Békés Megyei Népújság, 1966. szeptember (21. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-09 / 213. szám

196*. szeptember 9. 5 Péntek Az együttes fennállása óta háromezer alkalommal lépett dobogóra publikum előtt. Hazai és külföldön folytatott hasznos tevékenysége elismeré­seként a művészegyüttest a Munkaérdemrend I. fokozatával tüntették ki. Képünkön: az együttes női kara. np* | r .* (» I// Tisztasági fürdő < Még 1959 végéin született meg Köröstarcsán annak a lehetősége, hogy fürdőt kapjon a község. A sok huzavona után végül is meg­épült egy mély fúrású kút, amely percenként 180 liter artézi vizet ad. 1964 márciusában elkészítet­ték a tisztasági fürdő tervét is, de mivel pénzügyi fedezet mind ez ideig nem volt rá, csak most nyílt lehetőség a fürdő építésének megkezdésére. A párt- és tanácsi szervek, valamint a Hazafias Népfront kérte a lakosságot is, hogy járuljon hozzá e fontos léte­dül Köröstarcsán sítmény létrehozásához. A muri kák megkezdődtek Köröstarcsán és a fürdő alapjának elkészítésé­ben 150 személy máris 600 mun­kaórával járult a munkák meg­kezdéséhez. A mintegy 1 millió 200 ezer forintos költséggel épülő fürdő szennyvizét élvezető csator­na építéséhez is a lakosságot ké­rik segítségre. Ugyanis ennek hossza majdnem 400 méter. A kö- röstarcsaiak a fürdőt hétkádasra tervezik, 11 zuhanyozóval. A me­gyei tatarozó vállalat már meg­kezdte a munkálatokat. Hírül adtuk, hogy a román nép­hadsereg művészegyüttese szep­tember 10-én, este 7 órai kez­dettel Békéscsabán, a Jókai Színházban’ vendégszerepel. A kétszáz tagú együttes 1947-ben alakult férfikórusból, balett­karból, szimfonikus és népi ze­nekarból. £nekszólistái főleg férfiak. Repertoárjukban több mint 500 zenei mű szerepel. Ezek a folklórból táplálkoznak. Hozzájárul műsorukhoz mintegy százötven nép- és katonatánc- koreográfia. A népi művészetből merített ihletet tükrözik azok az új alkotások, amelyek főleg a ma emberének kultúrigényeít fejezik ki. Nyomda Nemrég még a szedflgépek mellett ültek s gyakorlott mozdu­latokkal ólomba öntötték a betű­ket, szavakat, mondatokat, javí­tották a hibás sorokat. Most ott ülnek valamennyien a kicsiny te­remben és a beszámolót hallgat­ják. Két év munkája került te­rítékre. Többről nem is szólhat­nának. mert a pártszervezet sem idősebb, hiszen 1964 novemberé­ben alakult. Két esztendő rövid idő. S hogy ez az idő nem múlt el tétlenül a Békés megyei Nyomdaipari Válla­lat békéscsabai telepének párt- szervezeténél, arról beszél Kere- peczky György párttitkár. Küsz­ködtek és még ma is küzdenek a kezdet és a hogyan tovább gond­jaival. Először is azt határozták el, hogy mindenekelőtt a pártépí- tésre fordítják a legtöbb figyel­met. Tették ezt azért is, hogy min­degyik üzemrészben legyen párt­tag vagy tagjelölt, és így minden munkahelyre eljusson a kommu­nisták szava. Szükség is volt rá, mert öt párttagból és egy tagje­löltből állt a kezdet kezdetén a pártszervezet., Most meg tíz párt­tag és két tagjelölt van a telepen. Megduplázták erőiket, ám közben azt sem tévesztették szem *elől, hogy a termelést is segít­sék. Az ő mindennapos küzdel­mük is benne van abban a 31 ezer Gyémántdiplomások Békésen Ma délután 4 órakor Béké­sen, a 3-as számú általános is­kolában bensőséges ünnepsé­get rendez a járási tanács mű­velődésügyi osztálya. Az ün­nepségen két idős pedagógust köszöntenek, id. Pepó Györ­gyöt és Jánszky Elemért, akik ez alkalomból kapják meg a gyémántdiplomát. Az ünnepségen az iskola út­törői műsorral kedveskednek a kitüntetetteknek. forintban, amivel tavaly — a tervlemaradások pótlása után — végül