Békés Megyei Népújság, 1966. augusztus (21. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-12 / 190. szám
19«. augusztus 12. 5 Péntek Egy elfelejtett falu: Nagykopáncs Új menetjegyirodát nyitóit a MALÉV ősszel sárral, tavasszal az árvízzel — belvízzel, nyáron pedig a nagy hőséggel küszködnek a falusi emberek, mégis legtöbbje kitart; nem választ más települést. Ennek legfőbb magyarázója: szeretik a természetet, szeretik munkájukat és a községet. Azt viszont már nem szeretik, ha elfelejtik őket... Itt van például Nagykopáncs. Kis község az orosházi járásban, Tótkomlóstól délnyugatra, úgy eldugva, mintha első telepesei örökre el akartak volna bújni az emberiség elől. Valami különös érzés folytán mindig elkerültük ezt a községet, éppen úgy, ahogy a járási, a megyei tanács dolgozói is-. Oka? Erre Hős Imre tanácselnök szavaiból hámozzuk ki a megközelítő igazságai. — A lakosság tanyarendszerben él. A tanácsháza köré épült néhány új ház, ez a központ. Vasútállomása nincs. Autóbuszközlekedést tartanak fenn Tótkomlóssal, a járási székhely Orosházával azonban már nem. A tanácsházánál olyan hangulat uralkodott a beszélgetés során, hogy „egy isten háta mögötti falu sem szökhet le a földről'’. — Noha lakosai közül máris „szöknek”. Legalább hatvanan járnak el városba dolgozni — mondja szomorkásán Hős Imre. — Orosházára az üveggyárba is járnak. Egyébként nagyon körülményesen utaznak. Ügy látszik, sokan azt szokták meg, hogy nagy dolgok mindig a városban történnek. A falu legfeljebb csodálja, mi történik a városban. Pedig mi is színesítjük életünket. Községfejlesztésből vízvezetéket vezettünk a kul- túrotthonba, az orvosi rendelőbe, ami egyébként a tsz közös kútját is szolgálja. És alig győzzük jegyezni: egész község összefogott, közösen gazdálkodik, és hány ezer forint értékű a társadalmi munka, hány ezer a községfejlesztési alap. Hihetetlen kis összeggel rendelkeznek, de már náluk is meghonosodott: jobb közösen, együttes erővel dolgozni. Most meg az üzleteket akarják elhelyezni. Nem megfelelő. Egyszóval, akarnak, nagyon akarnak, csak úgy vannak vele, hogy egy kicsit feledésben és nemtörődömségben vannak. És az elnök, a párttitkár száján csak úgy tódulnak a kérdések. — Miért kaptunk Szegedről ilyen választ a 10-es számú Autóközlekedési Vállalattól? És máris mutatják a választ, amiből idézünk: — ,.A 3422 Szeged—Makó—Tótkomlós autóbuszvonal 476, 473 számú járatain több alkalommal utasszámlálást végeztünk és megállapítottuk, hogy Tótkomlóstól a gazdakörig a legritkább esetben A Délmagyarországi Áramszolgáltató Vállalat Békéscsabai Üzletigazgatósága békéscsabai körzetbe azonnali belépésre pónzboszedőt vesz fel. Jelentkezés: Békéscsaba, József A. u. 5 sz. Üzemvezetőségen. 367 volt utas. A visszaúton meg egyáltalán senki sem utazott a 476-os számú járaton. A járatokát a szükségletnek megfelelően, a gazdaságosság szem előtt tartásával rövidítettük le Nagykopáncs községig.’’ Itt a másik válaszra váró kérdés. Két üzlet van a községben a földművesszövetkezet gondozásában: fűszer, vegyes. Az áruellátás azonban zötyög, pedig tudnának vásárolni, pénz van a faluban, mutatja az italbolt forgalma, amely egyre nő. Ital van, de miért nincs több napig élesztő? Itt még nem tűntek el a búboskemencék. Petróleum sincs sokszor napokig. Elmaradt a villamosítás, ezt megértik; tanya- rendszer. Ám az élesztő, a petróleum, a tű és egyéb. mindennapos szükséglet hiányát már nem értik meg. Ez váltja ki belőlük az olyan előítéleteket, hogy „elfelejtett egy falu Nagykopáncs”. Azonban egyet ők is elfelejtettek, hogy térjenek ki legalább az elszigeteltségből. A tájékozottság kimosná szemé- ikből az álmot, ehhez azonban a rádióra, a nyomtatott betű felhasználására is szükség van. E tekintetben valóban megállt az idő Nagykopáncson: száz családból tizenhárom család olvas pártlapot, A Szabad Föld is öt év alatt 20 példányra * emelkedett mindössze. Nagykopáncs esete egyébként figyelmeztető is, hogy a városban történő nagy dolgok mellett nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, ami