Békés Megyei Népújság, 1966. szeptember (21. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-28 / 229. szám

1S66. szeptember 2S. 2 Szerda Brüsszeli döntés: önkénteseket a megsegítésére Saigon D ál-Vietnamiban, Saigontól mint-; egy 320 kilométerrel északkeletre kedden újabb 400 dél-koreai kato­na szállt partra, ezzel a Dél-Viet­namiban állomásozó dél-koreai ka­tonaság létszáma 43 000-re emel­kedett. Az ausztráliai és a dél-koreai kormány után a dél-vietnami, a thaiföldi és az új-zélandi kor­mány is elfogadta Marcos fülöp- szigetd elnök javaslatát, hogy a vi­etnami . hó'borútoán részt vevő ál­lamok — Dél-Vietnam, az Egye­sült Államok, Dél-Korea, Thai­föld, Ausztrália, Űj-Zélamd és a Fülöp-saigeték — képviselői ok­tóber 18-án Maniláiban üljenek össze. A Bertrand Russell békealapít- vány képviselői kedden London­ban bejelentették, hogy előrelát­hatólag jövő év márciusában ül össze Bertrand Russell elnökleté­vel az a nemzetközi bíróság, j amely foglalkozik majd Johnson elnök és más vezető amerikai po­litikusok háborús bűneivel. Ezt1 megelőzően ez év novemberében Párizsiban ül össze a tárgyalást előkészítő bizottság és ekkor dön-; tenek a tárgyalás helyéről és vég- S leges időpontjáról A vietnami néppel vállalt szoli-! daritás nemzetközi értekezlete, amelyen 18 ország 141 társadalmi szervezetének képviselői vettek í részt Brüsszelben, elhatározta, hogy önkénteseket toboroznak a vietnami szabadságiharcosok tá­mogatására. A jelentkezők a spa­nyol polgárháború nemzetközi bri­gádjához hasonlóan harcolnának napjaink agresszora, az Egyesült Államok ellen. Washington A Fehér Ház szóvivője kedden lyen a vietnami háborúban az Egyesült Államok oldalán részt vevő országok képviselői találkoz­nak. Vatikán város Vati'kám/árosban kedden beje­lentették, hogy Pignedoli érsek különleges békemissziót hajt vég­re Vietnamban a pá.pa megbízásá­ból. Hz illant! Tanács elkolteiik Párizsból? A Belga Gazét Van Antwerpen keddi számában első oldalon közli értesülését, amely szerint az At­lanti Tanács székhelyét minden valószínűség szerint Párizsból Brüsszelbe helyezik. A lap hivat­kozva a NATO miniszteri érte­kezlet októberről decemberre tör­tént elhalasztására közli: „De Gaulle elnöknek a NATO-val kapcsolatos negatív politikája ar­ra késztette a tagállamokat, hogy a tanácsot el kell helyezni Fran- , ciaországból. Gyakorlatilag elfő- j gadott tény, hogy az új székhely Brüsszelben lesz”. (MTI) Kirst: Tisztgyár Tito és Ulbricht tanácskozásai bejelentette, hogy Johnson elnök kész részt venni jövő hónapban a Marcos fülöp-szigeti elnök által javasolt csúcsértekezleten, ame- I bcigrád iíNLK támogatja a két neme. ál- : Kedden az új-belgrádi kor- lám között kötendő leszerelesi mánypalotáhan megkezdődtek Jo- megállapodás gondolatát és köve- szip BrozTito és Walter Ulbricht [teli a jelenlegi határok sérthetet- tanacskozásai. j íenségénelk tiszteletben tartását. A háromórás megbeszélések ke- I (MTI) BIZTOSÍTSA RÉSZVÉTELÉT A TÁRGY­NYEREMÉNY SORSOLÁSÁN! A felesleges háztartási rongyot adja le a | (MÉMM) j ATVEVÖHELYEIN. SORSOLÁS: OKTÓBER 30-án. 96322 rétében a két fél véleménycserét folytatott az NDK és Jugoszlávia kétoldalú kapcsolatainak alakulá­sáról, az európai helyzetről, és a I nemzetközi kérdésekről. Joszip Broz Tito. a Jugoszláv j Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöke, a JKSZ Központi Bizott­ságának főtitkára kedden ebéden látta vendégül Walter Ulbrichtot, az NDK Államtanácsának elnö­két, az NSZEP Központi Bizott­ságának első titkárát. Tito az ebéden mondott pohár­köszöntőjében hangoztatta: — Az NDK-t és Jugoszláviát ugyanúgy, mint a világ valameny- nyi békeszerető országát, mélysé- j