Békés Megyei Népújság, 1966. szeptember (21. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-22 / 224. szám
1936, szeptember 83. 2 Csütörtök Négynyelvű lap tájékoztatja a Vltava hadgyakorlat részvevőit Szeptember 20-án megkezdődött a Vltava hadgyakorlat szovjet, csehszlovák, NDK és magyar egységek részvételével. A katonák a hadgyakorlat alkalmából kibocsátott, négynyelvű lapból értesülhetnek a Vltava hadgyakorlat eseményeiről. Tele fotó, MTI Külföldi Képszolgálat Indonéziai jelentés Djakarta Mint a Reuter jelenti, az indonéz képviselöház határozatban szólította fel Sukamo elnököt, bogy jelölje meg a tavaly októberi Untung-akció okait. A parlament sürgeti, hogy az elnök adjon számot Untung alezredes puccskísérletéről és az esemény előzményeiről, ítélje el az Indonéz Kommunista Pártot, tagadja meg a Nasaikom-politikát és a jövőben ne nevezze magát marxistának. A parlament azt iá követeli, hogy meghatározatlan időre halasszák el a „feltörő új erők” tervbe vett értekezletét. A parlament határozatát a képviselőház elnöke és aleinökei nyújtják majd át Sukarnónak. Az AP Suharto tábornok kedd esti televíziós nyilatkozatát ismerteti. Suharto kijelentette, hogy a kormány felemeli az adókat és a gazdasági élet stabilizálására szigorú takarékossági programot vezet be. Suharto az ország legsúlyosabb problémájának az inflációt nevezte meg. A múlt év végén 2,8 milliárd rúpia volt forgalomban, ma már 10 milliárd. A takarékoissági program keretében megtiltják a luxuscikkek behozatalát és minimálisra csökkentik a gépkocsi-importot. A program legalább két évig lesz érvényben. Nyilatkozatok a kínai fejleményekről , New York Henry Winston, az Egyesült Államok Kommunista Pártjának országos elnöke ' nyilatkozatot adott ki a kínai eseményékről. A nyilatkozat megállapítja, hogy a kínai események ferde elképzeléseket támasztanak a szocializmusról. Ezen túlmenően még inkább aláássák az imperialista agresszió ellen szükséges nemzetközi egységet. — Tanúi vagyunk annak — mondja a nyilatkozat —, hogy „proletár kulturális forradalom” leple alatt fokozott ellenséges hangulatot támasztanak a Szovjetunióval szemben, rágalmazóan azzal vádolják, hogy egy követ fúj az amerikai imperializmussal, az egész emberiség átkos ellenségével. — Ez a politika az imperialista ellenes erők széthúzását szolgálja olyan időpontban, amikor ezeknek az erőknek az egysége szükségesebb, mint valaha — jelentette ki Winston. Genf A svájci munkapárt vezető bizottsága a kínai eseményekről kiadott nyilatkozatában megállapítja, hogy a Kínai Kommunista Párt- vezetői előliérbe állítják a harcot az SZKp és ama pártok ellen, amelyek hívek maradtak az 1957-ben és 1960-ban kidolgozott határozatokhoz. Az úgynevezett „proletár kulturális forradalom” célja, elterelni a figyelmet a Kínában támadt nehézségekről és erőszakosan megoldani azokat a problémákat, amelyeke! csak a gazdasági és politikai fejlődés alapján lehet megoldani. Peking Mind több támadás éri a nagy proletár kulturális forradalom égisze alatt a Kínai Kommunista Párt különböző szerveit.. A sajtó és a Pék ingben- -közzétett különböző plakátok szerint Kína 28 tartományának, autonóm területének és tartományi, jogú városának vezető pártszerve közül legalább 17-et ért különféle forrongó nyilvános támadás. „Revízió- nizmussal”, a kulturális forradalom meggátlásával, sőt ellenforradalmi cselekedeteikkel” s hasonló vádakkal léptek fel a hu- nani, santungi, osetyiangi, kon- szuni, senszi, anihuji, tylinai, ku- csioi, lianyugi, szecsáni, supeji, fuikini, sopeji tartományi, szinkiB Kínai KISZ sorsáról A röplapokból kitűnik, hogy a Kínai Kommunista Ifjúsági Szövetség súlyos helyzetbe