Békés Megyei Népújság, 1966. szeptember (21. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-24 / 226. szám
szeptember 24. Szombat Az illetékes válaszol A Békés megyei Népújság ito>6. «u- grusztius 7-i számában „Régésznek tanult, de ..c. cikkében Juhász Irén arégész probdáimáival foglalkozott, a cikk több ízben is utalt a Megyei Tanács V. B. Művelődésügyi Osztályára s elmairasiztaSLta Juhastz Irén végzett régész nem alkalmazása miatt. 1. Való, hogy Juhász Inán a Békés megyei tanács ösztöndíjasa volt mindaddig, mig férjhez nem ment s az egyetem nappali tagozatáról a levelező tagozatra nem iratkozott át. Az idevonatkozó rendeletek érteiméiben társadalmi ösztöndíj csak a nappali tagozatok hallgatóit illeti. 2. A férj a megyében kapott állást, lakásgondjukon úgy segítettünk, hogy számukra a gyulai Erkel Ferenc Múzeumban biztosítottunk szobát. 3. Tudvalevő dolog, hogy a végzett szakemberek káneveoése az államvizsga után történik. Juhász Irén állam* vizsga-biizonyitványát még nem mutatta be. Ezt nem is tehette, mert csak ez év végén tesz államvizsgát. * 4. A fentiek alapján az aiz elgondolás alakult ki, hogy régészként történő alkalmazásáig más jellegű állást és munkalehetőséget biztosítsunk Juhász Irén résziére. Így neveztük ki 1966. augusztus 1-gyel nevelőtanárnak az általános iskolai tanyai diákotthonba, mert a megyei múzeumi szervezetnek nincs üres álláskerete. 5. A Művelődésügyi Mliniszaénium Múzeumi Főosztálya előtt ismerete® a helyzet. Több alkalommal kerestük meg ebben az ügyben írásban és személyesen is. Az utóbbi hetekben történt tárgyalás során a Művelődésügyi Minisiz.tói’iu'm Pénzügyi Osztályának vezetője, dir. Nagy Sándor elvtárs Ígéretet tett a probléma megoldására. Ennyit a cikkből hiányzó igazságokhoz. Végezetül még egyszer szeretnénk megállapítani: Juhász Irént a Békés megyei Tanács V. B, Művelődésügyi Osztálya bean hívta haza régésznek az államvizsga megszerzése előtt. Férjhez rneneteie s előzetes letelepedése során viszont segítette mind Gyulán történő letelepedését, mind anyagi gondjainak viszonylagos megoldásai. Nem fedi a valóságot, hogy mindezek mellett régészeti munkát kellett végezni a Nemzett i Múzeum megbízásából, mert a fenti megbízásról sem a megyéi múzeumi szervezet, sem a megyei művelődésügyi oszfcaly néni tudott. Pii»hi Gábor népnek csop. vezető mmmil ■?>■ ■ Napsütés Békéscsaba lőtéren. Fotó: s. e. Ma utaznak el megyénkből a vendég csehszlovák fiatalok A szeptember 16-án, pénteken házán is, ahol ellátogattak az Plzenből csereüdülésre megyénk- üveggyárba és a Béke Termelőbe érkezett tizenhét csehszlovák ; szövetkezetbe. Gyula nevezetessé- l'iatal ma utazik el Békéscsabáról. '• geivel kedden ismerkedtek, míg A megyei kiszesek vendégei 8 a csütörtöki programban a napos itt tartózkodásuk alatt is- szarvasi arborétum megtekintése merkedtek Békéscsabával, kirán-' szerepelt. A táborzáró estre teg- dulásokat tettek, s jártak Oros- nap, szeptember 23-án került sor. Gesztenyeszedők A foci egyik hazájában, tehát nálunk, felnőttnek, gyereknek egyaránt nehéz megállnia, hogy az orra előtt pattogó gesztenyébe jobb külsővel bele ne ..nyessen”. Gesztenyeszezon van. Őszt jelző fuvallatokra hullanak, pattognak, fénylenek a barna gesztenyék... — Lám, annak a kis óvodásnak degeszre van tömve kurta köténye zseb je; egy mindig kiesik, de anyuka fölveszi... — Ülök a pádon, Békéscsabán, a kicsi Köröske sétányán. Fölnézek néha a könyvből. Megrázkódik