is sikerült túlteljesíteni az éves tervet. Nem ment köny- nyen. Személyi ellentétek, meg nem értés nehezítette a kis kol­lektíva többre törő szándékát. A kéttagú pártvezetőség és a gazda­sági vezetés nem mindig értett egyet, s ez is gátolta munkáju­kat. Az egyes emberek közti tor­zsalkodás, ha nem is szűnt meg még teljesen, annyit azonban el­értek, hogy mindjobban a kö­zös erő összefogására összponto­sítják már az energiájukat. Nem a vita ellen üzentek hadat, az ér­telmetlen és szükségtelen cívó- dásokat próbálják megszüntetni. Azt szeretnék végre valahára el­érni, hogy ne legyen érdekellen­tét a laprészleg és a vegyes nyom­tatványokat előállító részleg dol­gozói között, hanem ki-ki csinál­ja becsülettel a dolgát, s ha a szükség úgy hozza, testvérként se­gítsenek egymás gondján és ba­ján. Kell ez? De mennyire, hi­szen csak együttesen teljesíthetik jól és eredményesen mindkét munkaterületen kötelességüket és hivatásukat. Felelősségteljes szakma a nyomdászmesterség. Aki betűvel dolgozik, mint ők, azt mindig kísér­ti a sajtóhiba ördöge. Kis figyel­metlenségből is nagy hiba szár­mazhat. Nem ok nélkül szólt a be­számoló is, több felszólaló is ar­ról, hogy a felelősség növelése mindenekelőtt való, a szedőknél is, a korrektoroknál, a rotációs­terem dolgozóinál is. Érthető ez, hiszen egy hibásan szedett és ki nem javított szó, számadat vagy felcserélt klisé nem marad egyedi hibának, hanem a lap példány­számától függően 25—28 ezer új­ságban terjed. Jól tudják, hogy ez a nyomdának is, a szerkesztő­ségnek is árt. De sok mással együtt „A legszebb vidéki napi­lap” országos versenyben, amely­ben az itteni kollektíva eddig na­gyon szépen szerepelt, sokat nyom a latban az ilyesmi az egyéb ti­pográfiai kifogásokkal együtt. Örülhetünk, hogy első számú segí­tőtársaink, a nyomdászok így í»ss«j ííl^én fa könyvtárosnő gondolkodnak, hiszen velük együtt nekünk is az a célunk, hogy minél szebb és jobb lapot adjunk olvasóink kezébe. Ebben viszont nemcsak a nyomdászok­nak, hanem nekünk is megvan­nak a saját tennivalóink. Küzdelmes volt a két rövid esztendő. S ennek a nekibuzdu­lásnak nehéz lenne minden apró tettét, eredményét és kudarcát számba venni. Mert nemcsak ered­ményekről, hanem a kudarcokról Is beszéltek. A taggyűléseket rendben megtartották. Néhány jól sikerült szabad pártnapot is rendeztek, s ezeket a pártonkí- vüliek is szép számmal látogat­ták. Legnagyobb gondjuk azon­ban, hogy a pártépítéssel nem tar­tott lépést az emberek politikai nevelése, oktatása. Ezt szeretnék most már sürgősen pótolni, s eh­hez várják a városi pártbizottság eddiginél nagyobb támogatását. Erre nemcsak a politikai művelt­ség gyarapításának felismert szükségszerűsége szorítja őket, hanem az is, hogy sikeresebben vehessék fel a küzdelmet az üzemben néha még elhangzó hely­telen vélemények és nézetek el­len. S ezt — úgy érzik — csak akkor csinálhatják jól, ha ma­guk a párttagok és tagjelöltek mielőbb elsajátítják az alapvető ismereteket, s ezek birtokában jobban politizálnak, agitálnak igazuk mellett, mint eddig. A szervezeti megerősödés után a mostani vezetőségválasztó tag­gyűlésen helyesen határozták meg a legsürgősebb és legidőszerűbb tennivalókat. És erre az élet, ed­digi küzdelmük tanította meg őket Podina Péter Kétegyháza apró, közvetlenül az utcára nyíló könyvtára egyet­len helyiségből áll — jármüvek felverte por száll be az, ajtón, s látni az utca túloldalán a be­fejezéshez közeledő új kultúrott­hon téglaépületét. A falon zsú­folásig tömött könyvespolcok, de még a földre is kerül belőlük. Az 5630 kötetből álló könyvál­lomány