Békés Megyei Népújság, 1966. augusztus (21. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-14 / 192. szám

1®«6. augusztus 14. 5 Vasárnap Egy levél nyomában! így nem szabad... A ni er§ fizikai erő szerkezet felújításával érdemes foglalkozni. Szükséges a felújítás elvégzése azért is, mivel a jelen­leg előkészítés alatt álló kultúr- kornbinát üzembe helyezése 1970 előtt nem várható és addig meg kell oldani a filmszínház elhelye­zését. Ezután ezen épületrész fel­használható lesz diákszálló céljá­ra. A Bm Tanácsi Tervező Iroda által elkészített épületfelújítási terv költségvetése bruttó összeg­ben: 441/m Ft. Az érintett épület kubaturája kib. 5 ezer ImS, amely­nek újra előállítási értéke 2 és fél millió forintra becsülhető. Így a födémcsere és tetőszerkezet, te­tőfedés átépítési költsége 441/m Ft, az újra előállítási érték 2500 'm Ft, 17,8 százalékát nem haladja meg, amely gazdaságosmaik mond­ható.” Családommal pihenni mentem Gyomára, a megye egyik leg­kellemesebb gyógyhatású für­dőjébe üdülni. Mindennap el­mentem a látható rom mellett. Ha erre a képre ránézünk, nem mond sokat, talán tűzesetnek néznék, pedig nem az. Gyomám, a főtéren van a volt mozi, OTP- ós a bank épülete. Ezt az épületet alig néhány éve sok ezer forint költséggel fel­újították a társadalom pénzén. Két-ihárom hónapja valami szer­kezeti hiba miatt le kellett ’bon­tani. A tervek készülnek — mint a luca széke —, mert korszerűsí­teni fogják. Kérdésem: meddig lehet még a társadalmi tulaj­dont csákiszalmájaként kezelni? i Ha korszerűsítenek, ha gazdasá­gos, ám legyen, azonban a pusz­tulás jeleinek nem kell lenni. Ugyanis a bontás után az új par-, kettán rajta áll a törmelék, be- áztaík az ablakok, ajtók és a fa­lak. Mindenütt a nemtörődöm­ség jelei. Kár volt fizetni azok­nak, akik itt a „bontási munkát” végezték. Ideje lenne már a tár­sadalmi tulajdon herdálóit sú­lyosan felelősségre vonni. „Az épület födémé és tetőszer­kezete teljesen elavult 'és -különö­sen a filmszínház helyisége fölött kétségkívül életveszélyes állapo­tú. Az épület falad semmiféle moz­gást, káros alakváltozást nem mu­tatnak, ezért a födém és a tető­Augusztus 13-án történt beszél­getés alapján a tervezőiroda ter­vezés, művezetés keretében ki­száll a helyszínre és a bontás utáni állapotot megvizsgálja és annak megfelelően továbbiakra véleményt ad. Így a levélre adandó válaszun­kat még nem zártuk le. ötszáz méteres útszakasz kijavítását kérik a gyomaiak A KPM Hódmezővásárhelyi Közúti Igazgatósága rendbe hozza az endrőd—gyónna—mezőberényi 46-os műút gyomai átkelőszaka­szát, ami már igen időszerű fel­adat. Marad azonban még egy 500 méteres útszakasz — a Bajcsy- Zsilin-szky utcától a Szabadság térig —, amely a dévaványai és körösladányi műútban folytató­dik, s a legnagyobb forgalom bo­nyolódik le rajta. A Szabadság tértől naponta 19 autóbuszjárat is indul és ugyanennyi érkezik visz- sza. Az úttest már annyira tönk­rement, hogy á 20—30 kilométeres sebesség is veszélyezteti a gép­járművek épségét. A gödröket, amelyek az idők folyamán ke­letkeztek, betömték ugyan kohó­salakkal, de az nem sokat ér. Arról nincs szó, hogy az igaz­gatóság ezt az állami kezelésben levő útszakaszt rendbe hozatja, pedig -kérte a tanács s helyesen is indokolta azzál, hogy elsősor­ban a KPM-hez tartozó AKÖV aütóbuszainak a biztonságos köz­lekedése szempontjából sürgős szükség van rá. Molnár László Szarvas, Len-in út 101. A szerkesztőségihez küldött le­vél alapján munkatársunk meg­nézte a nevezett épületet, azt köve­tően a megyei tanács építési, köz­lekedési és vízügyi osztályától vá­laszt kért a levélben foglaltakra. Csontos elvtárs, az osztály helyet­tes vezetője a július 24-én meg­tartott helyszíni szemle alapján az alábbi választ adta: Több mint háromszáz elsős a gyulai járás középfokú iskoláiban Jól sikerült a beiskolázás a következő tanévre a gyu­lai járás középfokú iskolái­ban. Bár még mindig a gim­náziumokba jelentkezett a legtöbb első osztályos, ösz- szesen 169, örvendetes, hogy a szakközep-is-kolák iránt is nőtt az érdeklődés: 81 tanu­ló kezdi meg ezekben az új tanévet. Technikumokban 62 tanuló folytatja tovább ta­nulmányait. Testvérszövetkezeti szerződést kötöttek a dunai és a körösi halászok A bajai Uj Élet Halászati Tsz tagjainak tapasztalatcsere-látogatása megyénkben A bajai Üj Élet Halászati Tsz és a gyomai Viharsarok Htsz vezetői és tagjai évek óta bensőséges barátságban élnek egymással. A közgyű­lésekre és egyéb jelentősebb eseményekre ellátogatnak egymáshoz, átadják a jól be­vált halászati módokat. A hét végén kétnapos tapasztalat­csere-látogatásra érkeztek Gyomára a bajai halászok. A gyomai Viharsarok Halászati Tsz-be tömörült körösi halá­szok nevében Bujdosó Imre elnök meleg barátsággal kö­szöntötte a kedves vendége­ket, akik halászati, csárda­üzemeltetési területen igye­keztek tanulmányozni a gyo­maiak munkáját. A kedves vendégeket el­AZ ORSZÁGOS SERTÉSHIZLALÓ VÄLLALAT békéscsabai I. számú (Kétegyházi úti) telepe több éves gyakorlattal rendelkező anyagkönyvelőt, ács szakmunkást és segédmunkást vesz fel 67887 vitték a Szarvasi Kísérleti Halastavakhoz is, ahol első­sorban a pontyok mestersé­ges szaporítását és a halta­karmányozás új módjait ta­nulmányozták. A körösi ha­lászok bemutatták a nagyhá­lós halászatot, az elektromos halászatot. A baráti találkozó kiemel­kedő eseménye volt: a dunai és a körösi halászok testvér- szövetkezeti szerződést írtak alá. Bujdosó Imre és Felvi­déki István elnökök aláírá­sukkal szentesítették a meg­állapodást, mely szerint ezen­túl még jobban segítik egy­más munkáját. A halászat­ban, a halértékesítésben és a csárdák üzemeltetésében egy­aránt átadják egymásnak a tapasztalatokat, gyakorlatban is igyekeznek segíteni egy­más munkáját. A bajai halá­szok ezenkívül filmvetítések­kel is kedveskedtek a ven­déglátó házigazdáknak. Sa­ját munkájukról készült kes- kenyfilmet vetítettek és azt a műsort, amelyet a gyomai Viharsarok Htsz zárszámadó közgyűlésén, illetve a 20 éves jubileumi ünnepén készítet­tek a vendégek. — Ary — A közelmúltban a televízió is bemutatta Mrózek lengyel szatíra­író szellemes és elgondolkoztató művét, amely arra a meghökken­tő ötletre épült: mennyi huzajl és távíróoszlop takarítható meg, ha a helyette sorba állított embereik szájról szájra adva továbbítják a táviratokat. A szatíra műfajából adódó végletes túlzás mögött olyan gondolati mag rejlik, amelyből fontos és aktuális gazdasági kö­vetkeztetések adódnak. Nevezete­sen: mi az előnyösebb az ország­nak, az-e, ha sok ember fizikai munkával emeli, továbbítja az üzemben a terheket vagy ugyan­ezt helyettük -korszerű gépek vég­zik, más szóval: „megtakarítás”-«, ha ezeket a gépeket nem, vagy csak kis számban állítjuk üzem­be? A válasz nem kétséges, hiszen nyilvánvaló, hogy a korszerűség itt is, mint a népgazdaság bár­mely más területén, előnyösebb az avult, jobbára a nyers fizikai erőre alapozott módszernél. Ér­demes azonban részleteire -bontani ezt az általános igazságot: a té­nyek rendkívül érdekes képet tár­nak elénk. Az első számú kérdés, amelyre éppen a tények, számok nyelvén várható megbízható válasz: mi­lyen méretű problémáról van itt szó, tehát mennyiben érinti a nép­gazdaságot az üzemeken belüli szállítás, szakmai szóval: az anyagmozgatás korszerűtlensége? Kezdjük a sort egyetlen, de meghökkentő adattal: összesen több mint egymillió ember (tehát az ország keresőinek csaknem a negyede!) végez népgazdaságunk­ban anyagmozgatói, szállítói, rak­tározási munkát. Az Országos Mű­szaki Fejlesztési Bizottság egy fel­mérése szerint az iparban a ter­melésre fordított munkaidőnek mintegy negyedét az anyagmozga­tás tölti ki! Átlagosan ez emészti fel a termelési költségek 25—30 százalékát. Élesedik a -kép, ha a Központi Statisztikai Hivatal egyik vizsgálatára hivatkozunk, amely a minisztériumi iparban dolgozó munkások tevékenységét elemezte. A vizsgálat alapján ki­tűnik, hogy a munkásoknak csu­pán 56 százaléka dolgozott a fel­mérés időpontjában úgynevezett alaptevékenységi — tehát az új értéket közvetlenül előállító — munkakörökben. A teljes munkás- állo-má-nyna-k csaknem a fele — 44 százaléka — különböző kisegítő munkát végzett, s ezen belül e lét­számnak jóval több mint a har­madát anyagmozgatással, szállítás­sal foglalkoztatták. Egészében a teljes minisztériumi ipar munkás­létszámának 17,5 százaléka — né­hány ágazatban ennél is jóval több — ilyen munkát végzett. Különös fipvelmet érdeméi a KSH vizsgálatának az a részlete, amely közelebbről elemezte az anyagmozgatás gé-pesítettségi szín­vonalát. Kiderült, hogy az e mun­kakört betöltők mindössze 15 szá­zaléka végezte munkáját gépek segítségével. Néhány iparágban — például a fémtömegcikk, a textil- és a textilruházati iparban — ez az arány még rosszabb, a három százalékot sem éri el. Kiegészít­hetjük mindezt azzal, hogy -külö­nösen a gépiparban okoz nagy gondot a gyártáshoz szükséges anyagok szállítása, mozgatása. Jellemző, hogy nemzetközi mére­tekben is, a gépipar úgynevezett anyagmozgatási többszöröse igen m-agas — átlagosan 50 —, ami azt jelenti, hogy ennyiszer kell az anyagot a gyártási eljárás során megmozgatni. Ugyanez *a , másik oldalról nézve: a kohó- és gép­ipari üzemeinkben átlag egy ton­na készáruhoz 60—80 tonnányi, olykor ennél is több anyag szállí­tására van szükség. Világosan kiderül mindebből, milyen jelentősek a tartalékaink, az anyagok korszerű szállításával kiaknázható lehetőségeink. Tegyük hozzá: nemzetközi vizsgálatok, ta­pasztalatok szerint is a gyártás- technológiának ez az az ága, ahol viszonylag kis költséggel jelentős megtakarítások érhetők él. • Kérdés ezek után : mit tettünk a tartalékok feltárása, az anyag- mozgatás gépesítése érdekében? Különösen az utóbbi hónapokban nem is keveset! A múlt évben jelen-t meg a Tervhivatal elnöké­nek, a pénzügyminiszternek és az OMFB elnökének közös utasítása, amely — a kormány gazdasági bizottságának határozata alapján — lehetővé tette, hogy a vállala­tok külön, előnyös feltételekkel fi­nanszírozott hitelt kapjanak az anyagmozgatás gépesítésére, illet­ve az ezzel összefüggő szervezési munkákra. Ez az utóbbi lehetőség különösen fontos és él-tér a beru­házási hitelek általános szabályai­tól, mert nemcsak gépbeszerzést engedélyez, hanem minden olyan intézkedést — tehát a korszerű szervezés költségeit is —, amely emeli az anyagmozgatás színvona­lát. A hitéit öt év alatt kell visz- szafizetni, de ha a felvett kölcsön valóban eredményesnek bizonyul, s megtakarítást hoz, az illetékes bank a hitel 20 százalékát elen­gedheti. Jelentős előny az is, hogy öt évig a vásárolt berendezés esz­közlekötési járuléka is beleszámít a törlesztésbe. Az új hitelkonstrukció termé­szetesen rendkívül fontos lépés, de emellett még megoldásra vár a korszerű anyagmozgatás egész sói feladata. Kézenfekvő és első szá­mú gond: hiába áll rendelkezésre hitel, ha kevés a beszerezhető anyagmozgató gép, berendezés. A hazai gyártás ma még korántsem elégíti ki az igényeket — jellemző, hogy sok üzemben költséges házi „barkácsolás-sal” kénytelenek ilyen gépeket előállítani. Nagy remé­nyekre jogosít az INTRASZMAS bolgár—magyar közös vállalat, amely -korszerű szállítóberendezé­seket ad el a mi üzemeink számá­ra is, de természetesen az igények teljes skáláját ez a vállalat sem elégítheti ki. A gondok sorában említendő az is, hogy a jelenleg érvényes átlagbéréLlenőrzésd mód­szer aligha ösztönöz a rendszerint alacsonyabb bérű anyagmozgatók, segédmunkások munkahelyének felszabadítására, hiszen ez — ter­mészetesen — „nem javítja” az üzemek bérátlagát. Látható tehát, hogy van még feladat, nem is kevés, az üzemen belüli -szállítás színvonalának emelésében. Ezek megoldása azon­ban rendkívül fontos országos ér­dek, hiszen nyilvánvaló, hogy a gazdaság fejlődését és ezzel együtt az életszínvonal emelését végső soron az határozza meg, mennyi új értéket állít elő átlag egy-egy munkahely dolgozója. A korsze­rűtlen, nehéz fizikai munkát vég­tó dolgozók munkájának termelé­kenysége versenyképtelen a mo­dern gépek, szállítószalagok, eme­lőtargoncák stb. produkciójával! T. A.

Next

/
Thumbnails
Contents