fölöttem a rozsdásodó lomb- korona, s a nyitott könyv lapjai közé pottvint egy gesztenyét. Szép, sima, fényes. Forgatom a kezemben. Tökéletes teremtménye a természetnek. Vajon mi, emberek, vagyunk-e olyan tökéletesek, mint ez a gesztenye a maga nemében? Buta filozófia — döntöm el magamban... Gyerekek hada lepi el pillanatok alatt a sétányt; végig, ameddig a szem ellát. Szatyrokkal, kosárkákkal, táskákkal. Tíz- tizenkét éves fiúk, lányok. A csoportok „férfi” tagjai a „nehezebb” munkát választják: botokat dobálnak a fák ágai közé. s örömujjongással, világra szóló győzelemnek kijutó ovációval Istálló a falu szélén Karcsú törzsű fiatal vetünk a nyitott ajtón befelé, két i árig? — kockáztatok meg egy csiklandós kérdést, de azonnal kiakácfák egyre kevesebb árnyékot j gyönyörű, hollófekete mén halk adó lombjai alá bújik a fehérre í nvihogással igyekszik magára te- j tűnik, hogy tévedtem, festett falú épület. A déli napsü- | relni a figyelmet. 1 — Szigorú napirendünk van. tésben vakító fehér falon bá- ; — Ezeket gondozzuk itt — int j Fél ötkor etetés, utána egy óra gyadt legyek mászkálnak, élvezik Szklenár György büszkén az is-! jártatás. Tizenegy óráig lóápolás,! a verőfényt. Az épület előtti tér- j tállóba. — Két helyiségben négy j majd etetés. Délután szerszám-! ségen karám, távolabb szalma- és j apaállat, egy arabs és három nó- j karbantartás, istállórendezés. Az! ! ző évben tízezerszámra irtották a Sírni kell Azt*-mond ja minap kislányom iskolatárs- nőjének, Katinak, \iiogy maholnap minien köznapi szavunk- _ t jól és mortdaátmkböl - sláger lesz. Ezt cáfo- j andó, előkerestem ■Ütéhány dalos füzetet, . ‘’■hogy megfelelő ellenérvvel verhessem ’^vissza merész állítá- ■ áeát. Hiszen köztudott ■'dolog, miszerint a -^s láger szövegek, éppen eredetiségük -miatt hatnak olyan csodás erővel az ifjúságra! Hol elandalítj&k, megrikatják, hol fergeteges kacagásra késztetik, s nemegyszer filozófusi hangulatba mártogatják őket, mint mi a kekszet a teába (hogy én is eredeti legyek). Nos! Pillantsunk csak eme füzetecské- be! „Hol jár az eszem?”s hallotta ezt bárki másutt először; mint a sláge rfesztivá - Ion? Igen„.? Be kell vallani; hallottuk. tMagam például nem-, vég saját fülemmel, d konyhában. Ezt mondta nejem főzőkanállal a kezében: —: Hol jár az eszem? Már megint megcuk- nxttam a krumplileoest. Kislányom ugyanakkor a lugasban földrajzot tanult s behallatszott a skandált szöveg: — Annyi ember él a földön, amennyi szorosan egymás mellé állítva elférne a Balaton tükrén. (Ha el nem süllyednének, tettem hozzá bosszúsan, amiért megint lebegtem.) Magam mögött hagyva az egész cili- lmiit, elmentem hazulról. Az utcán, a szomszédék ablakából kihallatszott a férj hangja: — Bizony, így van ez szívem a fizuval, jön-megy, volt, nincs... Buszra szálltam. — Mit hoz a jövő? — hallom az egyik utast. Sírni kell — folytatja —. ahogy néha összeállítják a válogatottat, pedig ■nincsen olyan ember, ki -ne erezné egyszer, hogy jobb is lehetne a csapat. A busz másik feléből női hang hallatszott. Egy mania abrichtolta csemetéjét ékképpen: — Most ezt vegyek neked, most amazt, ide menjünk, oda menjünk. Hát vedd tudoszénakazlak. Vállas, kockás in- ges férfi beszélget az ajtó előtt egy fiatalabb, zsokésapkás legénnyel. Szklenár György és Hartmann Lajos, az istálló „gazdái” most fejezték be az ebédet, hajlandók egy kis csevegésre. lovat, sokan azt mondták, a mai Remélem, érdekes lesz a