került, sőt talán meg is bénult. A szövetségről egyáltalán nem történik említés sem a sajtóban, sem azokban a beszédekben, amelyeket a kínai vezetők mondtak el a tömeggyűléseken, amikor a KKP Központi Bizottságának vezetői találkoztak a fiatalokkal. A „vörös gárda” röplapjai viszont nyíltan „elfajulással”, „revizioniz- mussal”, „Mao elnök eszméi ellen való fellépéssel” vádolják a szövetséget. így például a „forradalmár diákok” az egyik röpcédulán azt írják, hogy „a Kínai Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága szovjet típusú népi komszomollá akarta változtatni proletárifjúságunk élenjáró szervezetét. Míg a Kínai Kommunista Ifjúsági Szövetség szervezeti szabályzata a demokratikus centralizmus elveiről, a szocialista építés szükségességéről szólt, a „vöirösigárdistáknaik” csak egy jelszó megvalósítását írják elő: „védelmezzük Mao Ce Tung elnököt”. (MTI) angi és belsö-mongóliai autonóm Területi pártbizottságok és annak különféle vezetői s a két tartományi jogú város. Peking és Sanghaj pártvezetői ellen. Sőt a pekingi vöröS'gárdisíák egyik ellenőrző osztagának most megjelent plakátja arra utal, hogy ,,sok plakát a Központi Bizottságot és annak felelős vezetőit is sérti”. A falánk A külpolitikai események minden kétséget kizárva meggyőznek arról, hogy az Egyesült Államok a világ csendőrének szerepét tölti be. Ez megmutatkozik a minden állam belügyeibe való beavatkozásra irányuló törekvéseiben, egyes országok elleni agressziós ténykedésében. Az is tudvalevő, hogy mint egy falánk ragadozó éhségének kielégítésére nem ismer barátot sem, ezért körmeit nyújtogatja, sőt bele is véste La tin-Amerikába is. Erről keveset beszéltünk eddig, úgy véljük, hogy érdemes szólni róla annál is inkább, mert a kommunistaellenesség ürügyén összpontosítja erőfeszítéseit — sorozatos puccsokkal kísérve — az államok belügyeibe való beavatkozásra. Az éhező, valamint a két kezük munkájából élő lakosok, s haladó politikusok sorozatos ellenállást tanúsítanak e politika ellen, aminek gyökere azonban nem új keletű. Ehhez feltétlenül meg kell említenünk az okokat: az Egyesült Államok két irányba összpontosítja erőfeszítéseit latin- amerikai politikájában. Először abba az irányba, hogy kom- munistaellenességet szitson a latin-amerikai országokban; másodszor pedig olyan irányba, hogy az észak-amerikai tőke minél jobban behatolhasson a kontinens gazdaságába (az Egyesült Államok latin-amerikai magántőke befektetései 1960-ban 8—9 milliárd dollárt tettek ki). Az 1945-ben kötött chapulte- pec-i egyezmény nyilvánvalóvá tette az Egyesült Államoknak azt a törekvését, hogy Latin- Amerikában — akárcsak Dél- kelet-Ázsiában — „egészségügyi kordont” létesítsen a „kommunista felforgató akciók” körül. A latin-amerikaiak számára azonban ez a „veszély” kevésbé volt fontos — írja a Blatter für Deutsche und Internacionálé Politik című kölni folyóirat —, mint gazdasági életük pangása. Ügy vélekedtek, hogy az Egyesült Államok részéről meghirdetett — szinte közhellyé vált — TÓTH LAJOS vrtorés Kisregény 10. — Mit kiabál? — esett nexi az öregnek, de nyomban meg is ijedt, ahogy szemének furcsa csillogását észrevette. Ilyen tekintete volt a vén Hivő Hor- váthnak, Horváth Mihály nagybátyjának is, amikor időisebb korában teljesen belebolondult a bibliázásba. Hirtelen ő is rosz- szat sejtett. Attól félt, hogy a sok benti tartózkodás az ura idegeire ment. Szabad levegőhöz szokott ember ez! Bizonyosan nincs rendben. Azért is zsörtölődik mostanában annyit. — Börtön? Érted? Börtön ez az egész ház! — verte az öreg öklével az asztalt. — Te vagy a főfoglár, de már nem sokáig! — fenyegette meg Julcsa nénit, és már majdnem kibökte, hogy akár tetszik, akár nem, ő rögvest kibiciklizik. Julcsa néni megrémült. — No, ne idegeskedjen, apju- kom! — kérlelte szelíden az öreget. — Még két hétig kell így élnie, aztán kint is járhat a levegőn. Délután, ha kisüt a nap, sétálgathat egy keveset az utcán. — De már meg is bánta, hogy ennyire engedékeny lett, s gyorsan hozzátette: Ez is a főorvos úr utasítása ellen lesz! — Az se különb, mint te! összebeszéltetek ellenem! Itt akartok megrohasztani ebben a nyüves szobában? — Csak jót akarunk magának — pityorodott el Julcsa néni és kötője csücskével törülhette a szemét. — De beszélhet is ma- najc az ember! önfejű! — ment vissza a konyhába. Az öreg most, hogy észrevette felesége ijedtségét, úgy érezte, a helyzet ura lett. Egyébként valóban idegeire kezdett már ragadozó „jó szomszédi kapcsolatok politikájának” önzetlen gazdasági segítségben, nem pedig bizonyos csoportok számára nyújtott katonai támogatásban kell megnyilvánulnia. Ez a politika váltotta ki, hogy a pánamerikai konferenciák a legélesebb ellentétek színterévé váltak. Erre a hatásra nyilvánította ki az 1954. évi caracasi konferencia, hogy Latin-Amerika elkeseredett ellenállást tanúsít az Egyesült Államok politikájával szemben. Természetesen a latin-amerikaiak ellenállásának más oka is van. Elsősorban az, hogy Washington egyszerűen tőkekiviteli piacának tekintette és tekinti Latin-Amerikót, más szavakkal: valóságos gyarmatként kezelte. Az ellenállásra az is okot adott, hogy az Egyesült Államok katonai beavatkozással és minden eszközzel védelmezi azokat a diktatúrákat, amelyek kifejezetten kommunistaellenes politikát folytatnak. Bőven lehetne idézni olyan példákat, amelyek képet adnak arról, hogy az Egyesült Államok külügyminisztériuma és a Pentagon hogyan ülteti nyeregbe Latin-Amerikában is ezeket a diktatúrákat a kommunistaellenes hisztéria szitása, az Egyesült Államok pozíciójának megszilárdítása, valamint annak érdekében, hogy garanciát nyerjen az észak-amerikai tőkebefektetők számára. Nem lehet csodálkozni azon sem, hogy ezek a diktátorok a hadsereg soraiból kerülnek ki, hiszen a hadsereg vezetőit szoros szálak fűzik a hazai oligarchákhoz és mihelyt érdekeiket védelmezni kell, „munkához látnak” a tábornokok. A nép ellenállása e politika ellen viszont egyre nő. Miért? A nyomorban élő latin-amerikai tömegek azért harcolnak, hogy kivívják élet- színvonaluk emelését. Jelenlegi harcuk a nemzeti oligarchia és az ezt támogató észak-amerikai monopóliumok ellen irályul, azzal a céllal, hogy le-lecsipe- gessenek e falánk ragadozó véres körmeiből. Rocskár János menni ez a tétlenség, amibe kényszerült. Megpiszkálta a kályhában a parazsat, majd leült az ablakhoz Az eső már elállt, de — bosszúságára — köd ereszkedett. Mindegy. Ha már elhatározta, hogy szétnéz ma a szövetkezetben, nincs ami visszafogja. — Csak készülődne már! — pusmogott, mert jobb szeretne úgy kislisszolni, hogy ne legyen itthon az asszony. Ismét rágyújtott. Csakhamar telefüstölte a szobát. Még azért nem haragudott, hogy Julcsa néni megágyalt, de amikor a konyha cementlapjait is törülgetni kezdte a vizes ruhával, végképp elfogyott türelme. — Lassan nyolc óra. Nem indulsz még? — ment ki a konyhába. — Miért olyan sürgős az magának? — nézett rá gyanakodva Julcsa néni. Az öreg válasz helyett becsapta a konyhaajtót. Csak akkor nyugodott meg, amikor Julcsa néni kivette a szekrényből sötétkék szövetruháját, amiben a piacra jár. Nem zavarta az öltözködésben asszonyát, kihúzódott a tűzhely mellé, leült a zsámlira, s morzsol- gatni kezdte a kukoricát, amit Julcsa néni még az este bekészített, hogy amíg odajár, az öreg elvégezze helyette ezt a munkát. Délután elszalad vele a
