Békés Megyei Népújság, 1966. szeptember (21. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-02 / 207. szám

1966. szeptember 2. 2 Péntek Tüntetés Új-Delhiben Nagygyűlés a Vietnami Demokratikus Köztársaság kikiáltásának 21. évfordulója alkalmából \ Á Magyar Szocialista Munkás­párt Budapesti Bizottsága, a Szak- szervezeteik Budapesti Tanácsa és a Hazafias Népfront Budapes­ti Bizottsága a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság kikiáltásának 21. évfordulója alkalmából nagy­gyűlést rendezett csütörtökön a Vasas Szakszervezet székházé­ban. Megjelent és az elnökségben foglalt helyet Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja. Veres József munkaügyi miniszter, valamint a társadalmi és tömegszervezetek számos kép­viselője. A nagygyűlésen dr. Szabó Zol­tán egészségügyi 'miniszter mon­dott ünnepi beszédet. Ezután meleg ünneplés közben Hoang Luong, a Vietnami De­mokratikus Köztársaság magyar- országi nagykövete emelkedett szólásra. Az ünnepi megemlékezés az In- ternacionálé hangjaival ért vé­get. (MTI) A Dange vezette Indiai Kom­munista Párt felhívására csütör­tökön délután több mint nyolc­vanezren töntettek a parlament épülete előtt. Követelték a kor­mány lemondását, a további ár­emelkedések megakadályozását és a monopoltőke uralmának megtö­rését. A hatóságok tízezer acélsisakos rendőrt mozgósítottak. A rendőr­ség még szerdán őrizetbe vett '5'UO „gyanús személyt”. De Gaulle nagygyűlési beszéde a Phnom Penh-i stadionban De Gaulle elnök fogadtatása a Phnom Penh-i repülőtéren. — MTI Külföldi Képszolgálat A Kambodzsában tartózkodó De Gaulle francia államfő csütörtö­kön délelőtt a Phnom Penh-i sta­dionban mintegy 250 ezer ember előtt beszélt. Bevezetőben De Gaulle a nyil­vánosság előtt is méltatta Szilta­nuk kambodzsai államfő politi- tikáját. Kambodzsa — mondotta — az 1954-es genfi egyezmények után bölcsen és bátran a semle­gesség politikáját választotta, amely az egyetlen lehetőséget kínálta, hogy Indokína népeit megmentse attól, hogy területe újból harcok színterévé váljék. Miközben Kambodzsa a helyes politikai úton haladt, e helytől alig nyolcvan kilométerre háború dúl, amely azzal fenyeget, hogy világégést robbant ki — mondot­ta De Gaulle. Ebben a helyzet­ben Franciaország már elfoglalta a maga álláspontját. Elítélte és elítéli a Vietnamban zajló esemé­JVeta York U Thant ENSZ-főtitkár csütör­tökön sajtókonferencián bejelen­tette, nem jelölteti magát a fő­titkári tisztségre az újabb idő­szakra. Elhatározásának alapvető okaként azt jelölte meg, hogy nem jártak sikerrel a vietnami konfliktus rendezésére irányuló próbálkozásai. A fenti bejelentést az a levél tartalmazza, amelyet U Thant in­tézett az ENSZ Biztonsági Taná­nyeket. Eltökélte, hogy mindenhol és minden körülmények között őrizkedni fog attól, hogy automa­tikusan belebonyolódjék a dráma kibontakozásába. Kifejezte állás­pontját azzal a példával, amelyet Észak-Afrikában nyújtott, amikor látva, hogy az ott folyó harcok nem érintik sem becsületét, sem függetlenségét, és semmi mást nem eredményeznek, csak gyűlö­letet és rombolást, 'kivonult on­nan. Franciaország véleménye sze­rint — hangsúlyozta De Gaulle — az Indokínában dúló harcok is kilátástalanok és nem vezethet­nek eredményre. Meggyőződése, hogy helyreállítható a béke poli­tikai megegyezéssel. E politikai egyezménynek az 1954-es genfi egyezmény példájára — az indo­kínai népek semlegességét és ön­rendelkezési jogát kell biztosíta­nia. csához és csütörtökön az ENSZ székházéban a küldöttségek kö­zött szétosztottak. > A főtitkár részletesen foglalko­zott nyilatkozatában a vietnami helyzettel. „Ma is az a vélemé­nyem — állapította meg —, hogy az események logikája egy na­gyobb hábonj felé vezet, miköz­ben az irány megfordítására irá-: nyúló erőfeszítések katasztrofáli­san elmaradtak az események tempója mögött. (MTI) | Mindenfajta tárgyalásos megol- ! dásnak