be- j gépesített világban már nincs szólgetés, hiszen mostanában j szükség a „zabmotorra” . Pedig már kevés ilyen istállót, illetve j mennyire tévednek. A mezőgaz- ilyen tartalmú istállót lehet i daság még nagyon soká ér el látni országszerte. Egy pillantást elvan géptesttési fokra, hogy tel- ____________________ jesen le tudjon mondani a lovakról. A termelőszövetkezetekben t sok helyen egyáltalán nem törődtek a szaporítással Ma azonban ; már biztatóbb a helyzet. A besKélgcfcá közben betértünk a pihenőszobába, ahol az niusz. ök örködnek azon. hogy a ; esti fél nyolcas itatással fejeződik környéken végleg ki ne haljanak1 be a napi program. Van munkánk a lovak bőven. — Talán ettől lehetett félni? j _ Szabad időbér.?- Majdnem - erősíti előző _ Ha m akad egy kevés, akkor szavait Szklenár György. Az elő- galambászunk. Mindketten nagyon szeretjük a galambokat. Én másul, komisz kölyök, hogy nem vagyok a Ki" Cn, mutatások kerülnek elő. Szédelegve támo- — Tavaly az én két csődöröm- lyogiam le a megái- , hoz — NóniuszÁ. 33/V-hoz és Gálénál a társasgépko- \ nova III-hoz negyvenhat kancát csirái. Rá kellett ezek i hoztak. Lajos két ménjéhez, Ság- döbbennem, ty^hoz és Balmazújváros IV-hez után hogy dalszövegeink valóban nem rendkívüliek. A szürke elet diktálja azokat a szövegírók vájt fülébe. Végre utam céljához értem, arra az összejövetelre, melyen a mezőgazdasági j repülöjlotta korszerűsítése volt az egyet- j len napirendi pont. j Csontos, magas, vállas férfi lépett az előadói emelvényre és szárazon. kimérten beszélni kezdett: — Szaktársak! Mezőgazdálkodásunkban az előző években mind nagyobb szerepet kapott a repülőgépes műtrágyázás... Gyönyörűséges áhítattal hallgattam e férfiút, mivel tudtam azt, mit ő bizonyára nem sejtett még, hogy a legközelebbi tánc- dalfesztiválon tájékoztatójának bevezető mondataiból sláger lesz! Űj Rezső harminckettőt. Az idén már több „menyasszony” akadt. Örménykú- ton száznegyvenhárom, itt kilencven látogatónk volt. — örménykúton? — Igen, Lajos kollegám ugyanis két paripájával itt csak féli szálláson van. Amikor ..üzem” van — általában februártól júliusig —, ő kinn van Örménykúton a paripákkal. — Mióta végzik ezt a mesterséget? Egymásra néznek s úgy látom, mintha Hartmann Lajos szemében egy kis irigység villanna. — Gyuri bátyám hatvan óta van itt az állomáson — mondja s azt hiszem, nem is irigykedik. — Mindketten gyermekkorunk óta szeretjük a lovat, csak ő régebben volt gyerek — teszi hozzá mosolyogva. — Hát igen — bólint rá Szklenár György. — Negyvenkilenc éves vagyok s lovak mellett nőttem fel. Nem is tudnám elképzelni máshol. — Mivel töltik az időt februtélen vadászni járok. Szeretem az újságokat is meg a rádiót. A* asztalon valóságos újsághalom. Találni ott a Népsza-; badságtól kezdve a Képes Űjsá- ’ gig talán mindenfélét. Közben Hartmann Lajos kimegy a szobából... — Menjünk mi is — biztat. Szklenár György —, nézzük meg a méneket közelebbről. Mire kiérünk, Hartmann már vezeti kifelé a gyönyörű szürke arabs mént. Egy gyors mozdulat, s máris a hátán terem. Ságlya büszkén felvágja a fejét, táncol í egy kicsit, majd szép rövidvágtá- ba csapva megkerüli a nagy gyepet. — Én mar nehéz vagyok a lovagláshoz — mondja sajnálkozva pedig! Szklenár —, az én két lovammal a nagyatádi kocsival járunk. Lajos — az meg inkább a hátukra! pattan. Nézzük csak az enyéme- j két — invitál a lovai mellé. — Lábad! — hangzik a vezényszó és a fekete mén