a falvakban történik. (rocskár) Üj színfolttal gazdagodott Budapest belvárosa. A Vörösmarty tér és a Váci utca sarkán megnyílt a MALÉV új külföldi jegyirodája. A.z új, valóban világvárosi színvonalú irodában Európa és a többi földrészek összes légijárataira árusítanak menetjegyeket és intézik a helyfoglalást. Az egyre fejlődő idegenforgalom tette szükségessé az iroda megn-i- tását. A megnövekedett légiforga- lomra jellemző adatok: csak az idén júliusban ötször annyi utast szállítottak a MALÉV gépei, mint tíz évvel ezelőtt egész évben. AkMagyarázat és magyarázkodás A kommunista közösségekben — a pártcsoportoktól a pártbizottságokig — sok szó esik mostanában a politikai munka módszerességének elmélyüléséről, a lépéstartásról a változó körülményekkel, a pártmunka korszerű, új útjairól. Kongresszusra készülünk, a gazdasági mechanizmus reformja pedig már ma is feladatok sokaságát szüli, érthető tehát a kommunista kollektívákban tapasztalható élénkülés. Kívánatos és indokolt, hogy a tapasztalatok összegezése egyben a túlhaladott, korszerűtlen módszerek kirostálását is hozza magával. Nem nézőpont kérdése Több helyen találkozni olyan felfogással — elsősorban a gazdasági vezetők körében —, hogy az a helyes politikai munka, ha a feladatokat mindenkor alárendelik a helyi körülményeknek. Mi más lehetne a politikai munka célja — hangzik tovább ez az első hallásra tetszetősnek tűnő okoskodás —, mint az adott területen jelentkező akadályok leküzdésének elősegítése, a nehézségek megmagyarázása? Rész és egész felcserélése, okok és okozatok összetévesztése, a politikai munka lényegének meg nem értése — ez sűrűsödik e nézetekben. A szervezetlenség, a rossz anyagellátás miatt baj van a termelési eredményekkel? Segítsen a pártszervezet, „mozgósítsa'’ az embereket, győzze meg őket, hogy vállalják a hó végi, vagy negyedévi hajrát. Néhány dolgot elrontottak a beruházási program meghatározásánál? Álljanak az emberek elé a politikai munkások; majd ők „megmagyarázzák a bizonyítványt”. Jó néhány példát idézhetnénk még arra, hogy sokan valamiféle ..mentőosztagnak” tekintik a kommunistákat, a pártszervezeteket.' akiknek elsődleges dolga, hogy ellensúlyozzák mindazt, amit mások mulasztásai okoztak. Igen szemléletes — s végső kifejletében rendkívül pozitív — példát szolgáltatott erre az egyik textilüzem. A technológiai előírások sorozatos megsértése, a fonodái felületességek következtében nagy mennyiségű kelmét kényszerültek úgynevezett osztályos áruvá leminősíteni: mindez a dolgozók körében felháborodást keltett, s rendkívül éles kritikát váltott ki. A gyárvezetés azonnal „politikai kérdést” vélt az ügyben felfedezni, álljon sorompóba a pártszervezet. A kommunisták meg is tették ezt, csakhogy a gazdasági vezetés óhajaitól eltérően. Nem azt ma- gyarázgatták — mentegették, ami bekövetkezett, hanem arról beszéltek, mindez miért történhetett meg! Személy szerint megjelölték a felelősöket, s egységenként a mulasztást elkövető műhelyeket. Nem nézőpont kérdése tehát, mi határozza meg a politikai munka feladatát: a meghatározó tényező csakis egyetlen dolog, az objektív valóság lehet! fl valóság lelies megismerése Egyik cikkében Lenin azt hangsúlyozza, hogy a kommunisták alapvető kötelessége a valóság, az igazság teljes megismerése, függetlenül attól, hogy e teljes igazság az adott helyzetben a kommunistákra nézve kedvező-e vagy kedvezőtlen. E lenini tétel furcsa értelmezését tapasztalhatjuk sokszor mindennapi életünkben: vannak, akik úgy vélekednek. hogy a teljes válósájL kellemetlen vetületeivel való szembenézés csakis a kommunisták dolga lehet. Azaz: ha simán, jól mennek a dolgok, akkor ebben nem döntő a politikai munka részesedése. Ha azonban bajok vannak, ha kellemetlen feladatokat kell megoldani, akkor ez „csakis” a politikai munkára hárulhat, s az egyéb tényezők szerepe jelentéktelen. Hamis, de sajnos, létező „munkamegosztás' ez! Az igazsághoz tartozik, hogy jó időn át üzemeinkben, vállalatainknál, mezőgazdasági termelő egységeinknél az agitációs munka leszűkült a tervfeladatok teljesítésére, a kommunista aktívák egy része pedig különböző „ügyek” — anyagbiztosítástól a munkaruha kiadásáig — intézője lett. Az elmúlt esztendők gyakorlata mindinkább szakít ezzel, ám végleges felszámolása nem megy egyik napról a másikra. B megfordított sorrend A bevezetőben »említett eszmecserék egyikén, kötetlen, őszinte, elvtársi beszélgetés keretében hangzott el: „a gazdasági mechanizmus reformja érvényesülni hagyja a döntő, de eddig másodlagosként kezelt törvényszerűségeket; a politikai munkában is; még erőteljesebbé lesz az évek óta tartó folyamat, s a termelés legdöntőbb tényezője kerül a középpontba, az ember ". Valóban, megfordul a sorrend: a politikai munka lényege a napi operatív termelési feladatok „alátámasztása” helyett mindinkább a fő folyamatok átfogása, elemzése lesz. Mindez nem a gazdasági vezetés helyett, hanem abból a sajátos helyzetből kiindulva, amit a pártszervezetek, a tömegszervezetek — tömegkapcsolataik alapján, a szocialista demokratizmus letéteményeseiként, s az össztársadalmi érdeket kifejező pártpolitika helyi érvényesülésének biztosítékaként — betöltenek. Mindez egyben annak lehetősége is, hogy — ahol még létezik, ott — a „kellemes-kellemetlen” feladatok alapján történő „munkamegosztásnak” véget vessenek: a magyarázkodást valódi politikai munka, a tényeket megvilágító, a kérdésekre őszinte választ adó, a teljes valóságot átfogó magyarázat váltsa fel. Az év első hónapjaiban egymást követték megyénk 35 földművesszövetkezeténél és a 20 takarékszövetkezetnél azok a termelési tanácskozások, ahol a dolgozók százai tettek vállalást a IX. pártkongresszus tiszteletére. Ezeken a termelési tanácskozásokon számos kollektív és egyéni vállalásra került sor. A kongresz- szusi versenymozgalommal egy- időben a legtöbb helyen vállalásokat tettek a Kiváló Földművesszövetkezet cím elnyerésére is. Az I. félévi mérleg elkészítésével egyidőben valamennyi földművesszövetkezet versenyértékelő bizottsága számba vette a hat hónap eredményeit. Majd a KPVDSZ-ek járási bizottságai, valamint a földművesszövetkezetek járási központjai közös tanácskozásokon vitatták meg a munkaversenyben elért eredményeket és a kongresszusi vállalások teljesítését. Ezt követően a MÉSZÖV politikai főosztályán befejeződött a kor csupán hat külföldi városba, ma viszont 30 európai és közel- keleti városba szállítanak utasokat a magyar légitársaság járata;. Az udvarias, gyors és pontos kiszolgálást segíti, hogy az új menetjegyiroda fél emeletén helyezték el a telex- és telefonkészülékeket. így a távbeszélőn érdeklődők részére adandó felvilágosítások és jegyrendelések nem zavarják az ügyfélforgalmat. IX. pártkongresszus tiszteletére kezdeményezett munkaversen.' értékelése. A kisebb földműves szövetkezetek közül a köröstar- csait, a mezőgyánit, a dombegyházit és a gádorosit, míg a nagyok közül a mezőkovácsházit, a nagyszénásig a gyulait, az orosházit és a csorvásit találta érdemesnek arra a főosztály, hogy dicsérő oklevél adományozására terjessze fel. A földművesszövetkezetek járási központjai közül a mezőkovácsházi, az orosházi és a gyulai került az élre. A megye 20 takarékszövetkezete közül a ma- gyarbánhegyesi, a békéssámsoni, a kondorosi, a gádorosi és a nagykamarás! ért el kiemelkedő ered ményeket. Augusztus 15-én a MÉSZÖV elnöksége vitatja meg a főosztály kongresszusi verseny értékeié- ■ nek összesítését, valamint a Ki váló Földművesszövetkezet cím odaítélését. — Baikus — Vállalatok, ktsz-ek, mezőgazdasági üzemek! 1966. augusztus 16, 17, 18-án naponta reggel 9-től délután 15-ig Tatabányán, a városi KISZ-bizottság (X. körzet) nagytermében megyei anyagértékesítési (börze) napokat rendeznek Komárom megye üzemei. ! Ünnepélyes megnyitó 16-án délelőtt 10-kpr. Helyszínen a cikklista alapján vétel és eladás. Megközelítése: Tatabánya-felső vasútállomás. 1, 2, 3, 4-es autóbuszokkal. Rendezőség x M. L. Dicsérő oklevél a legjobbaknak Lezárult a kongresszusi verseny első szakasza megyénk szövetkezeteinél
