Békés Megyei Népújság, 1966. szeptember (21. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-13 / 216. szám
1866. szeptember 13. 5 » Kedd A kiiáilssllók Dubnában, a szocialista országok egyesített atomkutató intézetében tudósok egy csoportjának sikerült sok ezer fényképet készítenie az atomfizika „nagy titkáról”, az antianyagról, illetve annak nyomvonalairól. A negatív töltésű atommag nem elméleti fikció ma már: bizonyított valóság. Az antianyagot a létező _ anyag ellentétpárjának nevezik. A társadalom pozitív atomjainak, az egyes embernek is vannak ilyen ellentétpárjai. Van, aki már nem választja ketté a kötelességet és az önzetlenséget, s van olyan is, aki még csak a szűkén vett kenyérkereseti kötelességet teszi meg, s többbei vagy restségből, vagy — közömbös ügyként — nem törődik. Van, aki a gép mellett, a földön végzett munka után a közösségért fárad: szakszervezeti aktívaként segélykérelmek teljesítéséért futkos, tanácstagként választóival beszélgetve ismeri meg kívánságaikat, véleményüket, társadalmi munkát szervez, s van, aki mindettől távol tartja magát. Vannak kívülállók, akik kirekesztik magukat a társadalom nagy részét átfogó, mind mélyebbé váló emberi kapcsolatok áramköréből: szemlélődnek csupán, s még csak biztatni sem biztatják azokat, akik többet vállaltak és többet tesznek. Többségük becsülettel ellátja a munkáját, felveszi érte a megérdemelt fizetséget, s ezzel — véli — egyén és társadalom kölcsönös kapcsolata befejeztetett. Az új gazdaságirányítási rendszer — igen helyesen — az anyagi ösztönzés elvének fokozott érvényesítésével többet biztosít annak, aki jobban dolgozik. Az anyagi érdekeltség a munkában, a közös feladatok teljesítésében fontos tényező, s ha az egyébként ..kívülálló” ember munkájával többet, értékesebbet ad a társadalomnak, joggal kap érte több pénzt, tesz szert nagyobb jövedelemre. A közösség és az egyén érdeke nemcsak a termelőmunkában, a javak előállításánál kell, hogy találkozzék: azonosnak vagy Ieg— Nem! — tiltakozott Magda. — Gyerünk! Majd én elkísérlek! — vette fel báránybcrbeke- csét az öreg. Magda látta, hogy tovább nem maradhat. — Mehetünk! — mondta elszántan. — De én ezt nem bocsátom meg neki soha! Ekkor meg Julcsa néni kezdett replikázni, hogy majd ő megy el Magdával. — Ez az én dolgom! — mordult rá ellentmondást nem törően Józsi bácsi, és már ki is nyitotta az ajtót Magda előtt. — Jól van! — jegyezte meg foghegyen Julcsa néni, mert tudta, hogy úgyse bírja visszafogni emberét. — Csak aztán meg ne bánja az a bengyókos veséje! Már elfelejtette, mit mondott a főorvos úr a kórházban? — Csendben légy — kapta fel ólmos végű görbe botját az öreg a; mosdó mellől. Menyhérttel a kisajtóban találkoztak. Motorbiciklijét tolta ki az utcára. Magda rá se nézve urára, besietett a házba. Józsi bácsi nem is bánta. Négyszemközt akarta elintézni az ügyet. A nyirkos, hűvös idő is siettette. Jó darabig szótlanul néztek egymásra. Menyhért se így képzelte el az öreggel való találkozást. Most azonban iparkodnia kell a bankba. Délután előleget fizetnek. alábbis közelállónak kell lennie életünk minden területén. Szocialista társadalmunk fejlődésének alapvető irányzata: közös üggyé, közüggyé tenni országos gondjainkat, feladatainkat, s így kezelni az egyén igényeit, sorsát is. A társadalom, mint egész, s az egyes ember, mint rész értelmi és érzélmi azonosulása — ez jellemzi fejlődésünket. Napjainkban a városi ember is figyel a falvakra: közügy az ország kenyere. A parasztembernek is ügye, hogy időben elkészüljön valamelyik