Békés Megyei Népújság, 1966. szeptember (21. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-29 / 230. szám

IÍMW. szeptember 29, 5 Csütörtök Úf törők repülőgépe Úttörők közül de soknak ma­gasba lendül a keze, ha megkér­dezzük: ki akar repülő lenni. Mennyi fiú, akinek nagy vágya, hogy amikor majd megnő, pilóta lesz, s megtanul szállni, mint a madarak. És addig is, amíg ez sikerül, de jó lenne közelről látni egy repülőgépet, s nemcsak az eget fürkészve keresni a magas­ban. Vajon miilyen lehet közel­ről? Vajon milyen érzés benne ülni? Nagy kívánsága teljesült a paj­tásoknak a békéscsabai úttörő- házban: Egy gépmadár „beszállt’' az udvarra, a szakköri foglalko­zásra érkezők legnagyobb őreimé­re. Mekkora öröm volt ez, főként a modellezőknek. Íme a légcsa­var. Hű, de nagy. Egy paj tás mór a gépben ül, előtte a műszerek so­kasága. Nehéz ezt mind megta­nulni. Nehéz, de lehet. A gépmadár mozdulatlanul áll, s nem árul el semmit magáról. Az úttörők azonban felkutatják titkát, kiderítik történetét. Leve­lezésbe fognak, s igazi repülőkkel ismerkednek majd meg. — Ez még nálam Is nagyobb? — Fibenger József az I-es, Tré- zing Gábor a III-as cs Vásári Tamás a X-es iskola tanulója. Ismerkedés a géppel. Fotó: Demény Gyula —• Mi van itt? — döbbent meg az öreg. Az iít bal oldalán" levő tábla pedig még szedetlen. A kar vas- tagságnyi csövek kókadtan lóg­nak a szárakon. — Hány hold lehet még ez? — saccolgatta a területet. Idegességében száját harap- dáiva kapaszkodott fél újra a kőre. Kocsizörgést hallott. Hátranézett. Azt hitte, vala­melyik haladásbeli fogat köze­ledik. Amikor azonban felismer­te Bondár Sándor szürkéit, gyor­san visszafordította tekintetét, s elindult. Sándor még azoknak a ma­szekoknak az egyike, akiket se­hogyan se tudtak megnyerni. Le­hetnek még. rajta kívül heten vagy nyolcán. Sándor is makacs volt a végtelenségig. Most kilenc holdon gazdálkodik. A földosz­táskor hat holdat kapott, majd vett még hozzá hármat ötven­három nyarán. Józsi bácsi a megalakuláskor is számított már rá, de nem volt hajlandó közé­jük állni. Sajnálták, de nem erőltették. Ö a legszerencsésebb a kívülállók közül, mert a föld- rendezéskor úgy jött ki, hogy a sajátján maradhatott. A többie­ket is körülötte kártalanították. Ebben a borzas hangulatában nem szívesen találkozott az öreg Sándorral. - Nincsenek ha­ragban, de épphogy csak fogad­ják egymás köszönését. A hat­vanas tagosításkor rúgtak ösz- sze. Az agitátorok háromszor jártak nála eredménytelenül. Elismert ő mindent. Hogy jól dolgozik a Haladás, meg hogy ezt kívánja meg a jövő. Mindez azonban csak ravaszság volt részéről. Tudta, hogy a vég nél­küli vitának úgyse lesz eredmé­nye. Minek csépelje a szót? Az ő szándéka végleges. Nem lép be. Az agitátorok a gyúrás első perceiben örültek, mert azt hit­ték, hogy Sándor könnyen bele­megy a dologba. Amikor azon­ban alá kellett volna írni a nyilatkozatot, megtagadta. — Nekem aláírja! — jelentette ki akkor túlzott magabiztosság­gal az öreg, amikor az agitáto­rok sorra kudarcot vallottak, mert Sándornak arra a régi megjegyzésére gondolt, hogyha az egész környék a közös utat választja, ö sem marad ki. Bi­zonyára ssak ugratja ezeket a zöldfülű, bugris városiakat, akik azt se tudják, hogyan kell az ilyen csavarok eszű paraszt­tal beszélni. Eredmény nélkül jött vissza. Még össze is vesztek. — Az istenit a róka lelked- nek! — szidta az öreg, mikor már sehogyan se boldogult Sán­dorral. — Addig neked is jó volt a párt, míg földet mért! — Inkább megdöglök, de nem leszek a velem egyívásúak cse­lédje! — felelte dacosan Sándor. XFolytatjuk) Személyei érdekeltség* sri szemléltet Tegyük az eddigieknél ér­dekeltebbé az embereket a hatékonyabb munkában — ez a gazdasági mechanizmus reformjá­nak egyik vezérlő gondolata. Az érdekeltség fokozása általában he­lyesléssel találkozik közvélemé­nyünkben. de tapasztalni félreér­téseket, aggodalmakat, sőt sanda jósolgatásokat is. Nyugaton pél­dául nagy buzgón azt hangoztat­ják, hogy lám, ezután a szocialista világban is a profit, a nyereség- vágy lesz a mindenható. Idehaza inkább így fogalmazódik meg a kérdés: nem leszünk-e érdekem­berekké, s nem szorul-e háttérbe a szocialista tudatosság? A marxizmus ismerte és tárta fel azt az alapvető tényt, hogy az embereket mindennapos tevé­kenységükben érdekeik vezérlik, s meggyőződésűiket, gondolkodá­sukat, erkölcsi szemléletüket is végső fokon ezek alakítják kd. Marx könyörtelenül kigúnyolta azokat, akik ezt a tényt „magasz­tos” morális indítékokból nem voltak hajlandók tudomásul ven­ni, s a „piszkos”, „alantas” érdé-' kéket szemibeállí tóttá k a fennkölt erkölcsi ideálokkal. A marxismus mondotta ki azt az igazságot, hogy a munkáso­kat osztályérdekeik vezérlik a tő­kés kizsákmányolás elleni harcra. Ebben a harcban érdekéit az egiész osztály, s annak minden tagja, vagyis az egyes munkás is. A munkásosztály kész — olykor igen nagy — áldozatokat is hozni a kapitalizmus élleni küzdelemben, de ezt éppen azért teszi, hogy szebb, gazdagabb, boldogabb éle­tet teremtsen magának, és az egész társadalomnak. Az érdek a kizsákmányolás fél- vámolása. a szocialista viszonyok megteremtése után sem veszti él meghatározó szerepét. A dolgozó osztályokban azért alakulhat ki és szilárdulhat meg a szocialista meggyőződés, mert összességükben és egyénileg is érdekéitek az új társadalom felépítésében. Erre a személyes érdekeltségre — amit Lenin is hangsúlyozott — épít az eszmei, erkölcsi nevelő munka. En­nek szükségességét nem most is­merjük fél: a szocialista elosztás élve, a végzett munka alapján tör­ténő részesedés, az egyenlősdi el­vetése ugyancsak a személyes ér­dekeltség érvényesítésének része. Az új csupán az, hogy a szemé­lyes érdekeltséget a jövőben egyértelműbben és következetesebben figyelembe vesszük, s jobban egyeztetjük a társadalom érdekei­vel. Mi az egyéni érdek helyes ér­telmezése? A dolgozó ember ér­dekelt abban, hogy önmaga és csa­lódja anyagi szükségleteit minél jobban kielégíthesse. Nem kevés­bé érdekelt azonban abban is, hogy munkáját elismerjék, meg­becsüljék: kifejthesse képességeit; a társadalom vegye figyelembe szavát, véleményét; érezhesse munkájának társadalmi hasznát, értékét; legyen módja művelődési, szórakozási igényeit kielégíteni, gyermekeit taníttatni stb. Sokféle érdeke van tehát. Ezek egy része gazdasági jellegű, másik csoport­jukat erkölcsi érdekeknek nevez­hetjük. Az érdekeknek ezt a láncolatát feltétlenül figyelembe kell venni, mert enélkül a meggyőzés, az em­berek nevelése nem épülhet szi­lárd talajra. Az utóbbi években például sok szó esett annak ér­dekében, hogy a falusi fiatalok ne fordítsanak hátat szülőföldjüknek, a mezőgazdaságnak, de nem sok eredménnyel. A felvásárlási árak emelése, a tsz-parasztság szociá­lis juttatásainak növelése és ha­sonló intézkedések most már meg­Kcdvezően alakul a tsz-ek szakemberellátottsága Egyre több termelőszövetkezet foglalkoztat növénytermesztési szakembereik mellett egyetemet, főiskolát, középiskolát végzett ál­lattenyésztőt is. 1964-ben mind­össze 14 egyetemet és 36 középis­kolát végzett állattenyésztő szak­ember tevékenykedett a közös gazdaságokban, ez a szám tavaly kétszeresére növekedett. Ebben az esztendőben a szak­munkásképzés eredményed reali­j még nem kielégítőek. A követke- : zó hónapokban, években a me­gyei tanács erőfeszítéseket tesz szakképzett állattenyésztők mun­kába állítására és a szakmunkás- képzés továbbiokozására. Már megvan a végrehajtó bizottság határozata a gyomai volt járási tanács épületeinek szakmunkás­iskolává való átalakítására. teremtették annak lehetőségét, hogy a felvilágosító szó terméke­nyebb talajba hulljon. Természetesen as érdekek nem illesskednek mindig egymáshoz. Fennállhat ellentmondás az egyén pillanatnyi és távlati, köz­vetlen és átfogó érdekei között: s ehhez még az is társul, hogy míg a pillanatnyi és közvetlen érde­kek könnyen szembeötlőefk, a táv­lati, átfogó érdekeket nehezebb felismerni. Az az ideális, ha a köz­vetlen érdek automatikusan vezet a tágabbhoz, s a napi érdekek kö­vetése egyben a távlatiak megva­lósulását is elősegíti. Ám hiba len­ne azt gondolni, hogy ez mindig így van. Mint az élet minden te­rületén, itt is szükségszerűen je­lentkeznek ellentmondások. Hogy csak egyetlen példát említsünk: sokféle intézkedéssel lehet kívána­tosabbá tenni az értelmiségiek számára, hogy vidékre menjenek — például jobb anyagi körülmé­nyek, magasabb jövedelem bizto­sításával —, a különféle hátrányo- katv azonban még egy ideig nem lehet teljesen kiküszöbölni. Az ilyen és hasonló esetekben — ép- p>en a konfliktusok feloldása cél­jából — nékülözhetetlen a távlati, átfogóbb, vagyis a társadalmi ér­dekek felismertetése és megma­gyarázása, a közösségi törekvései helyességének megértetése. De szükséges as eszmei nevelő munka annak megvilágításában is, hogy a közvetlen, pillanatnyi érdek mindenáron való érvényesítése — s a többi tényező figyelmen kívül hagyása — feltétlenül káros, még- p>edig nemcsak a közösség, hanem — a távlati összefüggéseket te­kintve — az egyén számára is. Az érdekeltség fokozása kihat a szocialista tudatra, az pedig visszahat az érdekeltség jövőbeni alakulására. Súlyosan tévedne, aki az új mechanizmusra, a foko­zottabb érdekeltségre hivatkozva a jövőben feleslegesnek ítélné a közgondolkodás céltudatos fönná­llását: ám ugyanennyire téves a | tudatosság és az érdekeltség szem- ] beállítása is. Csakis a szocialista ] tudat és a személyes érdekeltség | egészséges egysége, érvényesülé- I sük kölcsönhatása biztosíthatja a | közösség és az egyén céljainak el- I érését, tervei valóra váltását. I Gyenes László • • Hasznosulnak az ORKI tapasztalatai zálódtak. A termelőszövetkezetek állattenyésztésében csaknem 370 szakmunkás- és betanított munkás bizonyítvánnyal ellátott dolgozó kapott termelési feladatot. Ezek az eredmények önmagu­kért beszélnek, a megyei szer­vek azonban — amint azt Csomós István, a megyei tanács vb mező- gazdasági osztályának vezetője elmondotta — úgy ítélik rr.eg, hogy a szükségletekhez mérten Megyénk termelőszövetkezetei- I ben 100 ezer holdnál is nagyobb i legelőterületet tartanak nyilván. A legelők fűhozama igen változó: 2—15 mázsa között holdanként. Az utóbbi években a Földműve­lésügyi Minisztérium támogatá­sával legelőrekonstrukciós munka kezdődött. Az állam igen jelentős anyagi támogatást biztosít azok­nak a szövetkezeteknek, melyek saját erejükből is hajlandóak a takarmánygazdálkodás tartaléká­nak feltárására. Ennek eredmé­nyeként három év alatt 7500 hol­don minbalegelőt rendeznék be. líj mesterséges takarmányok Az Öntözéses Rizstermesztési Kutató Intézet tapasztalatait egy­A következő esztendőben 20 ezer vagon takarmányt juttat az állam azoknak a termelőszövetke­zeteknek, háztáji gazdaságoknak, melyek valamely vállalattal szer­ződéses kapcsolatban vannak, árut termelnek. Az ilyen úton jut­tatott takarmány azonban nem fedezi a szükséges igényeket, en­nek megfelelően új, mesterséges takarmányokat állítanak elő és hoznak forgalomba. A borjúneve­lést teszi majd olcsóbbá — 50 ezer állat esetéiben — a TBK—40 elne­vezésű mesterséges takarmány. Ennek etetésével a borjúhús ki­logrammja a korábbinak a felébe kerül. Azokban a szövetkezetek­ben, ahol megalapozták a borjak mesterséges nevelését, az úgyne­vezett itatásos borjúnevelést, ott igen nagy eredménnyel hasznosít­ják — az eddigi tap>asztalatok is ezt tanúsítják — a TBK—40-et. A kutatóintézetekben most több új, a TBK—40-nél is hatásosabb mesterséges takarmány előállítá­sával foglalkoznak. Az eddigi kí­sérletek jó eredményt hoztak. így valószínű, hogy a következő év­ben a termelőszövetkezetek mind­egyikében áttérhetnek majd a borjak nevelésében a mesterséges takarmányok etetésére. re több szövetkezet hasznosítja a legelők javítására. A megyei ta­nács ebben az esztendőben hol­danként 5 mázsa vegyes műtrá­gyát tartalékolt a mántalegelők- re. A korábbi két-három mázsás holdanként! szénahozam 15—20 mázsára növekedett. Szarvason, Gyulán, Mezőgyánban legelőgaz­dálkodása társulások szerveződ­tek, melyek több ezer holdon részben 1966-ban, jórészt ázom- ban jövőre teljes egészében meg­valósítják a legelők tervszerű fel­újítását.

Next

/
Thumbnails
Contents