azonban az a feltétele, j hogy az Egyesült Államok elha- jtározza: kivonja csapatait meg- J felelő és meghatározott időn be­lül Vietnamból — hangsúlyozta De Gaulle. Az elnök ünnepélyesen felhívta az Egyesült Államokat: irányítsa tetteit újból az a koncepció, hogy a népeknek saját maguknak kell dönteniük sorsukról. Az Egyesült Államok ezzel a világ színe előtt újból visszanyerné nemzetközi te­kintélyét. íi De Gaiille-nyiiatkozai első Peking A dél-vietnami kormány gyor­san és élesen reagált De Gaulle elnök kambodzsai nyilatkozataira. Csütörtökön Tran Van Do dél-vi­etnami külügyminiszter a dél­vietnami kormány hivatalos visszhangját tolmácsolva azt bi­zonygatta, hogy Dél-Vietnam nem amerikai gyarmat, mint ahogyan De Gaulle tábornok szavaiból ki­tűnt. Tran Van Do kifogásolta, hogy De Gaulle nem fordult ün­nepélyes felhívással a VDK-hoz. sőt Kínához is „az agresszió” megszüntetése érdekében. Washington Az amerikai külügyminisztéri­um ez ideig nem fűzött kommen­tárt De Gaulle elnök Phnom Penh-i nyilatkozataihoz. A kül- | ügyminisztérium szóvivője kije­lentette, hogy a De Gaulle-nyilat- kozatok teljes szövegének ismere­te nélkül nem bocsátkoznak a be­széd kommentálásába. (MTI) U Thant nem jelölteti magát a főtitkári tisztségre Vietnam ünnepe Ho Si Minh, a Vietnami De­mokratikus Köztársaság elnöke rendszerint abban a hanoi épü­letben szokta fogadni hivatalos külföldi látogatóit, ahol húsz­egynéhány esztendővel ezelőtt a francia főkormányzó aláírta „halálos ítéletét”. Hiába, változ­nak az idők... Ma a VDK legna­gyobb nemzeti ünnepéről emlé­keznek meg világszerte, 1945 szeptember 2-án kiáltották ki a függetlenséget, a demokratikus köztársaságot. A vietnami nép, híven forradalmi hagyományai­hoz, országa északj részében az­óta megkezdte a szocializmus építését, s mind északon, mind délen az imperialistaellenes küz­delem élvonalában áll. A tömör, tárgyszerű mondatok azonban nehezen tükrözhetik vissza azt a harcot és munkát, azt a hősiességet és ádozatkészséget. amely ezt az immár két évtize­det jellemezte. Alig kezdtek hoz­zá a Vietnami Demokratikus Köztársaság felépítéséhez, meg­szervezéséhez, amikor 1946-ban ismét rátörtek az országra a francia gyarmatosítók. Megkez­dődött a nyolc éven át tartó sza­badságharc, amely elvezetett Dien Bien Phu katlanáig, az ex- pedícics csapatok feletti győze- zelemig. Megkötötték a genfi egyezményt, az elismerte Viet­nam jogát az egységre, függet­lenségre, önrendelkezésre. Az átmenetileg kettéosztott ország északi részében ismét hatalmas lendülettel indult meg az építés, közben készültek az áhított egy­ségre. A genfi megállapodások azon­ban nem valósultak meg, a fran­ciák helyébe ugyanis az ameri­kai imperialisták léptek és csat­lós rendszert kényszerítettek Dél-Vietnamra. Az 1956 júliusá­ra előírt egyesítés elmaradt, északon és délen gyökeresen el­lentétes irányba fejlődtek az események. A VDK-ban hozzá­láttak a szocialista Iparosításhoz, agrárreformot valósítottak meg és a parasztgazdaságok szövet­kezetekbe tömörültek. Felszá­molták az analfabétizmust, a la­kosság 95 százalékát megtanítot­ták írni, olvasni. Sikeresen ve­tettek gátat olyan pusztító nép­betegségeknek, mint a tüdőbaj és a lepra./Megnyílt az első egye­tem. A déli országrészben ugyan­akkor nőtt az elnyomás, iszonya­tossá vált a terror. A hazafiak kénytelenek voltak a fegyveres önvédelem eszközéhez nyúlni. Kirobbantak a sorozatos felke­lések, majd megalakult a Dél­vietnami Nemzeti Felszabadítás! Front, amely az országrész egyetlen törvényes, államalkotó ereje, s a lakosság harcának ki­próbált vezetője. Ami most van Vietnamban, jól ismerjük az újságok címol­dalairól, harcos szolidaritásunk kíséri a távoli országban lezajló eseményeket. Dél-Vietnamban immár háromszázezer amerikai katona próbál „pacifikálni", minden költségvetési dollárból tizenegy centet a vietnami be­avatkozásra fordít az