Békés Megyei Népújság, 1966. szeptember (21. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-08 / 212. szám
1966. szeptember 8. 3 Csütörtök Tanácskoznak az állami gazdasági és gépjavító állomási szocialista brigádvezetők A MEDOSZ megyei bizottsága körzetenként szervezte meg az idén az állami gazdasági és gépjavító állomási brigádvezetők tanácskozását. Szeptember 6-án a Mezőberényi Gépjavító Állomáson megrendezett tanácskozáson a körösi és a Halaspusztai Állami Gazdaság, továbbá a dévaványai, a körösladányi és a Mezőberényi Gépjavító Állomás Halálos végű baleset A Talajjavító és Talajvédetoii Vállalat szarvasi digózó kirendeltségé- njól építkezés közben a íhtrusko- esival 22 ezer voltos nagyfeszültségű vezeték alatt dolgoztak. Figyelmen kívül hagyták az óvórendsza- hályoknak azt az előírását, hogy elektromos vezeték közelében a daru üzemeltetése tilos. A darus- kocsi megemelte a betonelemeket, majd hátrafelé mozgott. Amikor a daru a vezetékhez ért, Kiss Dezső a kilendülő terhet kézzel akarta leállítani, eközben áramütést kapott és meghalt. A felelősség megállapítására a rendőrség vizsgálatot indított. 38 szocialista brigádjának vezetője vett részt. Délelőtt folyamán meghallgatták és megvitatták Sarnyai Ferenc elvtársnak, a MEDOSZ megyebizoftsága elnökének előadását az eddig elért eredményekről, s a további feladatokról. Természetesen kicserélték tapasztalataikat is. A közös ebéd után a délutáni órákban megtekintették a javítóállomás gépjavító műhelyeit, amely egyúttal tapasztalatcsere jellegű is volt, hiszen a mezőberényi szerelők ötletgazdagságából újabb újítások születtek. Eddig térdelve, hason fekve, nagy kínlódás közepette szerelték széjjel az Sz—100-as és a DT- traktorok lánctalpait kalapácscsal. A fáradságon túl ez jelentős kárral is járt, hiszen a csapszegek és a lánctalprészek közül több használhatatlanná vált. Most már Molnár Károly technikus és Bányász József művezető ötlete alapján készült ügyes szerkezettel tolatják ki a csapszegeket, ugyancsak géppel csavarják ki és be a lánctalpakat összefogó csavarokat. Az újító bosszúsága kapunkban is foglalkoztunk már Szilágyi Imrének, a Me- zőbenényi Földművesszövelkezel szakácsának ötletes büféáru- készítményeivel. Sertésfejből készített különféle olcsó és ízletes, s ezért kapós ételféleségeket. A lapunkban megjelent közlemény is s természetesen a MÉSZÖV is elősegítette, hogy a megye különböző tájairól többen elmentek Szilágyi Imréhez tapasztalatcserére. Több földműves- szövetkezetben, köztük az andrő- diben és a füzesgyarmatiban is készítik már ennek alapján az olcsó ínyencfalatokat. Csupán Mezőberényben állították le egy hónappal ezelőtt, mindaddig az ideig, amíg hűtőkamra nem készül. A hűtőkamra kőművesmunkája már elkészült egy hónappal ezelőtt, azonban a beszerelése valamilyen óknál fogva késik. Bosszantó ez, hiszen az újszerű büféáruk iránt nagy a kereslet. Szilágyi Imre szinte nem győzött annyit készíteni, mint amennyit megrendeltei?, s amennyit nyomban elvitték. Kocsonyáiból is készült és elfogyott hetenként legalább 80 adag. Most ennek a készítése is stagnál. Nem egészen érthető, hogy a földmű vess zövelkfezeti vezetők nem sürgetik a hűtőlkamra mielőbbi felszerelését. elért nyereségből. A vállalati gazdálkodás részleteibe bonyolódó központi tervezésnek főként a mennyiségi fejlődést tükröző természetes mérőszámai képtelenek átfogni azokat a minőségi feladatokat, amelyek az állandóan változó társadalmi szükségletekkel és a tudomány, a technika szüntelen fejlődésével kapcsolatosak. A gyártmányok korszerűsítése, a technológia fejlesztése, új szükségletek kpltése, a választék bővítése, a minőség javítása stb. központilag pontosan aligha írhatók elő. C feladatok ellátásához nél“ külözhetetlen a kereskedelmi módszerek fejlesztése a vállalatok gazdálkodásában. A Központi Bizottságnak a gazdasági reformról hozott határozata pontosabb, árnyaltabb megvilágításba helyezi a vállalatok gazdasági tevékenységét, és új összefüggések feltárásával közvetlenül f is segíti a mai gyakorlat javítását, Ha a közgazdasági ösztönzők ma még nem is serkentenek egyértelműen a társadalmi szükségletek jobb kielégítésére, a hazai és a világpiac jelzéseire mindenképpen érdemes jobban odafigyelni. Nem könnyű feladat jó időben felmérni a várható keresletet, a műszaki haladás jövő irányzatait, de csak úgy lehet eredményesen dolgozni, ha a holnap igényeivel is lépést tartva felkészülünk a reform bevezetésére. Azzal ma már mindenki egyetért, hogy a lakosság' kulturáltabb ellátásában, kiszolgálásában nélkülözhetetlen a kereskedelmi módszerek fejlesztése, de sokan még leszűkítik ezt a feladatot a belföldi üzlet- és vendéglátóipari hálózatra és nem tekintik a vállalati gazdálkodás, a mindennapi termelőtevékenység szerves részének. Találkozhatunk olyan ál- műszaki szemlélettel, amely valami rangon aluli munkának, rő- iösködésnek tartja a kereskedést. Egyes műszaki és gazdasági vezetők körülbelül így gondolkoznak: „Majd mi fejlesztjük az új termékeket, gondoskodunk a gyártásról, a kereskedők pedig szolgáljanak ki bennünket anyaggal, értékesítsék termelvényein- ket.” Ez a nézet jelenleg is teljesL séggel tarthatatlan, hiszen már ma sem lehet kulturáltan kielégíteni a szükségleteket, s magas színvonalon termelni üzleti, kereskedelmi módszerek nélkül. Elsősorban a programozó, termelésirányító, valamint a fejlesztő mérnökök és technikusok számára nélkülözhetetlen a kereskedelmi és piaci ismeretek elsajátítása. Mindez feltételezi a köz- gazdasági műveltség és látókör bővülését, valamint az eddiginél szervezettebb kapcsolatokat a gyártmányok vásárlóival és felhasználóival. E gyakran formális Maulwurf, más néven RS—09-es ez a kis piros univerzális traktor. Számtalan műveletre alkalmas, az egyik legjobb segítőtársa a mezőgazdaságban dolgozóknak. Felvételünk a gádo- rosi Petőfi Termelőszövetkezetben készült. Varga Imre, az RS—og-es vezetője árpavetés közben az egyik fordulónál ellenőrzi a vetőszerkezetet. Már eddig ötven holdon vetett gépével árpát, s mire jön a búzavetés ideje, valószínű abban is részt vesz. Fotó: Opauszky Egyedül, mégsem árván Mint egy mese öreganyója, olyan kedves, szeretetreméltó és csupa jóság, 74 évével könnyedén tipeg elő a kis házikóból, melyet szintén mesébe illő, pompázó virágoskert vesz körül. Szereti a virágokat. Külsőleg is amolyan igazi nagymama típus, bár ez a vágya sohasem teljesülhet. Gyermekei korán meghaltak. a férje is utánuk költözött, így hát egyedül él a kis házban, ám mégsem árván. Mindenki Katica nénije — Nagyon szomorú az egyedüllét— mondja csendesen Fodor Györgyné —, éppen ezért igyekeztem mindig úgy élni, hogy ezt sohase érezzem. Mindenki Katica nénijének hívják Gyulán, így becézik és ez nagyon is ráillik. Már ifjú korában ismerték a város munkásai, főleg a harisnyagyár asszonyai és lányai. Bátran fordultak hozzá — akárcsak ma — minden kisebb-nagyobb gondjukkal, kérésükkel, és tőle telhetőén mindig segített is. Tősgyökeres gyulai. Alig cseperedett fel, már a gyár szervezett munkásai közé tartozott. és jogi kapcsolatokat valóban üzleti alapokra kell helyezni. Nem elég- csupán utólag, valamiféle zavar és peres ügy kapcsán ismerni a felhasználó, a vásárló véleményét, hanem legyen a fogyasztó igénye, kérése parancs, kiinduló alap már a fejlesztésben és a termelés szervezésében is. Ahogy fejlődnek, korszerűsödnek napjainkban a tervezés, a gazdálkodás módszerei, bővül a vállalati önállóság, úgy növekedjék a helyi kezdeményező készség, ami egyet jelent az üzleti, kereskedelmi módszerek erősítésével. Régtől hangoztatott feladatunk, hogy a gazdaságosság sem valósítható meg a vállalaton belüli kérdések mérlegelésével, észszerű eldöntésével, hanem csakis a termelőegység külső és belső kapcsolatainak szoros kölcsönhatásában. Az olyan pótlólagos ráfordítás, amely például a termék minőségét javítja, bár növeli esetleg a vállalati költségeket, mégis lehet gazdaságos, míg a mechanikus önköltségcsökkentés, amely a gyártó üzem értékesítési gondjait, nehézségeit szaporítja, ésszerűtlen és káros. A korszerű kereskedelmi, közgazdasági szemlélet nagykorúsítása segíti leginkább idei és jövő évi feladataink teljesítését, s egyben az új mechanizmus szervezeti előkészítését és gazdasági megalapozását is jelenti. Kovács József — Pontosan 50 évig és 7 hónapig dolgoztam a harisnyagyárban — jegyzi meg, s a visz- szaemlékezés izgalma enyhe pírt varázsol az arcára. Mindig örömmel tölti el, ha a gyári életről, küzdelmeiről, munkájáról kérdezik. S mint ahogyan precíz volt a gyárban töltött idővel kapcsolatos válasza, olyan pontossággal — a dátumokat is említve — sorolja életének egy-egy állomását. — 1904-ben kerültem a gyárba, s 1906-ban már tagja voltam a textilesek szakszervezetének. A Károlyi Mihály utcában volt a központunk, ott jöttünk össze megbeszélésekre. Az első béremelést követelő megmozduláson 1910-ben már részt vettem. Weisz vezérigazgatóhoz mentünk küldöttséggel, melynek tagja voltam. Az eredmény? Két fillérrel emelték a bérünket. Aztán 1922-ben és 32-ben is volt hasonló megmozdulás. Kilencszázhuszonkettőben néhányun- kat kizártak a gyárból és a negyvennyolcas kör helyiségében voltunk lecsukva. Nem sokáig. A többiek addig nem vették fel a munkát, amíg minket ki nem engedtek és vissza nem vettek a gyárba. Az volt ám az igazi összefogás! Jólesett érezni azt az erőt, ami ebben rejlett, Tisztelet — megbecsülés Talán azért is kapta a gyulaiaktól a „mindenki Katica nénije” címet már akkor is, mert minden megmozduláson ott volt, a szószólója lett a munkásoknak a nagyobb kenyérért vívott harcban. Pedig a világ eseményeiből nem sokat tudott. A tanulás csak vágya maradt mindig. Irni.^olvasni is felnőtt korában a bátyja tanította. meg. Mégis küzdött a maga módján, a becsületes munka és az igazságérzet fegyverével, másokért. Amikor a közelebbi múltra terelődik a beszélgetés, felcsillan a szeme. — A felszabadulás utáni éveket össze sem lehet hasonlítani a régi élettel — mondja. — AkTavaly június elejére készült al egy 5 ezer férőhelyes tojóház a mezőmegyeri Béke Tsz-ben. Az állomány gondozóinak összevá- logatásakor nem véletlenül esett a választás Folner Józsefréra. Ö ugyanis három évig tanult Szabadkígyóson, ahol szakmunkás- bizonyítványt szerzett. Azonban .nem elégedett meg ezzel... Tavaly június elején kezdtek a tojásrakást az ott nevelt tyúkok négy és fél hónapos korukban. Egyenkénti hozamuk 220 kor egyik napról a másikra szinte minden falat kenyérért meg kellett küzdeni. Sokszor valóban csak a kenyérre tellett. A 45 utáni kezdeti nehézségeket áthidalva már aranyéletünk lett. — Így mondja „aranyélet”. S a jelző nem frázisként hangzik ajkáról. Aki annyit éhezett, fázott és küzdött a mindennapi falatért, annak valóban arany lett az új élet, az alakuló, formálódó világ. — A legnagyobb örömöm az volt, hogy lépten-nyomon érez- tem: tisztelnek és megbecsülnek. Élmunkás lettem, kitüntetést kaptam és pénzjutalmat, nem is egyszer — mondja a szép emlékekre gondolva boldog mosolyai. — Örömmel segítem továbbra is a mozgalmi munkát, s ez egészen más, szebb, mint a régi, s bár már 1954 óta nyugdíjas vagyok, szívesen veszek részt a munkában ma is, ahogyan tőlem telik. Szimbólum: két tűzhely Valóban így van. Ma Is a mozgalmi életben találjuk. S hogy mennyire szeretik és tisztelik, ezt megerősíti az a figyelmesség, amellyel a város idősebb és fiatalabb lakói, a régi és új textilmunkások körülveszik. — Nem panaszkodhatom semmire. Nem vagyok egyedüi,’ jól érzem maga. És csak el-el- nézem a boldog, gondtalan mai fiatalságot — mondja — és arra gondolok: érdemes volt, érdemes, mert szebb, vidámabb ez az élet, mint a mi ifjúságunk volt. Tegyem még hozzá: sz otthonomba is vidámabb színt vittem. Ugye nem tartja furcsának. amit mondok. A gyárban eltöltött 25 évi jubileumot a múltban úgy ünnepeltem meg, hogy egy fekete tűzhelyt vettem. Ötvenéves jubileumomra pedig felcseréltem egy világos színű, zománcozott tűzhelyre. Valóban kicsit különös, de nagyon eredeti ötlet. Hiszen a tűzhely a családi életet, az. otthon szépségét szimbolizálja. Kasnyik Judit körüli volt. Most, augusztus 23- én új állományt helyeztek el a tojóházhan. Ezek is alig múltak el négyhónaposak, de már 1000 —1500 tojást raknak. Polnerné, aki tagja a baromfitenyésztő szocialista brigádnak, a mind jobb eredmények elérésére azzal is törekszik, hogy levelezői úton tanul a szabadkígyósi mezőgazdasági technikum harmadik évfolyamán. Dicséretes szorgalom és tudni vágyás ez. Dicséretes elégedetlenség
