Békés Megyei Népújság, 1966. szeptember (21. évfolyam, 206-231. szám)

1966-09-20 / 222. szám

W6fi. szeptember 20, 5 Kedd Javul a keltetési arány — Önkiszolgáló bérkifizetés — Humanizmusból jeles Ötéves a Mezőkovácsházi Keltető Állomás Most ötéves a Mezőkovácsházi Keltető Állomás. Az eltelt idő alatt S millió 500 ezer tojást kel­tettek ki. — Az út nem volt sima. A leg­nagyobb akadály az indulásnál jelentkezett. Valamennyi dolgo­zónak új volt az itteni munka. Kezdetben meg nem értés is akadt. Néha szembekerültünk egymással is. De a szakszervezet vezetősége, a gazdasági vezetők segítettek — mondja Szőke Már- tonné, a szocialista brigád veze­tője. Aztán mindenki megszokta az üzemi légkört, mindenki megta­lálta helyét. A termelési tanács­Értekezlet az szb-titkárok és az üzemi közönségszervezők részére A szakszervezeti bizottságok titkárai és az üzemi közönség- szervezők részére szeptember 27-én Békéscsabán (az SZMT- székházban), 28-án Gyulán (a TIT előadói teremben), 29-én Orosházán és 30-án Szarvason (a művelődési házban) délután 5 órai kezdettel értekezletet tart az SZMT kulturális bizott­sága és a TIT megyei szerveze­te. melyen az ismeretteriesztési évad célkitűzéseit beszélik meg. Az 1966—67. év fő feladataihoz tartozik: az MSZMP IX. kong­resszusa anyagának ismertetése, a felnőttoktatás és szakmai to­vábbképzés, a műszaki propa­ganda, az esztétikai ízlés fej­lesztése. ból áll a terület. Sok gondot okozott a tavaszi növényápolás­kor a szétszabdalt határ. Mintha nem is közös gazdaság lett vol­na! A termés se ígérkezett egy­formának, mert a legtöbb ma­szek, amikor már úgy érezte, hogy nem sokáig húzhatja ki magát a közösből, nem trágyáz­ta meg úgy a földjét, mint ko­rábban vagy egyáltalán rá se vitt egy kocsival se. A Haladásban kialakult rend és fegyelem a következő évek­ben azonban rendes kerékvá­gásba hozta a szövetkezetét. Ha döccen is imitt-amott a szekér, elég jól megvannak. Tavaly már 37 forint 20 fillér volt egy egy­ség értéke. Az idén többnek kel­lene lenni, mert csépléskoi' már látszott, hogy nemcsak búzá­ból, másból se lesz szűkmarkú a természet. De ha nem dolgoz­nak rendesen, a természet nem­csak ad, vissza is vesz. — Kibújhat, ha akar! — nyi­tott rá Julcsa néni, majd visz- szament a konyhába, de a vil­lanyt égve. hagyta. Az öreg egyből ledobta magá­ról a dunyhát, és felült az ágy szélére. Amikor leért a lába a szőnyegre, hirtelen a derekához kapott. Kis híja, hogy fájdalmá­ban le nem csúszott a padlóra. Erősen belenyilallt a veséjébe. Azonnal a sebet kezdte tapogat­ni, mert attól félt, kivérzik. Megijedt, hiszen a kórházban is azért kellett két héttel tovább kozásokon, de azokon túl is va­lamennyien keresték annak a lehetőségét, hogy miként lehelne a ikelletési arányt növelni. Kez­detben egyéni munkaverseny bon­takozott ki e célból. Egy évvel később Szőke Mártonné kezde­ményezésére a keltetőállomás 21 do'gozoja — legtöbbjük asszony — megalakította az azóta orszá­gosan is elismert szocialista bri­gádot. A 21 tagú kollektíva az­óta háromszor nyerte el e meg­tisztelő címet. Vállalásaikban a gazdasági mutatók túlteljesítése a fő szempont,- A múlt évben 1 millió 300 ezer tojást keltettek ki. Keltetési arányuk évrő' évre javul. A szocialista együttélésben is példát mutatnak. A keltetőállo­mást átvették szocialista megőr­zésre. A bérfizetés náluk „önki- szolgáló” rendszerben történik. A pénzt és a bérjegyzéket kiteszik egy asztalra és mindenki saját maga számolja ki a neki járó munkabért és írja alá a bérjegy­zéket. Három év alatt még egyet­len egyszer sem fordult elő hiány az „önkiszolgáló” fizetési rendszer miatt. Human izmusból is jelesre vizsgáznak. A brigád tagjai egy rokkant házaspárt évek óta pat­ronálnak. f A humanizmus másik jele, hogy 100—100 forintot adtak a v í zkáros u 11 a k nak, a vietnami szabadságharcosok számára pedig egynapi keresetüket ajánlották fel. A politikai továbbképzés sem idegen a kollektíva számára. Minden brigádtag részt vesz va­lamilyen politikai oktatásban. A szakmai tanulás