Békés Megyei Népújság, 1966. szeptember (21. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-03 / 208. szám

A szeptember Szombat CSALÁD-OTTHON Az iskolaév kezdetén Az, hogy gyermekünk iskoláiba jár, nemcsak a tanulmányi ered­mény utáni érdeklődést jelenti — ami nagyon is természetes —, hogy esetleg kikérdezzük a lec­két s elmegyünk a szülői érte­kezletre: a szülő feladata meg­határozni a napi programot is, mert ez fontosabb szerepet ját­szik, mint azt sokan gondolnák, a tanulmányi előmenetelben éppúgy, mint a gyermek egész életrendjének kialakításában. Az egész napi program -kiala­kítása nagyon sok körülménytől függ (kor, iskolatípus, érdeklő­dés stb.) —, de az alábbi pon tok­ba foglalt tanácsokat mindenki haszonnal alkalmazhatja. A gyermeknek nyugodt es­tét kell biztosítani, a ta- nulnivalóból ne maradjon sem­mi estére. O A táskába este készítsünk be mindent s ugyancsak ezt tegyük a másnapi fehérnemű­vel és ruhával is. (Nagyobb gye­rek természetesen egyedül gon­doskodik erről,) Bizonytalan idő­járás esetén gondoljunk aria, hogyha a kikészített nem felel meg, mit adunk a helyébe: ez­zel elkerüljük a reggeli kapko­dást, O A gyermeknek elegendő al­vásra van szüksége. Ne en­gedjük tehát, hogy napról napra nézze — az amúgy is felnőttek­nek szóló — esti televíziómű­IVlcseviSáet Mesemondó nagyapó, Csodahuszár, csodaló, Üveghegy és villogó Csillaghányó tűzgolyó. Messze szálló griffmadár, Elvarázsolt kisszamár, Aranyhajú pásztorlány, Felhő-magas mesevár, Benne mókás ezredes, És víg dalú énekes, Kinek füle oly veres, Ugye, mind-mind érdekes. Mégis mese valahány ... Aranyhajú pásztorlány, Felhő-magas mesevár: Megkereslek egyszer már! Sass Ervin sort, s arra is ügyeljünk, hogy nappal olvasson, s ne az ágybap, a késő esti órákban. Reggel ne sajnáljuk felköl- teni „szegénykét”, mert ha este idejében ment aludni, ki­aludta magát, másodsorban pe­dig az a néhány perc, amennyit lustálkodik, igencsak hiányzik az öltözködésnél, a reggelinél. \ .Az iskolás gyereknek fel­tétlenül egyedül kell felöl­töznie, ha eleinte lassan is megy; szokja meg az önállósá­got. © Az első tanítási naptól kezd­ve ügyeljünk arra, hogy a gyerek rendesen, nyugodtan reg­gelizzen. Reggeli alatt nem a ká­vé gyors lehörpintését értjük s esetleg, hogy beleharap a vajas kenyérbe, mert a többire már „nincs idő”. Az étkezésre ele­gendő időt kell hagynunk, az étvágytalan gyereknél számolva az evés lassúságával is. O Elegendő időt kell hagy­nunk az útra is. Ha a gye­rek rohan az iskolába, jó ideig eltart, míg idegrendszere lecsil­lapodik, s ez abban is hátráltat­ja, hogy figyelmesen kövesse a magyarázatot. O Gondoskodjunk róla, hogy. a gyerek minél többet le­gyen levegőn, sportolással bizto­sítsuk egészséges fejlődését. O Ha kérdéssel fordul hoz­zánk, ne intézzük él azzal, hogy „hagyj beikén, most nincs időm” vagy „majd apuka meg­mondja”. Válaszoljunk neki ér­telmesen, kielégítően. Túl soknak, s talán fölösleges­nek tűnik mindez? Nem az és betartani is csak az első napok­ban nehéz, ha ugyan nehéz egy­általán. A gyermek egészséges életritmusának kialakulása, az egyenletes fejlődés jelenti a kár­pótlást a fáradozásért. McwíWiXjlf HŐ — Testmagasság — összehasonlítási ala­pul a felnőttek testméreteit kell ismernünk. A felnőtt férfi­ak és nők átlagos magassága 161,5 centiméter: az újszülöttek átlagos testhossza 50 cm. Sokan azt gondolják, hogy a gyerek akkor nő egészségesen, ha min­den évben ugyanannyival gya­rapszik. Mivel a huszadik élet­év után már minimális a növe­kedés — alig több egy centi­méternél — könnyű kiszámíta­ni, hogy — e gondolatmenet szerint — évente 5,575 em-t kel­lene nőnie a gyermeknek. A „GONDOS” SZÜLŐ, aki e szabály állítólagos érvénye sze­rint próbálja gyermekének az ajtófélfára jelölt magasságát évente ellenőrizni, ugyancsak ráncolhatja homlokát, mert a gyermek növekedése sehogyan sem engedelmeskedik elképzelé­seinek. A szülő aggódva nézegeti a népszerű könyvek vagy az utcai mérlegek adatait: hány centiméter magasnak kell lennie az ilyen, vagy olyan korú gyer­meknek. ám az övé nem annyi! Megszállja a felesleges aggoda­4 könnyelműség és a kontárkodás — Háztartási gépek okozta áramütések — A sajtó, a rádió és a televízió gyakran ad hírt háztartási bal­esetekről. A háztartási gépeket ugyan úgy szerkesztik, hogy ke­zelésük biztonságos, sajnos, mégis sok baleset történik a kontárkodás, hozzá nem értés, nemegyszer virtuskodás miatt. A balesetek jó részét a szigetelés hiánya okozza: legtöbbször a kontár végezte javítás követ­kezménye ez. A Szabványügyi Hivatalban — ahol szigorúan őrködnek a balesetet megelőző előírások betartásán — néhány hasznos tudnivalót mondtak el. Toldott, hosszabbított vezeté­ket ne használjunk. A csatlako­zó vezetékeket hőtől, nedves­ségtől óvjuk: a konnektorból a dugót sohase a zsinórnál fogva húzzuk ki. Ne nasználjunk olyan zsinórt, amely a készülék csatla­kozójánál acélspirállal védett. A törött, csorbult, repedt csatlako­zót cseréljük ki. A textil bevoná- i«, régi típusú zsinór nem jól szigetel, használjunk helyette műanyag bevonatút. Ha fémből készült állólámpához nyúlunk, egyidejűleg ne érintsünk radi­átort vagy vízcsapot. A hordoz­ható elektromos készülékeket csak teljesen áramtalanítva mozgassuk. Vasalás közben ne álljunk kőpadlón vagy bármi­lyen nedves padlón: farácson, gumi- vagy műanyag szőnyegen állva vasaljunk. A fürdőkádban ülve nem szabad semmiféle elektromos készüléket érinteni, tehát hajszárítót sem! Nedves kézzel elektromos kapcsolóhoz ne nyúljunk. A mosást lehetőleg farácson és gumitalpú cipőben végezzük, úgyszintén a centrifu- gálást is. Hazánkban sok száz­ezer háztartási készülék műkö­dik. Előírás szerinti kezelésük megbízható segítőtárssá, a kon­tárkodás vagy a könnyelműség veszélyes ellenféllé teheti őket! Zs. L. a gyermek ? aggodalmakkal — lom: miért marad el a növeke­désben csemetéje? Ezzel szemben a tények a kö­vetkezők: az újszülött első élet­évében 25 centimétert nő, az ötödik életévében 8 centimétert, a hetedikben már csak 3 centi­méter á növekedés. Pontosan 5,5 centiméteres gyarapodás szinte egyetlen évben sincsen. A FIÜK ES A LÁNYOK kü­lönbözőképpen nőnek. Már a születéskor van némi különbség a fiúk javára. Ez tízéves korig megmarad, de átlagosan soha­sem éri el az egy centimétert. A tizenegyedik életévben a lányok utolérik, sőt alaposan elhagyják a fiúkat: a tizenhárom éves lá­nyok átlagosan négy centiméter­rel magasabbak a fiúknál. Ti­zennégy éves korban azonban végleg lemaradnak a fiúk mö­gött, A felnőtt férfiak átlagosan 11 centiméterrel magasabbak a nőknél (167 cm—156 cm). AZ ÁTLAGMAGASSÁGTÖL eltérő gyerek nem feltétlenül abnormális! Erre nyomatékosan figyelmeztetni kell a szülőket. Nem lehet minden kamasz haj­szálra egyforma. Az átlagos és a normális távolról sem azonos fogalom. A „normális variánsok” olykor 20 centiméterrel is eltér­hetnek egymástól: rendellenes növekedésről csak akkor beszél­hetünk, ha a középértéktől ennél is nagyobb az eltérés. Mit kell tudni ezek után a gyermeke testhossza miatt aggályoskodó szülőnek? Ne eméssze mágát a centiméterek miatt, mert leg­többször nincs rá oka. Azok a ritka esetek, amelyekben való­ban betegesen gyors vagy lassú a növekedés, úgyis feltűnőek, s az iskolaorvos ilyenkor alapos kivizsgálásra küldi a tanulót., ßotondos divaiszeszéhf A nők mindig éy mindenütt hódol­nak a divatnak. Gyaikinan a bolon­dos di vatszestaólyeknek is. Az indo­néziai Celebiestz-sizigeten például a Toradizsi törzs azon hölgy tagjait tart­ják divatosnak., akiknek hiányzanak atz elülső fogai. S bár a hatóságok tiltják ezt a barbár szokást, a divat­hölgyek makacsul ellenállnak. Titok­ban elvonulnak a dizsungeibe és ott egy közönséges kődarabbal elvégzik a fájdalmas kozmetikai műtétet — kiverik a fogaikat. Ruhák — átszabva — az iskolában A szeptember az iskol-aruhák beszerzésének gondját is je­lenti. A gyerekek -nagyot nőttek a nyáron, kicsi az ing, szűk váll­bán a kabát, rövid a kislány szoknyája... Az édesanyák gond­ján szeretnénk enyhíteni:' aki szabni-varmi tud, a rajzon is bemutatott divatos elképzelése­ket hasznosíthatja. Rövid kabát, zakó helyett célszerűbb rövid kis „fedleghaj­szíthetünk kiskosztümöt, iskolá­ba szintén jó viselet. A két rész­ből szabott szoknya, s a kisika- bát házilag sötétkéikre festett. Piros golyó-gombokkal és a gal­lérra steppelt piros tűzéssel új ruha hatását kelti. A nagy lány kabátja a lehető legdivato-saibb. Eszterházy kockás anyagból készült, színe szürke. Itt is a piros színt használjuk díszítésre: piros tressz szaliag­tót” készíteni a nagy fiúnak. Ki­szabható maradék szövetből vagy az édesapa öreg feliöl'tőjé- ből is. Szabása egyszerű, az ujj- beállítással sem kell bajlódni: ha lehet, fregoli — szövet, ballon — megoldással készítsük, mert így eső éllen is megfelelő védelmet nyújt. A kislánynak az édesanya megunt szövetkosztümjéből ké­gal szegjük a fazont és a zsebfe­dőket. Ugyanez a mandzsetta sze- gése is. A gömbök feketék. A nagy fiú kinőtt öltönyéből elegáns öltözéket készíthet az ügyes édesanya a legkisebbnek. Szintén egyszerű megoldású, körgaülérral készült a felsőrész. A kis nadrá-g elől mellényes és kantáros. Ha marad anyag, el­készülhető a zsokés-aipka is. 4 töklámpás generális Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy icike- picike kis falu. Ebben az icike-picike kis fa­luban lakott egy icike- picike kis legényke... Egy arasznyi termete miatt bizony nem vették be katonának: haj, bú­sult is ezért! Hanem egyszer híre jött, hogy' az egyszeri király országát — ahol ez a Pici Palkó nevű le­gény is lakott — megtá­madták a burkusok. Gyors lábú futárokat, hangos dobosokat kül­dött szét országába az egyszeri király, hogy minden épkézláb ember menjen a táborába. No­sza, tüstént feltarisz- nyázott hát az arasznyi legény, mivel ö is ép­kézláb embernek tartot­ta magát, s meg sem állt a király táboráig: Ne is mondjam, az őr­ség elzavarta a kapu­ból... ö azonban nem hagyta magát, s amikor a többiek befelé masí­roztak, közéjük csapó­dott, s usgyi, meg sem állt a tábor közepéig. Itt a katonák sátraikba mentek, s csak Pici Palkónak nem volt se helye, se fegyvere, de még egy falat kenyere sem. Egy ideig ott téblábolt a sátrak között, majd, amikor látta, hogy, vele a kutya se törődik, szép lassan elandalgoti a tábor szélén levő nagy kukoricásba. Szép, aranyló ősz járt már, sárgállottak a kukorica­csövek. Nem volt ő finnyás, jólesett a sült kukori­ca is. Nem is teketóriá­zott sokáig, letört há­rom sárga csövet, s a maga rakta tűz parazsá­ban hamarosan meg is sütötte. Amikor pedig készen lett a pompás la­komával, s azt be is ke­belezte, szokása szerint elnyomta az álom. Le­dűlt hát a porhanyós, hűs kukoricaföldre, ecjy töklevél enyhet adó hűvösébe... Nem telt bele öt perc, máris úgy aludt, mint a bunda. Ám amikor leszállt a sötét, hűvös őszi éjsza­ka, riadókürtök ijesztő hangja harsawt a tábor felett: itt vannak a bur­kusok ! A nagy zajra felébredt az arasznyi legény is. Mit is tegyen, hogy is tegyen? Míg töprengett, váratlanul egy tökbe botlott bele... — Megvan, megvan — suttogta, s azon nyom­ban munkához látott... Bicskájával léket vá­gott a tökön, szapora mozdulatokkal kiszedte puha, magvas belsejét, majd szemet, orrot, szá­jat fúrt rajta. Ügy járt a keze, mint a motolla, nem csoda hát. ha egy­kettőre készen lett. Fene­ketlen zsebében még egy vastag gyertyavégre is akadt, amit mindjárt meggyújtott. Kísérteti­esen világított a tök­lámpa, a korom sötét­ben leginkább halálfej­hez hasonlított. Ekkorra már a bur­kusok a tábor kapuja előtt harcoltak. Cseng­tek a kardok, csattog­tak a. pajzsok, repültek a nyilak. Az imbolygó, tűzpiros, halálfejes va­lami azonban nagy iria- dalmat keltett a soraik­ban. Ott lebegett a fe­jük felett, majd erre mozdult, arra szaladt, s míg ők a furcsa vala­mit nézték, lesték, az egyszeri király huszár- sága alaposan elporolta őket. Mire a hajnal megér­kezett, a burkusoknak híre, hamva sem volt! öröm szállta meg a győzteseket, s az egy­szeri király tüstént pa­rancsot adott a töklám­pás előkerítésére... Hu­szárok, gyalogosok, ku­tatták át az egész tá­bort, de nyomára sehol se akadtak. Végül moz­gás támadt a kukoricás felől. Hát utam fia, csak ámultak valahá- nyan! A sárga kukorica­szárak közül, kezében egy hatalmas, össze fa­rigcsált, összefüstölt tökkel arasznyi legény­ke lépett ki. — Itt vagyok, felség! —• kiáltotta a lován ülő királynak. Az egyszeri király szemét meresztve, ámul- va nézett le a földre. mivel ilyen csuda kis embert még soha életé­ben nem látott. — Nem vettek be ka­tonának, nem adtak fegyvert se! — mondta szemrehányóan Pici Palkó. — Pedig a kicsi is tud harcolni... hát még, ha az eszét is használja. Azóta is töklámpás generálisnak nevezik meseországban Pici Pal­kót. Balogh Béni

Next

/
Thumbnails
Contents