Békés Megyei Népújság, 1966. szeptember (21. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-22 / 224. szám

1MC. szeptember 22, 5 Csütörtök Négy év után... Amikor négy évvel ezelőtt az óvodától búcsúzott és első osz­tályos lett Rózsika Andris és Edit. Megtaláltam a kézirat másola­tát, a dátum rajta: 1962, augusz­tus 24. Feltehetően néhány nap múlva jelent meg a riport a négy gyulai gyerekről, akiket — a cí­met idézve — iskoláiba íratott be az édesanyjuk... Hatévesek vol­tak és most, négy év után, ami­kor keresésiükre indultam, már a tizedik életévükbe lépték vagy be is töltötték azt, A hármas számú általános is­kola igazgatóhelyettese segít a ku­tatásiban. Az ötödik osztályok név­sorát átfutva, hárman azonnal megkerülnek: Pavélka Rózsika az 5/c-ből, Juhász András és É. Nagy Edit az 5/a-ból. A negyedik, He­gedűs Erzsi mar nem itt tanul. Az igazgatóhelyettes megkér, hogy várjak, azonnal hozza a gyerekeket. Érdekes pillanatok: vajon megismernek-e, és én i6 megismerem-e őket? Már ötödi­kesek! Felsősök, és ez nagy szó. Legalább olyan változás, mint amikor az óvodából iskolába ke­rültek. Most a tanító nénit bú­csúztatták és sok-sok tanárt kap­tak cserébe, az egyik így feleltet, a másik úgy, a harmadiknál egy pisszenés sem lehet, a negyedik­nél pedig az a jó, ha vidám a gye­rek, és pajkos is kicsit. Már jönnek, hallom a folyosón a lépteik csosszanásót, aztán nyí­lik az ajtó, és belépnek sorban, szép illedelmesen. É, Nagy Edit szemében máris a felismerés mo­solya ül, de aztán a másik kettő is emlékszik, hiszen ki is vágták azt a régi riportot, és Rózsika pél­dául másodikos koráiban elolvas­ta az egészet az utolsó betűig. Eldöntjük, hogy az igazgatóhe­lyettes tanár néni engedélyével el­sétálunk négyesben a közeli liget­be, a művelődési ház elé, hogy ott beszélgessünk kicsit, mi is történt az elmúlt négy esztendőben? Nagy Bditke (közben 'elmaradt neve elől a nagy É) előzékenyen ajtót nyit, majd Juhász Andris zárja a sort. Sétálunk. Szeptember közepe van, a Béke sugárút öreg fái lói néha leröppen egy-egy bar­na levél, de az ég az még olyan kék, mintha most nyílna a tavasz. Az elfogódottság (annyi év után jogos!) nemcsak a három megta­lált kis riportalanyt, bizony az újságírót is hatalmába keríti, de aztán a rutin, ugyebár, az segít. Amikor befordulunk a liget ka­puján, már jókat nevetünk, és a most is szótlan Juhász Andris megvillogtatja fogsorát, amiből éppen elöl hiányzott egy négy éve. Az első témánk a tanulás. Az, hogy valamennyien ötödikesek, jó jel. Nem bukott meg egyikük sem. a tanulással nincs tehát baj. Arra azonban nem számítottam, ami ezután következett. Mind a hárman szélsebesen tudtomra ad­ják, hogy nagyon jó tanulók. Ró­zsaiul szín ötös volt végig, elsőtől negyedikig, Editnek egyetlen né­gyese volt negyedikben számtan­ból, ez 4,9-es átlagot jelent, And­ris pedig 4.4-gyel zárta az alsót. Sokáig időzünk az iskolai dol­goknál. — Andris, te azt mondtad ak­kor (amikor az első riport készült, tehát 1962-róen), hogy a 2-es szá­mú iskolába írat majd be az édes­anyád. — Az úgy volt, tetszik tudni, hogy aztán eldöntöttük, németet is tanulok. Német tagozatos osz­tály pedig csak itt van a hármas­ban. Nem bántam meg, jó volt itt. Most is jó. A német leckét anyu­kámmal tanulom, de a nagymama is jól tud. •— Én is a német tagozatra járok — csivitel Editke — es fésülködik, hogy szép legyen a fényképein, amit az újságíró bácsi csinál. — Először furcsa volt ötödikesnek lenni. Az a sok tanár! Az orosztól féltem a legjobban, de aztán ki­derült, hogy nem olyan nehéz. Kaptam egy szép táskát, kár, hogy nem mutattam meg... — Igen, elsőben is ötös voltam — meséli Rózsika a sok-sok ötös tör­ténetét —, másodikban év végén kaptam egy kerékpárt, harmadik­ban karórát... Negyedikben viszont semmit, mert az. úgy van. tetszik tudni, hogy apukámék autót sze­retnének. Jaj, de nagyszerű lesz! Azt mondta