Egyesült Államok. Hiába, nem bírja le­törni egy nép ellenállását. Ezért igyekszik a déli kudarcokért északi revansot venni, 19 hó­napja bombázza nap mint nap a Vietnami Demokratikus Köz­társaságot. A VDK-t azonban nem sikerült megtörnie, légihá­borúja kudarcot vallott. Az élet a bombazáporban sem állt meg. tlj sikereket értek el a mezőgaz­daságban, biztosították a hagyo­mányosan behozatalra szoruló északi tartományok öneállátását, az ipar pedig csaknem öt száza­lékkal emelte termelését a rend­kívüli nehézségek közepette is. Egyetlen sokatmondó példa: a VDK- exportja 1964-ről 1965-re hét százalékkal nőtt! Az ameri­kai agresszorok közben súlyos számlát fizetnek: repülőgép- veszteségük az 1400-as szám felé kúszik és növekszik politikai el­szigeteltségük. A harc jegyében ünnepel ma a Vietnami Demokratikus Köz­társaság. S a világ haladó erői­vel együtt, mi, magyarok Is, har­costársként küldjük forró jókí­vánságainkat, (—ti) Pearl Harbour tói a Missouriig Huszonegy esztendővel ezelőtt, 1945 szeptember 2-án, a tokiói öbölben horgonyzó Missouri ne­vű amerikai páncéloshajó fe­délzetén aláírták Japán feltétel nélküli kapitulációját. A színhe­lyet nyilván kissé jelképesnek is szánták a rendezők. Hiszen Japán harcba léipése amerikai hajók elsüllyesztésével kezdő­dött a Pearl Harbour-i orvtá­madáskor. A fegyverletétellel végképpen befejeződött a második világhá­ború — Európa után immár Ázsiában is. A végső csapást a Szovjetunió szerződés szerinti hadba lépése mérte Japánra. Ma- linovszkij marsall csapatai meg­kezdték az előrenyomulást Sen- jang irányában, szétzúzták a Kvantung hadsereget, néhány nap leforgása alatt 600 ezer fog­lyot ejtettek. Ezt a sikert akar­ta csökkenteni az amerikai ve­zetés a két atombomba ledobá- sával, amelyeket a szovjet had­üzenetet megelőző 96 órában zú­dítottak rá Hirosimára és Na- gaszákira. Ma már politikusok és katonai szakértők egyetérte­nek abban, hogy az atomfegy­verek ilyen jellegű bevetése nemcsak elkerülhető, de szük­ségtelen volt — tulajdonképpen nem a második világháború be-, fejezésének, hanem a hideghá­ború megkezdésének jegyében állott. Ez az amerikai törekvés nyomta rá bélyegét a későbbi japán fejlődésre is. Amint Eu­rópában újjáélesztették a német imperializmust és militarizmust — a Távol-Keleten Japánt állí­tották terveik szolgálatába. Oki­nawa szigete még ma is csak­nem eigyetlen összefüggő ameri­kai támaszpont. Japán kikötők­be rendszeresen befutnak ame­rikai alomtengeralattjárók.v A „felkelő nap országát” felhasz­nálták a Korea elleni kaland során, most pedig a Vietnam el­leni agresszió egyik kiinduló bá­zisául szolgál. Megkötötték az amerikai—japán úgynevezett biztonsági szerződést, amely ka­tonai elkötelezettséget jelent. A második világháború befejezé­sekor kiadott amerikai nyilat­kozatok mintha mást ígértek volna... A második világháború ese­ményei, az atombombák robba­nása mégsem műit el nyomta­lanul Japán életében. Nemrég egy rövid napihír közölte, hogy a kamikázék (öngyilkos repülők, élő torpedók) életben maradt családtagjai békeszervezetet ala­kítottak. Emlékezetes az a tün­tetéssorozat is, amely az ame­rikai—japán szerződés idején az országon végigszántott, s Eisen­hower akkori elnököt látogatá­sának lemondására kényszerí­tette. Ez a tömeghangulat, va­lamint Japán sok sajátos gazda­sági érdeke bizonyos fokig érez­teti hatását Tokió politikájában. Ezért a negatív vonások mel­lett vannak bizonyos biztató je­lek is, például a szovjet—japán kapcsolatok megélénkülése. Napjainkban, amikor az ame­rikai imperializmus Délkelet- Ázsiában és a Távol-Keleten növeli agresszivitását, s ehhez szövetséges társakat- keres — Ja­pán számára különösen időszerű az emlékezés. S a tanulság, hogy a nagy ázsiai ország igazi nem­zeti érdekeit csak következetes békepolitikával lehet megvalósí­tani. (réti) ^

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents