Békés Megyei Népújság, 1966. október (21. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-02 / 233. szám
1964L október 2. 3 Vasárnap \agyobl) felelősséggel fent is, lent is Építőipari szocialista brigádvezetők tanácskozása őszinte hangú volt ez az értekezlet.. Érződött, hogy a szocialista brigádvezetők féltik vállalatukat, féltik az eredményeket, türelmetlenek a hibákkal, mulasztásokkal szemben. Ideje is már néhány embert kizökkenteni a közönyből, elfásultsógtoól, felkelteni fent is, lent is a nagyobb felelősségérzetet— A sorrendhez ragaszkodva tulajdonképpen ezekkél a gondolatokkal — amelyekkel az egyik felszólaló kezdte a mondanivalóját — kellene befejezni ezt a tudósítást. Azért is, mert fenti szavaival hűen sommázta az EM Békés megyei Állami Építőipari Vállalatnál megtartott szocialista brigádvezetők értekezletének hangulatát. S hogy az idézett gondolatsor mégis ennek az írásnak az elejére került, annak az a magyarázata, hogy szinte mottóját adja az egész tanácskozásnak. Azért is volt oldott, emberközeli és szókimondó a megbeszélés, mert a beszámoló is, amelyet Korek Ferenc, a vállalat főmérnöke tartott, erre buzdított. A vállalat vezetősége nevében a tanácskozás elé tárta a termelés való helyzetét, és a szocialista brigádvezetők segítségét kérte a vállalat sikeres tervteljesítéséhez. Ennek indokoltságát mi sem bizonyítja jobban, mint az. hogy a vállalatnál 37 brigád 626 taggal versenyezik a szocialista címért. A mozgalom olyan erőt, létszámot képvisel, amelyre lehet és kell is építeni. Segítségük, áldozatvállalásuk sehol sem nélkülözhető, de az sem, hogy milyen hatást gyakorolnak saját munkájukkal, emberformálásukkal környezetükre. A tanácskozás eredményessége abból a tényből is megítélhető, hogy nem kellett a résztvevőket szóra buzdítani. Anélkül is volt — mégpedig elég sok — mondanivalója a résztvevőknek, s éltek is a lehetőséggel. Kértek, bíráltak. Az első mindjárt a szakmai továbbképzésnek j eddigi gyakorlatát kifogásolta, í Mint mondta: a szakmai tovább- I képzésnek legyen nagyobb a becsülete, jobb a szervezettsége, mert csak akkor lesz annak megfelelő hatása a munkáiban. Többen beszéltek a munkahelyi műszaki vezetők nagyobb felelősségéről, amikor hangoztatták, hogy ne csak a fizikai dolgózókat okolják, ha valami nem megy úgy, mint kellene, hanem őket is. Mire alapozzák ezt? Erre is jócskán mondtak példákat. Az egyik építkezésnél például anyaghiány miatt — panaszolták — egyhónapos késéssel készíthették él a tetőt, s bizony emiatt nem tudták jól kihasználni munkaidejüket. Az sem szerencsés, hogy az í építkezésekhez szükséges néha filléres árukért, anyagokért, gyakran kénytelenek szaladgálni, mert nincsen kéznél akkorára, mire kellene. Időben küldjék ki a munkahelyekre az anyagot — mondták —, ha azt akarják, hogy a termelés jól haladjon és minél kevesebb legyen a veszteségidő. S ha ez mégsem megy, akikor viszont vonják felelősségre azokat, akiknek mulasztásából származik a késedelmes anyagszállítás, s ne a fizikai munkásokat okolják a lemaradásokért. Egyenes beszéd, szókimondás jellemezte végig a tanácskozást, hiszen a brigádvezetők, akik ténylegesen a termelés első vonalának irányítói, közvetlenül, nap mint nap érzik a munkások gondját és baját. Nemhiába mondta el egyikük, hogy mennyi bosszúságot okoz nekik, amikor olyan anyagot kapnak — felületes átvételből eredően —, amelynek jó részét nem tudják felhasználni. Ez történt a gyulai Várfürdőnél is, ahol munka közben derült ki. hogy a csempe, bizonyára a szállító vállalat hibájából, tele volt hajszálrepedésekkel. S ha talán a szám nem is teljesen pontos, de miint elhangzott: eddig mintegy 20 mázsa csempe törmelék gyűlt össze a munka során. Az ilyen hibás anyag nemcsak a termelést hátráltatja, hanem a szállítási költségeket is növeli, mivel egy fuvar helyett négyet tettek meg. Ez pedig többletkiadást jelent a vállalatnak. Az emberek munkakedvét az olyan esetek sem igen növelik, | amikor az ügyintézés mulasztásai- j ból az egyik munkásnak számfej- jtik, a másiknak viszont, aki szin- j tón illetékes rá, nem utalják ki a J különélés! pótlékot. Több panasz hangzott el a műszaki és gazdasági vezetőkre. És nem oktalanul, j Nemcsak azt kifogásolták, hogy nem segítenek minden esetben elég hatékonyan a termelési feltéttelek megteremtésében, hanem azt is, hogy egyikük-másikuk szavait, megjegyzéseit sem igen válogatja meg, magyarán: hamar megmérteinek embereket. A vállalaton belüli részlegek | együttműködését is többen bírál- 1 tók, mondván: nemegyszer szemé- | lyi ellentétek, részérdekek előtér- | be helyezése miatt a kölcsönös se- } gítés nem érvényesül. Pedig min- ! denféle részlegérdeknél előbbre- való a vállalati érdek. Kijutott a bírálatból a szakszervezeti hizott- ! Ságnak is. A felszólalók elmondták: elvárják, hogy a szakszervezeti bizottság többet törődjön az emberek ügyeivel, de azt is, hogy gyakrabban kikérje a szocialista brigádvezetők véleményét, javaslatait. A szocialista brigádve- zetők valóban féltik vállalatukat, eredményeiket, amit a tanácskozás légköre és hangulata is bizonyított. Felelősséget éreznek munkájukért, de ugyanazt másoktól is, főleg a munkahelyi vezetőktől is kérik. Hogy a saját felelősségük nemcsak, amolyan szóban elhangzott felelősségtudat, azt a következő tények igazolják. Elhatározták a tanácskozáson, hogy a kongresszusi munkaversenyben tett vállalásokat november 7-ére Az öreget is meglepte a párt- titkár förmedvónyzuhataga. Ö sose beszélt így az emberekkel. Még ezzel a nyavalyás Tarkováccsal sem, pedig a múlt ősszel is elkapta, hogy a még behor- datlan kukoricát dézs-málgatta. Késő éjszaka volt. Gyalog ment hazafelé, s hallotta, hogy a táblában mozog valaki. Ólmos végű görbebotját marókra fogva, a hang irányába lopakodott. Épp a zsák száját kötötte be Tarkovács, miikor tetten érte. Azon nyomban kiöntette vele a zsákmányt. — Mi van? — kérdezte különös hangsúllyal Andrékótól, majd gyorsan Tarkovácsra nézett. Majd keresztül szúrta a szemével az egyre jobban elvörösödő udvarost. Andrékó pedig mondta a magáét: — összejátszottak Trunga Baloggal. az éjjeliőrrel. A góré melletti rakásból két zsákkal elloptak. — Józsi bácsi, én... — szólt közbe Tarkovács, az öreg azonban hallgassra intette mutatóujjával. — Fejezd csak be, István! — szólt Andrékónak. — Ennyi az egész. A bűnjel ott van bezárva a bódéban. De a kulcsot nem kapja meg, csak akkor, ha pontosan tisztázzuk az ügyet. T*skovács varta, hogy az oireg is lehordja a sárga földig. Józsi bácsinak volt is egy olyan pillanata, hogy nekiesik, hiszen most a tavalyi eset is bosszantotta, de egyelőre csak nézte a lesütött szemű embert, aki, amikor néha-néha felpillantott, riadtan rántotta össze szemöldökét. Nem bánta volna Tarkovács, ha szidja, mocskolja is az öreg, mert akkor megpróbálna védekezni, de így lehetetlen. Andrékó is kényelmetlennek érezte az öreg hallgatását. Miért akair ezzel a cudarral kesztyűs kézzel bánni? Nem lelki prédikáció kell ennek, hanem bíróság! Hadd tudja meg a többi tolvaj is, hogy a közös nem csáki szalmája! Tarkovács már ott tartott, hogy kiszalad'a raktárból, any- nyira őrölte idegét a kínos csend. — Már megint? — kérdezte végié Józsi bácsi. Andrékó elcsodálkozott. Hát az öregnek már volt esete ezzel a sötét alakkal "> — Mit ígértél akikor? — faggatta tovább Józsi bácsi, aki senkinek se említette a múlt őszi esetet. Négy gyereke van Tarkovácsnak. Asszonya is bengyókos. Nehezen élitek. Megbotolhat. Lényegében akkor nem lopott, csak akart. Tarkovács elsápadt. — Nem sül ki a szemed? — mondta az öreg halkan, s közelebb lépett hozzá. (Folytatjuk) teljesítik. Ezenkívül azt is vállalták, hogy az idei lakásprogramot 30 terven felüli lakás átadásával toldják meg. S ha más ném, ez is jogossá teszi kérésüket: hatékonyabb segítséget várnak a jövőben és azt, hogy a felelősségérzet fent is és lent is nagyobb legyen az eddiginél. Podina Péter Baromfitenyésztők sikere Kiváló eredményt értek el a dévaványai Lenin Tsz pecse- nyecsirke nevelői ebben az esztendőben. Dékány Zsig- mondné vezetésével jelentősen csökkentették az egy kiló élősúly előállítására fordítandó takarmányadagot. Tavaly négy kiló abrakból gyarapították a csirkék egy kiló élősúlyt, ebben az évben pedig 3,6 kilótól. Dékány Zsigmondné az elért eredményt azzal magyarázza, hogy napjában háromnál többször etették a jószágot, a vályúba minden alkalommal csak annyi takarmányt szórtak, amennyit az állatok jó étvággyal elfogyasztottak. így vették elejét a takarmánypazarlásnak. Friss vizet napjában több alkalommal öntöttek. A határban A körösladányi Ű,j Barázda Tsz-ben Vincze Zoltán Zetor traktorvezető HCH-mérget szór a búzavetésre kijelölt területre. A talajt fertőtleníti. Nyomában jár a disztiller, amely jó vetőágyat készít. Terven felül 150 holdat szórtak meg istállótrágyával a csaba- csüdi Lenin Tsz-ben. A trágyarakodást itt is gépesítették. Húsz holdról 700 ezer forint bruttó bevételt értek el Dobozon szamócából. A szamócatelepet most újabb tíz holddal bővítik. Szorgos kezek paláníázzák a földiepret. Magasra nőtt a napraforgós csa’amádé r -bacsód határában. Munkában a silózóbrigád. A silókombájiu Zima János technikusjelölt vontatja.