apukám, hogy renge­teget fogunk utazni minden nyá­ron! El is felejtettem mondani, hogy apu már nem Gyomén dol­gozik, hanem itthon, Gyulán, fő­állattenyésztő a Vörös Csillag Tsz- ben, anyu meg ugyanott bérelszá­moló... Andris egy kavicsol tologat a cipője orrával, de a nagy elmé­lyül tség közepette is válaszol: — Mérnök szeretnék lenni, épí­tész talán. Az úttörőt viszont nem nagyon szeretem — folytatja meg­hökkentő átváltással. — Az volna a jó, ha érdekesebb lenne. Kicsit unalmas... — Nekem nem — vág közbe Ró- zsika —, az idén már táborozni megyünk! — Meg az avatás is most lesz nemsokára — fejezi be a mondatot Editke, majd a kérdésre, hogy jár­tak-e már külföldön, ő válaszol elő­ször: — Én nem, de anyuék meg­ígérték, hogy jövőre kimegyünk Romániába. Rózsika: — Ha lesz autó, mi is megyünk! Andris: — Én már voltam Csehszlovákiában, például Tátralomnicon, meg Ro­mániában. Wartburggal mentünk. Így jutottunk el a jövő nyár­hoz, a vakációhoz. Addig azonban még de sok óra, de sok nap van hátra! Elgondolkozunk mind a négyen, aztán az utolsó kérdések jönnek. — Ki a legjobb barátod, And­ris? — Szilagyi Sanyi meg Veres ! Pista. Ten kést szoktunk játszani, és sorsolunk mindig, hogy ki le­gyen a kapitány meg Buga Ja­kab. A lányok is megmondják. — Nekem Stracz Jutka és Wiszt Éva — közli Editke, míg Rózsi: — Pusztai Kati, Törzsök Enikő és Stein Éva. Ha eljönnek hozzánk, babákkal játszunk. Ha meg egye­dül vagyok, olvasni szoktam, most olvasom éppen a Francia kis- lány-t. Siet az idő, dél felé jár már. Még elmesélik, hogy a két kislány zongorát tanul, sportolni is saeret­Pavelka Rózsika. Juhász Andris. Nagy Edit. nek, és televíziót nézni. Egy vil­lámkérdés: — A táncfesztivál da­lai közül melyik tetszett nektek a legjobban? Edit: Nem leszek a játékszered, Hol jár az eszem: Rózsi: Ez a kettő és a Nincsen olyan ember; Andris: a Fáj, fáj. Hogy miért? Csak. Ilyen kimerítő magyarázat után ón is közlöm, hogy special nekem nem tetszett, és hogy miért? Csak. Ebben megegyezünk, és meg­ígérjük egymásnak, hogy négy év múlva megint találkozunk. A nyol­cadik után, a középiskola előtt. Amikor elmennek, sokáig inte­getnek. Az ég olyan kék, mintha most nyílna a tavasz... Sass Ervin Jelentős segítséget nyújtottak a középiskolások a mezőgazdaságban A nyári ifjúsági építőtáborok eredményei A megyei KlSZ-bizottság ez év nyarán öt állami gazdaságban szervezett ifjúsági építőtábort. A szabadkígyós! tangazdaságban július 19-én kezdődött az első turnus, s 15 ezer kilogramm bor­sót szedtek a középiskolások. Ki­emelkedő volt az eleki gimnázi­um tanulóinak munkája. A máso­dik turnus 700 ezer kilogramm uborkát szedett, míg a harmadik turnusnak paradicsom- és ubor­kaszedés volt a feladata. Az utol­só, negyedik csoport teljesítmé­nye 81 ezer 624 kilogram ubor­ka, valamint 15 ezer 472 kilo­gramm paradicsom. A Mezőhegyes! Állami Gazda­ságban táborozók a hagyomá­nyokhoz híven jól dolgoztak. Az állami gazdaság hatezer forint jutalmat biztosított a legjobb brigádoknak. A táborban 482 diák segített a munkában, s két hét alatt nagy területen címereztek kukoricát. A Szőlősi Állami Gazdaságban százötvenen tizenhárom nap alatt 300 hold kukoricát címereztek, 260 holdat fattyaztak és 26 hold bor­sót szedtek. Sok segítséget nyújtottak a gyomai és a békési gimnázium ta­nulói a Hidasháti Állami Gazda­ságban. Csórdaszállási táborozá­suk idején szintén kukoricát cí­mereztek és fattyaztak. A 125 lány 13 napig tartózkodott a tá­borban, de sajnos, baj volt a víz­ellátással es az étkeztetéssel. Ugyanilyen hibák adódtak a Fel­sőnyomási Állami Gazdaság ke- reki üzemegységében. Az elmúlt hónapokban tovább fejlődtek az úttörők nyári üdülő­táborai. Ez év nyarán a megye 64 úttörőcsapata táborozott az ország legkülönbözőbb részein. A megyében létesített táborokat más megyék úttörőcsapatainak bocsátották a rendelkezésére, s így a szarvasi váltótáborban