Békés Megyei Népújság, 1966. augusztus (21. évfolyam, 181-205. szám)

1966-08-12 / 190. szám

19(j6. augusztus 12. 2 t'éntek A Minisztertanács ülése Saját őrhajójukat bombázták az amerikaiak — Nyugatnémet hadihajó útban Saigon felé — Kínai tiltakozás — A kormány Tájékoztatási Hi­vatala közli: A Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. Jóváhagyólag tudo­másul vette a külügyminiszter beszámolóját a francia külügy­miniszter magyarországi hivata­los látogatása alkalmával folyta­tott tárgyalásokról, i A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke jelentést tett arról, hogyan intézik a tanácsok és más állami szervek a lakos­ság beadványait, hivatalos ügye­it. A kormány a jelentést meg­vitatta és határozatokat hozott. A Minisztertanács a művelő­désügyi miniszter előterjesztése alapján határozatot hozott a mű­szaki egyetemek távlati fejlesz­téséről. A kormány meghallgatta és tudomásul vette a földművelés- ügyi miniszter első helyettesé­nek tájékoztatóját a nyári me­zőgazdasági munkákról. A Szakszervezetek Országos Tanácsának javaslatára a Mi­nisztertanács módosította a dol­gozók társadalombiztosítási nyug­dijáról 1958-ban hozott rendele­tét. A módosítás azokra az öreg­ségi nyugdíjasokra vonatkozik, akiknek nyugdíját az 1954. októ­ber 1. után érvényben levő jog­szabályok szerint állapították meg. Az új rendelkezés értelmé­ben az ilyen öregségi nyugdíja­sok közül azok, akik 1906. au­gusztus 1-én munkaviszonyban állták és nyugdíjuk megállapítá­sa után 36 hónapon át dolgoz­tak (illetve dolgoznak), utolsó 36 havi munkabérük alapján kér­hetik korábban rögzített nyugdí­juk újbóli megállapítását, ha ez számukra kedvezőbb. A Minisztertanács a külkeres­kedelmi miniszter előterjesztése alapján elfogadta a nemzetközi vásárokon való részvétel és az önálló külföldi magyar kiállítá­sok jövő évi programját. * A KNBB elnökének jelentése összefoglalóan megállapítja, . hogy az utóbbi években javulj gondosabb és kulturáltabb lett • az államigazgatási szervek ügy­intéző munkája. A javulást tük­rözi, hogy a tanácsi szerveknél határozati intézkedéseket igénylő csaknem kétmillió ügy túlnyomó többsége, 96,4 százaléka, már az első fokon — azaz fellebbezés nélkül — lezárult. A jelentés azonban rámutat arra is, hogy az ügyek intézésé­nél nem egy esetben hibák, bü­rokratikus megnyilvánulások ta­pasztalhatók. Arányaiban nem jelentős, de abszolút mennyiség­ben magas — évente csaknem 70 ezer — az első fokú döntésekkel szemben benyújtott fellebbezé­sek száma, s mint a másodfokú határozatokból kitűnt, ezek kö­zül több mint 25 ezer esetben a fellebbezőnek adtak igazat. Ez azért is figyelmet érdemel, mert a közvéleményben sokkal na­gyobb visszhangot keltenek a méltánytalanul intézett ügyek, mint azok, amelyeket körültekin­tően, a jogszabályoknak megfe­lelően zárnak le. A panaszokat többnyire a for­mális. bürokratikus, rideg ügy­intézés, máskor a jogszabályok ismeretének hiánya, olykor pe­dig a „presztízs-féltés”, azaz a hatósági szerveknek a korábbi állásfoglaláshoz való ragaszko­dása váltja ki. Előfordul viszont, hogy egyesek ügyeit személyi kapcsolataik révén kevésbé in­dokolt esetben is gyorsan és kedvezően intézik el. Ez sérti a dolgozók igazságérzetét, s ezért a különböző párt-, állami és tár­sadalmi szervekhez, a sajtóhoz, a rádióhoz és televízióhoz sok pa­nasz érkezik. A hibás ügyintézés a továbbiakban oly sok szervet foglalkoztat, hogy egy-egy ügy rendezése' — az azzal foglalko­zók munkabérét, a helyszíni szemlék költségeit stb. számítva — az államnak több tízezer fo­rintjába kerül, de er-él súlyo­sabb az ilyen ügyek politikai természetű hatása. A panaszokat kiváltó okok kö­zé tartozik a megfelelő tájékozta­tás hiánya. A dolgozók gyakran nem kapnak kellő felvilágosítást, hogy ügyükben mely szervhez vagy személyhez kell fordulniuk, beadványukhoz milyen okmányo­kat kell csatolniuk, milyen kötele­zettségeik vannak, illetve milyen jogok illetik meg őket. Az igaz­gatási szervek határozatai sem mindig segítik a dolgozók tájéko­zódását: gyakran egyáltalán nem, máskor pontatlanul hivatkoznak a határozat alapját képező jogsza­bályra, az indokolás pedig oly szűkszavú, felületes, hogy az ügy­félben a mellőzöttség és a jog­sértés érzetét kelti. Ez szintén nö­veli a panaszosok számát, s „köz­benjáró” keresésére ösztönzi >az ügyfeleket. Még mindig tapasztal­ható az is. hogy egyes szervek nem tartják meg a törvényben előírt 30 napos elintézési határ­időt, vagy ennek egyes ügyekben elengedhetetlenül szükséges meg­hosszabbításáról nem értesítik az ügyfeleket. Sok üzem, intézmény, hivatal feleslegesen kér hatósági igazo­lást, bizonyítványt a hozzá for­dulóktól. A tanácsi szervek 1964- ben 2 millió 120 ezer. 1965-ben 2 millió 200 ezer hatósági bizonyít­ványt, ezenkívül a lakóbizottsá­gok. illetve a tanácsi összekötők évente körülbelül 6 millió igazo­lást adtak ki. Mindez sok bosz- szúságot okoz a lakosságnak. A KNEB jelentése megállapít­ja: bár a lakosság mind aktívab­ban ’/esz részt az ügyek intézé­sében, s a társadalmi munkások nagy helyi ismeretének igénybe­vételével javul az államigazgatási szervek munkája, még nem ala­kult ki eléggé annak módja és gyakorlata, hogvan vonják be széleskörűen a lakosságot a tár­sadalmi és tömegszervezeteket a hatósági ügyintézésbe. A népi ellenőrzés vizsgálatát a tanácsi szervek kedvezően fogad­ták, s már eközben is történtek kezdeményezések a saját hatáskö­rükben felszámolható hibák meg­szüntetésére. A Minisztertanács a KNEB ja­vaslata alapján több határozatot hozott. Megállapította, hogy az ál­lamigazgatási szervek felelősség­teljesebben tev’ékenykednek, nö­vekedett a tanácsi dolgozók poli­tikai, szakmai és általános mű­veltsége. A további fejlődés ér­dekében a kormány utasította a szakigazgatási szervek fő- és szakfelügyeletét ellátó minisztéri­umok, országos hatáskörű szer­vek vezetőit és a Minisztertanács Tanácsszervek Osztályának veze­tőjét: kellő ellenőrzés é^ irány­adó állásfoglalások útján szüntes­sék meg a népi ellenőrzés vizsgá­lata során feltárt hiányosságokat, helytelen gyakorlatot. Az Igazga­tási szerveknek jobban kell tájé­koztatniuk az állampolgárokat jo­gaikról és kötelességeikről, álta­lában biztosítani kell a jogszabá­lyok széles körű propagandáját. A kormány kötelezte az illeté­kes szerveket: vizsgálják meg, hogyan lehet csökkenteni a ható­sági bizonyítványok és igazolások számát oly módon, hogy általáno­sabban biztosítsák a személyi iga­zolvány bizonyító erejét, más ada­tokat a dolgozó munkahelye iga­zoljon, illetve az ügyintéző Szer­vek — az emberek iránti foko­zott bizalom jegyében — fogadják el az érdekeltek írásba adott nyilatkozatát. A kormány úgy döntött, hogy valamennyi minisztériumban és országos hatáskörű szervnél két hónapon belül meg kell tárgyalni a vizsgálat megállapításait, a te­rület sajátosságainak figyelembe-1 vételével konkrét intézkedéseket kell tenni a Minisztertanács hatá­rozatának végrehajtására és rend­szeresen értékelni kell, hogyan intézik az irányításuk alá tartozó szerveknél az állampolgárok ügyeit. i A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság feladatává tette a kor­mány, hogy a hatá iátok végre­hajtását kísérje figyelemmel. (MTI) Eltemették dr. Molnár Eriket Csütörtökön délután a Kere­pesi temetőben mély részvéttel elbúcsúztatták dr. Molnár Eri­ket. Részt vett a gyászszertartáson és a ravatalnál díszőrséget állt Kállai Gyula, a Minisztertanács elnöke. Nemes Dezső, Sziramai István, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja! Cset^rki La­jos, Ilku Pál, Nyers Rezső, a Politikai Bizottság póttagjai, Kis­házi Ödön, az Elpöki Tanács he­lyettes elnöke; lerótta kegyeletét a párt Központi Bizottságának és a kormánynak több tagja, a Tu­dományos Akadémia elnökségé­nek tagjai, az országgyűlés ve­zető beosztású tisztségviselői; ott voltak a gyászolók soraiban az egykori harcostársak, a volt munkatársak — közöttük számos akadémikus, a különböző tudo­mányágak legkiválóbb művelői — továbbá az elhunyt jóbarátai, tisztelői, ismerősei. 