nagy ipari üzem, s közös gazdagodás, ha valahol átadnak rendeltetésének egy kórházat, egy iskolát. Közügy, de még nem mindenki ügye. A „kívülálló” munkája igen, de véleménye, akarata, alkotásvágyának teljes kibontakoztatása ma még nem járul hozzá, hiányzik a társadalmi mérleg serpenyőjéből. Szocialista társadalmunk nagy- szerűsége abban rejlik, hogy a történelemben először teremti meg az egész társadalmat érintő érdekazonosságot. A gazdaság- irányítás új rendszere életünk minden területén növeli, erősíti a társadalmi aktivitás jelentőségét, a demokratizmus szerepét. Alapvető igénnyé teszi, hogy minden munkás aktívan részt vegyen gyára, vállalata fejlődésének meghatározásában, a tervek alakításában; a tervezőmérnök, az irányító műszaki ne elégedjék meg „munkaköri kötelessége” teljesítésével, hanem tehetsége egészét kamatoztassa a maga és a köz javára. Az anyagi feltételeket az új mechanizmus megadja ehhez: az erkölcsieket magunknak kell megteremtenünk. A kívülálló ma még — akarva vagy akaratlanul — a társadalmi összefogás mérlegének pozitív oldalát csökkenti. Ahogyan a fizikusok megismerik az anti- anyag mibenlétét, úgy kell nekünk is feltárnunk a társadalmi ellentétpárok, a ma még kívülállók magatartásának mozgatórugóit. Az okok feltárása egyben program is a cselekvéshez. M. L. — Kifelé? — kérdezte Józsi bácsi. — Be kell menni a járáshoz. — Beszélni szeretnék veled. — Sietek. Az öreg megborzongott. Nem a hidegtől, hanem a meglepetéstől. Menyhértnek már nincs egy kevés ideje se a számára? Mit jelentene az a néhány perc. amíg bekukkant hozzájuk! Majd megzavarja azt a nyüves motort, s ott lehet, mire kell. — Ha ennyire fontos, akkor rövidebben intézzük el! — mondta sértődötten, — Panaszkodott a nagysága? Az öreg szigorú nézése ingerelte Menyhértet. — En már negyvenharmadik éve élek együtt Julcsa nénéd- del. de még nem emeltem rá kezet. Pedig nekem is lett volna rá okom, ha kerestem volna — mondta fagyosan Józsi bácsi, s nyomban elindult hazafelé. Ezekben a percekben nem tudott volna higgadtan beszélni Menyhérttel. Menyhért sokkal maikacsabb volt annál, hogysem az öreg után menjen, s magyarázkodni kezdjen. Mérges vojt, amiért beavatkozott kettejük dolgába. — Ez nem közügy, amibe kot- nyeleskedhetik, ha keli, ha nem! — gyújtotta be dühösen a motort, s már robogott is a járási székhely irányába. (Folytatjuk) „ Ki kötteti k... a munkaadó a munka elhanyagolását m w* m p P nem tun — Dél-alföldi Munkásszerződések címmel érdekes kiadvány készül megyénkben — A Gyulai Állami Levéltár igen | hogy hajnali két órakor köteles gazdag anyagot őriz a Viharsa- elindulni a piacra az áruval. „Ki- rok múltjából. Ez adta az ötletet köttettetik" — írja egyik szerzöMost jelent meg Hunyady József: A kék hegyek kapitánya című regénye A Kossuth Könyvkiadó gondozásába!^ a napokban jelent meg Hunyady József A kék hegyek kapitánya című regénye, amely Szigetvár eleste négyszázadik évfordulóján Zrínyi Miklós minden időkre szóló hősiességének állít emléket. A mindvégig izgalmas írás a kor elmélyült ismeretére épül, a romantika gazdag hangszerelésével híven jeleníti meg a történelmi szereplőket, azt a légkört, amely a XVI. században, a magyar nép történetének talán leggyászosabb korszakában a három részre szakadt országban kialakult. Tsz-asszonyok tanácskozása Békéscsabán Már hagyományos Békéscsabán, hogy a nőtanács évenként több alkalommal is tapasztalatcserével egybekötött találkozásokat szervez a termelőszövetkezeti asszonyok részére. Legközelebb szeptember 18-án, a Lenin