náluk rendsze­ressé vált. Tudják, hogy a nép­gazdaság egyre több húst vár a falutól, s ez tőlük is függ. Ök a keltetési arány növekedésével tudnak hozzájárulni a baromfite­nyésztés nagyobb arányú elter­jesztéséhez. Back Gyula maradnia, mert nem vigyázott eléggé magára. Még csak alig hegedt be a vágás helye, amikor a nővérkét kijátszva, egyedül kecmergett ki a vécébe. Reggel­re csupa vér volt a kötése. Nem vallotta be az igazat, de a főor­vos így is kegyetlenül leszidta. Most azonban semmi baj nem volt a sebbel, csak a fájás kí­nozta még néhány másodpercig. — A keselylábú ördögit! — morogta. — Már egészen jól megvoltam vele, most meg újra eszi a fene! Éppen most! Legelőször barna bársonynad­rágját húzta fel, azután a szék alól előhalászta csizmáját. Szá­rából kivette a kapcát. Az asz- szony már évek óta zoknira akarja rászoktatni, de ő kitart a kapca mellett. Komótosan felte­kerte, s belecsúsztatta a jobb lá­bát a csizmába. Mikor a mási­kat is felhúzta, lopva az ajtó fe­lé figyelt. Julcsa néni az aszta­lon szelte a kenyeret a piritus- hoz. A nagykés éle föbbször is nekikocódott a vágódeszkának. Gyorsan benyúlt a szekrénybe, s jó nagy kortyot húzott a szil­vapálinkás üvegből. Minden reggel meg-meglopja. Julcsa né­ni eddig még nem vette ész-1 re a dézsmát. Disznóölésre tar­togatja, s jól leteremtené az öreget, ha rájönne. De az .erős pálinka is éppúgy hiányzott már Józsi bácsinak, mint a friss le­vegő. (Folytatjuk) Három tó gazdái Nyár végi kitűnő idő. Csendes szellő fodrozza a lombot, a már- már fától búcsúzó leveleket. Nem sokkal a „nagy halászat” előtt érkeztünk Biharugrára, a Repül a tóba a dobóháló. kai, amint nekiütközve megtör­nek rajta. Pusztai László itt a KISZ-tit- kár, ő a vezetője a gazdaság kiszeseinek. Együtt indulunk vele Pápa Lajos ifjúsági brigád­ja keresésére. És hogy miért őket keressük? Mert hírük túl- szállt a gazdaság, a község ha­dolgozik : a 260 holdason és a két kisebben. A vízből sziget emelkedik ki. Valóban sziget: kacsasziget, hi­szen nemcsak halakkal van dol­guk a halászoknak. A nagy ta­von már üres a sziget. Hétheíes korában három falka kacsát adott át a brigád, s a három fal­Ezen a tavon még úszkálnak a kacsák. Ha kijönnek a vízből, fehérük tőlük a part. ka nem csekély szám. Az első átadása után nem kevesebb, mint 14 ezer fehér folttal lett „szegényebb” a víztükör. A távolban brigádtagok tűn­nek fel. Hangjelzés itt nem se­gít, de az integetésre felénk in­dulnak. Megérkezvén elmond­ják, hogy összesen csaknem 30 ezer kacsát adták át, s a meg­engedett elhullási százalékot csak egy falkában lépték túl egy hirtelen jött vihar miatt. A másik két falkában nem volt el hullás, pedig 2 százalék a meg engedett. Jó a takarmányfel­használás is. Közben előkerül a dobóháló. Egy széles mozdulat, s elrepül, szétterülve a vízen. Másodpercek múlva már húzza is az egyik hároméves iskolát végzett ha­lászmester, Kiss Ernő. Próbaha­lászat a nagy tóból. Pillanatok alatt tízével-húszával igyekez­nek a szárazról a vízbe jutni a napfényben csillámló pontyok. Néhányan a másfél millió kö­zül. A halászmesterek elégedet­tek. Szemük előtt a nagy víztü­kör, s benne munkájuk eredmé­nye. Pápa Lajosé, Dán Jánosé, Tornyi Alberté, Forrás Sándoré. Kiss Ernőé, Szilágyi Dezsőé. Barabás Gézáé, Bakó Zoltán- Bazsó Lajosé és Makra Dezs Az ifjúsági brigádé, a három to gazdáié. Vitaszek Zoltán l-’oto: Uemény Gyula A próbahalászat után Pusztai László, Barabás Géza, valamint Kiss Ernő halászmester. tárain. A pártkongresszus tisz­teletére tett vállalásaik, jó mun­kájuk eredményei ismertek máshol is. Erről hallottunk a megyei KISZ-bizottságon, s Pusztai László szavai szintén ezt bizonyítják. Míg állunk a víz mellett, s a távolt fürkésszük, keresve sze­münkkel az ifjúsági brigád tag­jait, a KISZ-titkár elmondja, hogy a tíz fiatal három tavon Íme a zsákmány. halgazdaságba. Csillámlik a víz­tükör, s a nagy, 260 holdas tó vizének hullámai fáradhatat­lanul „beszélgetnek” a partok-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents