Békés Megyei Népújság, 1966. október (21. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-16 / 245. szám
1966, október 16. 4 Vasárnap % Nemcsak az újságíró a felelős Nagy örömet jelent minden újságírónak az, ha valamilyen formában tudomására jut az olvasók elismerő véleménye a lapról vagy éppen egy-egy írásról. Az viszont, ha „becsúszik" valamelyik írásba valami sajtóhiba, név- vagy számelírás, felelősségre vonással és bosszúsággal jár. Természetesen mindenki, akinek kö?e van az újsághoz, újságírótól kezdve a nyomdászig, éberen őrködik azon, hogy az olvasók részére olyan lapot állítsanak elő, amelynek tartalma kielégíti az igényeket. Miért jelenik meg akkor olykor-olykor mégis egy-egy helyreigazítás vagy valamely írást korrigáló cikk? Sajnos, az esetek egy részében az újságíró minden jószándéka és gondossága ellenére a helytelen tájékoztatás az oka a hibáknak és téves adatoknak. Egy üzem vagy termelőszövetkezet termelési adatairól például természetesen valamelyik vezetőtől érdeklődünk. Megkapjuk az adatokat, megjelenik a cikk, a felettes szerv azután vádolja az újságot a helytelen adatokért. Ez az egyik eset, nézzük a másikat. Előfordul olyan is, hogy valakiről megjelenik népszerűsítő írás vagy fénykép a termelésben elért eredményei elismeréseként. A lap megjelenése után derül ki, hogy az illető — igaz ugyan, hogy a munkáját elég jól elvégzi — magánélete s általában munkahelyén is a társaihoz való viszonya nem megfelelő. Azaz — a lapban megjelent népszerűsítése nem tetszik az illető üzem vagy tsz dolgozóinak. A napokban egyik munkatársunk akaratán kívül majdnem elkövetett olyan hibát, amelyért, ha megtörténik, nem nagyon lehetett volna hibáztatni. Egyik községünkben társadalmi munkában végzett közéleti tevékenységét abbahagyta valaki — állítólag idős kora és betegsége miatt. A tanács elnökétől azt a tájékoztatást kapta az újságíró az illető múltjáról, hogy megérdemli a népszerűsítést, nagyon sokat dolgozott a köz érdekében. Jegyzetfüzetbe került a név és a cím. Pár nap múlva, mielőtt felkereste volna az illetőt, véletlenül beszélt a tanács titkárával, aki elmondotta: Igaz ugyan, hogy az illető elvtárs sokat tett a közért, de mégsem idős kora, hanem egy, a családi életében bekövetkezett botrány miatt megy végleg nyugdíjba. Nem lenne helyes, ha egy embernek csak a közéleti tevékenységét méltatnánk, elfeledkezve arról, hogy családi életének egyes eseményei közszájon forognak. A titkárnak igaza volt,- az újságíró elállt a riport megírásától. Mi hát akkor a teendő? Nem „lerázni” az újságírót vagy fotóriportert, szándékosan, vagy felületesen nem megfelelő adatokat feljegyeztetni és nem rábökni a legközelebb dolgozóra: „Öt lefényképezheti!” Az ilyen esetek nemcsak az újságírónak okoznak kelle- métlenséget, de az illető vezetőkre sem vetnek jó fényt saját dolgozóik előtt. —O— A termelőszövetkezetek önállósága fokozott feladatokat ró a jogászokra Szakmai értekezletet tartottak a szövetkezeti jogvédők Október 14-én szakmai értekezletre és továbbképző konferenciára hívta Gyulára a Megyei Termelőiszövetkezeti Tanács a megye termelőszövetkezeteinek jogvédőit. Mivel a napirenden a szövetkezeti gazdaságvezetőkét is közvetlenül érintő témák szerepeltek, meghívta a termelőszövetkezeti tanács a szövetkezetek főkönyvelőit is. Az értekezletet Csatári Béla elvtárs, a megyéi tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese, a Megyei Termelőszövetkezeti Tanács elnöke nyitotta meg. Aláhúzta, hogy, az új gazdasági mechanizmus nagyobb önállóságot biztosít a termelő- szövetkezeteknek, s ez az önállóság fokozott feladatot ró a termelőszövetkezeti jogvédőkre. Az ő kötelességük is elősegíteni, hogy a szövetkezeti gazdaságokban minél jobb eredmények szülessenek, mind nagyobb jövedelmezőség és mind kisebb ráfordítási költség mellett. Egyes termelőszövetkezetekben helytelenül, kezd elharapózni az, hogy a terméseredmények növelése helyett a kereskedelemre, a termények feldolgozására fordítják a fő figyelmet. A továbbiakban Csatári elvtárs vázolta a termelőszövetkezeti szövetségek szervezését. Ezek megalakulását a megváltozott körülmények teszik szükségessé. Az, hogy a tanácsok már nem végeznek olyan operatív feladatot a termelőszövetkezetekben, mint eddig. A termelőszövetkezeti szövetségek nem felettes szervek lesznek, abba önként jelentkeznék tagnak a termelőszövetkezetek. A következő napirendi pontban dr. Szabó Lajos, a Megyei Tsz-Tanács jogügyi titkára tartott tájékoztatót a termelőszövetkezeti jogvédők eddigi munkájáról. Kifogásolta, hogy egyes jogvédők nem akarják vezetni a munkanaplót, mert leginkább rövid, futó látogatást tesznek a szövetkezetben. A másik véglet az, hogy egyes szövetkezetekben még a tüzelőt is a jogvédőkkel igyekeznek beszereztetni. Viszont a mezőkovácsházi járásban nemrégiben 9 termelő- szövetkezet által létrehozott baromfikeltető vállalkozás terveinek, szerződéseinek elkészítéséhez nem kérték a jogászok segítségét. Szakmai továbbképzőről is szó lévén, dr. Metykó Béla és dr. Szentistváni István szövetkezeti jogvédők részletesen ismertették azt, hogy milyen munkamódszerrel képviselik megbízatásuk alapján a termelőszövetkezetek jogügyeit. Ezután dr. Fóris Imre, a Földművelésügyi Minisztérium titkárságának csoportvezetője emelkedett szólásra, s kiegészítette azt a kéziratot, amelynek egy-egy sokszorosított példányát már előzőleg megkaptak a termelőszövetkezeti jogvédők. Ebben a kéziratban arról van részletességgel szó, hogy milyen a szociális gondoskodás a termelőszövetkezetekben. Dr. Fóris Imre elmondotta, hogy a termelőszövetkezeten belüli segélyezéssel elégedetlenek elsősorban az emberek. Erre ugyan megvannak a törvényes rendelkezések, de mégsem elégítik ki a jogos igényeket. Dr. Fóris Imre is, de a Vitában felszólalók is helytelenítették annak a rendelkezésnek több pontját, amely a megbetegedett termelőszövetkezeti tagok táppénz- ellátásáról intézkedik. Különösen komplikált azoknak a táppénzkifizetése,. akik részesművelők a termelőszövetkezetekben. Nem kis gondot okoz azoknak a táppénzellátása sem, akik már évek óta betegei^, s ezért nincs mihez viszonyítani a járandóságot. Baj az, hogy a rendelet jóval azután jelent meg, miután a 'termelőszövetkezetek már jóváhagyták az éves termelési és pénzügyi tervüket. A rendelkezés végrehajtásához alapszabálymódosításra lenne szükség, azonban hiába kísérelték meg az eddigi hónapokban a közgyűlés összehívását, egyetlen szövetkezetben sem sikerült. Most azon dilem- máznak, hogy vagy törvénytelenül fizetik ki a táppénzt, vagy pedig várnak addig, amíg sikerül határozatképes közgyűlést összehívni. K. I. Jogügyi tanácsadó: Gyere vissza, Karcsi! Karcsi nagyon szégyellte magát. Helyesebben akkor már Bodzás Károly volt, amikor Molnár Zoltán, a békéscsabai vasöntöde vezetője magához hívatta, hogy megmondja neki: megelégelte a fegyelmezetlenségét. Az irodában szemben ültek egymással. Molnár Zoltán az előre odakészített dossziéból egy negyed ív papírt vett elő, arról idézett a fiú éleiében két emlékezetes dátumot, aztán így folytatta: — Tegnap volt a harmadik igazolatlan mulasztása. Tudja, mi jár ezért? —®— A kérdést feszült csend követte. Mit is válaszolhatott volna Bodzás Károly? Biztosan elbocsátják, méghozzá fegyelmileg. Megérdemli. Gondolt ő erre akkor is, amikor a barátai tegnapelőtt este mulatni hívták. Nem akart menni. De amikor gyávának titulálták és azt mondták neki, hogy keressen más barátokat, az már egy kicsit sok volt. Feltette ugyan magában, hogy nem iszik többet a kelleténél, de a harmadik pohár bor utóm már nem emlékezett semmire. Csak akkor tért észhez egészen, amikor reggel a portás nem engedte be az öntödébe. Ráförmedt: „Eredj, fiam, haza és áludd ki magad!” Amikor pedig okvetetlenkedni kezdett, kipenderítette az utcára. Elindult. Rettenetesen émelygett a gyomra, fájt a feje. A sarki villanyoszlopnál megállt, annak támaszkodott Köpött egyet, amitől apró porfelhő képződött a föld felett. Azt nézte, fél szemmel pedig az öntöde kapuját. Hátha valaki mégis utánakiált: Gyere vissza, Karcsi! Mert őt mindenki■ Karcsinak hívja. Még az öntöde vezetője is. De mi lesz ezután? Biztosan nem bocsátanak meg neki. —®— Molnár Zoltán sem várt mindjárt választ. Szótlanul figyelte az előtte ülőt. Jóképű, értelmes fiú, állapította meg újra magában. És tud dolgozni, azért szereti mindenki az öntödében. Ha valamit rábíznak, biztosan jól megcsinálja, pedig alig két éve került ide segédmunkásnak. Nedvesedé, csillogó barna szeme és meg-meg- xomtgló szája széle elárulta, hogy mi megy benne Végbe. Molnár Zoltán hirtelen szerette volna Karcsinak szólítani, de erőt vett magán és megtartotta hivatalos komolyságát. Nem, nem tehet kivételt. Aki háromszor igazolatlanul hiányzik (ez pedig annak számít), attól megválnak. Az egész kollektíva követeli. A csendet váratlanul kopogtatás törte meg. Anélkül, hogy invitálásra várt volna, kinyitotta az ajtót és belépett Jász József brigádvezető. — Főnök! — kezdte. — Tudjuk miről van szó. A brigád nevében jövök. Mi vállaljuk a felelősséget Karcsiért. Biztos, hogy többet nem fog vele előfordulni — jelentette ki határozottan. A fiú felnézett és a feloldódott nagy feszültség hatására kicsordult a könny a szeméből. Titokban remélte, hogy mégis kiállnak mellette. _ Molnár Zoltán nem válaszolt mindjárt. Gondolkozott, aztán Jász Józsefhez fordult: — Na jó, várjunk. Megbeszélte a párt- és az szb-titkárrál az ügyet. Végül is belekerült a brigádnaplóba: „Bodzás Károlyért vállaljuk a felelősséget. Ha megismételné, a brigád tudomásul veszi, hogy méltatlanná válik a szocialista cím elnyerésére.” Súlyos vállalás. De vajon megérti-e a fiú, hogy mit jelent ez? Persze, azért a szigorú megrovás nem maradt el. Karcsi az irodában ugyanazon a széken foglal helyet, amelyen több mint egy évvel ezelőtt oly keserves perceket vészelt át. Mellette a brigádvezetője, szemben pedig Molnár Zoltán. — Letelt az egy év türelmi idő és a homokelőkészítő üzemrészben a segédmunkások között a legmagasabb órabért kapja — néz Jász József nem titkolt büszkeséggel a mosolygó fiúra, aki azóta szakmunkásnak készül. Kell többet mondani? S ahogy hallom, nem is szoktatták le az írásról. Hanem most már csak a brigáddal jár szórakozni. Néha meg is hívják egy-két pohár borra. Ennyi nem árt meg egy igazi vasöntőnek. Pásztor Béla Menfőkocsi igénybevétele tsz-fagok részére gyors beszállítása végett mentő- kocsit 'kellett igénybe venni. A beszállításra részegség miatt került sor. A szállítás költségét nevezettel megfizettették. Kérdd, jogosan fizettették-e meg? A tsz tagjainak sürgős szükség esetén mentőkocsá használatát az 1035/1953. (IX. 19.) M't. számú határozat biztosítja 1953. október 1. napjától. A kórházi ápolásra jogosult tsz- tiagok kórházba be- és a kórházból visszaszállítása céljából mentőkocsi't vehetnek igénybe. A beteg szállítását az Országos Mentőszolgálat saját, erre a célra rendszeresített gépkocsijával köteles ellátni, mélynek a költségeit az állam viseli. Kivételt képez ezen rendelkezés alól az az eset, amikor a mentőkocsá igénybevételére részegség miatt kerül sor. Ilyenkor is természetesen a mentőszolgálat igénybe vehető, de a szállítás költségét a tsz-tagnak meg kell fizetni. Jogos volt tehát az eljárás, mely során J. Károly tsz-tagot a kórházba szállítás költségeinek megfizetésére kötelezték. Dr. Szabó Lajos megyei tsz-tanács jogügyi titkára J. Károly sarkadi lakos^ tsz-tag- nak a gyulái kórházba történő P KRESZ-TOTÓ rejtvénypályázat Tizennégy forduló tizennégy nap alatt — Első díj 16 köves Rakéta karóra — Eredményhirdetés november 6-án 6. kérdés: A gyalogos az útelzáró korláton, vagy láncon átmehet, azok alatt átbújhat, vagy azok megkerülésével a lezárt útszakaszra (úttestre) mikor léphet le? Válasz: 1 2 X Leléphet-e? Nem léphet le. A korlát vagy a lánc megkerülésévei léphet-e le? KRESZ-TOTO 1966. október 16. 6. szelvény / /
