Békés Megyei Népújság, 1966. augusztus (21. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-14 / 192. szám

1966. augusztus 14. 3 Vasárnap Befejezéshez közeledik a békéscsabai Kulich Lakótele­Mezőhegyes példát mutat a gabonatermesztésben Hírt kaptunk arról, hogy a Me- zőhegyesi Állami Gazdaságban rendkívül rövid ideig tartó beta kari tás után már tudják a búza idei termésátlagát. Sikerült elér­niük a tavalyi 23.60 mázsával szemben a 24,01 mázsát holdan­ként. Vajon hogyan érték el ezt a szép eredményt? Oláh János, a gazdaság igazga­tója és Ádász György agrármér­nök adnak választ. — Minden hagyománnyal sza­kítunk, amelytől jobbat tudunk — mondja Ádász Öyörgy. Sokan azt vallják, hogy a búzát el kell vetni, azután betakarítani.. Ez ed­dig igaz, de közben számtalan tennivaló akad. A búza termelésé­nél elsősorban fontos az, hogy mi­lyen elővetemény után kerül föld­be a mag. Legjobb a feltört lu­cernaföldbe vetni, vagy kender, cukorrépa után. A föld kijelölé­se után kezdődik az előkészítés. Középmély, huszonöt-harminc centiméteres szántást kap a terü­let. Az eke után gyűrűshengert akasztunk, amely jól tömöríti a talajt. Annak a területnek a ki­vételével, ahol cukorrépa volt, a vetés előtt hat-nyolc hétig pihen­tetjük a talajt. Vetés előtt a gyo- mosodás mértékétől függően disz- tillerezést vagy fogasolást vég­zünk. Ezután jön a vetés, gondo­san kijavított, kipróbált nagy tel­jesítményű, nem egy esetben kap­csolt gépekkel. Szeptember 5-től 25-ig, esetleg október elsejéig földbe kell kerülni a vetőmag­nak. Több éves kísérleteink alap­ján megállapítottuk, hogy ná­lunk a Bezosztája—1-es fajta a legmegfelelőbb. A háromezer hol­don már továbbszaporításra is tudunk termelni, az idén saját szükségletünkön felül mintegy száznegyven vagon vetőmagot ér­tékesítünk. Rendkívül fontos a vetőmag csávázása és tisztítása. Általában 170 kilogramm vető­mag kerül egy holdba. Megfelelő rendszer szerint végezzük az elő- veteménytől függően a talajerő­utánpótlást. Műtrágya tápanyag- mérleg segítségével határozzuk meg azt, hogy mennyi és milyen műtrágya szükséges az egyes táb­lákba. Általában hatvan kilo­gramm ammóniumnitrátot szó­runk ki, másfél mázsa szuperfosz­fátot és 0,5 mázsa kálisót. Febru­ár végén, március elején repülő­vel végezzük a fejtrágyázást. Ha már rá lehet menni a földekre, könnyű fogasolást vagy sima hengerezést végzünk. Állandóan figyeljük a táblákat s azonnal fellépünk a kártevők ellen. Áp­rilisban repülőgépes vegyszeres gyomirtás történik — azután, ha eljön az ideje, megkezdődik az aratás, illetve a gabona betaka­rítása. — Huszonegy gondosan előké­szített SZK—3-as és 4-es kom­bájn állt az idén rendelkezésünk­re — veszi át a szót Oláh János igazgató. A betakarításban részt vevőkkel előre megbeszéltük az ütemtervet, megszerveztük a szer­vizszolgálatot. a kombájnszérű munkáját. Meghatároztuk, illetve ismertettük a premizálási rend­szert. Napi négyszeri kiadós ét­kezést biztosítottunk, gondoskod­tunk a megfelelő ivóvízellátás­ooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooac pen a kísérleti lakóház építése. A legkorszerűbb építéstechno­lógiával készült 6 háromszobás, központi fűtéses lakás rövide- desen átadásra kerül. A GYULA ÉS VIDÉKE KÖRZETI FMSZ IGAZGATÓSÁGA értesíti a kedves pálinkafőzőket, hogy gyulai szeszfőzdénk 1966. augusztus 15-től özembe indul A kedves főzetőknek tüzelőanyagot nem kell hozni. Főzésre előjegyzés a szeszfőzdében. 