vagyok benne, hogy sok vita követi majd bemutatását mellette is, ellene is. Bátor film politikai, A VIII. pártkongresszus a szocializmus teljes felépítésének nagy feladatán belül célul tűzte ki a kulturális építőmunka fokozását, előtérbe kerülését. — A szocializmus teljes felépítése azt is jelenti, hogy mindannyiunknak meg kell tanulnunk — Sok hazánkba látogató külföldivel beszélgettem az elmúlt időkben. Ök állítják, hogy gondolkodásban, vitakészségben, a feladatok világos értésében je- jentkező politikai és kulturális színvonal jelentősen megnőtt Magyarországon az elmúlt esztenmorális és művészi vonatkozásban egyaránt. — A művészi alkotásokról kibontakozó viták utóbbi éveink fejlődésének egyik legszimpatikusabb vonása. Kezd közüggyé válni egy-egy televíziójáték, könyv vagy filmalkotás. Jó dolog ez, különösen, ha tovább erősödik a pártosság szembesítése az alkotással, mérőeszközként való hozzáértő alkalmazása a vitában. Ez segíti nálunk a művészetek fejlődését, de az emberi tudat gazdagodását is. De ez a „nálunk” nem jelent szűk elhatárolódást, ellenkezőleg, a szocialista világ gazdagodását is szolgálja. Ennek a sokrétű munkának, fejlődésnek az útjait egyengette a párt VIII. kongresszusa és nem kétséges, hogy a IX. is ezt segíti majd. Nagy gyakorlattal rendelkező kőműves brigádvezetőt, címfestőt, mázoiót K keres a Gyula és Vidéke Körzeti Frnsz. Jelentkezés: Gyulán, a központi irodában, Megyeház u. 2. 135710 Shakespeare: Vízkereszt vagy amit akartok A bohóc énekel... Keszeg (Kanalas László), bohóc (Szoboszlai Sándor) és Böffen Tóbiás (F. Nagy Imre). Mária kifőzi a cselvetést. Mária (Stefanik Irén). A boldog vég: Olivia (Parragi Mária), Sebestyén (Mikes Ferenc), Orsino herceg (Kardos Gábor) és Viola (Korompay Vali). Fotó: Demény Prukner Pál