engedelmesen emeli fel egymás után mind a négy lábát, hogy gondozójuk kiszedje a patájukra tapadt szalmát. Gyere, Canova! — engedelmesen fordul a ló az ajtó felé. A fiatal ménápoló az ő hátára is felpattan s pillanatok múlva már játékos, könnyed ügetéssel távolodnak tőlünk. — Nagyon szep>ek a lovak. — Egy hónappal ezelőtt minisztériumi bizottság tartott szemlét — hallom a büszke választ. — Megdicsértek bennünket... Ezt látta •*», ezt hallottam Csabacsűdön, a Mezőhegyesi Állami Méntelep kihelyezett részlegénél. Opauszky László nyugtázza saját magát az, akinek botkalimpáló dobása után gesztenye hullik a fáról. A ..Ki a különb” örökös versengése ez. Pedig van gesztenye elég a bámuló, őszi porban fuldokló fűben. A lányok visonganak, de fürgén szedik az idei bő termést. Fiút alig látni ilyen „szolgai” munkában. Csak egy kis szemüveges, átlátszó fülű, sápadt szedi az erősebb nem tagjai közül; magának, távol lányoktól, fiúktól... Telnek a tasakok, szatyrok, kosárkák: a könnyűvegyészet nagy hasznára... A fiúk egy rakoncátlanabb része beléun a bothajigálásba; valami „érdekesebbet” kellene kitalálni! Ketten vívni kezdenek a botokkal, néhányan pedig célba dobnak, természetesen — gesztenyével. Ehhez azonban célpont is kell! Hamar találnak; a lányokat kezdik dobálni, illetve ..Ki a különb” alapon a szedegető lánykák kosárkáiba kell beletalálni. Izgalmas játék, mert nincs veszély nélkül. A lányok visonganak. Tetszik a játék. Örök női vonás. Az egyik lurkó azonban kihasználva az általános dobálózást, a tömegesen repülő gesztenyék áradatát, a harsány jókedvet (köztünk is van ilyen), más célpontot keres. Kezéből élesen sivít a lövedék, s térdhajlaton találja azt a kislányt, aki a legmosolygősabb. a legszorgalmasabb a gesztenyeszedők között. Kínosan rándul össze, elejti a kosarat, szétgunjl- nak gesztenyéi. Maszírozza pirosodó lábát, leguggol fájdalmában, haja előrebukik, sír. A jobb szándékúak elszéled- nek, kedvüket vesztik. A tettes ottmarad egy darabig. — Marhaság ez az egész — mondja. Elhúzza a száját, zsebre vágja a kezét, és felhúzott vállal, lomhán rugdos maga előtt égy gesztenyét. A kislány arcáról gyorsan eltűnik a könny: gyerek hamar vigasztalódik. Hátraveti a haját és guggolva szedni kezdi a szétgurült gesztenyéket. A szemüveges áll mellette, kicsit tanácstalanul. — Nem én dobtalak meg — szól mulyán a lánynak, és segít neki szedni. — Tudom — mondja a lány. Szedegetik kapkodva, sietve. Lassan már csak ketten maradnak a fa alatt. A többiek harsánvsága szűrve, messzebbről ér ide. Aztán felállnak, s elindulnak kettesben. Elöl a lány, utána a fiú... A lány lába hajlatában látszik a piros folt. Elfelejti. meggyógyul. Vajon — gondolkozom, ahogy utánanézek — annak, aki okozta azt a piros- ságot, mire felnő, elmúlik-e az a „betegsége”, amellyel egy tevékenykedő csoportban a munka kellős közepén éppen annak okoz fájdalmat, aki a legszorgalmasabb. Vagy ott és akkor is akad majd egv jó szándékú ..szemüveges”, akire rá lehet fogni?! — Buta filozófia — nyugtatom magam, s újra kinyitom a könyvet. Ternyák Ferenc FIGYELEM! KÖTÖZÖTT HULLADÉK TŰZIFA száraz, kiváló minőségű, kb. 1—1,5 m hosszúságban vásárolható vagontételben is: 34,60 forint/q. BÁLÁZOTT FAFORGÁCS csomagolásra, almozásra alkalmas, 32,— forint/q. FÜRÉSZPOR száraz minőségben korlátlanul kápható, 6,— forint/q. Vagonban is szállítunk. Árajánlatunk: feladó állomási ár! LÁDAIPARI VÁLLALAT Szeged, Csanádi u. I—3. sz. 446