135625 ról. A jó szervezés és a komoly anyagi érdekeltség meghozta a gyümölcsét. Alig tizennégy mun­kanap után július hetedikén be­fejeztük a búza kombájnolását. A zabbal egy kicsit megkéstünk az eső miatt, de augusztus másodi­kén azzal is végeztünk. A befejezés után az eredeti ju­talmakon felül két kombájnos ré­szére kéthetes ‘szovjetunióbeli üdülést juttattunk. Hargitai Pál és Kure György kapja majd ezt a jutalmat. Antal Mihály szép ered­ményéért egy őzbak kilövésére kapott engedélyt. Ök különben még most is dolgoznak. A mi munkánk befejezése után hét kombájnunk a termelőszövetkeze­teket segíti. — Hát ez a mi aratásunk törté­nete — mondja búcsúzóul a gaz­daság igazgatója. Nem tettünk semmi különöset, de szigorúan betartottunk minden követel­ményt. Lehet, hogy jövőre még jobb eredményt érünk el, de ezt remélhetőleg megtartjuk. Opauszky László Ismét egy becsületes megtaláló Mindig örömmel adunk teret annak, ha becsületes megtaláló­ról írhatunk. Most is. A békéscsabai vasútállomá­son, augusztus 12-én, pénteken este a váróteremben Giricz Lí­via 18 év körüli budapesti la­kos, aki átutazóban volt, igazol­ványtartót talált. Ebben nem kevesebb, mint 1600 forint, ve­zetői jogosítvány, benzinjegyek várták hűtlen gazdájukat. A be­csületes megtaláló az irattartót érintetlenül a vasúti talált tárgyak kezelőjének adta át. Ambrus Mihály szolgálattevő a hangos­bemondón tett többszöri felhí­vást, ennek eredményeként egy órán belül jelentkezett a jogos tulajdonos: Laczó Pál, Békés­csaba, Tanya 2230 szám alatti lakos, aki hiánytalanul meg­kapta értékes papírjait, s az 1600 forintot. Giricz Líviának ezúton mon­dunk köszönetét, s állítjuk pél­daképül becsületességét az em­berek elé. Tanyán nem Kötelező? Rendőrségi gépkocsi halad a Kondorosról Nagyszénás felé vezető országúton. Kora dél­után van, s a járőr már kezdi azt hinni, hogy esemény nélkül érnek útjuk végcéljához. Ebben a pillanatban az egyik dűlőútról piros kis Jáwa kanyarodik a kö- vesútra. Nyergében hetykén lo­vagol egy vékony fiatalember. A rendőrségi kocsi láttán meg­szeppen, de ijedtsége csak foko­zódik, amikor lendül a kocsiból a tárcsa. — Állj! — Kérjük a jogosítványt! — Nincs jogosítványom. — Miért nem visel bukósisa­kot? Akadozik a válasz. Csak innen jött a tanyáról, s csak ide megy valahová. Jogosítvány és bukó­sisak nélkül. Valkovszki Mihály békéscsa­bai MÁV kocsirendező adatait feljegyzik s utasítják, gyalog folytassa az útját. Szabálysérté­sért feljelentik. Vajon mikor lesz már köztudomású, hogy a Jáwa robogó, amely képes a ha.tvan kilométeres sebességre — sem játékszer és a közleke­dési szabályok még a tanyán is kötelezőek? Hódító lányok, asszonyok Félreértés ne essék, ez esetben nem a szépség hódít, hanem a munka. A mezőgazdaságban dol­gozó lányok és asszonyok egyre inkább bebizonyítják, hogy nem­csak a kapa forgatásához értenek, hanem tért hódítanak olyan terü­leten is, ahol elsősorban a tudás, a szakmai hozzáértés a fő és nem a fizikai munka. A mezőkovács­házi Üj Alkotmány Termelőszö­vetkezetben szép példáját láttuk ennek, s ami igen fontos: a tsz vezetői minden eszközzel támo­gatják is e törekvést. Látogassunk el néhány ilyen munkahelyre. Fekete mezőben piros pettyek Távolról úgy tűnik, mozgó, fe­kete foltok jelennek meg a lát­határon. Közelebb érve piros pettyeket is látunk bennük. A pulykák ide-oda mozgó feje hat így a fekete tolitömegben. Csak itt-ott áll egy-egy lány, aki ügyel a kényes jószágokra. — Ez csak egy része a puly­káinknak — mondja kísérőnk, Szikszai Ferenc főállattenyésztő —, mindössze háromezernyi van itt. A többi más telepeken. Az idén összesen 50 ezret adunk át, s ebből 30 ezer már elérte a 2,8—3 kilogrammos súlyt. Ez az itt dol­gozó nők