Békés Megyei Népújság, 1966. szeptember (21. évfolyam, 206-231. szám)
1966-09-21 / 223. szám
19M. szeptember 21. 5 Szerda Uj formák a jogi ismeretterjesztésben A TIT megyei jogi szakosztályának elnöksége a közelmúltban ülést tartott. Ezen megjelent dr. Halak László, a TIT országos jogi választmány titkára, valamint dr. Kiss Éva, a TIT Fővárosi Bizottsága Jogi Szakosztályának titkára is. Dr. Knipa András TIT megyei titkár és dr. Fodor György megyei bírósági elnök, a TIT megyei jogi szakosztálya elnöke részletesen tájékoztatták az országos választmány titkárát a jogi ismeret- terjesztés 1966—67. évre tervezett formáinak és módszereinek előkészítéséről. A vendégek ismertették e téren más megyékben és a fővárosban kipróbált, bevált módszereket, hogy ezeket a helyi viszonyokhoz megfelelően Békés megyében is felhasználhassák. Az értekezleten elhatározták, hogy szélesebb körben szervezik meg a termelőszövetkezeti választott bizottságok tájékoztatását, feladataik tudatosítását szolgáló előadássorozatok megszervezését. A Területi Munkaügyi Döntőbizottság elnöksége közreműködésével Békéscsabán, Gyulán és Orosházán tízelőadásos sorozatban a vállalatvezetők és a vállalati munkaügyi döntőbizottságok elnökei és tagjai részére az eddigi tapasztalatok felhasználásával nyújtanak gyakorlati szellemű oktatást. A fiatalság részére a KISZ-szervezetekben és iskolákban mindazokról az ismeretekről és jogi tudnivalókról kívánnak gyakorlati, de mégis változatos formában előadásokat biztosítani — a témához illő filmek vetítésével egybekötve —, melyekre minden mai polgárnak a mindennapi életben nélkülözhetetlen szüksége van. Dr. Hálák László közölte az Országos Jogi Választmány határozatát, hogy a Jog és társadalom című folyóirat 1967. évi első számának megírását és megszerkesztését a Békés megyei jogi szakosztályra kívánja bízni. Ez alkalmat ad a megyei jogi ismeretterjesztés bemutatása mellett a megyére jellemző jogi problémák és joggyakorlatok feldolgozására, ismertetésére. A kitüntető megbízást a met gyei jogi szakosztály elfogadta. Márai György Válaszol a Képzőművészeti Alap Lapunk augusztus 24-d számában „Szebb képes levelezőlapokat” címmel széljegyzetet közöltünk. Ebben a cikk írója elsősorban azt kifogásolta, hogy gyenge a választék a megyeszékhelyet, Békéscsabát bemutató képes levelezőlapokból. A Képzőművészeti Alap Kiadó Vállalata válaszában többek között ezeket írja: „Bár nem feladatunk az értékesítés szervezése, az észrevétel alapján ellenőriztük a békéscsabai képeslapellátás .. helyzetét. Megállapítottuk, hogy a kereskedelem rendelése alapján csupán ez év első harmadában 16 témából összesen 30 ezer darab különféle minőségű — fekete-fehér és színes — képeslapot gyártottunk, a negyedik negyedévben pedig további 16 témából, összesen 15 ezer darab levelezőlap készül. Vállalatunk képes levelezőlap kiadás céljából hatalmas archívumot tart fenn, amelyet a vállalat fotósai által folyamatosan és állandóan készített új és új felvételekkel frissítünk fel. Békéscsabáról jelenleg 96 felvétel van archívumunkban, ezekből rendel a kereskedelem a szükségletnek megfelelő témaszámban és mennyiségben.” megeszi; még akkor is, ha az utolsó kortyok nehezen csúsznak le. Egyre sűrűbben fülelt ki az udvarra, s mérgesítette, hogy nem lát semmit, mert Julcsa néni még a külső faajtót is rájuk csukta. Vajon romlott vagy javult az idő reggel óta? Töprengéséből Julcsa néni zökkentette ki. — Menyhért már napok óta nem jár haza! — Honnan veszed ezt a bolondságot? — tette le dühösen a bögrét, még ki is löttyenit a kávé. — Magda mondta. — Mikor beszéltél vele? — Mindennap, ha tudni akarja! — Miért ütöd már megin t bele az orrod? — El van keseredve. Az a gazember, rusnya alak minden este a Mucsinénál hál. — Nem igaz! — csapott az öreg idegesen a levegőbe, s ha fél úton nem kanyarítja el öklét, csúnyán beleverte volna az asztal peremébe. Így is lejöitt a bőr, de úgy tett, mintha észre se venné. — Maga jobban tudja? — csattant fel Julcsa néni is. — Van olyan, aki azt is látta, hogy hajnalban egyenesen onnan ment ki a szövetkezetbe. — Mondd már meg, ki virrasztóit rájuk? — Kondacs Miska leste ki. — Ugyan! — legyintett az öreg. — Azért eszi a penész azt is, mert már évek óta szaglászik Mucsiné szoknyája körül, de a szépasszony nem engedi ráülni. — Menyhértnek mag fölhajtja. — Elhallgass! — Mit pártolja annyira? 1— méltatlankodott Julcsa néni. — Meg is érdemli. Magára se nyit ajtót, pedig ha valakinek köszönheti, hogy ember lett belőle, mink vagyunk! — Asszonyi pletykákkal nem foglalkozom! — tette kezét az öreg a szobaajtó kilincsére, s meg se várva Julcsa néni feleletét, bemenlt. De a szobában se nyughatott. Az is ingerelte, hogy Julcsa néni még nem készülődik Szederkényi doktorékhoz. Csak múlik az idő, őt meg itt kínozza a kifelé vágyakozás. — Ilyen gyáva vagyok? Nem merek szembeszállni ezzel a Vénasszonnyal? Véletlenül megbotlott az egyik székben, s dühösen belerúgott. Már fele útján járhatna, any- nyit lépdelt az ablaktól az ajtóig és vissza. — Börtön ez a szoba! Nekem levegő kell! — tört ki belőle a felgyülemlett méreg. Erre már Julcsa néni besir lett. (Folytatjuk) Milyen az ősz Csabacsűdön? A levegő is beleremeg a lánctalpas traktor nyögésébe, amint fél- alá jár a hatalmas silókazlan. Már éppen két hete hat-hét vontató megállás nélkül hordja az apróra Sovány Pál titkon melengetett gondolata: — A pártkongresz- szusig befejezzük az őszi munkát. zúzott zöldtakarmányt Javában sálózmak Csabacsűdön. — Még három munkanap és be- bejezzü'k a silózást — mondja Sovány Pál főagronómus —, tavaly ilyen tájban kezdtünk silózni, most pedig már a végére járunk. Tizenöt-tizenhét napon át majdnem 50 százalékkal több takarmányt tartósítottunk, mint egy évvel ezelőtt kétszer annyi idő alatt. A főagronómus határsaemlére hív: Iáit a fiatal főagronómus ezekben az emberekben. A vetőpárokat úgy válogatta össze, hogy neki különösebb gondja a munka megkezdése után ne legyen. Hanzó Pál a szövetkezet egyik legjobb traktorosa. Olyan egyenes sort húz a géppel, mint a nyíl. Solymosi Pál pedig deresedé fejjel vágott neki a mezőgazdasági technikumnak. — Amióta tsz-tag vagyok, tanulok. Ha leérettségizem, az egyetemet is végigjárom. — Hallatlan erő, lelkesedés van ebben az emberben, s ha nem csökken a munkakedve, bizonyára ő lesz az első ember Csabacsűdön, aki levelező úton szerzi meg diplomáját — jellemezte a főagronó- mus. Továbbhajtunk. — Solymosi azt mondta: október közepére él szeretnének vetni. Sovány Pál tágra nyitja a szemét. — Ha határidőre kész leszünk, nagyon örülök! — Az emberek elhatározásának valóra váltásáért mit tesz Sovány Pál, mint a szövetkezet legfőbb munkaszervezője? — Van egy titkon melengetett gondolatom: ebben az évben a szarvasi járásban október 20—25 között elsőként szeretnénk befejezni a búza vetését. De ezt ne írja meg — tette hozzá —, mert ha nem sikerül, a lovat megelőzi a nyereg. Én pedig ezt nem szeretem. És számol, számol, újra számod, ki tudja, naponta hányszor kalkulál, mit, hogyan kellene gyorsan, pontosan és jól csinálniuk. Tavaly ilyenkor még 755 holdon szanaszét volt a szalma. Most tiszta a határ. Egy évvel ezelőtt 50 holdat szórtak le istállótrágyával, most pedig háromszázat. Szedik a cukorrépát is. A munka menete elég jó, az idő is kedvez, összességében 30 napos a szövetkezet munkaelőnye á tavalyi azonos időszakhoz képest. A silózóbrigádnál is bizakodó a hangulat. Janecskó Pál említetSolymosi Pál: — Amit az ember elkezd, szívvel csinálja végig. te: most kell igyekezniük, mert jó az idő. A szövetkezet gazdái igyekeznek is. Látszik a határon, milyen jól haladnak az őszi betakarítással, szántással, vetéssel. — A párt IX. kongresszusáig szeretnénk az összes őszi munkát befejezni. Az aratásban szerzett munkaélónyt eddig sikerült megtartanunk. Dolgosak az emberek. ők is bíznak abban, hogy jó időben mindennél készen leszünk — mondja búcsúzáskor a főagronómus. D. K. — Nézzük meg, milyen az ő«z Csabacsűdön. A féderes kocsi kerekei szaporán forognak. Egy kukoricatábla mellett haladunk. Kar vastagságú és hosszúságú, aranysárgán csillogó csöveket törnek a növénytermesztési brigád dolgozói. Kissé távolabb, a tsz határának peremén mintha a földből mászna ki egy traktor. A laposból a dombra húz egy vetőgépet. Hanzó Pál traktoros leugrik az MTZ nyergéből, egyenesen a pótkocsira. Egy vetőmaggal teli zsákot tesz Solymosi Pál vállára. Töltik a vetőgép ládáját. Amíg a főagronómus Hanzó Pállal szót vált, a vetőgép kezelője elsimítja a barnás búzaszemeket. Csabacsűdön vetik a búzát. A múlt héten csütörtökön délig 68 holdon földbe tették a magot. Ügyes, szorgalmas segítőkre taken igyekeznünk. L á t o g a Akkor vettem észre, hogy az apám megöregedett... Pedig a kórterem falai élénk szúrnék voltak, mindegyik más: rózsaszín, zöld, sárga. S ha ezekre a fiatalos, vidám színekre nézett az ember, még el is felejtette, hogy körülötte orvosságszag van és sápadt emberek. Mindig tudtam, hogy sovány, de eny- nyire véznának sosem gondoltam, mindig tudtam, hogy 1 őszül, de ennyire ősznek sosem láttam. Ö! Az én örökvidám apám, akit játszótársként kezeltem eddig, most félt. Állandóan azt mondtam magamnak, hogy itt emberek gyógyulnak, mindig orvosok vigyáznak rájuk. De í ott volt az arcokon, a tiszta kövön, a tükrön a gondolat, hogy a kórháznak két kapuja van... A szemben levő beteghez nem jött senki. A férfi tekintetében vágyakozás volt, amint végignézett a nyüzsgő termen... Végül észrevette, hogy figyelem. Bosszúsan rántott egyet a szemöldökén, I majd benyúlt szekrénykéjébe, zacskót vett elő, „finomliszt” feliratút, egy körtét emelt ki belőle és diadalmasan nézett rám; vele is törődnek! Hirtelen szerettem volna behozni a természetet, a körtét fástól, a finomlisztet sárga búzatengerként, az eget kéken, a napot melegen, az életet egészségesen. Szerettem volna elmondani, hogy az utcán dinnyét árulnak, édeset, hogy a ligetben gyerekek játszanak papás-mamást, és hogy egy trapéz- nadrágos huligán gyerekkocsit tolt a Kossuth téren... — Nagyobb ablakok kellenének ide — nyögtem és nagyra nyitottam a szemem, hogy ne jöjjön ki belőlem az a két csepp sós víz. Éreztem, hogy sok múlik rajtam, hogy nem szabad sírni, mosolyogni kell csak úgy csendesen, éreztem, hogy olyannak kell lenni, mint máskor. Tudtam, hogy erős vagyok, az apám anyjánál: éreztem magam, sze rettem volna megtö rolni az orrát, megsimogatni őt és el mesélni neki a há rom kismalac történetét... de olyan voli ás tam, mint mindig; kicsit cinikus, unott, ábrándozó. — Majd hozok újságokat, könyveket. öreg voltam már akkor és tapasztalt. Ezt az érzést az egészségem adta, ami nagy felkiáltójelként állt szembe az ő csí- Icos pizsamás alakjával. Mert csíkosak a férfipizsamák, ez járt az eszemben, egy kis ürügy a gondolatoknak, hogy ne a jelen felé folyjanak. Az utcán esett az eső. Az emberek siettek. S nekem, életemben először, világmegváltó gondolataim támadtak. Kórház nélküli országokról, egészséges emberekről ábrándoztam, mint a tízévesek. Pedig már „személyim” van és a szódás kezét csókolomot köszön. És valamit sustor- gott az eső, azt, hogy az ember felnőttségét a jó és a rossz szabja meg. Sok rossz között hamar felnőtté válsz. — Én vitatkoztam vele, fordultam a naphoz, a szivárványhoz, mindenhez, ami jó, de csak az eső esett isziesen, nekem nem 'olt esernyőm és — násnap kezdődött az iskola... Huszár Gabriella
