Békés Megyei Népújság, 1966. szeptember (21. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-04 / 209. szám
Gyula vára Demény Gyula felvétele OLVASÓNAPLÓMÉ ÓL Ananyev: Párharc Tigrisekkel B átor vállalkozás manapság a második világháborúról regényt írni annyi kitűnő író, annyi kitűnő regény után. Mégsem múlik el év anél- ' kül, hogy újabb és újabb könyvekkel ne találkoznék az olvasó a könyvesboltokban. A polcokon sorjázó kötetekből rokonszenvesen emelkedik ki Ananyev: Párharc Tigrisekkel című műve. A könyvet az Európa Könyvkiadó jelentette meg. Az írót a magyar közönség még nem ismeri, ez az első nálunk kiadott kötete. Műve keletkezéséről, céljáról Ananyev így vall egyik szereplőjén keresztül: „...Könyvet írok arról, hogyan tudnak meghalni ' az orosz katonák. Nem a hírnév vágya vezérel, csak le- küídheteilenül szükségesnek érzem, hogy elmondjam az embereknek mindazt, amit átéltem, olyan szükségérzet ez, mely nélkül nem lennének hagyományok, nem lenne történelmi folyamatosság, sem történetírás”. A regényt éppen ez a történetíróhoz illő hitelesség, riportszerű frisseség, alakjainak élő elevensége teszi élvezetessé. A szerző ugyanis valóban részese volt az eseményeknek: tizennyolc éves fiatalemberként egy páncéltörő üteg parancsnoka lett és harcolt a nagy küzdelem egyik legkegyetlenebb összecsapásában, az oi^jol—kurszki csatában. A regény mindössze harminchat óra története. Ebbe a harminchat órába sűríti Ananyev a világtörténelem legnagyobb háborújának tragédiáját. Mesterien ért ahhoz, hogy figyelmünket lankadatlanul ébren tartsa a feszültség állandó fokozásával. A harc sodrását kitünően érzékelteti a regény filmszerű előadásmódja. A gördülékeny fordítás Harnádi László munkája, a modem borítót Somos Miklós tervezte. Z. J. Camara Layer A fekete fiú Egzotikus tájak, a messzi Felső-Guinea népének életét varázsolja elénk a költészet és széppróza eszközeivel a könyv írója, aki a hajdani francia gyarmatról került egy párizsi autógyárba s mint férfi idézi fel a fekete Afrika forró légkörében eltöltött gyermekkora emlékeit. Első kézből kaphatunk tudósítást egy távoli fekete bőrű népcsoport mindennapjairól, gyanútlan és kőiKidolgozták a művelődési otthonok modelljeit — A népművelési évad őszi-téli előkészületeiről — Néhány hét múlva beköszönt az őszi-téli népművelési évad. Felkerestük ebből az alkalomból a Művelődésügyi Minisztérium Közművelődési Főosztályát, ahol a következő hónapok sok irányú, sokrétű előkészületeiről, a népművelési munka legsürgősebb tennivalóiról kértünk tájékoztatást. — Az idei nyári évad népművelési munkája — mondják a főosztály vezetői — igen örvendetesen különbözött a tavalyi meg az előző évek hasonló időszakáétól, idén ugyanis nem volt uborkaszezon! A nyári szórakoztató, nevelő munka legfontosabb rétészettel teli életéről, hagyó- ] szét az úgynevezett táj- mányálról, szokásairól (napok jelentették, mint (—) j például a göcseji, a paÚj Rezső: Evek sodrában Száguldó gépkocsikként iramlanak az évek mégis csak apró jelekből döbben rá az ember, hogy vénebb; I s gyermekes kedvünk szegik szikár, öreges fegyelmek. Tűző nap ellen kalap pulóver derek ellen .,. ... jó még hegynek az ú. ám egyre nehezebben szolgája már a láb ifjonti igyekezetnek s a lottószelvényen, szívem, eveink száma a sorok kegyetlen létráján lejebb egyre csak lejebb eresztett kézzel kapja a jelet szerencsét játszó keresztet... lóc-, a hortobágyi napok is voltak, de sorolhatnánk tovább, hányféle hasonló, jól szervezett program zajlott a nyáron. Teljes gőzzel dolgozott a népművelési apparátus és a közönségért sem kellett — ahogy mondani szbkták — a szomszédba menni... Ezrek és ezrek vettek részt ezeken. — Ennek a nyárnak a tapasztalatait szeretnénk a jövő évben is felhasználni. A sikerek egyúttal szerencsés átmenetet is képeznek az őszi-téli munkához. Ahol ugyanis egész esztendőben lankadatlanul dolgoznak, ott sokkal könnyebb az ,(átállás” az igazi évadra, az őszi-télire. A küszöbönálló tennivalóink zöme a művelődési otthonokban zajlik majd le. Ebből viszont következik, hogy elérkezettnek látjuk a közművelődés e gócainak , alapos felülvizsgálatát. Mire gondolunk? Két hónap óta vita folyik arról, hogy meg- felelő-e művelődési otthonaink mai rendszere. 1964- ben 2710 község és város rendelkezett művelődési otthonókkal, közülük mintegy 1340 szorul felújításra. Persze a művelődési otthonok állagának felülvizsgálatával egyidőben elemeznünk kell az otthonokban folyó munkát is, vagyis elérkezettnek látjuk az időt, hogy a tartalmi kérdésekről ugyancsak tudományos igénnyel és körültekintően beszéljünk.. — Ügy véljük, hogy az eddigieknél differenciáltabban kell terveznünk: milyen település mellett milyen művelődési otthon- modellre van szükség. Háromféle tervet dolgoztunk ki ezzel kapcsolatban. Elsőként a kis településekre, az ezer-ezerkétszáz lelket vagy annál kevesebbet számláló falvakra gondoltunk; egy másik típusát a művelődési házaknak a nagyobb városokban szeretnénk kialakítani, s végül a harmadikat olyan nagyobb településen, amely már nem község, de még nem város. — Az 1000—1200 lakosú községekben, falvakban, ahol még nem elég differenciáltak a művelődési igények, egy-egy klubkönyvtár köré szeretnénk a 'szellemi érdeklődést összpontosítani. Ez a megoldás előnyös lenne a jelenlegi gyakorlattal szemben, amikor igen sok kis település egyetlen nagy befogadóképességű termében — amelyet többek között művelődési otthon gyanánt is számon tartanak — a tsz- közgyűléstől, a báláktól a filmvetítésekig minden eseményt összezsúfolnak. A klubkönyvtár meghitt nyugalma lehetőséget ád az olvasásra, az 'ismeretterjesztő előadások megtartására, egyszóval arra, hogy 30— 40 ember állandó és zavartalan , művelődési fóruma legyen. — Más a helyzet a nagyvárosokban, ahol egy-egy művelődési otthon sokféle és a legkülönbözőbb igényeket elégíti ki. A színházi előadásoktól a filmvetítéseken át, a különböző szakkörökön keresztül se szeri, se száma a programoknak. Ezeket a művelődési otthonokat — hiszen meglevőkről van szó — a következő 6—8 évben modernizálni akarjuk, új felszereléssel, szemléltető eszközökkel ellátni. Terveink szerint az országban 80 ilyen közművelődési komplexumot kívánunk minden követelménynek megfelelően kiépíteni. Segítségünkre van ebben az Országos Népművelési Tanács által meghatározott koordináció is, mely szerint a tanácsi művelődési otthonok gazdái fokozatosan a társadalmi és tömegszervezetek (a SZOT, a KISZ, az fmsz stb.) lesznek. Vagyis ezentúl nem csupán a városi tanács járul hozzá fenntartásukhoz és fejlesztésükhöz, hanem valamennyi egyéb szerv is a maga kulturális keretét ezeknek a közös céloknak a szolgálatába állítja! — Legvégül a körzeti központokban, járási székhelyeken kialakítandó művelődési otthon-modellről. Nem akarunk új objektumokat létrehozni, de szeretnénk elválasztani egymástól a ma még gyakran egybemosódó tevékenységeket, A jelenlegi művelődési otthonok körül sok tennivaló akad: több klub- helyiséget kell kialakítani, a keskeny- vagy normálfilmvetítéseket úgy kell megoldani, hogy figyelemmel legyenek a lakosság érdeklődésére. Olyan negatív, rossz tapasztalataink is vannak, mint például a Baranya megyei Mágocs község művelődési otthonáé. Ebben a 3500 lakosú községben 1963-ban hatmillió forintért szélesvásznú mozit alakítottak ki a művelődési otthonban. Nem gondoltak arra, hogy a televízió terjedésével ez a kiadás felesleges, indokolatlan. Nemrégiben vizsgálatot folytattunk a megyében és kiderült, hogy a mozi 43 ezer forint veszteséggel zárta az 1965. évet, de azóta sem javult a helyzet. A Válás olasz módra című filmet például 21 százalékos, az Élők és holtak-at pedig 17,8 százalékos helykihasználtság mellett játszották. Másutt is sok hasonló példa akad. Mi következik ebből: tudomásul kell venni az igények differenciálódását — jelen esetünkben a televízió terjedését — és úgy kell rugalmasan megszervezni egy-egy járási művelődési otthon működését, hogy ne terheljük le évekre ilyen óriási kiadásokkal — és át nem gondolt kiadásokkal — a kulturális alapot, hanem a meglevő keretek között arra fordítsunk gondot, hogy újszerű firmákkal, érdekes, vonzó programmal biztosítsuk a közönséget. Megtudtuk még a köz- művelődési főosztály vezetőitől, hogy a kidolgozott művelődési otthonok e háromféle modelljét 1967. január elsejétől két megyében, Zalában és Borsodban kísérletképpen alkalmazni fogják. Az ott szerzett tapasztalatok alapján tovább finomítják a terveket, országos tapasztalatcseréket szerveznek, egyszóval, minden erőt arra összpontosítanak, hogy a közművelő • désnek ezek a fórumai mindenütt meghonosodjanak, fellendítsék a népművelési munkát. B, T. I