eredménye. Nagyon meg vagyok elégedve a munká­jukkal. Agócs Anna és társai már hírnevet szereztek a tsz-nek és önmaguknak is. Anna okleveles szakmunkás, de a többiek sem maradnak le a tanulásban. Szabó Ilona, akivel együtt dolgozik, most harmadéves, ketten három­ezer v pulykát nevelnek. A Béla- majorban Mucsi Erzsébet szintén okleveles és Magúra Mária har­madéves. A nyomási telepen Srankó Gizella és Gaál Zsuzsanna ötezer napospulyka gondozói, és sorolhatnám a többieket is. A li­baelőnevelő telepen dolgozó Ale Piroskát, aki társával együtt há- roipezer kislibára vigyáz és emel­lett tanul, vagy Katulák Ilonát, Gombkötő Piroskát és még néhá­nyat, akik az állattenyésztésben dolgoznak. Mondhatom, nem csa­lódtunk bermük. Annyira nem, hogy új feladatokat is bátran bí­zunk rájuk. Fehér felhők a földön Keskeny kis patak partján ha ladunk, a „Szárazér” Romániából fut le az Alföldre. Vizét kihasz­nálva, a tsz — az idén először — megpróbálkozott a libatenyésztés­sel is. A telephez érVe a látvány az előbbinek éppen az ellenkező­je. Itt fehér felhők úsznak a vi­zen, gomolyognak a földön. Szin­te vakítóan fehérek, s a piros foltok — a libák csőre — itt is megtörik az egyhangúságot. Téglás Mihályné, Tapasztó Istvánná és Rigó Józsefné dolgo­zik itt, felügyel az élesen gágogó libahadra. Üj még ez a munka, de szeretik és szívesen gondozzák a rájuk bízott jószágot. Az ered­mény máris megmutatkozott. Az első turnusban 2800 darabot adtak át 4—4,2 kilogrammos átlagsúly­ban. Év végére 10 ezer darabot nevelnek fel. Visszafelé a II. üzemegység központjába érünk. Olyan most mint egy épülő gyár sörnyéke. Meszesgödrök mellett haladunk el, gerendákon, téglarakásokon, feltört rögös terepen bukdácso­lunk át a borjúnevelő telephez. Kész és félig kész épületek sora­koznak egymás mellett. Gyár ké­szül itt, tejgyár. Emitt épül a régi mellé két újabb — egyenként 108 férőhelyes tehénistálló —, amott az új borjúnevelő, ahol 144 kis- jószág kap helyett, arrébb a 30 fé­rőhelyes ellető. Mély fúrású kút és hidroglóbusz is kerül a telepre. Az istállók már úgy épülnek, hogy a vizet- is bevezetik. Piros a kedvenc — A hízó marháknak máshol van helyük, itt csak tehenek és borjak lesznek — mondja Szik­szai elvtárs. — Jelenleg 466 tehén és 197 borjú van. Ha felépülnek az istállók, itt is dolgoznak majd asszonyok. A fejőgépeket ők ke­zelik és az állatokat gondozzák. A férfiak végzik majd a nehezebb munkát. Most még csak a borjú­nevelő telepen dolgoznak nők és jól megállják a helyüket. Ezért merünk majd a tehenészetben is foglalkoztatni asszonyokot, lá­nyokat. Tíz-tizenkét nő kap itt munkát. A régi borjúnevelőben Nagy Jánosnéval találkozunk. — Én sem vagyok még régi munkás itt, csupán két hónapja kerültem a borjakhoz. Addig a növénytermesztésben dolgoztam, de otthagytam a kapát. Igaz, ez több munkával jár, mert egész évben itt kell lenni és hajnali fél háromkor már ki kell bújni az ágyból, de szívesen csinálom. Nagyon kedvesek a kisbocik. Azok pedig, mintha értenék, helyeslőén felbőgnek. Már meg­ismerik Erzsiké hangját. Kinyúj­tott kezéhez odadörgölik puha, nedves orrukat. Az asszonyka pe­dig mosolyogva megsimogatja, megveregeti mindegyiket. Nagynénak már kedvence is van: a Piros — ezt a nevet adta az egyik tarka bocinak. — Ragaszkodó, kedves kis ál­lat — mondja, ezért szeretem. Amikor etetés van vagy mást csi­nálok a karámban, minden lépé­semet követi. Hozzám dörgölő- dik, mint egy kismacska. Igazán szeretek itt dolgozni! Kasnyik Vidám csónakázással töltik a nyarat a békéscsabai napkö­zis tábor fiatal lakói.

Next

/
Thumbnails
Contents