1 A ravatalnál először Cseterki Lajos, az MSZMP Politikai Bi­zottságának póttagja vett búcsút az elhunyttól. A Magyar Tudományos Aka­démia és a pályatársak nevében dr. Erdei Ferenc, az akadémia alelnöke mondott búcsúszavakat. A közvetlen munkatársak rész­vétét Ránki György, a Történet- tudományi Intézet igazgatóhelyet­tese tolmácsolta. A gyászszertartás után a ko­porsót a végső nyughelyre, a munkásmozgalom nagy halottai­nak sírkertjébe vitték, s az In- temacionálé hangjai mellett bo­csátották a sírba. II. flz európai béke és biztonság ügye Földrészünk nagy problémáival kapcsolatban 'a bukaresti nyilat­kozat leszögezte: „Semmi kétség az iránt, hogy az Egyesült Álla­mok politikai céljainak semmi közük sincs az európai népek lét­érdekeihez". A dokumentum a a továbbiakban megállapítja: ..Az amerikai szándékok az utóbbi időben egyre fenyegetőbbé váltak azzal, hogy határozott támoga­tást nyújtanak a nyugatnémet militaristáknak az atomfegyve­rek megszerzésére”. Itt helyes em­lékeztetni arra, hogy a Varsói Szerződés szervezete abban a vá­rosban alakult, amelyet a hitle­ri Németország gyilkoló gépeze­te 1944 kora őszén a földdel tett egyenlővé. A Varsói Szerződés létrejöttét közvetlenül az váltotta ki, hogy a Német Szövetségi Köz­társaság 1955. május 9-i hatály- lyal csatlakozott az Északatlanti Szövetséghez. A NATO—nyugat­német lépés pedig azt a tényt rögzítette nemzetközi jogi formá­ban, hogy a nyugati nagyhatal­mak szentesítették a bonni állam újrafelfegyverzését. A Német Szö­vetségi Köztársaság nagyon is élt azokkal a jogokkal, amelyeket el­sősorban Washington juttatott számára. Első helyen kell emlí­teni a tömegpusztító fegyverek egyre határozottabb követelését, ami esetenként még a nyugati szövetségeseknél is aggodalomra ad okot. Legfeljebb arról feled­keznek meg. hogy a bonni étvá­gyat éppen ők keltették fel. Az ő bűnük, ha Nyugat-Németország, az Atlanti Szövetség belső logi- Vújára hivatkozva atomfegyvere­it követel. A varsói határozat igen részle­tesen és világosan elemezte eze­ket a problémákat, amit indokolt­tá tett, hogy a nyugatnémet mi- iitarizmus élő valóság. A Bundes- wehrnek - napjainkban 12 had­Saigonban bejelentették, hogy a Mekong folyó deltájában szer­dán az amerikai légierő által tévedésből bombázott Tuong Thang falu lakosai közül — az első jelentésekkel ellentétben — nem tizenöten, hanem huszon­négyen vesztették életüket. A katonai szóvivő ugyanakkor újabb „tragikus véletlenről” is beszámolt: amerikai repülőgépek csü­törtökön a hajnali órákban ellenséges vízijárműnek néz­tek egy amerikai parti őrha­jót és azt lövedékekkel árasz­tották el. Két amerikai tengerész meghalt, öt megsebesült. A sebesültek között van egy haditudósító is, akinek nevét nem közölték. Saigon déli külvárosainak köz­vetlen közelében csütörtökön reggel robbanás történt az ame­rikai katonai rendőrség egyik lőterén. Két amerikai katona meghalt, 13- megsebesült. A rob­banás körülményei nem ismere­tesek. Hamburgból elindult Dél- Vietnam felé a luxushajóból kőr- házhajóvá átalakított 3100 ton­nás Helgoland. A hajó indulá­sát több órával késleltette egy ismeretlen telefonáló, aki közöl­te a rendőrséggel, hogy a Hel­osztálya van a NATO parancs­noksága alá tartozó 21 hadosztály között. Különösen nagy aggodal­mat kelt az a törekvés, hogy Bonn rátehesse ujját az atom­fegyver ravaszára. De Gaulle el­nök is több ízben hangoztatta, hogy Nyugat-Németország nuk­leáris felfegyverzésének vala­mennyi formáját ellenzi. A Frankfurter Allgemeine Zeitung —\ és ezt a sajtószervet aligha le­het baloldalisággal vádolni —, így írt: „Nyugat-Németország már tulajdonképpen most is atomhatalom”. A megállapítás magyarázata egyszerű. A nyugat­németeknek 12 hadosztályukkal és F—104 repülőgépekkel felszerelt légijárataikkal megvan a poten­ciális atomerejük. A