Békés Megyei Népújság, 1966. szeptember (21. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-25 / 227. szám
KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET „Széchenyi szól: s a tétlen eró' munkára gyülekszik” — Születésének 175. évfordulójára — dókét, illetve a honorácior értelmiségieket. Az ipar, a kereskedelem és a művelődés fejlődését gátló ősi alkotmány betűit védte a feudális osztály, holott az előítéletek voltak a magyar állam jövőjének igazi ellenségei. Ebben az ellentmondástól terhes légkörben találta Széchenyi a magyar közéletet pályájának kezdetén. Nem ő volt a legelső, nem is egyetlen, aki a haladás eszközét, a reformot felkarolta. De nagy érdeme, hogy — ha korlátok között is — szakított osztályának társadalomfelfogásával. Míg a nemesség más örökséget nem hozott az ősök emlékezetben élő vitézségénél, s más erényt nem isA férfi, akinek nevét a magyar múzsa nemzetének születésével egyidőben tanulta meg, alkotó szenvedélyének gazdag örökségét hagyta maga után. Telve ambícióval a tiszteletet sem viselte el életében másként, mint amely a működésben levő energiának szól. Az áldozatkész fiatal mágnás nyitott ajtót Apáczai, Bessenyei és volt tanára: Révai Miklós álmának. Kazinczy Ferenc, aki sanyarú öregségben keserves levéltárrendező munkával keresi kenyerét Sátoraljaújhelyen, meghatottan értesül a Magyar Tudós Társaság (Akadémia) anyá- gi alapjainak megajánlásáról. Széchenyi-Lánchíd ível át a Dunán Fest és Buda közepén. Az 1838-as pesti árvízzel úgy összeforrhatott volna neve, mint Wesselényi Miklósé, bosszankodott is igazságtalan elhallgatásáért. A magyar sport első egyleteit, a Nemzeti Vívóintézetet és a Pesti Testedző Egyletet együtt szervezi Vasvári Pállal. A Vaskapu szabályozásához külföldről hozatott gépeket. Amikor a magyar kéziipar is csak a nagyobb városokban volt honos, a gyárat meg csak hírből ismerték, Széchenyi támogatásával megszületett a Sopronyi Gőzmalom Társaság és a Pesti Hengermalom. Bécsi palotában született 1791-ben. Váratlanul lépett elő egy nagyúri ifjúság fényes homályából. Tanulmányait a pesti piarista gimnáziumban magánúton végezte, majd zászló alá vonult és részt vett Napóleon ellen a győri és a lipcsei csatában. Kemény önbírálattal lett gazdagabb, amikor négy rendjellel kitüntetve hazatért: „Eddigi életem teljes tudatlanságban folyt el, de ezután gondolkodni kezdék”. Huszonnégy éves, amikor utazást tett Nyugal-Európában, ott, ahol a „Code Napoleon" (Napóleon polgári törvény- könyve) széttörte a feudális bilincseket, s ahol — a londoni kikötőben — saját szemével látta az angol világirodalom akkor még virágzó kapitalista vérkeringését. Hazajött a „csúnyácska” hazába, amelyet a Szent Szövetség „Acta Finalé”-ja (záró nyilatkozat) belemerevített a feudális gyarmati függésbe. 1820 őszén ismerte meg a magyar köznemesség mű- veletlenségét Bihar megyét járva, s ridegségüket jobbágyaikkal szemben. Egy élménye nagy művé formálta azt, ami benne éveken át forrt. Tőle. az ország egyik legnagyobb földbirtokosától megtagadtak tízezer forintnyi hitelt. Ekkor született meg a magyar mező- gazdaság kapitalizálódásá- nak gátjait feltáró „Hitel" című műve. Ezzel három évtizedre eljegyezte magát a közélettel, amelynek jeles szereplőjeként részéül jutott a felmagasztalás és a gyűlölettől izzó gúny. az osztálya fölé emelő önbizalom és a végső kétségbe kergető önvád. A Pozsonyban készült végrendeletéből tudjuk, szíve „kínos görcstől összezsugorodva epedett, midőn Hunniának nyomorult ál- lapotját érezte, s csak akkor tágult rövid örömökre, amikor egy szebb jövendőnek sejdítése villám- lotta azt néha keresztül". Századokon át vallotta a nemesség, hogy a dologtevés nem szabad embernek való, s nem úrhoz illő. Még a bocskoros nemes is — aki az ősi törvények adta kiváltságánál fogva magát született törvényhozónak, a jobbágyokhoz képest, sőt a polgárokhoz viszonyítva is úrnak érezte — lenéző gőggel szemlélte a külföldről hazánkba vándorolt szorgalmas iparosokat, kereskemert. mint virtust a harcmezőn, ő polgárjogot, becsületet szerzett a munka számára. Míg osztálya csak halni akart, ő életre, munkára hívta azt a közösségért. A hegeli dialektikus nézet hatására felismerte az állandó mozgás társadalomra is érvényes törvényeit, ha viszonyai miatt összeütközött is a független polgári állam kossuthi célkitűzéseivel. „A részek támadnak, múlnak, minden forogva mozog, újból vén, vénből új lesz. Minekünk is mozdulnunk kell, akár akarjuk, akár nem, s nehogy hátrafelé nyomattas- sunk, lépjünk inkább előre" — írta a „Hitel” című munkájában. Azzal, hogy e művét „Honunk szebb lelkű asszonyainak" ajánlotta, a nők társadalmi szerepének modern felfogását bizonyította. A közösség erejéről vallott nézete összhangban áll az anyagi javak igazságosabb elosztására irányuló törekvésével. A nemzetté válást, a polgári átalakulás sajátos jelenségét az anyagi jólét gyakorlati függvényeként szemléli, mert tudja, hogy senki nem szeret olyan közösség tagjává szegődni, mely saját hibájából nyomorog. Közvetve harcolt az elavult szokásjogok megváltoztatásáért, amikor a Magyar Tudományos Akadémia alapjának megvetésekor a szellem napvilágának tárt ajtót. Az, amit a műveltség színvor nalának emeléséről mondott, a feudális társadalmi rend alapjait ásta alá. „Határozott meggyőződésem, hogy a jó falusi iskola az. amire egy elmaradt országnak szüksége van” — írja. A Lánchíd léte a nemesi adómentesség szokásjogán ütött rést. A közlekedés hálózatának korszerűsítésével a nemadózást döngette a Sülé István V ietnami katona OLVASÓNAPLÓMBÓL Bor Ambrus: • • a Üvegszekrény földbe: s a föld birtokolha- tásának jogát szélesítve az arisztokrácia kizárólagos hatalmát támadta meg. S itt, eljutunk a jobbágyfelszabadításról vallott nézetéhez. Műveinek egész sorában találkozunk a jobbágyok helyzetén tépelődő és megoldást kereső nagy- birtokossal: Napló 1820'—25, Hitel 1830, Világ 1831, Stádium 1832, Level Tasner Antalhoz 1851. Véleménye ebben a kérdésben az elvakult reakciós birtokostársaival folytatott vitája közben formálódott a Stádiumban kifejtett végső formájáig. Az ősiség likvidálását s a haszonélvező jobbágy tulajdonos rangra emelését szorgalmazta. Közben „Vörös Stefi”-nek csúfolták nemesi körökben és elégették munkáját. A magyar uralkodó osztály reformrendszerének ellentmondásosságára jellemző, hogy Széchenyi jobbágy- íelszabadítási elgondolása közelebb állt Kossuth nézetéhez, mint Wesselényié, akiiénél merészebb, ugyanakkor a Habsburg-biroda- lomhoz láncoló gyarmati függés elvetésének kérdésében felfogása mindkettőé mögé szorul. ö, a Kelet népe szerzője, aki 1847-ben a bécsi kormány szolgálatában álló helytartótanács tagjaként szenvedélyesen támadta Kossuth radikális nézeteit, négy évvel utána Döbling- ben belátta nagy tévedését: „De legnagyobb vakságom abban állt — írta —. hogy Kossuth ellen felléptem”. Az ellenforradalmi korszak történészei szoborrá merevítették alakját, olyan régiókba emelve, amelyre nem vágyott. Nagy egyéniség, az ellentétes hatásokat tehetségesen ötvöző közéleti férfiú volt. Rá emlékezve, egyéniségének kiemelkedő sajátosságait kutatva gazdagabbak lehetünk egy nagy életmű tanulságaival. Dr. Virágh Ferenc A közfigyelmet megérdemlő Bor Ambrus novelláinak nagyobbik hányadát a szorgalom hozta világra. Az a szorgalom, amely rokonszenves, mert nem görcsös nagyot akarás van mögötte, hanem hármas elkötelezettség a kor, az irodalom és az őszinteség iránt. Elbeszélései hangsúlyozásuknál fogva eléggé prog- ramszerűek, nevelő célzattal készülték, de mégse szárazaik, mert írójuk belsőleg átélte őket. Mindegyikükben van szerény mérd indulat, ami nem érzelemszegénységet jelent, hanem fegyelmezettséget, n.evt Bor Ambrus tudja, hogy a túlfűtött, „lármázó” írások — bármily őszinték is legyenek — visszásán hatnak az olvasóra, gyanút keltenek az író iglazi érzelmeit illetően. • Kis emberek köznapi konfliktusait szereti leírni, s többnyire olyanokét, akik önmagukban is csak feltételesen bíznak s mégis kerülik vagy éppen elutasítják a közösség segítségét. Ezek a tulajdonságok erkölcsi kényelemszeretetre vallanak, olyasvalamit jelentenek, hogy lapulni kényelmesebb, mint szembenézni vagy kérni, vagy bevallani (Finiász háza, Mindennapos ügy). A kötet elején pár toll- rajz és elbeszélés a gyerek- és karr.aszkort, meg a második világháború éveit idézi. Bor legegyénibb írásai ezek a köteten belül, mert az író itt lírai, alanyi, feloldott, nem teszi patikamérlegre a szavait, mint néhány más művében. (Kávéalj, Szekér a dombtetőn.) Bor novelláinak többsége alapján mondhatjuk: az Üvegszekrény másokat versenybe hívó, jö kötet. (Szépirodalmi Könyvkiadó. 1966.) D. E. Niklai Ádám: rOaL Ha az én kedvesem a mezőre menne: lábánál fürj-fió, hajában millió kicsi Nap fészkelne. Ha az én kedvesem az erdőben járna: őzek szemefénye, levél-árny békéje repülne vállára. Ha az én kedvesem este hazamegyen: gond száll ablakára — vascsőrű madárraj — hessentsd el.