egy része még így is ki­szorult, ideiglenesen a községi tanács helyiségeiben nyert elhe­lyezést. A könyvtárosnő, Stéger- mayer Györgyné — fiatalasz- szony. Szeme alatt sötét árnyé­kok, hosszas betegeskedésének Hal előadásra szól a gyulai színház bérlet (Tudósítónktól) Az idei szezonban Gyulán hat előadásra hirdet bérletet a Jókai Színház. Ismeretes, hogy a múlt évről két előadással ma­radtak adósak, ezt kívánják törleszteni a szeptember 17-én «AAAAAAAA/ Ötmillió néző előtt . bemutatásra kerülő Oláh— Romvári—Horváth: Nézd meg az apját zenés vígjátékkal, va­lamint az októberre ígért Maug ham—Szenes—N ádas: Imádok férjhez menni című Budapesten magas előadásszé­riát megért, több slágert tartal­mazó zenés vígjátékkal. Ezek tehát Gyulán még nem számí­tanak be az idei bérletbe, az új bérleti előadások ugyanis ezeket követően kerülnek sor­ra. A bemutatásra kerülő ze­nés művek között két régi ope­rett felújítása mellett Nóti— Kemény Egon: Nyitott ablak és Hámori—Szenes—Nádas: Oké, Mister Kovács című műveket már megelőzte sikerük híre. Az új évadra ígért változatos program és a felfrissített szín- társulat bizonyára növeli majd a bérletesek hűséges táborát, s a kellemes színházi esték szá­mát. M. Gy. nyomai. Kedélye azonban friss — szeretik a kétegybáziak. Sű­rűn érkeznek látogatók, könyvet hoznak, cserélnek vagy pedig egyszerűen Ipsak azért, hogy el­beszélgessenek egy kicsit. A könyVÍarosnő most magáról be­szél. — 1962-ben; közvetlenül az általános iskola után kerültem ide. Tudajdotiképpen ez az ese­mény változtatta meg jövendő pályámról alkotott terveimet. Eredetileg ugyanis román—nép­művelő szakos pedagógus sze­rettem volna lenni, aztán rövid itteni gyakorlat után mégis a könyvtárat választottam. Ű gy érzem, nem rosszul, mert ráadá­sul, mint könytáros, igen szoros kapcsolatot tartok fenn a peda­gógusokkal és a népművelőkkel is. — Kik a legkedvesebb olva­sói ? — A gyerekek. Közülük is a legkisebbek. Van egy olyan ol­vasóm — jelenleg is a könyvtár törzstagja —, aki beiratkozása­kor a nevét sem tudta leírni. Szeretem a gyerekeket és szíve­sen is foglalkozom velük, éppen ezért külön gondot fordítok az ifjúsági irodalom beszerzésére. Úgy vélem, a könyvtáros mun­kája az ifjúsági olvasókon mér­hető le legjobban, hiszen fejlő­désük leginkább figyelemmel kísérhető. Biztos vagyok benne hogy a mostani 10—14 évesek lesznek legállandóbb olvasóim. — Hogyan szeretteti meg a könyveket ? — A tanácsadás, a beszélgetés a legjobban bevált módszer — mondja s mintegy bizonyíték­képen ismerősök, olvasók érkez­nek. Nincs kölcsönzési idő, dél­előtt van — s néhány szívélyes szó után már mennek is. — Persze rendezünk író—ol­vasó-találkozókat, csakhogy ide — mosolyogva körülnéz az apró könyvtárban — az érdeklődők egy kis töredéke fér be. Már csak azért is várom és várják olvasóim is az új kultúrotthon felépülését. November 7-e után — addigra valószínűleg befeje­ződik az építkezés — már az új, lényegesen nagyobb könyvtár­ban találkozunk. Az olvasóte­remben pedig az országszerte kedvelt „gyermekklubot” szerel­ném megvalósítani, ahol az ap­róságoknak játékra is nyílik le­hetőségük. A hosszú betegség még most sem múló fáradtságát figyelmen kívül hagyva, nagy-nagy akarat­erővel készül Stégermayer Györgyné az új feladatokra. Napi nyolcórás könyvtárosi te­endője mellett másra is jut ide­je. 1962 óta a községi tanács, valamint a végrehajtó bizottság tagja. Egy ideig KISZ csúcstit­kár volt, most a Hazafias Nép­front elnökségének tagja. Párt­tagsági könyvét pedig egy éve 1965-ben kapta meg... Bencsik Matt

Next

/
Thumbnails
Contents