gesen nyugtalanítja a nemzetközi helyzet alakulása. Jugoszlávia és az NDK egyetért abban — mondotta —, hogy ismét nagyobb erőfeszí­téseket kell tenni a világbéke megőrzéséért, a háborús tűzfész­kek mielőbbi felszámolásáért. Walter Ulbricht válaszéiban hangoztatta: — Az emberiség előtt álló egyik legfontosabb fel­adat a vietnami nép ellen indí­tott amerikai agresszió megállítá­sa. Az európai biztonság kérdésé­vel foglalkozva kijelentette: Az Nehrnlija! kapott II Than! U Thant ENSZ-főtitkárt tüntet­ték ki ez évben a Nehru-dijjal. A százezer rúpia értékű díjat min­den évben — 1964 óta — annak a kiemelkedő személyiségnek ado­mányozzák, aki elősegíti a nem- j zetközi megértést. Három egymást követő napon olvastam el Kirst: Tisztgyár cí­mű regényét, amely Jólesz Lász­ló fordításáDan és a Magvető Könyvkiadó gondozásában ke­rült a könyvesboltokba ezekben a hetekben. Megrázó és nagysze­rű könyv. Az író, Hans Heilmut Kirst ajánlása mindössze nyolc­szavas: „Az elárultak nemzedé­kének — emlékül, a ma ifjúsá­gának — figyelmeztetésül.” A regény színhelye a Majna— Wildingen-i 5. Tisztképző Isko­la: a tisztgyár, ahol a náci had­sereg számára futószalagon ké­pezték ki a háborús tiszti után­pótlást. Időpont: 1944. január 10 —március 31. A történet: a „H” szakasz parancsnoka. Barkow hadnagy egy robbantási gyakor­lat során meghal. A hivatalos vizsgálat balesetet állapít meg, de az iskola parancsnoka, Mo­dersohn tábornok szerint gyil­kosság történt. Az elpusztult fia­tal tiszt — aki azon kevesek közé tartozott a náci Wehrmacht- ban, akik gondolkozó emberek akartak maradni az embertelen­ség tengerében, s aki sohasem tudhatta meg, hogy zárkózott, külsőleg rideg, valójában meleg szívű és pályafutásának végére a német tragédiát felismerő ka­tonatiszt, Modersohn vezérőr­nagy az édesapja — halálának körülményei, a gyilkos szemé­lyének kiderítésére a tábornok nyomozást indít. Krafft főhad­nagyot, a „H” szakasz új pa­rancsnokát bízza meg a titkos feladattal. A regény Krafft főhadnagy nyomozásának története — de nem egyszerűen csak izgalmas történet. A nyomozás folyik és közben feltárul a „tisztgyár” belső élete, amely nyers valósá­gában tükrözi a nácizmus leg­szervezettebb — a nácizmus minden jegyét legkoncentráltab­ban és legélesebben magán vise­lő — egységének, a hadseregnek embertelen, a katonákból gondo­lat és akarat nélküli gyilkoló gépeket formáló nagyüzemét. A történet pereg és egymás után ismerjük meg — önéletírásukból és cselekedeteikből — a regény főszereplőit: Kari Krafft főhad­nagyot, aki a „tisztességesek ke­serves útjá”-n járva jut el a nácizmussal szembeni oldalra, amíg végül is könyörtelenül elti­porják; Erich Feders századost, aki nem akart együtt üvölteni a farkasokkal és akit a regény ,,zárójelentés”-e szerint a Hitler elleni sikertelen merénylet kap­csán zongorahúrra akasztottak fel; Johannes Ratshelm száza­dost, „a hit és az üdvösség” em­berét: Archibald Frey őrnagyot, az egyik tanzászlóalj korlátolt, bigott parancsnokát: Konrad Kater századost, a minden hely­zetből talpraeső, ügyes, gerincte­len patkányt; majd Ernst Egon . Modersohn vezérőrnagyot, az is­kola parancsnokát, aki Krafft főhadnagy sorsában osztozva szintén áldozata lesz a fasiszta igazságszolgáltatásinak; El- friede Rademachert, a főszerep­lő Krafft főhadnagy menyasszo­nyát; Otto Mösler zászlóst, egyi-* két a tiszt jelölteknek — és végül Heinz-Horst Hochbauer zászlóst, a gyilkost, akinek regénybeli alakja testesíti meg a nácizmus minden szennyét és aki — jel­kép ez is — önmaga vet véget piszkos életének. A regény megdöbbentő fejeze­te Krafft főhadnagy gyászbeszé­de a gyilkos temetésén. Vádirat az embertelenség ellen — az emberiesség védelmében. Így beszél: „Parancsokat osztani — na­gyon könnyű. Példaszerűen élni — az nehéz. És a legnehezebb: önzetlenül szolgálni. De ez lehe­tetlenné válik, amikor már sem­mi sincs és senki sincs, aki ér­telmét adhatná a szolgálatnak...” — „Az igazi katona nem üvölt együtt a farkasokkal. Amikor már nem keresi tovább élete ér­telmét, attól kezdve nincs joga a létre. Semmiképpen nem vál- hatik a hatalmi politika fullaj­tárjává!” — „A gyilkosok nem tudnak egyebet produkálni, mint a gyilkosságot.” Modersohn tábornokot és Krafft főhadnagyot halálra ítél­ték és kivégezték. „Mindent Né­metországért!" — ezek voltak a tábornok utolsó szavai. Krafft főhadnagy ezt mondta, mielőtt meghalt: „Mindent egy másik Németországért!” Fenntartások nélkül tartom nagyszerűnek Kirst: „Tiszt- gyár”-át, ezt a való tényeken alapuló regényt, és ez az érté­kelés a kitűnő fordításnak is szól. D. F. TÓTH LAJOS 14. Plentarné, mióta a vész dézs­málja a csirkéket, legszíveseb­ben éjszakára se menne haza. de menni kell, nehogy megza­varja az elnök légyottját. Mindketten igen. borús arccal közeledtek Józsi bácsihoz. — Látja, még szerencsénk dncs! — mentegetőzött Plen- terné. —• De én nem tehetek róla. Nem én vagyok már itt a gazda. — Hát ki? — kérdezte magor­ván az öreg, s közben azt figyel­te, hogy a rakodók a döglött ál­latokat az autó melletti kisebb stráfkocsira dobálják. Némelyik még mozgott is, de alig pislákol! benne az élet. Tóni félrehúzódott Feketével. Nem akart ftiltanúja lenni Plen- terné panaszának. Ró ne hivat­kozzon Józsi bácsi előtt. Plenternéből pedig kibuggyant mindaz, amiért haragszik az el­Kisregény — nőkre. Ügy lefestette Menyhért és Mucsiné éjszakad találkáit, mintha szeme láttára fektette volna le az elnök a szépasszonyt a nemrégiben vásárolt heverőre. — Biztos ez? — kérdezte ide­gesen gyanakodva az öreg. — Kérdezzen meg másokat, ha nekem nem hisz! , Józsi bácsi a stráfkocsi utón sietett, amit a rakodók az udvar hátsó lészélben levő szemetes­gödörhöz toltak. Valamikor ez volt a malom fáradtgőzt lecsa­poló medencéje. Leöntötték a csirkéket petróleummal s meg­gyújtották. A lábon levőket el­eresztették az udvar bekerített részében. — Nekem elég nagy dumám van, Józsi bátyám — mondta Vágó Tóni, mikor az öreg a dög­égető helyhez ért. — De kirö­högtek a melósok, amikor kínál­tam nekik. A csípős füst csakhamar be­lepte a gödör környékét. Tóni kandzsi szeme idegesen forgott, szemöldöke is rángatózott. — Gyerünk innen! — fordult el az öreg a gödörtől, amikor megcsapta orrát az égő csirkék kibírhatatlan szaga. — Éppen olyan büdös van itt, mint ami­kor negyvennégy őszén lódögö­ket hamvasztottunk a sintérte- lepen! Tóni kikísérte a kapuig. Józsi bácsi elkezelt. Nem kérdezős­ködött. A pénztáros örült is en­nek, hiszen ő jól megvan ezen a helyen. Kapja az egységet, ha ad, ha nem ad él a csirkékből. Beszéljen más. Az, akinek job­ban szorítja a lábát a bocskor. Vannak elegen. Józsi bácsi elérte a falu alatti új lakótelepet. Legalább negy­ven új, frissen épített ház áll már jobbról-balról a kövesút partján, a község és az út torko­latánál. Mindegyikben villany. A falusiak csak úgy hívják, hogy téesz-negyed. A szélső házak már a Haladással szomszédosak. Ré­gebben nem ért el eddig a szö­vetkezet táblája, de a nagy fel­fejlesztés utón a falu alatti föl­dek is hozzájuk kerültek. Több­nyire azoké, akik itt a déli ré­szen laknak. Ezen a fertályon nincs egyetlen tanya sem. Csak a következő dűlővel kezdődnek a tanyasorok. Ez a rész pár hol­das parcellákból állt. Akkor sze­rezték tulajdonosaik, mikor az uradalom eladta a gyengébb mi­nőségű, falu alatti területet. A

Next

/
Thumbnails
Contents