Termelő- szövetkezet központjában kerül sor egy ilyen találkozóra, melyet a Lenin Tsz nőbizottságával közösen tartanak. A város minden termelőszövetkezetéből meghívják erre a nődolgozókat. Megnyitót tart Reset ár Pálné. a Lenin Tsz nőbizottságának titkára, majd Baukó Mihály, az MSZMP városi bizottságának titkára tart tájékoztatót a résztvevőknek az időszerű kül- és belpolitikai kérdésekről. Az előadást vita követi. Lapunk szeptember 6-i számában beszámoltunk arról, hogy a Körösladányi Fmsz kisállatte- nyésztő szakcsoport szervezésén fáradozik, de ezt különböző dolgok akadályozzák. Megírtuk azt, hogy'...............júniusban 42 taggal libatömő társulás alakult a községben. A tagok elhatározták, hogy legalább ezer hízott libát adnak el ebben a szezonban. A leadás már megkezdődött, de sajnos, a békéscsabai Barnevál nem fizet felárat csak azoknak a szerződőknek, akik a társulásiba belépés után kötötték meg a szerződést. Sajnos, a társulás jóváhagyása még most sem történt meg, pedig többször érdeklődtünk már a járási tanácsnál... dr. Szabó Ferenc levéltári igazgatónak, hogy úgynevezett forráskiadványt készítsen Dél-alföldi Munkásszerződések címmel. Békés és Csongirád megye nagygazdái sokrétű szerződést kötöttek az agrárproletárokkal és az egy-két holdas kisparasztokkal. Valamennyi szerződésnek azonban egy a lényege: sok a kötelessége, kevés a joga a munkavállalónak. Ezekből ad ízelítőt történelmi hűséggel az említett — készülőben levő — mű. Kálószámra gyűjtötték össze a megsárgult okmányokat, leveleket, amikből nagy gondossággal válogatják ki a legérdekesebbeket. Többek között azt olvashatjuk egy Hódmezővásárhelyen készült szerződésiben — amely kis- tanyás és munkaadó között „köttetett” —, hoigy a kistanyás felesége köteles a munkaadónak lúd- tépésben, tarhonyakészítésben, disznótorkor, csépléskor, heti mosáskor, meszeléskor besegíteni. Köteles a parányi cselédudvarban a kijelölt helyen tartani a baromfit, hogy az a gazda veteményé- ben kárt ne tehessen. Azt is előírják ezek a régi szerződések például a kertészeti munkára alkalmazott munkásnak, A cikk megjelenése után levelet kaptunk a szeghalmi járási tanácstól, amelyben Ombódi Sándor elnökhelyettes a következőket közli: A társulás megalakulásával kapcsolatos iratok nem érkeztek meg a Szeghalmi Járási Tanács Végrehajtó Bizottságához, így a működési engedélyt előterjesztés nélkül nem adhatta ki a végrehajtó bizottság. A Szőts István által említett iratokat a Szeghalmi FJK-hoz küldték, azonban az FJK nem továbbította, mivel egy magasabb szintű szakcsoportot kívánnak létrehozni, amely baromfineveléssel, hizlalással és tojástermeléssel foglalkozik majd. dés a többi között —. hogy a munkaadó a munka elhanyagolását nem tűri. Ez esetben joga van a szerződést megsemmisíteni, a munkást azonnal elbocsátani, a kistanyást a lakásból kilakoltatni. Arról egy árva szót sem szól a krónika, hogy a gazda mit ért a munka elhanyagolásán. Így ugyanis sokkal nagyobb volt a lehetőség, hogy sakkban tartsa a munkást, megfélemlítse s erejét meghaladó munkára kényszerítse. Az aratási szerződést aláírt munkásoknak azt is előírták, hogy kaszálásban és egyéb nehéz fizikai munkában hány napot kell dolgozni a gazdának. A munkavállaló kötelessége többek között gondoskodni arról, hogy szemper- gés ne legyen, nedves gabona nem kerülhet a keresztbe, ha kicsírá- sodik a búza. a munkabérből „levonatok”. Esős időiben — külön munkabér nélkül annyiszor rakja szét az aratómunkás a keresztet és annyiszor rakja össze, ahányszor az időjárás