taktikai atomfegyverekhez vezető ajtó kulcsát ugyan az amerikaiak tartják a kezükben, de éppen a közelmúlt fejleményei eredmé­nyezték azt, hogy Washington már Bonnt tekinti legértékesebb katonai szövetségesének, s ez az­zal járhat, hogy a kulcsot köny- nyen kiadják a kezükből. ■A bukaresti dokumentum nyo­matékosan utalt arra is, milyen veszélyes a nyugatnémet kormány álláspontja a hitleri Németor­szág veresége következtében kia­lakult európai viszonyokkal kap­csolatban. A bonni rezsim az egyedüli európai kormány, amely területi követeléseket támaszt más államokkal szemben és nem hajlandó elismerni a jelenleg fennálló európai helyzetet. Tény, hogy ma már egyes nyugat-euró­pai kormányfők is az államközi kapcsolatok rendezésének legfőbb akadályát látják Bonn magatar­tásában, amely az európai bé­két veszélyezteti Itt kell utalnunk arra, hogy a francia sajtó meny­nyire pozitívan értékelte a Var­sói Szerződés országainak buka­resti értekezletét, az európai biz­tonsági kérdésről elfogadott hatá­rozatot. A Combat így írt: „A bu­karesti dokumentum rendkívül világos, arról a dicséretes törek­vésről tanúskodik, hogy a szocia­golandon bomba van. A gőzöst végigkutatták, de bombára nem akadtak. A kórházhajó nyugatnémet zászló alatt hajózik, de tel­jesen a saignni kormány ren­delkezése alatt áll majd. A Kínai Népköztársaság szer­dán tiltakozott az angol kor­mánynál amiatt, hogy augusztus 8-a óta hongkongi vizeken tar­tózkodik az atommeghajtású Snook amerikai tengeralattjáró. A kínai kormány megállapítja, hogy az angol kormány ezzel a hongkongi támaszpontot az amerikaiak rendelkezésére bocsátotta a vietnami háború kiterjesztése céljából. Több napos látogatásra Hono­luluba érkezett Westmoreland tá­bornok, a Dél-Vietnamban állo­másozó amerikai csapatok pa­rancsnoka, aki foglalkozott a Kambodzsa és Dél-Vietnam kö­zött fennálló határviszállyal. Kijelentette: „Véleményem sze­rint a két ország közti határ­vonalat nem jól húzták meg " Ehhez hozzátette, utasítást adott a kambodzsai határ közelében állomásozó amerikai egységek­nek, „ha támadás érné őket, vi­szonozzák a tüzet”. lista országok véget akarnak vet­ni Európa értelmetlen megosz­tottságának”. A lap kiemelte, hogy a kelet-európai országok a katonai tömbök egyidejű felszá­molása mellett foglaltak állást. Igen élénk visszhangja volt annak a bukaresti indítványnak, hogy hívjanak össze értekezletet az európai problémákról. Ezzel kapcsolatban a nyugati hírügy­nökségek így foglaltak állást: Londoni forrásból származik az értesülés, hogy az angol kor­mány nem zárkóznék el az euró­pai biztonsági értekezlet elől, de úgy véli, hogy alapos előkészítés­re van szükség és a tanácskozá­son részt kell vennie az Egyesült Államoknak is. Rómában azt vall­ják, hogy a Varsói Szerződés ál­tal javasolt európai értekezletet gondosan elő kell készíteni. Bécs- ben ahhoz a felszólításhoz fűz­tek megjegyzést, hogy a semle­ges országok aktívan szálljanak síkra az európai biztonsági érte­kezletért. Ezzel összefüggésben osztrák kormánykörökben rámu­tattak, Bécs bármikor hajlandó jó szolgálatokat tenni, ha mind­két fél úgy kívánja. Az Aurore pedig kifejtette: a nyugati orszá­gok számára meglepetést jelent, hogy a bukaresti javaslat elvben nem zárta ki az Egyesült Álla­mok részvételét az európai biz­tonság kérdéséről javasolt érte­kezleten. A lap ebből arra követ­keztet, hogy nem annyira pán­európai, hanem inkább kelet­európai értekezletről lenne szó. A nyilatkozatot — szögezte le a lap — az a törekvés jellemzi, hogy a békés egymás mellett élés enyhü­léssé, sőt együttműködéssé fej­lődjék az európai országok kö­zött. Ezzel, az utóbbi állásfogla­lással kapcsolatban még meg kell jegyeznünk! hogy az említett francia sajtószerv kifejezetten NATO-barát orgánumnak számít, de mégsem tudta kivonni magát a bukaresti dokumentumok vaslo­gikájának hatása alól. Sümegi Endre Á Varsói Szerződés államainak tanácskozása után

Next

/
Thumbnails
Contents