bu­dapesti pajtások nyaraltak. A mintegy kilencezer táborozó úttörő nemcsak belföldre, hanem külföldre is utazott. A békéscsa­bai 6. számú általános iskola út­törőcsapata az NDK-ban ütötte fel táborát. Várható, hogy a jövő­ben egyre több úttörőcsapat v-- vez külföldi utat. Megyei váltótábort az idén Szarvason és Balatonalmádiban rendeztek. A balatonalmádi tá- borban az elmúlt évihez hasonló an hat turnusban, esetenként 12n —130 pajtás táborozott. V. Z. Ünnepi műszak a pártvezetőségyálasztásrít A MÁV gyomai állomásán dolgozó vasutasok pártalap- szervezele választásra készül. A vezetőségválasztás tisztele­tére az állomás vasutas dol­gozói tíznapos ünnepi mű­szakot szerveztek, melyet a IX. pártkongresszus tisztele­tére is indítanak. Ez alka­lomból az eddigi vállaláso­kon felül is tettek felajánlást a brigádok. A párlalapszer- vezet és a szakszervezet a va­sutasok munkaversenyéhez, vállalásaik teljesítéséhez hat­hatós segítséget ajánlott fel. ■ B. Cy. Világjáró néntci cirkusz turnézik megyénkben Interjú Rudolf Próbáltál, a cirkusz igazgatójával A napokban mutatkozott be Gyulán a Probst Cirkusz, a Né­met Demokratikus Köztársaság egyetlen magáncirkusza, amely a nyári hónapokban Budapesten a Fővárosi Nagycirkusz városligeti sátrában vendégszerepeit. A bu­dapesti szereplés után indultak országos turnéra és érkeztek hoz­zánk Békés megyébe is. Rudolf Probst, a cirkusz igazgatója és tulajdonosa a gyulai premier után sajtótájékoztatót, tartott, melyen lapunk munkatársának több kérdésére válaszolt. — Hol van az állandó telephe­lyük az NDK-ban, és milyen be­nyomásokat szereztek Budapes­ten. majd a vidéki turné során? — Állandó telephelyünk Mag- deburgban van, de itt aránylag rövid ideig szereplünk. A cirkusz szinte állandóan utazik. Legutóbb Olaszországban, Jugoszláviában, Törökországban és Bulgáriában jártunk. Budapesten nagyon jól éreztük magunkat és megszeret­tük a magyar közönséget. Nem­csak azért, mert előadá­sainkat közel 160 ezren nézték meg, hanem azért is, mert a ma­gyarok közismert vendégszerete­tét mi is élvezhetjük. Így van ez most a vidéki turné során is. és Békés megyébe érkezve mér Gyu­án kellemes benyomásokra tét­tünk szert. — Kérjük, ismertessen néhá­nyat a cirkusz attrakciói közül. — A nagy szám Jack Hilton cowboyrevüje, ebben lovon szá­guldó cowboyokat és lányokat, indiánokat, lasszódobókat, késdo- bálókat, és elsöprő lovasrohamo­kat láthat a közönség. A közel­múltban készült el a cirkusz má­sik világszáma: Regina, a kau- csuklány, az oroszlánok, jeges medvék és szelíd állatok között. Erről csak annyit árulok el, hogy miközben Regina csodálatos mu­tatványaiban gyönyörködhet a néző, az oroszlánok alig egy kar­nyújtásnyira figyelik és hatalmas ugrásokkal repülnek át az artista­nő felett. Ebben a számban a ki­tűnő Wolfgang Kerstner főidomár is csillogtatja művészetét. Ha nem haragszik, az egész műsort nern mondom el, mi úgy mondjuk, hogy azt látni kell. Engedje meg azonban, hogy egy számot még megemlítsek. Hónapokkal ezelőtt két magyar légtornász, a két Ál­mon próba közben súlyos balese­tet szenvedett Budapesten. Ezek a fiúk szerencsésen felgyógyultak és nálam jelentkeztek. Megnéztem őket és magyarországi turnénkra szerződtettem őket. örömmel je­lenthetem tehát, hogy a két Ár- mon újra dolgozik és kitűnő pro­dukciójukat a Békés megyei ven­dégszereplések alkalmával is lát­hatja majd a közönség. — Mi a program? — Szeptember 22-en Sarkadon, 23—26-ig hat előadással Békés­csabán, 27—28-ig három előadás­sal Békésen, 29—30-ig Mezőbe- rényben, október 1—2-ig Szarva­son. 3—4-ig Gyomán, 5—6-ig Szeghalmon és 7-én Füzesgyarma­ton játszunk. — Végezetül: hány tagú a tár­sulat? — Hatvanöt vagonnal érkez­tünk. a társulat száztíz tagú, és száz idomított szelíd és vadállat szórakoztatja majd a közönséget — fejezte be tájékoztatóját Ru­dolf Probst igazgató.

Next

/
Thumbnails
Contents