megkívánja. Csépléskor, hordáskor köteles az arató segíteni, a zsákokat a saját vállán a gazda magtárába felhordani. A kaparék gondos összesze- désére és egyéb „apróságnak tűnő” munkákra is gondosan kitér a szerződés, csakhogy véletlenül károsodás ne érje a gazdát. A Viharsarok nemhiába viselte a Viharsarok nevet. A régi munkásszerződésekből világosan kitűnik, ezen a tájon még erősebb volt a kizsákmányolás, mint másutt. Olvastunk olyan munkásszerződést Is, amelyben a gazda a 14 éves fiút úgy fogadta fél, hogy pásztornak vagy „amire éppen jó lesz!”. Mellékelten az orvosi látleletet is őrzi a levéltár, amely arról tanúskodik, hogy a serdülő gyereket úgy elverte a gazda, hogy napokig nem tudott labra állni, mert nem bírt úgy dolgozni, ahogyan azt tőle elvárták. A készülő kiadvány igen érdekesnek ígérkezik. Az utókornak érdemes lesz néha belelapozni, hogy megismerje a Viharsarok szegénységének egykori életét. —Ary— Cikkünk nyomán: Mi a helyzet a körösladányi libatömő társulásnál? SA^W^vVWSAA WWWWvVWWWW ' Adásvétel Budai csoportvezető a terménykiszerelö vállalatnál és harminc kilométerre lakik a munloa- helyétöl. Szombatonként utazik haza, vasárnap esste nem akarózik vonatra ülni. Fájt a foga egy robogóra, amivel hétfőn hajnalban is elindulhatna — visszafelé. Vehetett volna régen, a pénzt összegyűjtötte, de neki csak egy bizonyosfajta kellett, ami nagy ritkán érkezik a földművesszövetkezet boltjába. Nagy ritkán érkezett és titokzatos körülmények között elfogyott. Soha emberfia meg nem tudta, mikor és kik vásárolták meg. Budai spekulált, aztán elballagott a boltba — nézelődni. Ácsorgóit a bejárat előtt, nézegetett, mint aki nem tudja pontosan, mit akar. Egy ilyen utca végi tekingetés közben pillantotta meg a teher• autót, amelyik pontosan a bolt előtt állt meg, csomagokat raktak le róla. Három, papondek- libe csomagolt valami különösképpen szemet szúrt Budainak. Odalépett a cigarettázó sofőrhöz, beszédbe elegyedett vele. A sofőr két slukk között elárulta, hogy arról a bizonyosfajta robogóról van szó, amelyikre Budai foga fájt. Az udvar végi raktárban egy fiatalember tevékenykedett, éppen az egyik csomaggal bíbelődött, amikor Budai odaérkezett. Egymásra nézlek, aztán a fiatalember kijelentette: idegennek nincs keresnivalója a raktárban. Budai erre megragadta a csomagot. — ötszáz — jegyezte meg a fiatalember lako- nikus rövidséggel s finom mozdulattal levette Budai kezét a bizonyosfajta robogó külső borítójáról. Budai először összeráncolta a homlokát, majd gondolt egyet és leszámolta a pénzt az ifjú tenyerébe. Együtt indultak a belső helyiségbe. A pénztárosnő háromezer-ötszázat zongorázott ki a billentyűn. A terménykiszerelő vállalat közismerten „dörzsölt’’ embere megnyálazta a mutatóujját és leszámolt — háromezret. A pénztárosnő némi rosszallással nézett rá és várt> Budai azonban nem mutatott hajlandóságot a tovább számolásra. — Még ötszázat kérek — emelte fel a hangját a pénztárosnő. Az üzletvezető is felnézett a leltárkönyvből. — Segéd úr — mondta szelíden Budai —, legyen szives azt az ötszázat. amit az előbb... A fiatalember lila arccal hajolt az egyik fiókba. A pénztárosnő uj- jai megálltak a billentyűn. Budai türelmesen magyarázta: — ötszázat odaadtam a segéd úrnak foglalóba. Hogy biztosan meglegyen a robogó. Az inge zsebébe tette. És ártatlan arccal nézett a fiatalemberre, aki lassan kigombolta az inge zsebét. Az üzletvezető még mindig bámult. Budai megvárta, amíg a segéd odaadja az ötszázat, aztán óvatosan kitolta a robogót az üz létből Bendc Ibolya
